Ebben a záró részben a GAM jelentőségét a következő négy kérdés és célkitűzés szempontjából tárgyaljuk: (1) a gazdasági növekedés feltételei és a növekedés fő akadályai; (2) a modern piacgazdaság által megkövetelt jogi és adminisztratív szabályok és struktúrák megteremtése; (3) nemzetközi hitelesség és hatás, valamint az európai uniós tagság; (4) rendszerváltoztatás és a szociális piacgazdaság megalapozása Magyarországon.
A gazdasági növekedés feltételei és a növekedés fő akadályai
A GAM-folyamat első eredménye az a felismerés, hogy a növekedés feltételeinek biztosítása a magyar gazdaságpolitika központi célkitűzése. Ez nem csak gazdasági kérdés volt. A rendszerváltoztatás hosszú távú általános sikere attól függött, hogy sikerül-e megteremteni a dinamikusabb gazdaság alapjait, vagy sem. Elengedhetetlen volt, hogy a gazdaságot a hosszú éveken át tartó ördögi körből a nagyobb beruházások, a magasabb megtakarítások, a nagyobb hatékonyság és a jobb életszínvonal erényes körébe tereljük. A GAM-projekt a növekedést gátló hazai és külső akadályok széles körét azonosította. Ezek közül néhány a forrásokkal függött össze, de sok közülük a dinamikus piacgazdaság működéséhez szükséges megfelelő intézményi és szabályozási struktúra hiányából fakadt. A gazdasági növekedés nem a kormányzati döntésektől függ. A kormányzati döntések és beavatkozások fékezhetik a növekedést, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormányzati politikának, a közszférának ne lenne fontos szerepe a nemzetgazdaság teljesítményében. A magyar és nemzetközi felmérések azt mutatták, hogy a GAM valóban pozitív hatással volt az ország gazdaságának növekedésére, még ha ezt a közvélemény nem is ismerte fel teljes mértékben.? A Miniszterelnöki Tanácsadói Hivatal vezetője szerint: „Végül a növekedési program Szabó Iván pénzügyminisztersége alatt indult be, hozott is már GDP növekedést 1993-ban, igen gyorsan, de a választás szempontjából későn.”?
A modern piacgazdaság által megkövetelt jogi és közigazgatási szabályok és struktúrák létrehozása.
Az "Előterjesztés a Kormány részére: Kormányzati Munkaprogram a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére" című dokumentumot 1992. június 18-án nyújtották be Szabó Tamás tárca nélküli miniszter aláírásával. A dokumentum több mint 40 oldalas volt.? A kormány számára 44 konkrét döntési és intézkedési pontot tartalmazott. A felsorolt feladatok között szerepelt a törvényi vagy közigazgatási szabályok és határozatok kidolgozása, valamint új kormányzati végrehajtó vagy felügyeleti szervek létrehozása. Minden egyes feladatnál a határidő mellett szerepelt, hogy mely minisztériumok vagy más kormányhivatalok felelősek a szükséges intézkedés előkészítéséért és végrehajtásáért. A GAM-jelentésben és a kormány által 1992 nyarán elfogadott programban szereplő feladatok egy része olyan intézkedéseket jelentett, amelyeket már 1991-ben vagy 1992 első felében javasoltak és elhatároztak, de nem fejeződtek be, vagy elmélyítésre, felgyorsításra vagy felülvizsgálatra szorultak, míg sok más feladat újítás volt.
Csuhaj Imre, aki Szabó Tamás miniszter kabinetfőnöke és a GAM-projekt titkára volt, folyamatosan figyelemmel kísérte az előrehaladást és az 1992. júniusi GAM-javaslatban és kormányhatározatban meghatározott határidők betartását. Néhány héttel az 1994. májusi választások előtt megerősítette nekem, hogy a határozatban meghatározott feladatok több mint 90%-a konkrét intézkedésekhez vezetett a szövegben megjelölt minisztériumok és egyéb hivatalok részéről. Így a GAM-javaslatok jelentése alapján elfogadott munkaprogram az Antall-kormány egyik legátfogóbb összehangolt cselekvési tervének bizonyult.
Ez az értékelés megegyezik Kodolányi Gyula véleményével is:
„Dolgoztunk a koncepción megkerestük minden tárcára és a gazdaság minden részére nézve azokat a pontokat, ahol szabályzók és intézmények átalakításával növekedést el lehet indítani és korszerű piacgazdaság feltételeit meg lehet teremteni. Meghatároztuk a politikai teendőket, amelyek ehhez szükségesek, miután az első másfél év kormányzásában a tűzoltás intézkedéseit kellett végrehajtani. A GAM-bizottság ajánlásai képezték voltaképpen a rendszerváltozás részletesen, szektorokra kidolgozott gazdasági programját, tehát a PM érdekeltségét csak a bankreform és a pénzügyi működés kontrollintézményeinek végigvitelében érintette... Szabó Iván mint növekedéspárti pénzügyminiszter került a kormányba, és el is indult egy komoly növekedés. Az a tragikus, hogy ezeket a tendenciákat a közvélemény nem tudja azonnal értékelni, de ha megnézzük az adatokat, már 1993-ban nagyon komoly növekedés történt a magyar gazdaságban, és ez annak volt köszönhető, hogy Szabó Iván, illetve az egész kormány ennek a programnak bizonyos részeit beindította”.? P. 185
Nemzetközi hitelesség és hatás és az európai uniós tagság
Úgy vélem, hogy a GAM-bizottság munkája és javaslatai nemcsak belpolitikai és gazdasági szempontból voltak fontosak, hanem jelentős nemzetközi dimenzióval és hatással is rendelkeztek. Ezt az értékelést megerősítették számomra azok a beszélgetések, amelyeket Antall csapatának egykori tagjaival folytattam az évek során.
Nemzetközi szempontból a következő tényezők voltak a legfontosabbak:
(1) A GAM egyszerre jelentette a folytonosságot és az innovációt az Antall-kormány gazdaságpolitikájának kidolgozásában és végrehajtásában.
(2) A program valóban "nemzeti" vagy "magyar" volt, de a protekcionizmus vagy nacionalizmus elemei nélkül.
(3) A program a rendszerváltoztatáskori magyar gazdaság sajátos követelményeire épült, de mind a célkitűzések, mind az intézményi és jogalkotási szempontok közel álltak a modern európai piacgazdaságok szerkezetéhez és tapasztalataihoz.
(4) A GAM sok szempontból fontos tapasztalat volt abban is, hogy segített felkészíteni Magyarországot az európai uniós tagságról szóló tárgyalásokra és az európai vívmányok követelményeinek teljesítésére.
(5) A GAM a politikaalkotás átgondolt és kiegyensúlyozott megközelítésének vagy a "jó kormányzásnak" is kifejeződése volt. Éles ellentétben állt több kelet-közép-európai ország 1990-es években folytatott politikájával és az azokban uralkodó állapotokkal.
A rendszerváltoztatás és a szociális piacgazdaság alapjai Magyarországon
Amint azt ebben a könyvben is kifejtettük, Antall számára kezdettől fogva szoros kapcsolat állt fenn a magyarországi liberális parlamentáris demokrácia megteremtésének célja és a szociális piacgazdaság modellje, mint a kormány gazdaság- és társadalompolitikájának keretrendszere között. Ez igaz volt az 1990 szeptemberében közzétett részletes programra, a GAM-projektre és a GAM javaslatai alapján két évvel később kidolgozott kormányprogramra is.
A szociális piacgazdaság koncepciójának jelentőségét annak a kétnapos konferenciának a programja is kiemelte, amelyet a magyarországi rendszerváltoztatás céljairól és eredményeiről tartottak 1994 márciusában. A rendezvény programja Magyarország Antall-évek alatti átalakításának két fő célkitűzésére összpontosított: (1) olyan dinamikus piacgazdaság megteremtése, amelyben a magánkezdeményezés és a magántulajdon érvényesül az állami tulajdon és ellenőrzés felett, valamint (2) a szociális piacgazdaság alapjainak lerakására, amelyben a magánvállalkozás és a verseny mellett kiegyensúlyozott a felelősségmegosztás a magánszektor és a közszféra, az egyéni és magánérdekek és a közjó között.
Az előadók között Antall József számos munkatársa és nemzetközi hátterű szakemberek is szerepeltek (köztük a Magyarországon jelen lévő nagy nemzetközi vállalatok vezető tisztségviselői és a szociális piacgazdaság modelljének európai tapasztalataival foglalkozó szakértők).
Szabó Tamás miniszter nyitóbeszédében rámutatott az 1992. júniusi kormányprogram (GAM) fontosságára mindkét témában (szociális piacgazdaság és magángazdaság), valamint a magyar gazdaság újjáépítésének és átalakításának további sikeréhez szükséges néhány kulcsfontosságú feltételre: fegyelem, kemény munka, verseny és kezdeményezési szabadság, valamint megbízható és tiszteletben tartott jogrendszer.
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke "Pénzügyi stabilitás, magántulajdon és a magángazdaság bővülése" címmel tartott előadásában részletesen elemezte a magyar gazdaság növekedésének és modernizációjának megalapozásához szükséges pénzügyi stabilizáció szükségességét, valamint a kormány és a jegybank rendszerváltoztatás kezdete óta folytatott politikáját. Miközben ismertette a számos kihívást, köztük az adósságkérdést, felsorolta az eredményeket is, mint például a magánmegtakarítások figyelemre méltó növekedését.?
Tekintettel arra, hogy a GAM programban nagy hangsúlyt kap a növekedés és a szociális piacgazdaság törvényi és intézményi alapjainak szerepe, itt kell megemlíteni Takácsy Gyula, az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága elnökének hozzájárulását a konferenciához. Előadásának címe a következő volt: "A szociális piacgazdaság jogszabályi és intézményi feltételeinek megteremtése az elmúlt négy évben". Takácsy előadásában tanulságos összefoglalót adott arról, hogy 1990. május 2. és 1994. március 1. között milyen igen nagyszámú új törvényt, meglévő törvény módosítását, és egyéb törvényhozási döntést fogadott el a magyar parlament. A néhai miniszterelnök egyik legnagyobb politikai teljesítménye és öröksége volt, hogy e négy év alatt sikerült fenntartani a kormánykoalíció folytonosságát a koalíció felbomlása és/vagy a parlament feloszlatása nélkül. Takácsy zárszavában joggal nevezte e négyéves törvényhozási ciklus eredményeit nemcsak történelminek, a diktatúrából a demokráciába való alapos és tartós átmenetnek, hanem jó alapnak is Magyarország európai uniós csatlakozásához.?
A számos előadó közül a két utolsót szeretném megemlíteni, hogy illusztráljam a bemutatott információk gazdagságát és a két fő téma összetettségét. Az egyik Vukovich György volt, a Magyar Statisztikai Hivatal elnöke, a másik Sir Adam Ridley-t, a londoni Hambros Bank Ltd. ügyvezető igazgatója.?
Vukovich György bemutatta a magántulajdon arányának fokozatos növekedését a magyar gazdaságban az 1980-as évektől 2003-ig. Noha a kommunista rendszerben mindig is megtűrték a magántevékenység valamilyen formáját (pl. az élelmiszerellátás aránytalanul nagy részét előállító "mikrobirtokok", javítóműhelyek stb.), a gazdaság feletti ellenőrzés a rendszer végéig "állami kézben" - lényegében pártfunkcionáriusok kezében - maradt. Az 1980-as években bevezetett reformok új kiskapukat nyitottak a pártellenőrzésben. Valódi magánpiacgazdaság helyett azonban új torzulásokat és lehetőséget teremtettek a korrupcióra, sok esetben a közvagyon nyílt ellopására. Ez tovább nehezítette annak statisztikai értékelését és összehasonlítását, hogy mi volt állami és mi volt valóban magánvállalkozás. Valódi változások csak a kommunista rendszer végével kezdődtek. Anélkül, hogy megpróbálnám összefoglalni a magánkezdeményezés és magántulajdon dinamikájának és sokféle formájának elemzését és bemutatását, ezt a bekezdést Dr. Vukovich egyik emlékeztetőjével szeretném zárni, amely különösen fontos a GAM kapcsán: a szociális piacgazdaság megfelelő működésének legfontosabb garanciája a korszerű jogi és intézményi struktúra, valamint annak a tudata, hogy a bíróságok nem fogják eltűrni a korrupt gyakorlatokat a magán- vagy köztulajdon megszerzésében és kezelésében.
"Privatizáció és dinamikus magángazdaság: a nyugat-európai tapasztalatok és a kihívás Magyarország és Közép-Európa számára" címmel Sir Adam Ridley áttekintést adott a privatizáció akkor még rövid európai és világméretű történetéről. Ridley szerint a privatizáció általános tendenciája az 1980-as évek elején kezdődött Nagy-Britanniában. Az 1980-as évek második felében Franciaország követte a brit példát, és a trend hamarosan globálissá vált, egyre több OECD (nyugati) gazdaságot és egyre több fejlődő országot érintve. Figyelemre méltó, hogy az állami tulajdonról a magántulajdonra való áttérés mind Nagy-Britanniában, mind Franciaországban az államosítások nemsokkal azelőtt lezajlott tömeges hulláma nyomán következett be. Sir Adam tanulmányában nemcsak a magántulajdon általános és makrogazdasági előnyeit hangsúlyozta a bürokratikus állami irányítással szemben, hanem a lakosság körében elterjedt tulajdonjogok (különösen a vállalati részvények) társadalmi és szociális dimenzióit is.
5. Antall miniszterelnök és a GAM jelentősége
30 év távlatából nehéz átadni azt, amit mindannyian éreztünk Antall miniszterelnök 1993 decemberében bekövetkezett halálakor. Nemcsak a személyes, magánéleti veszteséget, amelyet mindannyian másként éltünk meg, többnyire csendben, anélkül, hogy megpróbáltuk volna megmagyarázni vagy összehasonlítani, hanem a racionális veszteséget, az ország, a világ, az eszmék és célok veszteségét, amelyekben hittünk és amelyekben osztoztunk. Valami olyan dolog elvesztését is, amiről hallgatólagosan vagy kimondva tudtuk, hogy életünk végéig meg kell becsülnünk, valami olyan dologét, ami soha többé nem fog megismétlődni.
Ezt a szakaszt és ezt a fejezetet előszőr azzal akartam lezárni, hogy néhány további részletet közlök a miniszterelnök részvételéről a GAM-projekt különböző szakaszaiban és aspektusaiban. Több megbeszélést, kérdést és döntést, közzétett vagy nem közzétett bizonyítékot szerettem volna felidézni arról, hogy a gazdasági rendszer sikerének oka nagyon közel állt mind a szívéhez, mind a fejéhez. Végül úgy döntöttem, hogy itt abbahagyom, és áttérek más fejezetekre. Azt hiszem, már sikerült közvetítenem az olvasók felé: A GAM fontos volt a miniszterelnök számára, és jól végzett munkának tekintette. Ez volt és marad a projekt alapvető emléke mindannyiunk számára.
