1992. év

Antall József: Akkor mivel néhány percünk van hátra, egy rövid tájékoztatást szeretnék még a Kormány részére adni, bár a sajtóból részben értesülhettek. A részt vevő miniszterek a személyes tárgyalásaik során az orosz küldöttséggel, azt hiszem, sok tapasztalatot szereztek. A holland kormányfővel való tárgyalások problémamentesek voltak. Nagyon szerencsétlennek tartom, hogy így jött össze, de elkerülhetetlen volt, mert személy szerint rendkívül fontos a holland miniszterelnök személye, valószínű, hogy Delors utóda lesz, és az Európai Közösségnek egyik legbefolyásosabb politikusáról van szó, ráadásul Hollandiával a kapcsolatainkat erősíteni kell. Itt nem a legjobban sikerült ennek főleg a PR-része, és a sajtóértekezleten is nem állt a helyzet magaslatán az érdekelt gárdánk. Amiről viszont külön szeretnék szólni, azt hiszem, akik az oroszokkal való tárgyaláson részt vettek, azok érzékelték, hogy milyen feszültség van a szovjet hadsereg, Gracsov tábornok és a politikusok, illetve Jelcin között is. Jó néhány olyan jelenetnek lehettünk tanúi, ahol az Gracsov utolsó percig megpróbált ellenállni. Nem hiszem, hogy ez színjáték volt, mert a magánbeszélgetések nem ezt támasztották alá. Rendkívüli a hadsereg nyomása Jelcinre, és az utolsó pillanatig nemcsak a nullszaldós megoldást ellenezték, hanem Gracsov Jelcinnel a szűkebb körű megbeszélésen is azt próbálta elérni, hogy konkrétumot mondjunk az építkezés és egyéb vonatkozásban. Minden tárgyalás felét az vette el, hogy ők a humanitárius segélyt és a lakásépítési kérdést magába a kétoldalú egyezménybe vették be mind Németországgal, mind Lengyelországgal, mind pedig Csehszlovákiával. Ezt nagyon nehezményezte, hogy erre mi nem vagyunk hajlandók. Ennek nagyon nyomós oka volt. Valóban ebben a kölcsönös lemondásról való szerződésben erről így nem esik szó, ezért a két jegyzőkönyv, aminek a szövege ismeretes, meglehetősen laza. Az orosz igények szerinti gyógyszerszállításunk az arra a gyógyszerre vonatkozik, amit egyébként is leszállítottunk volna, ami cirill feliratú, és egyéb készletből van. Ez az, amit felajánlottunk, ez 10 millió dollár értékű. A másik jegyzőkönyv szövegében arra vállaltunk kötelezettséget, hogy megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy a magyar fél, milyen formában járulhatna hozzá a hazatérő orosz katonák lakásgondjainak enyhítéséhez. Ennyit vállaltunk tulajdonképpen. természetesen, amit most elmondok, az nem arra szolgál, hogy a kormányszóvivők erről bármit beszéljenek. Annyit szóljanak, hogy a tárgyalások részleteiről és a tárgyalások folyamán elhangzott egyéb megbeszélésekről tájékoztattam a Kormányt. Ennyi hangozhat el. Semmi több. Bármire rákérdeznek, akár Jugoszláviára, akár ezekre a tárgyalásokra, nincs kommentár. Meg kell tanulni azt is, hogy néha, amikor azt mondja egy kormányszóvivő, hogy nincs hozzáfűznivalóm, akkor mond a legtöbbet. A másik, hogy ennek viszont lehet egy olyan, számunkra nem is kedvezőtlen megoldása, amelynek a konstrukcióját ki kellene dolgozni, hogy Magyarország házgyárai és építőipari kapacitása hozzájárulna ezekhez az építkezésekhez, és ehhez kellene nemzetközi és külföldi pénzügyi támogatást szerezni. Akár az „Attali-bank”?, akár egyéb segélyforrások, tehát amit az oroszoknak úgyis akarnak nyújtani, és azt kellene elérni, hogy ezeket rajtunk keresztül nyújtsák az oroszoknak, mert mi jobban tudunk, akár folyosón közös klozetos, egyszerű épületeket csinálni, amit a nyugatiak el sem tudnak képzelni. Erre a tömegépítkezésre kellene az orosz segélyeket felhasználni. Tehát a Jelcin megmentésére szánt nyugati pénzek rajtunk keresztül menjenek, ami egyrészt a magyar munkanélküliséget is csökkentené. Ezt kellene megértetni a nyugatiakkal, másrészt ez egyben Oroszországnak jelentene segélyt, amit a Nyugat egyébként is keres. Kérem a Gazdasági Kabinetet, hogy gondolja át ennek a lehetőségét. Nagyköveteink egy részével ezt fel tudnánk vetni mind Amerikában, mind Németországban, és fel tudnánk deríttetni, hogy ennek milyen lehetősége van. A tárgyalásnak az egyéb jegyzőkönyvei ismeretesek a Kormány előtt, hiszen a sajtó is ezeket közölte. Szeretnék viszont néhány olyan dologról is tájékoztatást adni, amelyek a beszélgetések során hangzottak el, és amelyek jellemzőek a tárgyaláson túlmenően. Jelcin kijelentette a következőket például, a Baltikum három országában él a legerősebb vágy az Oroszországtól való különállásra. Ezek maximálisan és naivan bíztak a Nyugat támogatásában. Most bebizonyosodott előttük, hogy a nyugati országok ténylegesen, pénzügyileg és gazdaságilag nem segítik őket, ezért most csalódottan, két kézzel – mutatta is – náluk koldulnak energiát és minden mást. A balti országok, amiket ő maga is úgy jellemzett, hogy a leginkább képesek lennének önállóvá válni, ahol legerősebb az európai orientáció, ott a Nyugat semmit nem segített, és ezek is tulajdonképpen őhozzájuk fordulnak most, és mély csalódottságot éreznek. Ezt egy figyelemre méltó jelenségként említem. Továbbá Jelcin kijelentette, véleménye szerint Ukrajna kivételével a Szovjetunió egyetlen állama sem képes önálló nemzetgazdaságot kialakítani egyelőre, de még Ukrajnát is számos szál köti össze Oroszországgal, ezért a felbomlási folyamat meg fog fordulni, és új formában, önmaguk érdekében ismét közeledni fognak Oroszországhoz a volt szovjetunió tagállamai. Tehát Moszkva-centrikus tulajdonképpen az egész volt Szovjetuniónak a belső szerkezete, és ennek a hatása érződik, ezt tudjuk. Azért mondom mindezt el, hogy ebben tájékozottak legyünk. Jelcin súlyosnak tekinti az iszlámhatást is. Ezek mind a kérdéseimre adott válaszai, amik külön beszélgetéseknél hangzottak el. Sehol nincsenek jegyzőkönyvben. Jelcin is súlyosnak tekinti az iszlám fundamentalizmus veszélyeit az egykori Szovjetunió iszlám népességében, de nem csak a síiták, hanem általában a politikai fundamentalizmus esetében. Most Iránba készül, és az iráni útjával kísérli meg a kérdés kezelését, és Iránnal akarja a kapcsolatokat javítani. Ezt nekünk érdemes figyelembe vennünk, hiszen iráni érdeklődésünk van gazdasági szempontból is. Nem nagy jelentőségű, de érdekes epizód volt, hogy Jelcin külön méltatta a kozákság szerepét Oroszországban, jelezve, hogy feltehetően a közeljövőben külön elnöki dekrétumot ad ki a kozákok katonai szolgálatáról, mert különben a teljesen helyreállt kozák régi hagyomány alapján maguk kezdenek szerveződni. A kozákok,? jegyezte meg hamiskás mosollyal, mindenkor az orosz elnök mögött állnak. Erre jegyeztem meg, hogy talán nem is az elnök, hanem ötödik Borisz cár mögött. Jelcin szerint Oroszország túlzottan Európa és Amerika felé fordult az elmúlt évtizedekben, és eurázsiai ország létére nem vette figyelembe a feltörekvő ázsiai országokat, a tőkebefektetési lehetőségeket és a politikai kapcsolatokat. Japán útját elhalasztotta, de most Kínába és Dél-Koreába utazik első állomásként. Utána Japánnal is rendezni kívánja a kapcsolatokat. A Kuril-szigetek? esetében kompromisszumot szeretne elérni. Kijelentette, az orosz ember, az orosz lélek megszokta, hogy csak szerez földet és új területeket, de sohasem szokott átadni, ezért, ha ő lemondana a Kuril-szigetekről, akkor megölnék. Egy kompromisszumot el tud képzelni a szigetek különleges státuszáról, figyelembe véve a japán turizmust, a temetők látogatását, ami gazdasági eredményekkel is járhatna. Bizonyos hongkongi modellt? sem tart kizártnak egy különleges gazdasági övezet szempontjából. Arra a konkrétan felvetett kérdésemre, hogy el tud-e képzelni Königsberg, azaz Kalinyingrád és Kelet-Poroszország számára? egy különleges státuszt, esetleg egy demilitarizált övezetet a későbbi jövőben, miután Litvánia függetlenségével a volt Kelet-Poroszország földrajzi összeköttetés nélkül maradt Oroszországgal, Jelcin indulatos nemmel válaszolt, kijelentve, hogy két olyan terület van, amiről tárgyalni sem hajlandó. Az egyik Königsberg és Kelet-Poroszország, illetve a finnektől megszerzett karéliai terület.? Ez a két terület az orosz biztonság és stratégia szempontjából kiemelkedően fontos. Ezt azért célszerű tisztázni, hiszen köztudott, hogy Szarajevó mellett a danzigi korridor? volt éppen az a két kritikus pont, ami a térségünkben az elkövetkező évtizedekben is újra fontos lehet. Ugye tudjuk, hogy minden négyzetméterre már hány orosz katona esik, és az újabb kivonások Németországból mind Kelet-Poroszországba fognak menni, vagy jelentékeny részben. Kelet-Poroszországban egy olyan tengerészeti és katonai bázist kívánnak kialakítani, amit a NATO-nak és mindenkinek a jövőre vonatkozóan figyelembe kell venni. A karéliai terület pedig Szentpétervár stratégiai biztosítása szempontjából fontos. Rendkívül érdekes volt az egyéb vonatkozások mellett Jelcinnek ez a reakciója. Itt tehát az orosz elszántság teljesen érvényesülni fog. Jugoszláviával kapcsolatban kijelentette, hogy nem kíván hatni Szerbiára, mert Szerbia és Milošević kommunista, az utolsó kommunista erőd Európában, és neki nincs mit kezdenie a kommunistákkal. Nem ért egyet az embargóval viszont, mert az a polgári lakosságot sújtotta. Itt felvetődött, hogy az orosz tisztikar, illetve maga a pravoszláv egyház rendkívüli hatással lehet a szerbekre, és itt bizonyos jószolgálat a kötelessége lenne, és különösen fontos lenne, hogy a volt jugoszláv Néphadseregre igyekezzék hatni az orosz katonai vezetés. A kommunista Miloševićen kívüli erőt csak ez jelenthet, és ezzel nagy szolgálatot tehetne a világnak. Ezt Jelcin nagyon érdeklődéssel vette, még visszatért rá a sajtóértekezleten is, nem kifejtve a beszélgetés egész tartalmát. A balkáni kérdést megértette, és nagy érdeklődést mutatott iránta. Fontosnak tartotta az orosz nyersanyagszállítások szempontjából, hogy az embargó mielőbb befejeződjék. Létkérdés Oroszország számára, így bizonyos tárgyalásai elképzelhetők. Végül Jelcin szükségesnek tartja a nyugati világ segítségét abban, hogy a nukleáris fegyvereket leszereljék, és mindent el akar követni annak érdekében, hogy ezek a fegyverek ne kerülhessenek ellenőrizhetetlen kézbe, elsősorban a harmadik világ, vagy más, kiszámíthatatlan országok körébe. Körülbelül ez volt, amit szerettem volna benyomásként is elmondani. Bizonyos tájékoztatást Majornak én is adtam, miután az előzetes megállapodásunk szerint, amiben Londonban megállapodtunk, Major levelét a Jelcinnel való tárgyalásáról és a Jelcinről adott személyes jellemzéséről már délután, Jelcin megérkezésével egy időben hozta az angol nagykövet. Major háromoldalas levélben foglalta össze Jelcinről a személyes benyomásait, ami nagyon hasznos volt a vele való tárgyalásokon. Természetesen ezek, az ilyen miniszterelnöki levélváltások bizonyos viszonossági alapon történnek. Szerettem volna ezt elmondani a Kormány részére, hogy azért mialatt valóban egy olyan jelentős szakaszhoz érkeztünk, amikor nem csak befejeztük a katonai kivonulás, a katonai szerződések, a KGST, s a többiből való kivonulás ügyét, akkor egy, az oroszokkal való tárgyalás, az oroszokkal való kapcsolat mennyire fontos. Még érdemes hozzátenni, hogy ő is a decembert rendkívül kritikusnak tartja saját maga helyzete szempontjából. Én változatlanul Jelcint nagyon impulzív, rendkívül eszes embernek tartom, aki kezdettől fogva, mint minden orosz, érzelmileg rendkívül erősen befolyás alatt áll, és hatással vannak rá bizonyos dolgok. Jellemző, hogy a szűk körű megbeszélésen egy bizonyos lelki ráhatásként mindig meg szoktam az oroszoknak mutatni, Burlakov tábornoknak is, és neki is megmutattam azon fényképet, ahol 4-5 magyar baka kísér egy orosz hadosztályt hadifogságba a kurszki ütközet után. Ezt el is kérte. Azt a fényképet is, ahol a magyar szakácsok lerongyolódott orosz foglyoknak adják az ennivalót. Egyáltalán az orosz történelem, az orosz lélekkel kapcsolatos dolgok rá nagyon hatnak. Végül még Kádár Béla miniszter úrnak mondom, hogy említettem nemcsak azt, amire kénytelen voltam Gracsov miatt visszatérni, bár a szűkebb körű megbeszélésen abban maradtunk, hogy csak végszükségben említem meg azt, hogy ’55 és ’57 között minden jogalap nélkül tartózkodtak itt, és 176 milliárd forintnyi mai pénzben az a kár, amennyibe kerültek Budapesten és a többi városban a szovjetek által okozott károk, az ’56-os forradalom kárainak a kiigazítása, és ezt a számlát nem nyújtottuk be nekik. De hát mégis muszáj volt elmondani a plenáris ülésen is, amikor Gracsov magát, tulajdonképpen Jelcint is támadta, hogy azért ezt is vegyék figyelembe. Egyébként még Kádár miniszter úrnak arra utaltam, hogy azt mondta, nem tudom, megfelel-e a valóságnak, hogy a KGST-palotában való magyar részesedésről azért nem tud tárgyalni, mert Magyarország kivételével egyetlen ország sem jelentette be e vonatkozásban az igényét az épületre. Magyarország lenne az egyetlen, amelyik itt igényt tartana erre az épületre, vagy legalábbis a részesedésére. Én azt mondtam neki, hogy mi természetesen a többi országgal együttesen képviseljük az igényt. Nem tudok róla, hogy a többi ország ilyen nagyvonalú lett volna, de amennyiben a többi ország erre igényt tart, akkor természetesen mi együtt szerepelünk ezekkel az országokkal. Ezt azért mondom el, hogy semmiféle elkötelezettséget nem vállal-tam, de ezt azért jó lenne tisztázni, hogy tényleg valóban senki más nem nyújtott be részesedési számlát?

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere úgy tudja, hogy a csehek és a lengyelek is nyújtottak be erre számlát. Most a helyzet úgy áll, hogy valamennyi kis KGST-ország és Németország együttesen kíván egy közös memorandumot átnyújtani a KGST-vagyon rendezéséről, vagyis együtt megyünk a többi hattal.)

Antall József: Ha akkor csak együtt, most mi ne menjünk ebben egyedül.

Napirenden kívül a bősi kérdésről azzal kapcsolatban, hogy az önállósuló Szlovákia? kötelezőnek tekinti-e magára nézve a Csehszlovákia által vállaltakat.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter beszámol arról, hogy jelenleg folynak a tárgyalások, amelyekben három EK bizottsági szakértői csoport vesz részt. Jövő hét végén fejeződik be ez a bizottsági tevékenység. Erről jelentést tesznek a háromoldalú kormányközi tanácskozásnak, amelyre Brüsszelben kerül sor, és ott fognak eldőlni a lényeges kérdések. Továbbá a jövő héten Prágában kerül sor annak a megállapodásnak a parafálására, amely azt tartalmazza, hogy milyen kérdésekre vonatkozóan kéri a két fél a hágai bíróság állásfoglalását. Ez egy újabb állomása az egész fejleménynek, ezért kéri, hogy a kérdéseket tartalmazó parafált megállapodást a Kormány hagyja jóvá.)

Antall József: Van-e bármilyen biztosíték a szlovákok együttműködésére?

(Mádl Ferenc szerint az eddigi tények azt mutatják, hogy együttműködnek a londoni jegyzőkönyv keretei között.)

Antall József: Én a szövetségi kormány és a szlovák kormány viszonyáról beszélek.

(Mádl Ferenc elmondja, hogy a szlovák kormány nem tárgyalta a londoni jegyzőkönyvet azzal a jogi megfontolással, hogy a bősi erőmű jelenleg szövetségi kompetencia, és ez valóban így is van jogi értelemben. Úgyhogy a szövetségi kormány Hága melletti elköteleződése ellenére az önállósulás után a szlovákok felvethetik, hogy mi nem vagyunk azonosak.)

Antall József: Na de ezért kérdezem, hogy milyen ellenszer van ez ellen.

(Mádl Ferenc szerint a nemzetközi jog szerint az az állam, amely elkülönül, vagy szétválik, de része volt a korábbi szövetségnek, az nem határolhatja el magát a nemzetközi kötelességek öröklése esetében azok elfogadásától. Ennek ellenére ez könnyen fölvetődhet.
Rajkai Zsolt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára kiegészítésként megjegyzi, hogy a szlovák vízügyi miniszter kijelentette, hogy őrájuk nézve nem kötelező a szövetségi kormány határozata, és ne is számítsunk arra, hogy ezt ők tudomásul fogják venni.
Mádl Ferenc szerint ez a veszély fennforog, hogy az önálló szlovák állam majd vitatja az ő hozzájárulását a hágai bíróság kompetenciájához. Ha viszont a per megindul, márpedig megindul perceken belül, attól kezdve nehezen képzelhető el, hogy a hágai bíróság kiengedi a kötelemből az elkülönülő államot. A hágai bíróság statútuma szerint rendkívüli ideiglenes intézkedésként a nyilvánvalóan jogellenes cselekménytől el fogja tiltani a másik felet, ez pedig a C-variáció, ami mindenképp jogellenes. Ennek a döntése viszonylag hamar várható.)

Antall József: Ha viszont tudjuk a szlovák félnek ezt a magatartását, és ez várható, legalább az Európai Közösséggel való megállapodásnál, a tárgyalásnál szükséges lenne, hogy a magyar küldöttség ezt jegyzőkönyvbe vetesse, mert nem biztos, hogy még egyszer ilyen mértékben az Európai Közösséget tudjuk mozgósítani, mint most ebben a szakaszban. Tudjuk jól, hogy a nemzetközi politikában, ami elnyúlik, lásd jugoszláv kérdés, azt megszokják, és utána nem foglalkoznak vele, vagy csak nagyon mérsékelten. Tehát most, amikor ez kiélezett, most kellene a küldöttségnek az Európai Közösséggel, legalább az Andriessen-bizottságban? ezt rögzíteni, és azt is, hogy mi a csehszlovák szövetségi kormányt úgy vesszük, hogy a vele kötött megállapodás a szlovák felet is kötelezi. Ezért a harmadik felet, az európai közösséget arra felkérjük, hogy a szlovák féllel kapcsolatban minden egyéb vonatkozásban ennek az elfogadtatását segítse elő. Valahogy nyomát kellene hagyni annak, hogy ezt az aggályt mi most már leszögezzük.

Napirenden kívül a jugoszláv helyzettel kapcsolatban.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter felveti, hogy információi szerint a Drávaszögben drámaivá vált a helyzet. Az elmúlt hetekben elűzték az otthon maradt öregeket is azokból a falvakból, ahonnan a fiatalság már korábban is átjött. Módszeresen betelepítik a drávaszögi magyar falvakba a krajnai? elűzött szerbeket, és ez legalább olyan genocídium, mint ami Boszniában van.)

Antall József: Andrásfalvy miniszter úr felvetésével kapcsolatban a vizsgálatot kérem elvégezni a külügyminiszter alá tartozó Határon Túli Magyar Titkárság? által. Közvetlenül Nagy Ferenc miniszter urat is felkértük arra, hogy a Baranyában ezt folyamatosan vizsgálják. Kérem azt, hogy az érdekelt szervezetek, szükség szerint a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter vagy a menekültügyi kérdésekkel foglalkozó Belügyminisztérium ebből állítson össze egy anyagot. Pontosan térképezzék fel mindezt, és amikor együtt van az egész feltárva és hozzá az érvrendszer is, akkor ezt beterjeszthetjük az Európa Tanácshoz. Járjuk végig az utat. Tehát ezt a kérdést fel kell először tárni, és utána itthon bemutatni. Televízió, rádió, sajtó. A megfelelő nemzetközi szervezetekhez kell fordulni, mert az ENSZ főtitkára egy egyiptomi kopt, akit, mint afrikai embert, nem rendít meg, ha azt mondjuk, hogy két öreget, vagy nyolc öreget Kórógyról kidobtak. Ha ránézünk a nyugati televíziókra éjszaka, akkor a sovány gyerekek és asszonyok ezrével jönnek Szudánba. Sajnos ezt már láttuk a Butrosz-Gálinál más esetben. Egy harmadik világbeli embernek az, ami itt ezek-ben a falvakban történik, nem megrázó esemény. Egyelőre tárjuk fel, és utána döntsünk arról, hogy mit lépünk, de előbb csak tárjuk fel!

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 863-872. oldalán megjelent szövege)