1992. év

(Boross Péter belügyminiszter egy nagyon kellemetlen helyzetről tájékoztatja a Kormányt. A mai nap nulla órakor Ausztria lezárta a határokat, kivéve azon jugoszláv állampolgárok előtt, akiknek osztrák, svájci és német beutazási vízuma van, a többiek itt maradnak Magyarországon. Valójában Boszniában tervszerű kiürítés, kitelepítés folyik, Palicsra? gyűjtik össze a bosnyákokat különböző fenyegetésekkel. Mintegy 20 ezer ember van állítólag kitelepítésre ítélve Boszniának arról a területéről, ahol ez a szerb akció megindult. Ausztriának ez a lépése várható volt, de mi ezt nem fogjuk kibírni, ugyanis két nap alatt megtelik Nagyatád.? Ez ügyben rendkívül kellemetlen és nehéz napokat fogunk átélni, mert ez a vonatról való leszállítás sem olyan egyszerű dolog.)

Antall József: Én azt javaslom, hogy ez azért olyan súlyú kérdés, hogy itt azonnal az osztrák nagykövetet hívassa magához a külügyminiszter. Első lépésként. A jugoszláv nagykövettel nem tudom, hogy érintkezésben van-e a külügy? Van-e ennek nemzetközi jogi vagy egyéb hátránya, ha most közöljük velük? Eddig a diplomáciai kapcsolat végeredményben fennállt anélkül, hogy beszélnénk, de facto működik. Tehát akkor, de facto működik. A jugoszláv nagykövettel is mindezeket közölni kellene. Ezzel egyidejűleg az ENSZ-főbiztost le kellene vinni azonnal Nagyatádra, és ha már ott vannak, akkor mind a két határra, szóval az osztrák és a jugoszláv határra. Továbbá elő kellene készíteni a kitelepítés ügyében mindazt, amit ebben a szituációban lehet tenni, és erről ma még a Kormány egy nyilatkozatot tegyen, ha ez mind pontosan fel van mérve. Mi még délután erről nyilatkozatot teszünk, amiben megállapítjuk ezeket a tényeket. Úgy gondolom, hogy ez a tény és ez a helyzet, függetlenül attól, hogy még valós is, azért nagyon kitűnően alkalmas arra, hogy Magyarország lakosságával minden szempontból érzékeltesse, hogy milyen szituációban van ez a térség, vagyis nem a média, nem a Gombár Csaba és egyéb kérdések a fő probléma.? Szóval végre lássák azt, hogy mi a válság. Ezt az ügyet, ha ez valósan így dokumentálható, és tényleg kitelepítések vannak, és menekülteket nem veszik át az osztrákok, akkor ki kell ezzel is állni és el kell mondani. Ezzel tudjuk érzékeltetni külpolitikailag is, hogy nem ok nélkül beszéltünk eddig is a térségről gazdasági szempontból és minden egyéb szempontból, ezért ezt a lehetőséget nem kell kihagyni. Ezt az egész szánalmas kerti törpe sztorit, vagyis a médiahelyzettel kapcsolatos sztorit, amiről beszéltünk egész délelőtt, és ezt mégiscsak így lehetne tulajdonképpen kezelni, a felfújt médiasztori helyett jól érzékeltetve, hogy kérem, erről van szó ebben a térségben.

(Boross Péter közli, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosát nem akarja egyelőre levinni, mert szerinte arra fog kényszeríteni bennünket, hogy fogadjunk be őket, hisz ő menekültügyi ember. Ő egy ennél radikálisabb lépést gondolt most célszerűnek, hogy legalább ameddig lehet, ne fogadjuk be őket, hogy a szerbek nehogy erre ráálljanak, mert szá-mukra ez a legkönnyebb.)

Antall József: Akkor a Közös Piacnak a jelenleg soros elnökének a nagykövetét meghívni, és az amerikai nagykövetet. Az angol most már nem? Ő a közös piaci doyen. Tehát akkor az angol nagykövetet, a nunciust, aki a diplomáciai testület doyenje, odavinni, bemutatni, hogy ez a szituáció állt elő, és együttesen lépjenek föl. Az osztrák kormányhoz is forduljunk. Szóval ebből egy nagyon nagy ügyet kell csinálni. Nem is kell görögtűz hozzá, de ezt csak úgy szerényen, ugyanis ezt nem nyelhetjük le.

(Boross Péter egyetért azzal, hogy mindenkinek át kell adni a tiltakozót. A határra azonban azért nem akarja, hogy menjenek, mert ott épp vonatról való leszállítások folynak, ami nem olyan egyszerű dolog. Egyébként az ideérkező bosnyákok szerint ez következik utána Délvidéken is. Ott is majd egy stempligyárat csinálnak, és átlökik Magyarországra az embereket, és így ürítik ki a Szerbiához csatolandó területet. Azonban mindenkinek a befogadását nem bírjuk felvállalni.)

Antall József: Na, de itt nagyon fontos a hivatalos tiltakozó nyilatkozat mielőbbi megküldése az ENSZ-hez, mindenhova, az Európa Tanácstól kezdve, minden elképzelhető helyre, amiben be kell mutatni, hogy ez folyik, hogy kényszerkitelepítéseket alkalmaznak már. Tehát nem politikai menekültek vannak, hanem tudatosan, kezébe adott útlevéllel kitelepítettek.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 803-806. oldalán megjelent szövege)