A munkacsoport célkitűzéseit, általános megközelítését és közbenső eredményeit az előző szakaszban tárgyaltuk. A munkacsoport munkája alapvetően a következő tevékenységekből állt: megbeszélések a teljes tagsággal vagy kisebb csoportokkal, az egyes tagok feljegyzései, a tagok egyéni tevékenysége és megbeszéléseik eredményeinek összegzése, valamint az e folyamat eredményeként született végleges tervezet továbbítása a miniszterelnök és a gazdasági kabinetnek számára. A feladat jellegéből adódóan a legfontosabb kérdések és érvek egyrészt bizonyos fokig ismétlődtek másrészt kiegészültek és elmélyültek a tervezet(ek) egymást követő változataiban.
A szövegnek tömörnek és "olvashatónak" kellett lennie, hogy hasznos (és használható) legyen a kormányzati döntéshozatali folyamatban. Az is fontos volt, hogy a kulcsfontosságú kérdések és javaslatok ne vesszenek el vagy ne maradjanak ki a tervezet szerkesztése vagy csiszolása során, illetve, hogy ne kerüljenek bele olyan ötletek, amelyek nem tükrözik a csoport gondolkodásának és érveinek lényegét. E szakasz további része főként a csoport jelentéséből kiválasztott részleteket tartalmazza, hogy szemléltesse a csoport elemzésének és ajánlásainak főbb következtetéseit.
"JAVASLATOK A GAZDASÁGI KABINET SZÁMÁRA
EGY OLYAN KORMÁNYZATI PROGRAMRA, AMELY SEGÍT MEGTEREMTENI A FENNTARTHATÓ GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS FELTÉTELEIT
(Kivonatok)
A KORMÁNY GAZDASÁGPOLITIKAI STRATÉGIÁJA
1. Az 1992. május 10-én tartott rendkívüli kormányülésen a kormány megvitatta az elmúlt két év gazdaságpolitikájának eredményeit és a következő két év gazdaságpolitikai stratégiáját.
2. A magyar gazdaság piacgazdasággá alakításának céljait, az ezzel kapcsolatos követelményeket és intézkedéseket a Nemzeti Megújhodás Programja és a Négyéves Gazdaságpolitikai Program határozta meg. A gazdasági rendszerváltoztatás és a szociális piacgazdaság kiépítésének egyik fő célja a gazdasági aktivitás élénkítése és a fenntartható növekedés feltételeinek biztosítása.
3. Az elmúlt két évben a kormány következetes gazdaságpolitikája jelentős eredményeket ért el a pénzügyi stabilitás, a külföldi és hazai bizalom biztosítása, a piacgazdaság jogi és intézményi kereteinek kiépítése, a piaci verseny élénkítése, a működőtőke bevonása, a magántulajdon és a magánvállalkozások fejlesztése, valamint a privatizáció terén. A fizetési mérleg eredményei, beleértve az OECD-országokba irányuló export növekedését is, minden várakozást felülmúltak. Ez felgyorsította a magyar gazdaság európai és világpiaci integrációját és a piacgazdaság fejlődését.
4. A versenyképes piacgazdaság kiépítésének, a társadalmi egyensúly fenntartásának, az ország modernizálásának és nemzetközi integrációjának alapvető eleme a reálgazdaság zsugorodásának megfékezése és a fenntartható, kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása. A dinamikusabb és hatékonyabb gazdasági struktúrák széles körű kialakulásának legfontosabb tényezője Magyarországon a gazdasági rendszerváltoztatás és a piacgazdaság térnyerése. A piacgazdaság sikeréhez ugyanakkor szükséges a fenntartható növekedés feltételeinek biztosítása: csak így teremthetők meg a szükséges források az ország modernizálásához, az infrastrukturális és termelő beruházások finanszírozásához, valamint az új hatékony munkahelyek finanszírozásához. Csak így fedezhetők hosszú távon a strukturális átalakulás nagy gazdasági és társadalmi költségei. Kiegyensúlyozott növekedésre van szükség mind a költségvetés, mind a fejlődő magángazdaság szempontjából.
5. Ezek a megfontolások nem csak a magyar helyzetre vonatkoznak. A modern piacgazdaságokban a gazdasági növekedés a belső és külső gazdasági stabilitás (infláció ellenőrzése, pénzügyi egyensúly) és a munkanélküliség csökkentése az alapvető politikai, gazdasági és társadalmi célkitűzések közé tartozik. A kérdés időszerűségét és általános jellegét igazolja, hogy 1992-ben a 24 OECD-ország és a hét legjelentősebb fejlett gazdaság gazdaságpolitikai együttműködésének legfontosabb napirendi pontja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés biztosítása volt az OECD-térségben és a világgazdaság egészében.
Nemzetközi bizalom és együttműködés
6. A régiónkat sújtó gazdasági válság és bizonytalanság ellenére a magyar kormány gazdaságpolitikája mind hivatalos szinten, mind a magángazdaság (bankok és vállalatok) részéről általános nemzetközi bizalmat és elismerést élvez. Két további pontban is széleskörű nemzetközi egyetértés van: nemcsak a magyarországi gazdasági növekedés szükségességét illetően, hanem abban is, hogy az ország eddigi eredményei, egyrészt a pénzügyi egyensúly és a nemzetközi tartalékok, másrészt a piacgazdaság fejlesztése terén megfelelő alapot jelentenek a következetes, gazdasági fejlődést és növekedést elősegítő politikák alkalmazásához.
A fenntartható növekedés feltételeinek megteremtése
7. A kormány által elfogadott gazdaságpolitikai stratégia a gazdasági és pénzügyi egyensúly fenntartása és erősítése mellett a fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére összpontosít. A stratégia fő irányvonalai és végrehajtása szervesen illeszkedik a kormány négyéves gazdasági programjába. A stratégia egyik meghatározó eleme továbbá az ország partnerei - nemzetközi pénzügyi szervezetek, pénzpiacok és befektetők - gazdaságpolitikánkba vetett bizalmának folyamatos erősítése.
8. A gazdasági fellendülés és növekedés elsősorban magától a gazdaságtól függ. Az intézményrendszer és a gazdaságpolitikai döntések azonban döntő szerepet játszhatnak a növekedés előmozdításában vagy akadályozásában. A gazdasági növekedés szükségességét szem előtt tartó gazdaságpolitika nem jelenti a régi termelési struktúra konzerválását, nem azonosítható a mesterséges keresletélénkítéssel. A lényeg a versenyképes kínálat fejlődésének felgyorsítása, megőrizve a külső fizetési pozíciókat, és szem előtt tartva a pénzügyi egyensúly követelményét.
9. A gazdaságpolitika kihívása olyan lépések kidolgozása és végrehajtása, amelyek a pénzügyi egyensúly veszélyeztetése nélkül teszik lehetővé a fenntartható növekedéshez szükséges feltételek megteremtését, és ezáltal mind a hazai, mind a külföldi bizalom erősítését.
Átfogó intézkedésrendszer a Négyéves Gazdaságpolitikai Program keretében
10. Ennek a kihívásnak akkor lehet a legjobban megfelelni, ha a minisztériumok a kormány eddigi politikájának megfelelően széleskörű, fokozatos lépéseket dolgoznak ki és alkalmaznak a gazdaságpolitika teljes spektrumában. Az ilyen jellegű átfogó politikák tették lehetővé a nyugat-európai országok újjáépítését és tartós növekedését az elmúlt négy évtizedben. A nyilvánvaló jelentős különbségeket figyelembe véve ez a megközelítés hasonló ahhoz, amit jelenleg az OECD-országok alkalmaznak a növekedési politikák tekintetében.
11. A hatékony politika kidolgozásához és végrehajtásához azonosítani kell a növekedést akadályozó tényezőket, és olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek megszüntetik vagy csökkentik ezeket az akadályokat. Ezek az intézkedések részben a már tervezett vagy megkezdett politikák felgyorsítását, részben pedig új megoldások kidolgozását jelentik.
12. A tervezett intézkedések között szerepel többek között: a gazdaság modernizációját és versenyképességét befolyásoló, külföldi források bevonásával megvalósuló infrastrukturális projektek felgyorsítása; olyan megoldások kidolgozása a bankportfoliók és vállalatok pénzügyi helyzetére vonatkozóan, amelyek elősegítik szerkezet- és tulajdonosváltást, a termelő beruházásokat és a munkahelyteremtést, továbbá javítják a magyar bank- és hitelrendszer működését; ipari és regionális válságkezelési megoldások; a privatizáció felgyorsítása; a műszaki és humán versenyképesség erősítését célzó lépések.
13. A növekedés akadályainak leküzdése és a további fejlődés irányainak és eszközeinek meghatározása olyan kormányzati szintű munkaprogrammal valósítható meg, amely meghatározza a kormányon belüli munkamegosztást és együttműködést, és kijelöli az egyes lépésekért felelős ügynökséget.
A növekedési stratégia célkitűzései
14. A növekedési stratégia célja nem a rövid távú mesterséges kereslet ösztönzése, amelyet aztán ismét megszorító intézkedések és újabb visszaesés követne. A cél a piacgazdaságra való áttérés és az európai és világgazdaságba való integráció által kínált lehetőségek kiaknázása mind a meglévő kapacitások optimális kihasználása, mind az ország növekedési potenciáljának fokozatos növelése révén. A cél az, hogy a magyar gazdaság a kilencvenes évek egészét tekintve a nyugat-európai országok átlagánál magasabb átlagos reálnövekedési ütemet érjen el. Hogy ez reális és elérhető cél, azt számos nyugat-európai ország közelmúltbeli és távolabbi példája bizonyítja. A cél eléréséhez a belső és külső erőforrások mozgósítására és optimális felhasználására, valamint megfelelő makrogazdasági, intézményi és strukturális politikára van szükség. Ez a kormány gazdasági stratégiájának alapvető feladata.
II. EDDIGI EREDMÉNYEK, RECESSZIÓ ÉS A NÖVEKEDÉS AKADÁLYAI
15. Az elmúlt két évben jelentős előrelépés történt a magyar gazdaság piacgazdasággá alakításában, és megteremtődtek a piacgazdaság legfontosabb jogi és intézményi feltételei.
Stabilizáció és pénzügyi egyensúly
16. A nehéz körülmények között a következő szakpolitikai intézkedésekre volt szükség: (a) az ország nemzetközi fizetési helyzetének stabilizálása és konvertibilis valutapozíciójának javítása; b) határozott fellépés az inflációs folyamat felgyorsulása ellen; c) széles körű importliberalizáció; d) a termelési támogatások csökkentése, elmozdulás a reális piaci ár- és költségviszonyok felé; (e) a vállalati alkalmazkodás kikényszerítése, az elkerülhetetlen termeléscsökkentések és felszámolások mellett; (f) a növekvő munkanélküliség "felvállalása", korszerű munkanélküli ellátórendszer alapjainak megteremtése; (g) a privatizációs folyamat lépésről lépésre történő erősítése; (h) óvatosság a szociális ellátórendszerek átalakításában.
Eredmények
17. A kormány gazdaságpolitikája jelentős - Magyarországon és külföldön egyaránt elismert - sikereket mutat az alábbi területeken:
(a) az ország külső fizetési mérlege konszolidálódott, jelentős devizatartalékok halmozódtak fel;
(b) a piacváltás sikeres volt, a gazdaság sikeresen átvészelte a külkereskedelem területén - a keleti piacok összeomlásából adódóan - jelentkező sokkszerű változásokat, a vállalatok jelentős része képes volt a piacváltásra és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra;
(c) a privatizáció jelentősen előrehaladt, az új vállalkozások száma ugrásszerűen megnőtt;
(d) 1990-ben és 1991-ben nagyon erős volt a külföldi tőke beáramlása (sőt, ez a tendencia idén tovább erősödött);
(e) a gazdaság az egészségesebb szerkezet irányába mozdult el (a túlfejlett, elmaradott technológiájú nehézipar, a piachoz alkalmazkodni nem tudó gépipari ágazatok visszaszorulása, a szolgáltatások, kisvállalkozások és kisipar egyidejű fejlődése);
(f) az elmúlt évben sikerült a tervezett keretek között tartani az inflációt, idén pedig megtört a gazdaság zsugorodási folyamata.
Mélyreható szerkezeti átalakulás
18. Az elmúlt két évben mélyreható változások kezdődtek a magyar társadalom és gazdaság szerkezetében. Ebben az időszakban két folyamat volt megfigyelhető a magyar gazdaságban: (a) az új (kis- és középméretű) magánvállalkozások termelésének jelentős fellendülése, különösen a szolgáltatások területén, és (b) a termelés és a foglalkoztatás nagymértékű csökkenése a hagyományos ipari vállalatoknál és részben a mezőgazdaságban is.
A recesszió dimenziói és fő tényezői
19. Bár a gyors átalakulás miatt a hivatalos statisztikák valószínűleg nem tükrözik a gazdasági folyamatok egészét, meg kell jegyezni, hogy az előzetes számítások szerint 1992 elején az ország össztermelése (GDP) körülbelül 15%-kal volt kevesebb, mint két évvel azelőtt. Ez a csökkenés több mint egy évtizedes lassú növekedés és gazdasági stagnálás után következett be.
Más szóval, az új vállalkozások, termékek és munkahelyek (még) nem ellensúlyozzák teljes mértékben más ágazatok és területek termelésének visszaesését.
20. A korábbi KGST-piacok váratlan összeomlása és a megnövekedett verseny által felgyorsított szerkezetátalakítás nagyban hozzájárult a termelés csökkenéséhez, amelyet az ipari és mezőgazdasági statisztikák egyaránt mutatnak. A pénzügyi egyensúly hiányainak szükséges korrekciója csökkentette a belföldi keresletet, és így szintén fékező hatást gyakorolt, különösen az ipari termelésre. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a minden várakozást felülmúló exportteljesítmény, különösen az OECD-piacokon, pozitívan hatott mind a termelésre, mind a foglalkoztatásra, és lassította a recesszió ütemét.
21. Az elmúlt két év gazdasági visszaesésének fő tényezői a következők voltak:
(a) a szocialista tervgazdasági rendszer öröksége, beleértve a makroegyensúly biztosításához szükséges monetáris és költségvetési megszorításokat;
(b) a gazdasági rendszerváltoztatás költségei, beleértve a piacokat és a gazdasági versenyt, az ár- és költségszerkezetet, a jogalkotást és a közigazgatást, valamint az egyéb területeken kialakult új keretfeltételeket és követelményeket;
(c) a kereslet csökkenése a hazai és a külföldi (különösen a volt KGST) piacokon;
(d) a kínálat és a termelés csökkenése, részben a piaci verseny és a strukturális átalakulás, részben a recesszió következtében;
(e) a termelő beruházások csökkenése (alacsony tőkefelvétel), ami lassítja a modernizációt és a munkahelyteremtést;
(f) a csökkenő termeléssel, az átmenet magas költségeivel, valamint a külső egyensúly helyreállításához szükséges eszközök és transzferek hiányával összefüggésben felmerülő forráshiány.
Forráshiány, termelői és infrastrukturális beruházások hiánya
22. A magyar gazdaságban jelenleg uralkodó pénzügyi forráshiány elsősorban nem a nemzetközi fizetőeszközök és a fizetési mérleg szintjén bekövetkezett fejlemények következménye: a fő tényezők egyrészt a gazdaság rendszerszintű és strukturális átalakításának magas költségei, másrészt a gazdasági szűkülés okozta forrásveszteség.
23. A recesszió egyik legjelentősebb megnyilvánulása az infrastrukturális és termelő beruházások csökkenése. Ugyanakkor ez az a terület, ahol a növekedést elősegítő gazdaságpolitikai intézkedések hosszú távú hatásai a legpozitívabbak: a termelő és infrastrukturális beruházások növelik a kínálatot és javítják a gazdaság egészének versenyhelyzetét. Ezen a területen a konjunktúra- és a strukturális politika rendelkezik a leggazdagabb hagyományokkal és eszközökkel.
24. Az aktívabb beruházástámogatási politikára vonatkozó javaslatokat ellenzők gyakran felidézik a korábbi magyarországi gazdasági rendszer pazarló beruházási politikájának emlékét (melynek logikus következménye a magyar gazdaság alacsony tőkehatékonysága lett az elmúlt évtizedekben). Az (infrastrukturális és termelő) beruházások ösztönzése során ezért fontos szem előtt tartani a piacok és a verseny megfelelő működését az új beruházások magas tőkehatékonyságának biztosítása érdekében.
25. Magyarországon a termelő beruházások visszaesése nemcsak a tulajdonviszonyok bizonytalanságával, a magas nominális és reálkamattal és a kereslet csökkenésével, hanem az amortizációs rendszerrel is szorosan összefügg. Az infláció következtében a vállalatok amortizációs bázisa elértéktelenedik a pótlási igényekhez képest. Az új számviteli törvény alapján az eszközöket nem a reális visszavásárlási értéken, hanem az irreálisan alacsony könyv szerinti értéken számítják ki. A törvény nem teszi lehetővé a könyv szerinti értékek folyamatos korrekcióját, ami folyamatos inflációs vagyonvesztéshez vezet. Az eszközveszteség másik forrása, hogy az értékcsökkenés egy részét bérként és nyereségként fizetik ki. Az alacsony tőkefelvevő képesség nagy szerepet játszik a külföldi hitelek és támogatások alacsony kihasználtságában.
A jelenlegi gazdasági problémák és a növekedési feltételek megvalósításának lehetőségei
26. A piacgazdasági rendszer kiépítésében az elmúlt két évben elért eredmények megfelelő alapot teremtenek a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez. A gazdasági növekedés elősegítése és feltételeinek biztosítása időszerű, hiszen a kormány gazdaságpolitikája az elmúlt két évben jelentős sikereket ért el a gazdaság működésének fenntartásában, a gazdasági rendszerváltoztatás mélyrehatóvá és átfogóvá tételében. Mindezek mellett 1992 eddig eltelt hónapjai világossá tették, hogy a mai pénzügyi és gazdasági problémákra hosszú távú megoldást csak akkor lehet találni, ha a gazdaság növekedési tartalékait megerősítik, és a nemzetgazdaságot növekedési pályára tudják állítani.
27. A legfontosabb jelenlegi problémák a következők:
(a) a költségvetés strukturális feszültségei, a jelentős és minden szempontból nehezen kezelhető költségvetési hiány, amely összefügg: az államháztartás elhúzódó strukturális átalakulásával, a nagy ellátórendszerek fennmaradásával, a költségvetésben szereplő adóbevételek elégtelenségével, az általában laza pénzügyi fegyelemmel és ellenőrzéssel stb.; (b) a gazdaság fejlesztési tartalékait csökkentő forrásallokáció, ami közvetlenül összefügg a fizetési mérleg 1992 elején erőteljesen megnövekedett többletével;
(c) a reál- és monetáris folyamatok eltérése;
(d) a vállalkozások fejlődését nem kellőképpen támogató pénzügyi és gazdasági környezet, a támogató intézmény- és eszközrendszer "hiányzó láncszemei", ami összefügg a garanciarendszerek hiányával, a vállalkozásokat támogató privatizációs technikák szűk körével, a kedvező feltételekkel nyújtott hitelek elégtelenségével, a megfelelő piaci információk hiányával stb.;
(e) a hazai beruházási hajlandóság alakulása, ami függ a termelő beruházások bankbetétekhez viszonyított alacsony hozamától, a bizonytalanságtól, a piaci kapcsolatok kiépítésének problémáitól, az elégtelen tájékoztatástól, a források hiányától stb.;
(f) az infrastruktúra alacsony fejlettségi szintje (és annak lassú fejlődése, néhány területet kivéve), ami ma a gazdasági fejlődés egyik fő akadálya, és a hazai és külföldi befektetések további jelentős növekedését is gátolja;
(g) a foglalkoztatási és társadalmi konfliktusok súlyosbodása, amely szorosan összefügg a foglalkoztatási célú finanszírozás (Szolidaritási Alap) növekvő hiányával és a regionális gazdasági és szociális problémák súlyosbodásával;
h) a hazai középosztály fokozatos kettészakadása, amely döntően összefügg a nagy jóléti rendszerek folyamatos hanyatlásával és leépülésével, azok átalakításának elmaradása miatt.
28. A gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése és a növekedést elősegítő gazdaságpolitika előkészítése a Négyéves Gazdaságpolitikai Programban meghatározott célkitűzéseken alapul (fizetési mérleg javítása, inflációellenes politika, munkanélküliség elleni fellépés, negatív növekedés megszüntetése). A program eddigi eredményei arra utalnak, hogy a program végrehajtása lehetséges. Ugyanakkor a GAM fordulópontot jelent, mivel a gazdasági növekedés feltételeinek fejlesztését és a növekedési folyamat kibontakozását a gazdaságpolitika elsődleges prioritásai közé helyezi. Egyúttal elismeri, hogy a fizetési mérleg és az infláció konszolidálása a jövőben is erőfeszítéseket igényel.
A gazdasági növekedés irányába mutató gazdaságpolitika végrehajtása csak akkor lehet sikeres, ha azt mind a nemzetgazdaság kulcsszereplői, mind a legfontosabb külgazdasági szereplők támogatják. Ennek során a hazai vállalkozót, a hazai vállalkozást kell a gazdaságpolitika középpontjába helyezni. Enélkül elképzelhetetlen a gazdaság szerkezetének megújítása, az innováció, a piaci kereslet és kínálat bővítése. Emellett a gazdaságpolitikának határozott hangsúlyt kell fektetnie az export növelésére, a külpiaci kapcsolatok erősítésére, és a nemzetközi gazdasági integrációra. Sikerének fontos feltétele a nemzetközi fogadókészség biztosítása, a nemzetközi pénzügyi szervezetek és intézmények fogadókészsége és hajlandósága Magyarország támogatására.
30. A gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése sem korlátozódhat a pénzügyi és gazdasági területekre. Tartós elmozdulás csak akkor érhető el, ha a reálgazdaság növekedési tényezői megerősödnek, és ehhez a gazdaság emberi dimenziója is támogatást nyújt és együtt mozog vele. Ez két területen generál változásokat. A reálfolyamatokban zajló megújulás egyik kulcsa a technikai-technológiai modernizáció, az új technikák alkalmazása és a megfelelő tőketranszferek. Ennek elősegítése érdekében ki kell dolgozni egy innovációs stratégiát, és végre kell hajtani a szervezetet és az eszközöket érintő változásokat, valamint az ezt megalapozó finanszírozást.
III. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE: A FŐBB VIZSGÁLT TERÜLETEK
31. Az átfogó gazdaságpolitikai lépések tizenkét nagy kategóriába sorolhatók, amelyek megfelelnek a határozati javaslatban meghatározott feladatoknak (ez a lista számos már folyamatban lévő, felgyorsításra és kiegészítésre szoruló feladatot is tartalmaz):
1. a pénzügyi rendszer hatékonyabb működése
2. ipari válságkezelés, iparpolitika
3. az infrastrukturális projektek felgyorsítása
4. emberi erőforrások
5. az adórendszert érintő intézkedések
6. a bankrendszer korszerűsítése
7. a privatizációs folyamat felgyorsítása
8. a kártalanítás felgyorsítása
9. a regionális feszültségek kezelése
10. a társadalmi feszültségek kezelése
11. tőkeimport és a nemzetközi támogatás koordinálása
12. politikai és társadalmi támogatás."
(Helyszűke miatt a következő bekezdések csak a fenti lista 1., 4. és 5. pontjával foglalkoznak.)
"1. A pénzügyi rendszer hatékonyabb működése
32. A pénzügyi rendszer hatékony működése a stabilizációs politika és a reálgazdaság fellendülésének alapvető feltétele. A modern piacgazdaságokban a pénzügyi rendszer sikeres működését mind a központi banki és kormányzati politika, mind a vállalatok és pénzintézetek piackonform működése befolyásolja. A piacgazdaságokban a központi banknak és a pénzügyi adminisztrációnak is fontos felelőssége van az intézményrendszer kiépítésében, hatékony működésének biztosításában és a válsághelyzetek kezelésében. Hazánkban az elmúlt két évben jelentős előrelépés volt tapasztalható a piacgazdaság és a pénzügyi rendszer fejlődésében. Azonban ezen a területen is további jelentős feladatokat kell megoldani, részben az intézményrendszer folyamatos fejlesztésének megerősítése és felgyorsítása, részben pedig a kialakuló válságjelenségek hatékony kezelése érdekében. A reálgazdaság stabilizálása és talpra állítása számos pénzügyi akadály elhárítását igényli, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a reálgazdasági problémák megoldásához kizárólag pénzügyi eszközökre lenne szükség.
4. Technológiai fejlődés és emberi erőforrások
50. A gazdasági növekedés alapja szorosan összefügg az emberi erőforrások optimális felhasználásával. A növekedés esélyeit alapvetően az határozza meg, hogy a kutatást és a műszaki fejlesztést, az emberi tudást hogyan tudjuk ennek szolgálatába állítani, illetve a képzés és az oktatás hogyan támogatja ezt. A legfontosabb megoldandó kérdések: a hatékony és piackonform műszaki fejlesztés; a közoktatási, szakképzési és felsőoktatási törvényekkel kapcsolatos jogszabályok összehangolt előkészítése és mielőbbi parlamenti vitája; a kutatás intézményi és pénzügyi kereteinek megújítása; a menedzserképzés; a munkanélküliek átképzése; a széles körű idegennyelv-oktatás; a korszerű üzleti és közigazgatási szaktudás terjesztése.
5. Az adórendszerre vonatkozó intézkedések
51. A piacgazdaságban az adórendszer központi szerepet játszik a növekedés serkentőjeként és fékezőjeként, mind a rövid távú gazdaság szempontjából, mind a hosszú távú üzleti fejlődést ösztönző strukturális politika részeként. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés a költségvetési egyensúly biztosításához is elengedhetetlen. A magyar adórendszeren belül - a nyugat-európai tapasztalatok alapján - olyan átmeneti és tartós adószabályokra és adókulcsokra van szükség, különösen a vállalkozásokat és beruházásokat érintő adók szintjén, amelyek hozzájárulnak a termelő-vállalkozói kockázatvállaláshoz, ösztönzik a beruházásokat és a munkahelyteremtést.
52. A sürgős feladatok között meg kell említeni az amortizációs feltételek módosítását a vállalkozások tényleges helyzetének megfelelően és a vállalkozások fejlődésének előmozdítása érdekében. Ezen túlmenően átmeneti beruházási adókedvezményeket és átmeneti értékcsökkenési kedvezményeket lehetne bevezetni, amelyek a nyugat-európai országokban bevált gazdaságpolitikai eszközök. (Az időben korlátozott kedvezmények felgyorsítják a döntéshozatalt.) Hangsúlyozni kell azt is, hogy az infrastrukturális beruházások finanszírozását és megvalósítását nagyban megkönnyítik a kormány vagy az önkormányzatok által kibocsátott, kizárólag ilyen célokra nyújtott adómentes kamatozású hitelek és kötvények.
53. A további aktuális lépések között megemlítendő:
(a) a kamatjövedelmek után fizetendő forrásadó csökkentése, ami közvetve elősegíti a banki kamatok csökkentését;
(b) a kétkulcsos áfára való esetleges áttérés gazdasági és szociális vonatkozásainak vizsgálata;
(c) az adóelszámolási és ellenőrzési intézkedések szigorítása; végül
(d) a jövedelemadó határkulcsának csökkentése és a kifizetésekről szóló tárgyalások a gazdálkodó szervezetekkel."
A jelentés néhány fontos részét, amelyről itt nem esett szó, a korábbi fejezetek tárgyalják, amelyek a forráshiánnyal, a privatizációval, valamint a banki és monetáris kérdésekkel foglalkoznak.
