1992. év

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere elmondja, hogy a múlt pénteken Jelcin elnök levelet intézett Antall miniszterelnök úrhoz, amelyben rögzítette, hogy politikai döntés született korábban kettőjük között arról, hogy a szovjet csapatkivonás pénzügyi kérdéseit rendezik, kölcsönös nullázással. Ámde ez csak akkor áll fenn, ha a magyar fél 14 ezer lakás oroszországbeli építésével hozzájárul a kivont csapatok személyi állományának elhelyezési gondjait célzó programhoz. Az oroszországi tárgyalásán határozottan közölte, hogy ennek az orosz követelésnek az elfogadtatásához különösebb reményeket nem fűzhetnek. Az orosz fél ezek után nem hozakodott elő semmilyen javaslattal. Nyilvánvaló, hogy a döntést ebben a jövő szerdai Antall–Jelcin-találkozóra kívánják áthárítani.)

Antall József: Ehhez, bocsánat, hogy megszakítom! Ehhez készített a kormánymeghatalmazott Kádár miniszter úr és Jeszenszky Géza láttamozásával egy megállapodástervezetet. Elő van készítve egy háromszakaszos megállapodástervezet, ami ezt a nullszaldós dolgot rögzítené, és ez az, amit alá kellene írnunk.

(Kádár Béla ezt megerősíti. Elmondja, hogy a másik kérdés a tárgyaláson az a Szovjetunió transzferábilis rubelben? felhalmozódott adósságainak a törlesztésével kapcsolatos, illetve az orosz föderáció importőreinek a tavalyi évben és ebben az évben dollárban ki nem egyenlített számlái voltak. Elfogadnak egy olyan megoldást, hogy a szovjet tartozásokból levonják a Magyarországgal szembeni korábbi követeléseket, így a dollárban keletkezett tartozásuk összege az kereken 100 millió. Szóba került a különféle követelésfelmérésnél, hogy ők egyáltalán nem vették figyelembe a szovjet fegyveres erők itt-tartózkodásával kapcsolatosan felmerült károkat és magyar követeléseket. Viszont az is elhangzott, hogy akármennyit is bizonyítunk, jelenleg nincsenek abban a helyzetben, hogy bárkinek törleszteni tudjanak. Mi ezzel kapcsolatban azt ajánlottuk fel, hogy a tartozásaikat csökkentsék Magyarország számára a magyar védelmi képesség viszonylagos megőrzéséhez szükséges haditechnikai szállításokkal.)

Antall József: Most ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy amikor Kádár miniszter úr vasárnap elment, szombaton vagy péntek este bejelentkezett az Aboimov. Hétfőn jelent meg, akkor már tudva, hogy már a válasz is elkészült, amit a miniszter úr magával vitt. Közölte, hogy neki az a kötelessége, hogy a Jelcin-levélhez még szóbeli kommentárokat fűzzön hozzá. Ez a szóbeli, mindenféle érdemi kommentár tulajdonképpen nem volt jó szándékú. Ezért én azt jeleztem, hogy nem szeretnénk, hogy rontsa a hangulatot az a tény, hogyha ők újabb követeléssel állnak elő, ami miatt nekünk fel kelljen vetni az ’56-os kérdést. Mégpedig azt, hogy az 1947-es párizsi békeszerződés szerint az osztrák államszerződést követő három hónapon belül, azaz legkésőbb ’56 januárjában el kellett volna hagyniuk Magyarországot. A Varsói Szerződés nem tartalmaz magyarországi tartózkodásra vonatkozó kitételt, és az 1958-as megállapodás egy ’57-re történő visszautalással az első jele annak, hogy az itt-tartózkodásukra megállapodás történt, ahogy a csehszlovákokkal sem volt, és nem is voltak ott, tehát nem ismérve a varsói paktumnak a csapatok helyben tartózkodása. Ezért, amennyiben további követelésekkel állnak elő, akkor az 1956-os költségek is felmerülnek, mert 1956. január és az ’57. évek közötti időszakban semmiféle nemzetközi vagy államközi megállapodás alapján tartózkodtak itt. Közöltem azt is, hogy ezt azért mondtam el, hogy ennek híre menjen, hogy abban az esetben ez hangulatrontó lenne, ha ezt egyáltalán fel kéne vetni. Ez tehát részemről adott esetben egy üzenet volt, úgyhogy ő ezeket vette. Aztán még elmondta, hogy az nagyon fontos lenne, hogy valami jóindulatot mutassunk ilyen ellenszolgáltatás nélkül. én megismételtem ezeket a gyógyszereket. Mondtam, hogy a levelünk mindent tartalmaz.

(Kádár Béla kiegészítésként még elmondja, hogy állandóan a csehekre hivatkoztak, ugyanis a csehek aláírtak velük egy ilyen megállapodást, amelynek értelmében a csapatkivonás ellenértékeként ők adnak egy humanitárius segélyt, melynek keretében a csehek 300 millió koronát, plusz egymilliárd dollárt meghaladó szovjet objektumkiárusítás fölötti hányadnak a 25%-át átutalják nekik. Szerintük ennek felel meg a Magyarország felé közvetített igény, a tizennégyezer lakás felépítése.)

Antall József: Na, most ezzel kapcsolatban szeretném még azt megkérdezni, hogy ezzel az aktívumnak a haditechnikai ledolgozásával kapcsolatban nincs-e olyan benyomása az érdekelt minisztereknek, hogy esetleg szomszédainknak az intervenciójára hátráltak meg a haditechnikai vonatkozású szállítások? Nem képzelhető ez el? Mert először lelkesek voltak, hogy az aktívum terhére ők szállítanának. Nem merült fel az, hogy esetleg a szerbek, románok, vagy szlovákok tiltakoztak volna ez ellen? Vagy ők maguk saját elgondolásban változtattak ezen?

(Többen hozzászólnak. Van olyan vélemény, hogy az orosz hadsereg lehet a szándék megváltozása mögött.)

Antall József: Elképzelhető, hogy az orosz tábornoki kar gondolhat arra, hogy jobb, ha ezek az országok nem túlzottan vannak felfegyverezve, és nem nagyon működőképesek. Hát akkor a jövő héten a Jelcin-látogatással egybeesően, sajnos némi csúszással még a holland miniszterelnök is jön, úgyhogy nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a holland miniszterelnöki látogatás ne szoruljon nagyon háttérbe, mert nem lenne jó nekünk, hogyha a Jelcin-látogatás olyan mértékben nyomná el. Úgyhogy felhívom a figyelmet arra, hogy a holland miniszterelnök látogatásának is kellő hangsúlyt adjunk mindenütt a sajtóban. Ez egy szerencsétlen dolog, hogy a Jelcin-látogatás egy jóval előbb előkészített holland látogatással esik kényszerű módon egybe. Jelcin kérte, hogy első este ne legyen hivatalos programja az érkezése után, tehát akkor van a holland miniszterelnökkel program, ami másnap állandóan tart, úgyhogy még ezt nem tudom, hogy a parlamentre kitűzött zászlók hogy lesznek, de egyik hídon holland, a másik hídon orosz zászlók lesznek, és mindig azon jönnek, úgy, hogy egymást ne zavarják. Úgyhogy ez így ki van dolgozva. Úgyhogy az egyik helyen elvezetjük az egyiket, a másik helyen pedig fölvezetjük.

Különfélék között a bősi vízlépcsővel kapcsolatos időszerű kérdésekkel és a Dunacsúny menti Öreg-Duna-ág áttöltése nyomán kialakult helyzettel kapcsolatban.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a londoni jegyzőkönyvet a szlovák kormány nem tárgyalta. A cseh és szlovák szövetségi kormány viszont azt elfogadta, hogy közösen Hágához fordulunk a nyitva maradó kérdésekben, ahogy a jegyzőkönyv negyedik pontja szól. Elmondja még, hogy elkészült a helyszínre küldött bizottság 30 oldalas jelentése, ami szerint a C-variáció az ökológiát, a hajózás biztonságát, folyamatosságát akkor veszélyezteti kevéssé, és az árvízveszedelem akkor kisebb, ha ezt a C-variációt tökéletesítik, tehát tökéletesen teljesen megépítik. Az ellentmondás ebben az, hogy ha a magyar fél ezt ellenzi, akkor úgy tűnik, mintha ő volna az okozója ezeknek a negatívumoknak. Most következik a másik bizottság munkája, amelyiknek 15 napon belül kell jelentést tennie. Amennyiben a hosszas tárgyalás után nem kielégítő az eredmény, amivel számolni kell, akkor jön a hágai bíróság, amire nézve most már elkötelezettség van mindkét fél részéről.
Többen hozzászólnak hangsúlyozva a Szigetközben az ökológiai katasztrófa bekövetkeztének veszélyét.)

Antall József: A kérdésem még az, hogy az osztrákok részére, éppen a Hanság alapján, tehát a Fertő tó térségére,? tehát az osztrák felségterület számára is előreláthatólag van-e valamilyen hatása ennek, ugyanis ezt felvetettük Vranitzky kancellárnak Kismartonban, hogy ennek lehet a Fertő tó térségében is hatása. Kérdésem az, hogy lehet-e?

(Siklós Csaba közlekedés, hírközlési és vízügyi miniszter szerint nagyon ellentétes vélemények vannak, ezért evvel jelen pillanatban ne foglalkozzunk. Egyes szakemberek azt mondják, lehet, mások azt mondják, hogy nem.)

Antall József: Azt hittem, hogy a „rosseb tudja”, csak az orvostudományban és a történettudományban érvényesül, de úgy látom, a hidrológusoknál is. Na most, akkor viszont megint nagyon fontos a közvélemény tájékoztatása és erről egy hivatalos jelentés kiadása, ami az esetleges gyanút és félreértést és minden egyebet eloszlat. A kialakult helyzetben ezt a térség védelmében meg kell tenni. Kérdésem az, Kajdi államtitkár urat is kérdezem, hogy szükségesnek tartjuk-e, és indokolt lenne-e valamilyen, a régió területén, vagy az adott térségben egy katasztrófához illő állapot kihirdetése, vagy pedig mit tegyünk? Ezt fontos lenne megnézni. Miután itt folyamatos nemzetközi tárgyalásokról van szó, tehát nekünk meg kell tenni mindent a védelem érdekében, mindent a helyi lakosság, a természetvédelem, s a többi érdekében, de folyamatosan arra is fel kell készülni, hogy mivel bizonyítjuk az eddigi magatartásunkat, mivel bizonyítjuk az eddigi állításainkat. Nem lehet a levegőbe beszélnünk. Tehát nekünk most demonstrálni kell, hogy itt valóban egy katasztrófahelyzet van, és ennek megfelelően kell külföldi újságíróktól kezdve a sajtót megfelelő információval ellátni. Tehát ezt ébren kell tartani, és közölni kell, hogy mi történt. Tehát ezért is nagyon fontos, hogy azt is eldöntsük, hogy milyen helyzet alakult ki?

(Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára szerint az alkotmányos szabályozás szerint erre az esetre két fogalom is állhat, a szükséghelyzet és a veszélyhelyzet. Nyilvánvaló, hogy a másodikról lehet inkább szó, amikor is a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvénynek egy kétharmados törvénynek kellene lennie, ami viszont nincs. Pillanatnyilag ez a jogi helyzet. Készenlétben van.)

Antall József: A veszélyhelyzetet mindenképpen ki kellene mondani a térségben. Nevetséges lenne, ha nem mondanánk ki egy veszélyhelyzetet egy ilyen szituációban.

(Siklós Csaba bejelenti, hogy a hétfői parlamenti ülésen egy határozati javaslatot beterjesztenénk a veszélyhelyzetről, amely a Kormányt felhatalmazná a szükséges lépés megtételére a Szigetköz védelmében.)

Antall József: Kérdezem a jogászokat, hogy ez így megoldható? Az a kérdésem, hogy hogy lehet deklarálni egy meghatározott régióra, vagy körülhatárolni akár, tehát hogy nehogy azt higgye a Hack Péter, hogy házkutatás lesz nála aznap éjszaka Pesten a veszélyhelyzet címén, tehát hogy a lelküket kíméljük. Hogy lehet ezt megoldani, hogy csak a meghatározott területen, ténylegesen csak ott, ahol közvetlen a veszélyhelyzet, tehát csak arra vonatkozóan kihirdetni, és milyen jogi formában? Müller György.

(Müller György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára közli, hogy nem is biztos, hogy kell ehhez most az Országgyűlés, ugyanis ennek megvannak a szabályai, igaz csak az árvízre, de szerinte analóg módon ezek a szabályok használhatóak erre az esetre is.
Ezt megerősíti Kajdi József is, aki nem javasolja, hogy a veszélyhelyzet kérdésével most parlament elé menjünk. Akkor lenne ennek értelme, ha a Kormány olyan intézkedéseket kívánna hozni, ami a hatályos törvényekkel ellentétes, márpedig most nem erről van szó.)

Antall József: Jó ezt majd ti, jogászok eldöntitek, hogy szükséges-e, előtte meg tudjátok beszélni. A másik kérdés, hogy a négyes miniszteri bizottság mindenképpen tárgyalja ezt akkor meg. Ezt meg kellene fogalmazni, hogy mi az, amit kormánynyilatkozatként kiadnánk. Ott felmerülhetnek ugyanezek a pontok, tehát az első pontban, amit mindig elismétlünk, az ország területi integritása stb. Ezt tessék megfogalmazni, amit eddig is. Tehát megismételve mindazt, tehát deklaratív jelleggel azt, ami történt, és akkor, ha ez megvan, arra is lehet természetesen utalni, hogy ez változatlanul politikailag megzavarja a visegrádi együttműködést. Tehát valami árnyalt utalás is legyen erre. Végül pedig javasolnám, hogy akkor már hétfőre össze kellene hívni a korábbi ad hoc bizottságot a bizottsági elnökökből és a frakcióvezetőkből, és akkor a négyes miniszteri bizottság tájékoztatná őket. Tessék majd eldönteni, hogy kikre van ott szükség, mert nem kell feltétlen mind a négy miniszternek jelen lenni, de legalább, úgy gondolom, hogy ketten-hárman azért nem árt, ha ott vannak, és akkor megállapodni abban, hogy miről tájékoztatják őket ebben a helyzetben. Van-e ehhez még? Tessék!

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 858-863. oldalán megjelent szövege)