1992. év

(Boross Péter belügyminiszter a miniszterelnök kérésére tájékoztatást ad a menekültüggyel kapcsolatban. Elmondja, hogy naponta történnek események, és ezekre az eseményekre megfelelő módon reagálunk. Semmiféle merev elzárkózás és semmiféle korlátlan befogadásnak a lehetősége számunkra nincs, ezért a módszert is úgy választjuk meg, ahogy az adott helyzet megkívánja. Semmiféle nemzetközi normasértést nem követünk el. Az vezet bennünket, hogy legyünk humánusak, de ne legyünk a környezetünkben elzárkózó országok balekja sem ebben a kérdéskörben.
Morvay István címzetes államtitkár, a Menekültügyi Hivatal vezetője kiegészítésként elmondja, hogy a határon minden egyes esetben biztosítják a differenciált és egyedi elbírálást annak megfelelően, hogy semmiféle jogsértés ne következzen be. Egyúttal igyekeznek a sajtón keresztül a közvéleményt minden eseményre felkészíteni.
Boross Péter még elmondja, hogy nem a jelenlegi menekültszámmal van a problémánk, vagy az ideérkező létszámmal, hanem azzal a veszéllyel, amennyiben Magyarország kinyílik, akkor beláthatatlan kockázatot vállal, hogy elözönlik.)

Antall József: Szeretném ehhez hozzátenni, mindenképpen fontos, hogy a menekültkérdést mint szomszéd ország, tehát ha politikai menekültről van szó, akkor azt a genfi konvenció? alapján tudomásul kell vennünk. Itt tehát elvileg ettől nem térhetünk el. A másik, hogy ha harmadik országból, tehát ha már szerb útlevéllel jön az illető, Szabadka és egyéb kiállítással, akkor ott már legfeljebb csak egyéni humanitárius elbírálás alapján ideiglenesen vehetjük át, de semmiképpen nem nyújthatunk segédkezet ahhoz, hogy a kitelepítési akcióknak legyünk a célállomása. Ugyanez vonatkozik, ha Horvátországtól vesszük át a menekülteket. Na most, nekünk mindenképpen azt az álláspontot kell kormányszinten képviselni, amit kormányzatilag is kifejezésre kell juttatni, és ezt fogjuk Jeszenszky Gézával nyilván Bécsben is képviselni, hogy tekintettel arra, hogy nem egész Jugoszlávia területén volt, illetve van harcterület, front, ennek következtében a menekülteket az egykori Jugoszlávia határain belül a szomszéd országokban kell tartani, és a nemzetközi összefogást kell kikényszeríteni, hogy ott tartsák el őket. Mi mint érintett szomszéd ország, éppen az eddigiek alapján is mindent megtettünk ennek érdekében, de mi már nem vagyunk tovább terhelhetők. De a németek, franciák és bárki, aki ebben szóba jöhet, tehát Horvátország, Szlovénia a területén tartsa el ezeket a menekülttáborokat. Tehát erre kellene egy javaslatot kidolgozni, hogy ott a szomszéd országokban, ott az ENSZ békefenntartó erők által ellenőrzött területeken kerüljenek befogadásra, ahonnan utána visszavonulhatnak. Ez lenne a lényeg.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint az ENSZ-védnökség alá került jugoszláv hadsereg által megszállt horvát területek, ahol ténylegesen valami ENSZ-fennhatóság is van,? azok tűnnének a legalkalmasabbnak arra, hogy nagyarányú menekülttáborok jöjjenek létre. A másik kérdés az, hogy nagyon fontos, hogy a jelenleginél is nagyobb nemzetközi figyelmet kapjon az itteni menekültek helyzete, különösen a bosnyák menekülteké.)

Antall József: Na most még egyet szeretnék ezzel kapcsolatban kérni, hogy ne tegyünk olyan kijelentést a menekültekkel kapcsolatban sem, ami a horvát kormányt negatív színben tünteti fel. Itt elhangzott, nem tudom, a sajtóban vagy egyéb helyen, ami rendkívül káros. Lehet nekünk vitánk menekültügyi kérdésben akár Horvátországgal, akár Szlovéniával, vagy a szomszéd országokkal, de ilyen megjegyzést, amiben kifogásoljuk őket nyilvánosan, ne tegyünk, azt intézzük el diplomáciai úton. Tehát ne tegyünk ilyen nyilatkozatot, mert a horvátok nyilvánvalóan rendkívül érzékenyek, és amikor valóban a jelen szituációban esetlegesen olyan eredményes tárgyalásokat tudunk folytatni, ami vonatkozik Fiumére, amit felajánlottak, szabadkikötő és egyéb vonatkozásban, akkor nem kell elrontani ilyen lehetőségeket, mert ezek azért fontos lehetőségek lennének a számunkra. Ehelyett gyorsan kellene kidolgozni az erre vonatkozó javaslatokat és terveket mind külgazdasági szempontból, mind közlekedési, akár abban az értelemben, hogy a magyar kereskedelmi tengerészet, nem tudom, hány hajóból áll még egyáltalán?

(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter közli, hogy tizenkettő.)

Antall József: Tizenkettő. tehát itt konkrét tárgyalásokat kellene most ebbe az irányba is folytatni, hogy mindenképpen rögzíteni tudjuk ezt a kérdést ezzel a morális és politikai lehetőséggel élve. Ezért ne legyenek ilyen megjegyzések.

Különfélék között a szovjet csapatkivonás gazdasági-pénzügyi elszámolásának végleges rendezésével kapcsolatban.

Antall József: Tisztelt Kormány! A napirend folytatása előtt Annus altábornagy úr jelenlétében visszatérünk a szovjet csapatkivonás gazdasági, pénzügyi elszámolásával kapcsolatos kérdések végleges rendezésére. Annál inkább, mert a mai Magyar Nemzet a moszkvai tudósítótól egy olyan közlést hozott, ami szerint az orosz külgazdasági minisztérium nem tud a megállapodásról,? amire nyilvánvaló, hogy nekünk eleve reagálni kell, és most már egyértelműen közzé kell tenni ezzel kapcsolatban mindazt, ami történt. Tehát az egyik az, hogy 1991. december 6-án, a tárgyalás során megállapodásra került sor, mégpedig abban, hogy nullszaldós alapon fogjuk folytatni a tárgyalást. A másik pedig, hogy december 6-át követően ezzel a bizonyos nullszaldós megoldással kapcsolatban egy visszaigazoló levelet küldtem Jelcin elnöknek, amiben rögzítésre került az a tény, hogy megállapodtunk a nullszaldóban. Tehát, rögtön a tárgyalást követően azért ment a levél, mivel nem került formális, írásos megállapodásra sor december 6-án, ezért ezt egy visszaigazoló levélben rögzítettem. Ezt követően hosszú ideig hallgatásra került sor, majd jelentkeztek a katonai, illetve a kivonulással kapcsolatos tárgyalásokra. Most Helsinkiben a tárgyalás során erre újra visszatértünk, pontosabban fogalmazva, én visszatértem rá azzal, hogy a december 6-i megállapodás alapján a kölcsönös lemondás álláspontját valljuk, és ezt az orosz–magyar kapcsolatokban rendkívül fontosnak tartjuk. Jelcin erre egy ilyen emocionálisan is megfogalmazott és egy hirtelen döntést mutató magatartással azt mondta, hogy egyetért vele, akár most írjuk alá. Hát természetesen nem volt előkészítve, és nem volt ott egy előkészített egyezmény. Mindenesetre azt mondta, hogy egyetért vele, most írjuk alá. Utána a Kozirjev külügyminiszterrel, aki szintén jelen volt ennél, közölték azt, hogy most már a továbbiakban kormányszinten és külügyminiszterek aláírásával ezt az ügyet zárjuk le. Erre vonatkozóan ment el ez a bizonyos levél Jelcin elnöknek. Úgyhogy, én úgy gondolom, hogy ehhez kell tartani magunkat, és a továbbiakban most már csak egy nyilatkozatot kell nekünk kormányszinten tenni, amiben ezt az egész kérdést így összegezve lezárjuk. Kérem, hogy akkor ez így történjen! A külügyminiszter úr kíván ehhez hozzáfűzni valamit?

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint nagyon célszerű hangsúlyozni magunk előtt is, hogy végül is ne a nullszaldó kifejezést használjuk, hanem a követelésekről való kölcsönös lemondást, ahogy miniszterelnök úr is mondta. Ez az orosz fél számára elfogadhatóbb, jobban hangzik. Javasolja, hogy a szóvivői tájékoztatóban erre a cikkre konkrétan ne utaljunk, ezt el kell ereszteni a fülünk mellett, ehelyett a miniszterelnöki levélre tegyünk egy rövid utalást.
Annus Antal honvédelmi közigazgatási államtitkár szerint a probléma megoldásának most az a legkézenfekvőbb, legcélszerűbb módja, hogy politikai megoldás szülessék, és a Helsinkiben megerősített megállapodást írásba lehessen foglalni, és azt alá lehessen írni. Viszont azt hangsúlyozza, hogy itt még meglepetések előfordulhatnak, ugyanis bár most csöndben van a katonai vonal, ugyanakkor egyre erősebb, és a lehetőségeiket nyilván majd föl fogják használni.
Kádár Béla még kiegészíti ezt azzal, hogy szerinte az apparátust nem tájékoztatták erről a Jelcin–Antall-megállapodásról. Javasolja, hogy mindenképpen azt kell nyomni, hogy ez politikai rendezés, amely nem tesz szükségessé további tárgyalásokat, mert csak politikai rendezés esetében kerülhetőek el a tárgyalások. Ha ez nem az, akkor viszont nagyon kemény tárgyalások lesznek, amiknél nem kedvezőek a kimeneteli lehetőségek.)

Antall József: Azt mondta Kozirjev, hogy ők ezt már közölték a moszkvai sajtóval, tehát mint ilyen típusú kétoldalú megállapodást. Egyébként az eredeti szöveg körülbelül úgy szólt, hogy miután végigvettük a kétoldalú kapcsolatokat, részemről örömmel értesültem, hogy az aktívumunk, ami a külkereskedelemben kialakult, annak terhére eredményes tárgyalásokat folytatnak haditechnikai szállításokra. A másik kérdés a kivonulással kapcsolatos, amiben elvileg abban az állapotban maradtunk december 6-án, hogy a nullszaldót tekintjük tárgyalási alapnak. Miután a közösen kialakított metodika szerint nekünk lenne többletünk a környezeti károk beszámításával, bár az önök katonái ezeket az ökológiai károkat nem értékelték eléggé. Azt javasolnám, hogy erre a továbbiakban, s a többi. Jelcin, írjuk alá, zárjuk le, mert vég nélküli vitát lehet folytatni erről. Jelöljük ki azt a kormánymegbízottat és azt, akik korábban tárgyaltak. Utána jelöljük ki külügyminisztereket az aláírásra, zárjuk le, mert ez fölöslegesen terheli a két ország kapcsolatát. Meggyőződésem, ha ezt lezártuk nullszaldóval, akkor a külkereskedelmi aktívumunkat le tudjuk dolgozni, és folyamatosan fejleszthetjük a kereskedelmi kapcsolatokat. Tehát ez azt jelenti, hogy fel sem merülhetett a kettőnek az összekapcsolása, mert teljesen elválasztva tárgyaltuk mindig a külkereskedelmet, és mindig külön tárgyaltuk a katonait. Tessék!

(Balsai István igazságügy-miniszter megkérdezi, hogy mi volt az igazi akadálya, hogy a legmagasabb szinten, ott azonnal a prompt megállapodást? meg lehessen csinálni, mert ez a kérdést egyszerűen elintézte volna.)

Antall József: Többek között az, hogy a tárgyalások már úgy mentek, hogy egyik a másik után történt, és ebben a szituációban ez elképzelhetetlen volt, mert azért ez egy ilyen kijelentés volt a Jelcin részéről, és azért ő ténylegesen, legalább a külügyminiszteri szinthez ragaszkodott, miután ott volt a Kozirjev. Mondjuk egy lélektani feltételezéssel elő tudtam volna húzni a zsebemből egy ilyet, hogy abban a másodpercben aláírja, de hogy ott ezt aláírta volna, vagy nem, ez sose fog kiderülni. De szerintem azért fogalmazta így meg, mert biztos volt abban, hogy nincs nálam éppen egy megállapodás erre vonatkozóan. Szóval itt tulajdonképpen most az lenne akkor a feladatunk, hogy ezt a jelenlegi helyzetet és azt a tényt, hogy az nem került még közlésre, hogy bejelentsük, hogy Jelcinek elment ez a levél. Ugye elment?

(Marinovich Endre, a miniszterelnök kabinetfőnöke megerősíti, hogy elment.)

Antall József: Ezt a Nanovfszky nagykövet vitte magával, aki tegnap utazott ki. Nyilvánvaló, hogy még nem tudta átadni. Tehát a kérdés az, hogy egy sajtóközleményt szerintem ki kellene adni egyben a kormányszóvivői megnyilatkozással, szóval ezt be kéne jelenteni, de ezt meg kellene fogalmazni, hogy mi legyen benne, beleértve a Jelcin-levelet. Tehát azt, hogy Jelcinnek, ezzel összefüggésben, a már ismert körülmények között Helsinkiben újból közöltük, és egyben ezt megerősítő levelet küldtük. Ezt mint hivatalos közleményt is tegyük közzé. Úgyhogy javasolnám ennek a megfogalmazását. Na most van-e az egyezménnyel vagy bármivel kapcsolatos kérdés, megjegyzés? Ha nincs, akkor azt kérem, hogy erre készüljön gyorsan egy kormányközlemény. Kérem Annus altábornagy urat és László Balázst, hogy most fogalmazzák ezt meg, amit a sajtóértekezleten már kiosztunk, és egyidejűleg ezzel közzéteszünk. köszönöm a szíves megjelenést.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 806-810. oldalán megjelent szövege)