1993. év

Antall József: Tehát a magyar–jugoszláv kapcsolatokkal összefüggő tájékoztató következik Jeszenszky miniszter úr részéről, abból kiindulva, hogy az írásos anyagot mindenki elolvasta. Van-e hozzáfűznivalód?

(Jeszenszky Géza külügyminiszter csak annyit fűz hozzá, hogy a szerb politika velünk is nagyon jól játszik, úgy, mint az egész világgal.)

Antall József: Ez benne van az anyagban. Szóval azt hiszem, aki ezt nem olvasta ki ebből, és ezt nem vette le, akkor ne legyen kormánytag, ha ennyire nem képes.

(Jeszenszky Géza kérdése az, hogy mit csináljunk? Velük egyezkedjünk, abból kiindulva, hogy Miloševićék megnyerték a háborút, és akármit csinálnak, a Nyugat eltűri, ugyanis nem lépik túl azt a küszöböt, ami mégis beavatkozást váltana ki. Nekünk ezekkel kell együtt élni, és megmenteni a magyarokat a retorzióktól, miközben magyar hajókat ejtettek foglyul. Több lehetséges megoldás is felmerül, mint például vízumkényszer bevezetése, vagy ennél enyhébb megoldás a határellenőrzés megszigorítása, amivel viszont az amúgy is hatalmas sorokat a határon csak még tovább növelnénk. Le lehet állítani a gázszállítást, akár az ENSZ megbízása alapján, vagy teljes határzárat elrendelni, amit viszont nem javasol, különösen az ott élő magyarok miatt. Végül fordulhatunk nemzetközi szervezetekhez is, hiszen nemzetközi vízi úton tartóztatták fel a hajóinkat.)

Antall József: Én a következőt javasolnám, mivel erről most egy ilyen típusú vitát nyitni teljesen felesleges, hiszen mindenki elolvasta, tehát tudja. Azt hiszem, hogy elvileg azt megállapíthatjuk, amit a külügyminiszter elmondott. Tehát világos, hogy a szerbek minden vonatkozásban egyik oldalon időhúzásra rendezkedtek be, amit két évvel ezelőtt megállapítottunk, hogy azt fogják csinálni, kifárasztani a világot, a Nyugatot. Ez a nagyszerb politikai érdek. Ez egy. Kettő, keresik a lehetőségeket hol katonai, hol ilyen vonalon, hogy időt húzzanak. Régi balkáni szerb taktika, ezt is tudjuk. Harmadik, a Nyugat, a nemzetközi szervek magatartásának határait szintén tudjuk. Az átmenő, tranzitforgalom korlátozását stb., tehát minden tényt, megítélésem szerint, a Kormány tud. Én azt javasolnám, hogy mivel itt egy olyan akcióterv lehetőségéről van csak szó, amit itt most nem lehet eldönteni, és ha valamit nem lehet azonnal eldönteni, ki kell küldeni egy bizottságot. Ebből következik, hogy a Külügyminisztérium a legrövidebb időn belül a pénzüggyel, ami egyben a Gazdasági Kabinetet is jelenti, közlekedés, szállítás stb. ügyében üljenek össze, Martonyi államtitkár urat is bevonva, ezt szervezzék meg.

(Martonyi János, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára közli, hogy már van ilyen operatív bizottság.)

Antall József: Valóban van már egy operatív bizottság, amiben katonai képviselő is van. Tehát ha ez működik, akkor ez az operatív bizottság adjon egy olyan javaslatot, hogy mi a realitása az esetleges ellenlépésnek, például átmenő gáz, átmenő olaj, átmenő telefon. Milyen retorziót tudunk alkalmazni, erről a vajdasági magyarok vezetőivel is tárgyalva. Tehát ezt az egészet a lehető legrövidebb időn belül néhány oldalon ki kell dolgozni, hogy ebben a kormányzat tárgyalni tudjon. Most így nem ereszthetjük vitára ezt a kérdést, mert sehova sem vezetne. A jövő héten foglalkozzunk vele.

(Jeszenszky Géza viszont hamarabb kérne döntést a retorzió ügyében. Ha csak az ENSZ-hez fordulunk, akkor az ENSZ egy állásfoglalásban el fogja ítélni, hogy a hajókat ott elfogták, de semmi más nem lesz.)

Antall József: De mit tegyünk? Az a kérdésem, hogy ki van amellett, hogy már egy technikai jellegű, ilyen akadályozó, figyelmeztető lépéseket – tehát földgázszállítás, távközlési vonalak blokkolása – tegyünk, ahogy ők. Ki van emellett? Technikai jellegű, akadályozó lépések velük való közlés nélkül. Igen, ez nyolc. Ellene? Nincs. Akkor kilenc. Schamschula György megfogalmazza, hogy mik azok, amiket ő tud a legrövidebb időn belül végrehajtani, a továbbit pedig kérem Latorcai miniszter úrral együtt tisztázni. Ez az első. Második kérdésem, próbáljunk-e közölni valamit ettől függetlenül a szerbekkel, tehát figyelmeztessük-e őket, hogy ebben az esetben, ha nem kerülnek a hajók elengedésére, akkor ezeket tesszük. Vagy történt-e ebben már valamilyen intézkedés? Vagy a szerbekkel való vegyes bizottsági vagy mit tudom én milyen tárgyaláson azért ezeket közöljük-e velük, hogyha ez így megy tovább, akkor ennek ilyen és ilyen következménye lesz. Mindez egyébként nagyon jól passzol egy ilyen technikai jellegű akadályhoz. Tehát kérem szépen, akkor három dolog van már. Első, Schamschula György, máris intézi. A második, hogy közlünk a szerbekkel egy álláspontot, és akkor a harmadik ennek a megvizsgálása, ami egy PR-kérdés, hogy ebből az egészből mit közöljünk a magyar közvélemény részére, de egyben a világ számára is. Össze kellene állítani ezt, és javaslom, hogy Martonyi államtitkár úr ezt is vegye kézbe, hogy a humanitárius és a hajókérdés is benne legyen, és ezt a külügyi szóvivő, Hermann János mondja el, ugyanis ez nem kormányszóvivői kérdés. Hermann János tegyen ezzel kapcsolatban egy nyilatkozatot, ami szól a magyar és külföldi közvéleménynek. Egyetért ezzel a Kormány? Ugye, három dolgot tudunk jelenleg csinálni az ügyben, és a többit pedig az operatív bizottság tovább vizsgálja, és a jövő hét elejére már kialakulhat valami, és további döntéseket tudunk hozni. Elfogadja akkor a Kormány ezt? Nincs ellenvetés. Nincs tartózkodás.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 838-941. oldalán megjelent szövege)