Más tárcákat is érintő ügyekről is voltak levélváltásaim a kormányfővel. 1990. szeptember 19-22. között Harry E. Soyster altábornagy személyében Budapestre látogatott az Egyesült Államok Katonai Felderítő Hivatalának az igazgatója. Fontos megállapodások születtek az együttműködésről. Für miniszter kérte, hogy Antall amerikai látogatása során vesse föl „magyar tisztek kiképzési, továbbképzési lehetőségének vizsgálatát az USA katonai felsőfokú tanintézményeiben, lehetőség szerint amerikai ösztöndíjjal vagy alapítványi sponzorálással.” Vizsgálják meg, hogy „milyen módon részesülhetne a Magyar Honvédség az Európából kivonásra kerülő amerikai erők feleslegessé váló technika eszközeiből és fegyverzeteiből,” továbbá kapjon felkészítést magyar részvételre „a haderő- és fegyverzetcsökkentési megállapodások ellenőrzése, esetleges békefenntartó feladatokban.”?
A kommunista rendszerben a külkereskedelem állami monopólium volt, ennek lebonyolítására kereskedelmi képviseletek jöttek létre a külországokban; az egyes magyar külkereskedelmi vállalatok képviselői is ezekben működtek. A tervgazdaságról a piacgazdaságra történő áttérés és az állami tulajdon lebontása indokolttá tette a párhuzamos külképviseleti rendszer átalakítását, illetve a kettő egyesítését. Az erre vonatkozó első lépések már a Németh-kormány alatt megtörténtek.? Az Antall-kormányban a Kereskedelmi Minisztérium utódjaként létrehozott Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM), élén Kádár Béla professzorra, csökkentett létszámmal, de fönn kívánta tartani a kereskedelmi képviseleteket. Én a kettő integrálását, a Külügyminisztérium égisze alatt történő fokozatos egyesítését indokoltnak tartottam, de messzemenően építve a külkeresdelem tapasztalt szakembereire, akár ilyenekre bízva egyes nagykövetségek vezetését. (Jól bevált ez az Egyesült Királyság esetében, ahol 1991-től Antalpéter Tibor, a kereskedelmi képviselet vezetője lett a nagykövet.) Nincs itt hely a két tárca közötti vita részletezésének, elegendő idéznem a miniszterelnöknek 1991. január 24-én írott levelemből. „Sajnos a [1991] júliusban folytatott tárgyalásokon a NGKM minisztériumunk számára elfogadhatatlan javaslattal állt elő: 28 „harmadik országbeli” országból 9 állomáshelyen maradt volna a képviselet a Külügyminisztérium kezében (három új képviselet megnyitásának a szükségességével), 19 országban pedig a kereskedelmi képviseletek vették volna át a nagykövetségek szerepét (köztük öt új képviselet nyitásával). […] Véleményünk szerint – ami egyébként Kádár miniszter úr többször hangoztatott felfogásával lényegében megegyezik – a piacgazdasági viszonyok kibontakozása, a külkereskedelmi monopólium megszűnése, a vállalati önállóság növekedése és bővülő piaci jelenlétük … alapvetően megváltoztatta a kereskedelmi kirendeltségek funkcióit. […] Mi nem rivalizálást kívánunk a két minisztérium között, még kevésbé kívánjuk elnyelni a kereskedelmi kirendeltségeket, mi csupán az ország gazdasági érdekeivel és pénzügyi lehetőségeivel összhangban álló, koncentrált, a jelenleginél hatékonyabb és olcsóbb külképviseleti rendszert kívánunk működtetni. Ebben készek vagyunk messzemenően támaszkodni az NGKM-hez tartozó gazdasági szakemberekre, beleértve a nagyköveti posztokat… […] Ugyanakkor szeretném biztosítani Miniszterelnök Urat arról, hogy a miniszter kollégám [1991] január 8-i, udvariatlan hangú levelében foglaltaktól függetlenül továbbra is a lehető legjobb együttműködésre fogok törekedni. Ezt kívánja az ország érdeke, de a szűken vett kormányzati érdek is.”? Antall miniszterelnök alapvetően egyetértett velem, de ügyelt, hogy ne sértse Kádár miniszter ismert érzékenységét. Az elhúzódó vita eredménye 1993-ben a két szervezet elvi egyesítése lett, de ennek végrehajtását a Horn-kormány végezte el. A kérdés végső rendezése a minisztérium és a miniszter címének a 2014-ben történt „Külgazdasági és Külügyminisztérium”-ra történő megváltoztatása volt. (Ennek a tartalmával egyetértek, az 1849 óta használt elnevezés megváltoztatását fölöslegesnek tartottam.)
1991. december 16-án Magyarország (Lengyelországgal és Csehszlovákiával együtt) aláírta az Európai Közösséggel a társulási egyezményt. Ez nagy lépés volt a majda a kormányfő ni tagság felé. Az ebből következő feladatok végrehajtására bizottság létrehozására kérte föl a kormányfő a két minisztert. Vezetését az NGKM és a KÜM egy-egy helyettes államtitkárára (mint társelnökökre) kívánta bízni.? Az Egyesült Államokkal folytatott bilaterális gazdasági megállapodás, közte a szellemi tulajdon védelme és a kettős adózás kiküszöbölése) tárgyalását az NGKM folytatta. A Külügyminisztérium több alkalommal is közbenjárt a hangnem javítása és a tárgyalások gyorsítása érdekében.?
