1993. év

Antall József: Következnek a különfélék. Megjegyzem, hogy még néhány politikai kérdést fogunk érinteni, hogy a Kormány álláspontja tisztázott legyen.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere tájékoztatja a Kormányt, hogy tegnap késő este az utolsó órákban tető alá került a három éve vajúdó magyar–amerikai megállapodás a szellemi tulajdonjogokról. Sem a térségben, sem a nem fejlett országok csoportjában eddig egy országnak sem sikerült ilyen megállapodást elérni.
Jeszenszky Géza külügyminiszter ehhez gratulál, és szerinte ez a két tárca, az NGKM és a külügy jó együttműködésének is köszönhető, ami remélhetőleg a jövőbeni ügyeknél is megmarad.)

Antall József: Szeretném lezárni általános tanulságként, hogy a Kormányban egymással kapcsolatos, kifelé történő ellentétes megnyilatkozások vagy tárca meg nyilatkozások a minimálisra szorítandók. Általában kormányzati megnyilatkozásokra van szükség, és soha ne úgy állítsuk be, hogy a Kormánnyal szemben most a tárca képviselete folyik, vagy a tárca harcol. A tárca itt harcolhat ennél az asztalnál, de amikor már kiülnek a tárgyalásra vagy a sajtó elé, akkor ez nem lehet érv. Tehát ez egy általános megállapítás. Ami a konkrét ügyet illeti, nem kívánok visszatérni a részletekre, hiszen egy sikeres tárgyalás befejezésekor kár lenne visszafelé találgatni. Úgy gondolom, hogy jelenleg a tárgyalások eredményes lezárása szakaszában vagyunk. Ami ennek nyilván a hátterét illeti, azt azért érdemes a többieknek is megismerni, hiszen mindenki nem folyt bele ebbe az ügybe, és nem feltétlenül ismeri a részleteket. Itt amellett, hogy az Egyesült Államok, Európa, akár a NATO-ban, akár a Közös Piacban, akár egyéb nemzetközi fórumokon, politikai értelemben, katonai értelemben egymással együttműködik, az üzleti életben, a gazdasági érdekekben kegyetlen kemény verseny folyik, ahol senkinek nem lehetnek illúziói. Nem washingtoni, jeffersoni, európai, schumani vagy egyéb örökség van, hanem kemény üzleti érdekek vannak. Ez a konkrét eset, ez a mi – tulajdonképpen amerikai, nyugat-európai szemmel – kis ügyünk, ez nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és az Európai Közösség nagy ütközete, és potenciálisan hosszú távú, kemény gazdasági küzdelmének csak egy részét képezi. Ezen belül az Európai Közösség az Egyesült Államokkal szemben szilárdan igyekezett védeni álláspontját más szabadalmi, más szerzői jogi szemlélettel az európai konvenciónak megfelelően. Tehát itt tulajdonképpen az Egyesült Államok a kelet-közép-európai országokban, a volt kommunista országokban egy hasadékot is láthatott, ahol megkerülhető, vagy ahol bevehető ez a bizonyos európai vár, ezért helyeztek olyan nagy hangsúlyt ezekre a tárgyalásokra. Kádár miniszter úr utalt rá, hogy a csehek és lengyelek előnytelenebb megállapodást kötöttek, amiben nyilván az is szerepet játszott, hogy kevésbé ismerték ennek részleteit. Ezt más alkalommal is tapasztaltuk már. A harmadik pedig, az országokhoz viszonyított gazdasági-stratégiai szinten a magyar gyógyszeriparhoz nem fogható relatíve nagyságrendileg sem a cseh, sem a lengyel gyógyszeripar jelentősége és szerepe a cseh, illetve a lengyel gazdaságban. Tehát nálunk ez stratégiai kérdés volt. Amit meg kell jegyezni, és azért ez is hozzátartozik a tanulságokhoz, a népjóléti tárca a magyar gyógyszerellátás szempontjából végig figyelemmel kísérte ezt a kérdést, tehát ez is a tárcaegyüttműködésbe tartozott. A másik, hogy a gyógyszeriparon belül egyre nem számíthatunk, és ez egy ipari, iparpolitikai tanulság. Ha felkészítésként a gyógyszeriparral közöljük, hogy ez lesz, és erre fel kell készülni, és ha erre időt adunk, akkor meg is kell követelni. Ne számítsunk soha arra, hogy bármelyik iparágunk hajlandó egy kényelmetlen felkészülési időt vállalni. Ha erre nem kényszerítjük rá, akkor megy tovább. Tehát ez is beletartozik ebbe, hogy rá kellett, és rá kell kényszeríteni ilyen esetekben, hogy ennek eleget tegyenek. Ami a külpolitikai részét illeti. Mivel az Egyesült Államok ebből feltétlenül presztízskérdést csinált, hangsúlyozom Európával kapcsolatban, ugyanis a nagy, kibontakozó európai közös piac meghaladja az amerikai piacot létszámban stb. Itt ez volt tulajdonképpen ennek a rendkívüli jelentősége, és ezért nyilvánvaló, hogy a gazdasági, politikai nyomásgyakorlás különböző lehetőségeivel éltek, amit tudomásul kell venni, hogy ez így működik, és nekünk is eszerint kell hol rugalmas, hol a leghatározottabb magatartást tanúsítani. Az a tény, hogy Gore alelnök Göncz Árpád látogatása alkalmával már akkor felvetette ezt a kérdést így, ami nyilván nem részletesen volt előkészítve, de beadták ezt is a tárgyalásra, és ez az elmúlt években is folyamatosan felmerült.? Valóban még Clinton elnök is ez ügyben levelet írt a múlt héten. Most ezt nyilván nem személyesen, hajnalban fogalmazta, hanem elé tették, és ő hajlandó volt aláírni. Erre a levélre gyors választ adva a küldöttségünk megfelelő felhatalmazással ment el. Úgy gondolom, hogy valóban ezt sikerrel lezárhatjuk, és ezt a Kormánynak így célszerű tudomá-sul venni. Úgyhogy én szintén megköszönöm a résztvevőknek, és ezzel az ügyet lezárjuk.

Az EBRD-elnök jelölésével kapcsolatban.

Antall József: Szeretnék még egy tájékoztatást ilyen gyorshírként jelezni, miután ez is egy ilyen állandóan visszatérő kérdés. Mégpedig a londoni Attali-féle Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban tudjuk, hogy az utódlás kérdése egy állandó probléma, ahol folyton bennünket hol abba az irányba igyekeztek befolyásolni, hogy Németh Miklóst javasoljuk, viszont, ha javasoltuk volna, akkor azt mondták volna, hogy így akarjuk kiszorítani a magyar belpolitikából, ha viszont nem javasoljuk, akkor pedig irigyeljük tőle. De itt tájékoztatásul elmondom, hogy több alkalommal beszéltem vele telefonon, tehát ő és közöttünk, tehát mint Kormány között, itt semmiféle probléma egyébként nem merült föl.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter megjegyzi, hogy semmi esélye nem lett volna.)

Antall József: Az egy másik lapra tartozik, hogy 1,4 vagy 5 tizedes részvételünk van, azt hiszem, a bankban, százalékban. Úgyhogy ez nem így szokott működni, de ezt lehetett így felhajtani. Ebben ugye itt is érvényesül egy amerikai és egy európai vita, és időnként zavaró repülésként ezt bedobták. Na, most, ami miatt ezt még megemlítem, mert a külügyminiszter úr is említette. Ugye tudjuk, hogy Balcerowicz érdekében a lengyel kormány interveniált, az olaszok részéről pedig Amato volt olasz miniszterelnök, tehát az előző olasz miniszterelnök is jelentkezett. Félhivatalosan még Klaus is érdeklődött, és jelezte, hogy őt is érdekelné ez a banki állás, hiszen ez többszörös fizetése egy miniszterelnöknek. Azonkívül nem is tudom, ki volt még, ugyanis több jelentkező volt. Most mi eleve nem mozdultunk, egyrészt azért, mert ezek személyi vonatkozások voltak, másrészt kizárásos alapon a következő volt biztos, hogy nem lehet angol az elnöke, mert az volt az eredeti megállapodás, hogy Londonban székel. Ebből következik, hogy angol nem lehet. A második szempont az volt, hogy európai beruházásban ne legyen amerikai. A harmadik, miután Kelet-Európa a célterület, a volt kommunista országok, ezért ne legyen kelet-közép-európai. Ha valaki ezeket logikusan végiggondolja, az rájön, hogy az egész végső megállapodás, ugyanúgy, ahogy a hely, a London eldőlte után, a német és a francia kormány által dőlt el. Kohl és Mitterrand találkozójának ez volt az egyik tárgya az elmúlt időszakban, és ezen az alapon történt meg az az elvi döntés, hogy Jacques de Larosière lesz az elnökjelölt, és ezt a belga pénzügyminiszter, jelenleg az Európai Közösség soros országa ma este közölte. Tehát ez azt jelenti, hogy ez tulajdonképpen jelen pillanatban lefutottnak tűnik. Itt van még egyébként egy másik árukapcsolás is az Európai Közösség jegybankjával kapcsolatban, aminek elnöke, azt hiszem, német lesz. Tehát itt ezeket elosztják. Szóval naivitás azt hinni, hogy egy ilyen nagypénzű és egyéb dolgoknál ez másképp történik. Tehát nekünk egyébként ez, hogy ő lesz az EBRD új elnöke, semmi körülmények között nem rossz, mert a vele való kapcsolat, a személye is olyan kemény, nagyon szilárd vezető, aki valószínűleg jól fog működni, és meglesznek hozzá a kapcsolataink, amennyire lehet. Tehát akkor pillanatnyilag ez van.

A maribori fegyverüggyel kapcsolatos aktuális kérdésekről.?

Antall József: Következő. Itt van a belügyminiszter úr és a nemzetbiztonsági miniszterünk is, ezért akkor most kérek a maribori és az ukrán–magyar társasági ügyről egy tájékoztatást a Kormánynak. Ez nem kormányszóvivői tájékoztató, ez egy belső tájékoztató a Kormány részére.

(Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter elmondja, hogy ma egy hete röppent fel a hír a világsajtóban a fegyverszállításról. Számos nyitott kérdés és ellentmondás volt a hírekben már az első pillanatban. A származási helyre vonatkozóan először Csehország, Szlovákia merült fel, később Kína. Az útvonalra vonatkozólag is merültek fel találgatások, de a később stabilizálódott útvonal Magyarországon keresztül vezetett. Az első megjelenési formájában csak átrepülésként nézett ki az ügy, és átrepülés esetén a Magyarország felett átrepülő gépeknek csak mintegy erkölcsi kötelességük bejelenteni a fegyverszállítmányt. Ha ilyet nem jelentenek be, akkor a magyar szerveknek semmi lehetőségük nincs arra, hogy az átrepülő gépeket ellenőrizzék. A szállítmányt most fedezték fel Mariborban, miközben a szállítmány már tavaly szeptember óta ott van tárolva. Nagy valószínűséggel itt egy hatalmi harc áll emögött, és bár sokan tudhattak az egész folyamatról, de most látták időszerűnek, hogy a kérdést kiborítsák. Ami a gyanús a szállítást végző ukrán–magyar társaságban, hogy egymillióval alapított részvénytársaság.)

Antall József: Egymillió forintért két Il gépet? vettek.

(Füzessy Tibor megerősíti, hogy ez így van, és négymilliárd ma a felemelt tőkéjük, ami a két repülőgép apportjával jött létre. Még megjegyzi, hogy a szlovén Interpol? hivatalosan megkereste a magyar rendőrséget, mely megkeresésben merült fel először az ukrán–magyar légitársaságnak a neve, amelyik a szállítást végezte, valamint Dieter Hoffmann-nak a neve, aki március óta van Magyarországon előzetes letartóztatásban, és aki ellen államtitoksértés és kémkedés miatt folyik az eljárás. A légitársaságnak a gépe nem csupán átrepült Magyarország felett, hanem le is szállt, igaz, valószínűleg csak tankolni. A Vám- és Pénzügyőrség álláspontja szerint a technikai okokból való leszállás nem von magával vámvizsgálati kötelezettséget, tehát nem kötelesek a gépnek az átvizsgálására. Mindenesetre a belügyminiszterrel együtt vizsgálják az eset összes körülményét. Persze a sajtó már tényként kezeli azt, hogy Magyarország megint benne van egy fegyverszállítási ügyben.)

Antall József: Most akkor azt szeretném, hogy ne csússzunk el más irányba. Tehát most kormányzati szinten összegezzük ezt a kérdést, hogy mi tartozik ebből reánk, és milyen irányba kell lépni. Első. A további vizsgálatok során nyilvánvalóan meg kell állapítanunk, hogy a kormányzat bármilyen politikai felelőssége felvethető-e vagy nem vethető fel. Történt-e olyan lépés, vagy nem történt meg olyan lépés, ami kizárja annak lehetőségét, hogy Magyarország, a Magyar Kormány, a magyar kormányszervek tudtával itt illegális fegyverkereskedelem vagy fegyverszállítás történt. Ez az első kérdés. Ez tartozik a kormányzatra, és ezt meg kell állapítani. Második kérdés. Jogi szempontból meg kell vizsgálni – és ez összefügg az előzővel – eljártak-e megfelelően a magyar légügyi, vám, határőr, egyéb szervek, történt-e mulasztás vagy nem, mégpedig formális, jogszerű szempontból. Tehát nem az a kérdés, hogy nemzetbiztonsági szempontból, hanem jogszerűen jártak-e el, örtént-e formális hiba, meg kellett volna-e tenni valamit, amit nem tettek meg, ez a második kérdés. Harmadik kérdés, hogy megfelelően működtek-e titokzatos szolgálataink annak ügyében, hogy idejön egy gép, egy ilyen gép leszáll, és egy ilyen géppel folynak a szállítások. Történt-e felderítés? Ezt megvizsgáltatni, hogy tudtak-e, érintkezésben voltak-e, rájöttek-e, hogy van a Hoffmann, aki az egészet szervezi? Rájöttek-e, hogy ez kapcsolatban áll az ukrán céggel? tehát ez egy magyar titkosszolgálati kérdés. Ez egy működési kontroll, hogy hogy működött ebben az esetben a titkosszolgálatunk, az elhárításunk stb. Ez a következő kérdés, amit meg kell állapítani mind rendőri, mind pedig titkosszolgálati szempontból. A következő kérdés: Hogyan működnek azok a vállalatok? Többször felmerült ez a kérdés, hogy a volt Szovjetunió területén gomba módra alakulnak ukrán–magyar, ukrán–magyar–orosz stb. vállalatok. A megfelelő szervek, beleértve a titkosszolgálatokat, a rendőrséget, egyéb gazdasági szerveinket, van-e erről egy jól felderített, egy jól összegezett jelentésünk, hogy milyen szervezetek jöttek létre, milyen gazdasági társulások, csoportosulások, egyéb szervezetek. Ez a kérdés vonatkozik a Pénzügyminisztériumra, adó- és egyéb szervezetekre is. Tehát fel van-e térképezve, hogy ezen az egész meglazult keleti területen, a FÁK-országok területén ezen a téren mi történik? A másik oldalon mindenki tudja, hogy állandóan felmerül a pénz tisztára mosásának problémája, felmerülnek maffiák, KGB-pénzek és egyebek. Tehát az ezekről területekről származó bármilyen áruk vagy egyéb gazdasági csoportosulások fel vannak-e térképezve? Ez a következő. Ha nincs, az egy súlyos hiba, és ezt a kérdést a legsürgősebben összegezni és rendezni kell. A következő kérdés: egyenként ezek a nagyobb vállalatok. Hogy lehet, hogy nem tűnik fel, hogy egy egymilliós vállalkozás apportban behoz két darab milliárdokat érő gépet? Nem tudom, Schamschula miniszter úr miért nem ott vásárol, ahol ilyen olcsó a repülő, vagy Siklós Csaba miért nem ott vásárolt, ahol ilyet meg lehet csinálni, és ez nem derül ki. Ezek mind túlmennek azon a határon, hogy most mi azzal foglalkozunk, hogy mi történt ott. Ez kifejezetten beletartozik abba, hogy tartunk szolgálatokat, és a szolgálatok ilyen felderítést nem végeznek, és ilyeneket nem jelentenek. Tehát például ez az ukrán–magyar vállalat tevékenysége, ez is beletartozik a képbe, erre is választ kell kapni. A fegyverek származásával összefügésben felelmerül a kínai fegyvertől a szovjet fegyverig. Magyarországon egyes baloldali szervezetek, pártok, MSZMP?, egyéb szervezetek Thürmer Gyuláig és egyéb valahonnan – valószínűleg Kadhafitól is – szereznek pénzt. Van-e, lehet-e ilyen feltételezés, hogy az ilyen szállítások melléktermékéből valami haszon származik a számukra is. Kizárni nem lehet, és amennyiben nem lehet, akkor meg kell vizsgálni, hogy ezeknek a zugüzleteknek és egyebeknek nincs-e ilyen vonatkozása. A fegyverkereskedelem teljesen kiterjedt, tudjuk és látjuk az érdeklődésüket Kínától ezekig a területekig. Egy biztos, hogy ez nem kalasnyikov-ügy. Végül, ugye tudjuk, hogy a repülőtéren hamis számlák, eltérő fuvarlevelek voltak eltérő szöveggel, ami nem utal nyilván erre a fegyverszállításra. Kérdésem az, hogy az ukrán–magyar vállalatban szereplő Virág nevű úr azonos-e azzal a Virág István fiával, aki az elmúlt időszakban szerepelt Liechtenstein és egyéb bankügyekben, sőt osztrák–magyar kapcsolatokban is, akit Bartha Ferenc búcsúztatott könnyes szemekkel a Farkasréti temetőben. Ez azonos annak a Virágnak a fiával? Virág István egy közismert férfiú volt az elmúlt időszakban.

(Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter szerint a jelek arra mutatnak, hogy ugyanaz a család.)

Antall József: Virág István a titkosszolgálat megbízásából megfelelő pénzzel a ’70-es években távozott Liechtensteinbe. Álbankot nyitott, COCOM-ügyekben működött az elmúlt időszakban, amelynek egyik legsötétebb figurája volt. Egyébként bennünket már az ellenzéki időkben megkeresett, és az osztrák Vranitzkynek azt mondta, hogy én akarok nála vele találkozni. Amennyiben ez a Virág netán ennek a fia, akkor nem kell messzire menni, ezek nyakig benne voltak a KGB-, ukrán és egyéb ilyen üzletelésekben. Ennek is kérem utánanézni.

(Füzessy Tibor megjegyzi, hogy valószínűleg mégsem az a család lehet, mert ez a Virág azt mondja, hogy édesapja matematika–fizika szakos tanár, nyugállományba vonulásáig a Teleki Blanka Gimnázium? igazgatója.)

Antall József: Akkor ez nem azonos. Ez nem az a Virág, ennek ellenére kérem ezt is megnézni. Na most ennek azért az a tanulsága, hogyha mi formailag jogilag, politikailag tiszták is vagyunk, ebben a műfajban nem lehetünk ilyen értelemben passzívak, hogy itt nyugodtan leszállhatnak ilyen gépek, és semmit nem tudunk, nem jelentenek, nem foglalkoznak vele. Általában bennünket nem az újságból összeállított sajtókivágás érdekel egy ilyen jelentésben, ezért kérem, hogy ezek a szolgálatok derítsék ezt fel előre, mert máskülönben ilyen helyzetbe kerülhetünk. Annak ellenére, hogy bízom benne, hogy kormányzati, politikai és jogi szempontból ebben az ügyben tiszták vagyunk, de számítani kell arra, hogy nemcsak a sajtó, hanem a parlamentben is az ellenzék nekünk fog támadni, és ha ezt lehet, akkor fogják is kellően mozgatni. Úgyhogy köszönöm szépen a miniszter úr tájékoztatását. Akkor ezt lezárhatjuk, nincs ezzel kapcsolatban még valami? Nincs. Tessék!

(Boross Péter belügyminiszter még megjegyzi, hogy nem szabad azt a gyanút kelteni, még ilyen szűk körben sem magunkkal szemben, hogy bármiféle magyar szervezet vagy Kormány ebben az ügyben érintett lehet. Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű ügyről van szó. Szlovéniában folyamatos fegyvercsempészés folyik. Ez nem magyar ügy, bár elismeri, hogy sajnos velünk szembefordítható.)

Antall József: Ezzel egyetértek, valóban nem itt kell elhatalmasodni ennek az érzésnek. Én mindenképpen azt szeretném leszögezni, hogy lehet, hogy a szlovének, nyilván a szlovákok is és mindenki fog beszélni, és megpróbál bennünket kompromittálni. Ez az egyik része az ügynek. De ezt az ügyet és ennek különösen azokat a vonatkozásait, amiket említettem, komolyan kell venni. Tehát még egyszer mondom, meg kell vizsgálni a politikai, kormányzati, jogi szempontjait az ügynek, tehát ennek a formális részeit, de ezenkívül ennek az ügynek egyszerűen van egy titkosszolgálati folyamatos felderítési része is. Egy kormány nem veheti tudomásul, hogy tartunk szervezeteket, és azok a szervezetek bennünket erről nem tájékoztatnak, és hogy senkinek nem tűnik fel ez a két rohadt repülőgép, és nem tűnik fel, hogy egymillióért lehet két repülőt venni. Ezt senki meg nem magyarázza. Szóval ezt szeretném azért leszögezni.

(Még vita alakul ki arról, hogy erről a témáról essen-e bármi szó a sajtótájékoztatón.)

Antall József: Azért egyet mindig figyelembe kell venni, hogy a Kormánynak, ha ülésezik, akkor szükségszerűen van egy cselekvési, napirendi köre. Tehát egy ilyen ügyben, amikor ez már kiment, akkor egyáltalán nem beszélni róla, az is tulajdonképpen helytelen.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 930-938. oldalán megjelent szövege)