Amint azt már korábban említettük, a GAM kezdettől fogva és egész fennállása során élvezte a miniszterelnök élénk érdeklődését és támogatását. Antall úr érdeklődése a projekt iránt és az, hogy fontosnak tartotta az előrehaladását, erős ösztönzésként hatott mindannyiunk számára egyénileg és csoportként is. A tagok közötti szoros együttműködést az is elősegítette, hogy egy-két kivételtől eltekintve valamennyien erősen elkötelezettek voltak a miniszterelnök személye és kormányának politikája iránt.
A folyamat befejezéséhez és a GAM céljainak eléréséhez számos fontos politikai és adminisztratív lépést kellett megtenni. A megbeszélések 1991. decemberi kezdetétől 1992 első heteinek kezdetéig és a fent említett különböző szövegtervezetek elkészítéséig a folyamatról és a projekt eredményeiről szóló információk szűk körön belül maradtak: a miniszterelnök és a munkacsoport tagjai körében.
Azok a miniszterek, akiknek a minisztériumai képviseltették magukat a csoportban, természetesen tudtak a csoport létezéséről és munkájáról. Joguk volt érdeklődni a munka előrehaladásáról, de az előzetes jelentés elkészülte előtt az érintett tárcák nem kaptak tájékoztatást a köztes eredményekről.
A fent említett politikai/igazgatási folyamat első lépése tehát az volt, hogy a gazdasági kabinet tagjai megkapták a javaslatokat, amelyeket a kabinetüléseken megvitattak. Azt, hogy a Gazdasági Kabinet nem minden vezető tagja élt a lehetőséggel, hogy közbenső tájékoztatást kapjon a csoport munkájának előrehaladásáról, a pénzügyminiszter esete szemléltette.
Engem arról tájékoztattak, hogy Kupa úr "meglepődött", sőt "bosszankodott" a csoport munkája eredményeinek terjedelmén és mélységén, amelyeket a gazdasági kabinet ülésére terjesztettek elő. Állítólag ezt mondta: "Azt hittem, hogy a GAM csak arról szól, hogy hogyan lehet pénzügyi támogatást szerezni külföldről". Miután megnyugtatták, hogy a GAM célja nem a kormány négyéves gazdasági programjának helyettesítése, hanem annak kiegészítése és megerősítése, aggodalmai enyhültek. Ezt követően továbbra is viszonylag kevés aktív érdeklődést mutatott a projekt iránt.
A gazdasági kabinet jóváhagyását követő fontos lépés a kormány parlamenti többségében - a Magyar Demokrata Fórumban és a másik két koalíciós pártban - megválasztott képviselők tájékoztatása, valamint kifejezett jóváhagyásuk és támogatásuk megszerzése volt. Ez a folyamat magában foglalta az MDF-frakció Budapesten kívüli rendkívüli ülését, valamint a teljes kormány rendkívüli ülését. Ezeken az üléseken a miniszterelnök mellett különösen aktív szerepet játszott Szabó Tamás és Bod Péter Ákos. Itt szeretném megemlíteni Kodolányi Gyula és Csuhaj Imre aktív szerepét is a munkacsoport eredményeinek terjesztésében.
A parlamenti frakcióval folytatott megbeszéléseknek különös jelentőséget adott, hogy mind az MDF, mind a többi koalíciós párt egyes tagjai aggódtak amiatt, hogy a kormány nem fektet elég hangsúlyt a gazdasági növekedésre. Így a GAM ajánlásait viszonylag zökkenőmentesen, a koalíciós pártok vagy a közigazgatás részéről jelentkező nagyobb ellenállás nélkül be lehetett illeszteni a kormány gazdaságpolitikai programjába.
A GAM-mal kapcsolatos kommunikációs politika azonban nem volt kielégítő. Ezt részben az okozta, hogy a munkacsoport egy-két tagja olyan megjegyzéseket tett, amelyek ellentétben álltak a többség véleményével és célkitűzéseivel. Ennél jelentősebb probléma volt a Csurka István antiszemita megjegyzései által kiváltott botrányt követő figyelemelterelés.? A Csurka-ügynek semmi köze nem volt a GAM-hoz és általában a gazdaságpolitikához, de arra kényszerítette a miniszterelnököt és a Magyar Demokrata Fórum vezetőit, hogy a "Csurka-rák" kezelésére koncentráljanak ahelyett, hogy a szélesebb közvéleményt tájékoztatták volna a GAM fontosságáról és a gazdasági rendszerváltoztatás sikerével kapcsolatban várható hatásáról. A miniszterelnök úgy tervezte, hogy augusztus 20-án, Szent István és a Magyar Királyság 1100 évvel azelőtti megalapításának jeles emléknapján nagyszabású nyilvános beszédében gazdasági kérdésekre összpontosít. Sajnos erre nem került sor.
