1992. év

(Annus Antal honvédelmi közigazgatási államtitkár emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök Jelcin elnökkel a moszkvai útja során lényegében megállapodott a követelésekről való kölcsönös lemondás elvéről, vagyis a nullszaldóról.? A cél most az, hogy ez a szóbeli megállapodás írásba legyen foglalva. A másik cél pedig az itt hagyott hatalmas ingatlanvagyon mielőbbi hasznosítása vagy értékesítése, ugyanis ezeknek az állaga rohamosan romlik. Annus Antal röviden tájékoztatást ad az orosz fél más államokkal ez ügyben folytatott tárgyalásainak eredményéről is.)

Antall József: Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy még egyszer az akkori tájékoztatást is figyelembe vegyük, hogy Jelcin elnök, amikor a kétoldalú vitás kérdésekről volt szó, természetesen felvetette először más megfogalmazásban ezt a kérdést, ahogy őt előtte tájékoztatták. Amikor viszont én arról tájékoztattam, hogy pont fordítva van a dolog, vagyis a magyar számítások és az eddigi tárgyalások alapján a szovjet fél – akkor még meglévő Szovjetunió – tartozik nekünk az itt-tartózkodásért, még úgy is, hogy nem is vesszük figyelembe az 1956-os és egyéb károkat. Éppen ezért a reális kompromisszum csak a nullszaldó lehet. Akkor tette azt a kijelentést Jelcin elnök, hogy a nullszaldó igen, akkor az a tárgyalási alap. Tehát ebből az következik, hogy ebből kell kiindulnunk, és ettől nem térhetünk el. Éppen ezért célszerű, hogy ebbe az irányba menjen tovább a tárgyalás. Nyilvánvaló, hogy egyrészt a más országokkal kapcsolatos tárgyalások miatt, amire Annus altábornagy úr utalt, nem nagyon akarják ezt egyszerűen precedensként a többi ország előtt is ismertté tenni. Másrészt, ahogy láthatjuk a volt Szovjetunió egyes köztársaságainak a kapcsolatát más országokkal, vagy a mi kereskedelmi kapcsolatainkat, általában ezeket a kapcsolatokat hidegen tartják. Nagyon leszűkítve és tulajdonképpen a köztársaságok önálló élete mellett önálló életet él bizonyos értelemben a hadsereg. A hadsereg mint önálló tényező feltehető, hogy továbbra is előállhat a követeléseivel. Azt sem tartom kizártnak, hogy a tárgyalások esetén a hadsereg nem veszi figyelembe Jelcin elnök kijelentését. Tehát nekünk ezért sem szabad belemenni a hadsereggel egy ilyen tárgyalásba, mert a hadsereg ma mint önálló tényező, a Független Államok Közösségében a nemzetek feletti hadseregként külön ezt a számlát benyújtaná, és lehet, hogy nem veszi figyelembe azt, amit Jelcin kijelentett. Nyilvánvaló, hogy azt sem tartják kizártnak, hogy egyelőre a hadsereg ezt követeli, illetve belső politikai változások esetén újra feleleveníthetőnek tartják a követeléseiket. Nekünk most tehát mindenképpen kifejezésre kell juttatni a december 6-ai tárgyalásoknak ezt az alappontját. Ehhez kapcsolódott az 1956-os beavatkozásuk jogellenességének és ennek az elismertetése, amit akkor megtettek mindketten, Jelcin és Gorbacsov is. Ennek következtében, tehát hogy ezt kijelentették, ezzel a kijelentéssel nekünk van még egy elismert adunk, az 1956-os illetéktelen beavatkozás és az ezzel összefüggően okozott károk és ennek a közvetett elismerése a kijelentésükkel. Nekünk ezt most, ha egyoldalúan is, de rögzítenünk kell, mert nem feltétlenül fogunk erre választ kapni, sőt, feltehető, hogy valóban nem. A Külügyminisztériumnak ennek szellemében kell eljárnia, és minél több dokumentáció legyen erre vonatkozóan, hogy ezeket a tárgyalásokat mi itt folytattuk, és kezdeményeztük akár az itteni nagyköveten keresztül, akár Moszkvában. Ennek mindenképpen a dokumentációját célszerű növelni. Én erre külön felhívom a kormányzat, illetve az ügyben tárgyalásokat folytatók figyelmét. Tessék, pénzügyminiszter úr!

(Kupa Mihály pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a Kormány munkaterve szerint a pénzügyminiszternek egy előterjesztést kell beadnia a Kormány részére a csapatkivonás utáni helyzet értékeléséről, amely mélyebben tárgyalja a belföldi problémákat, az ingatlanok hasznosítását, a szervezetek és állampolgárok kárpótlását. Ez az anyag elkészült.)

Antall József: Erre a kérdésre majd mindenképpen ki kell térnünk. Ezt vártam még, hogy a pénzügyminiszter úr szóljon, mert itt tulajdonképpen ez a dolog külpolitikai része. Ezzel kívántam azt jelezni, hogy nem lesz megoldás. Itt nem lesz semmiféle válasz. Itt egyértelmű, világos állásfoglalás, szerződéskötés meggyőződésem szerint ebben az évben nem lesz. Ebből következően ki kell dolgozni azt a jogi és pénzügyi rendezést, hogy ezzel a vagyonnal, amelyiket tulajdonképpen nem hasznosítottunk, mit csinálunk. Félig-meddig már megtörténtek az előkészületek, ahogy az intézkedések is részben. Részben átadások is történtek, de ennek a teljes konstrukcióját kidolgozva ezt úgy kell elvégeznünk, hogy nem lesz rá újabb kétoldalú államközi megállapodás belátható időn belül. Ugyanakkor ezt a vagyont hasznosítani kell, mert minden tönkremegy. Erre vonatkozóan mi legyen? Mi a pénzügyminiszter úrnak a véleménye? tehát mit tud nekünk mondani, ez milyen stádiumban van, vagy mire vár?

(Kupa Mihály megígéri, hogy a jövő hétre behozza ezt az anyagot.)

Antall József: Tehát erről mindenképpen tájékoztatást kell adni, mert a közvélemény is tulajdonképpen várja, és nem érti, hogy miről van szó. Jó lenne, ha a Külügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, a kormánymegbízott úr ezt a kérdést még átgondolná. Mi a mi külpolitikai érdekünk? Mi az, amit kimondhatunk ebből, vagy hogy akarjuk ezt tálalni, mert különben a szovjet fél egyszerűen, a mai viszonyokat ismerve, egy szovjet tábornokot fog küldeni, hogy ő ebben az ügyben folytassa a tárgyalásokat. Ha ebbe az utcába bemegyünk, hogy most leülünk tárgyalni a szovjet tábornokkal, akkor annulláltuk a december 6-ai tárgyalásoknak ezt a tartalmi részét. Ugyanakkor el kell kezdenünk úgy viselkedni, hogy megállapodtunk. Most azt kell kidolgozni, hogy a megállapodás után ezt a pénzügyi konstrukciót hogy tudjuk megteremteni, hogy hova folyik be a hasznosításból származó bevétel? Körülbelül ezt figyelembe kell venni, figyelemmel a várható, sajátos keleti szláv magatartásra, amit most le kell fordítanunk a magunk nyelvére. Van még valami? Tessék, környezeti károkról halljunk.

(Tarján Lászlóné, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára elmondja, hogy azt a pozíciót, amit elértünk az ökológiai értékelésnél, feladni nem szabad és nem lehet. A továbbiakban semmilyen szakértői tárgyalást ne kezdeményezzünk és ne vállaljunk el, hiszen számszerűsített adataink vannak. A metodikát mind a két fél aláírta. Az ökológiai károk értékelésénél, a vagyonjogi és a pénzügyi károk rendezésénél is messze előre jár Magyarország, amit jönnek is tanulmányozni a németek, csehek, lengyelek, a Baltikum. Viszont az is valószínű, hogy külön nem fogják rendezni a károkat, majd csak a többiekkel együtt.)

Antall József: Senki nem fog semmit rendezni ebben a relációban. Nem tudom, hogy most mi van például a KGST-palotával?? Arról is lemondhatunk, mert ott sem lesz semmi? Tulajdonképpen amire számítani kell Magyarországnak, az sajnálatos módon az, hogy itt semmiben nem fogunk tudni előrelépni. Miután a nyugati országok attól való rettegésben, hogy a Szovjetunió összeomlik, és ennek milyen következményei lesznek, mindig fognak annyi támogatást nyújtani, hogy nem lesz módunk ezt a 2 milliárd tartozásukat visszakapni, ugyanis nincs mivel rákényszeríteni őket arra, hogy mi ezt valamilyen formában visszakapjuk, vagy legalábbis hasznosítsuk.

(Tarján Lászlóné szerint kivárni kell most mindenképpen, és tartani a nullszaldót.)

Antall József: Valóban, de itt azért ezt kifejezésre kell juttatnunk, hogy ezt mi megállapodásnak tekintjük. Az nagyon lényeges, hogy a továbbiakban úgy kell tárgyalni, hogy csak erről lehet, ha ezt akarják valamilyen formában rögzíteni. Ezen az alapon tárgyalunk e kérdésben. Mindazokat a többletösszegeket, amiket megállapítottunk a közös metodikával, azt tudomásul vesszük, viszont a nullszaldó az alap, felhívva a figyelmet arra is, hogy nem beszéltünk 1956-ról stb.

(Tarján Lászlóné szerint a környezeti károk vonatkozásában nem szabad visszalépni.)

Antall József: A nullszaldóval itt nincs visszalépés. Itt az a lényeg, hogy ha valamit rendbe hozunk a környezeti károkból, akkor annak is meglegyen a dokumentációja. Akkor elfogadottnak tekintem ebben a formában az Annus altábornagy úr által módosított két pontos határozati javaslatot. Akkor köszönöm szépen.

A közúti határátkelőhelyek helyzetével kapcsolatban.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter elmondja, hogy az előterjesztés bemutatja, hogy milyen határátkelőhelyek működnek, milyen átkelőhelyekre van igény, és milyen átkelőhelyekre van lehetőség 1992-ben, és milyen programot készítsünk 1993 és 1995 között. Az 1992-es költségvetésben rendelkezésre álló 200 millió forint az csak néhány meglévő határátkelőhely korszerűsítésére elegendő, amelyek elég rossz állapotban vannak. Azt javasolja, hogy a költségvetés helyzetére tekintettel viszont még ezt a 200 milliót se költsük el.)

Antall József: Mennyi jelenleg a Vámhivatal kinnlevősége körülbelül?

(Kupa Mihály bemondja, hogy a teljes, az 129 milliárd forint.)

Antall József: Azért kértem a Pénzügyminisztériumot, hogy erről tájékoztasson bennünket, mert ez azt jelenti, hogy szerényen tessék hozzászámolni a magyar deficitet, az évi költségvetési bevételt. Ez az egyik. A másik, hogy a kiadásaink nem növekedtek tudomásom szerint, tehát a költségvetéssel azért vagyunk a jelenlegi időszakban ilyen kritikus helyzetben, mert a bevételek elmaradtak. Tehát ez a Pénzügyminisztériumnak, illetve az alárendelt egyéb szervezeteknek a vámnak stb. ez egy kulcsfeladat, ezt meg kell oldani. Ha ebben a nagyságrendben, a 120 milliárddal nézzük, akkor a 200 millió körüli vagy 50, vagy 100 millió forint körüli összeg átkelőállomásonként nem is olyan sok, a kinnlevőség többnek a létesítésére is lehetőséget adna. Itt alapvető külpolitikai kérdésekről, alapvető nemzetpolitikai kérdésekről van szó, és persze részben gazdasági is, mert ha azért több ilyen átkelőhely van, és ha tényleg odafigyelnek, akkor valószínű, hogy több vámot is fizetnek, vagy esetleg a vámosok nem a határőséget jelentik fel az ügyészségen. Mondjuk, ilyen jellegű konfliktusokra lehetőleg a jövőben ne kerüljön sor. Ezt majd kivizsgálják a határőrök és a vám. Tehát, mindenesetre a nagyságrendet szerettem volna érzékeltetni a kormányzatnak, hogy miről van szó. Most ennek fényében azt kell mondanom, hogy a legrövidebb időn belül rangsorolnunk kell ezeket a határátkelőket, megvizsgálni, hogy hol van erre igény 1992-ben olyan esetekben, mint Szlovénia, amely függetlenné vált. Tarthatatlan a helyzetünk, a Hexagonalétól kezdve, a jugoszláv kritikus helyzettel, mindennel összefüggésben, tehát ezt nem lehet tartani. Ez az egyik, hogy Szlovénia esetében meg kell vizsgálnunk, hol lehetne, de Románia esetében is kell határt nyitnunk, és meg kell nézni Ukrajna felől is. Ahol a legszorítóbb a helyzet, ott 1992-ben ezt meg kell csinálni, olcsó módszerrel, akár konténerrel. Ezt kérem a miniszter úrtól.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 759-763. oldalán megjelent szövege)