1990. év

Antall József: Most a következőt szeretném még kérni, hogy egyrészt nagyon rövid tájékoztatást kapjunk a brüsszeli tárgyalásokról.? Most ez a kormányszóvivői tájékoztatón csak úgy jelenjék meg, hogy tájékoztatás hangzott el a brüsszeli tárgyalásokról.

(Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára elmondja, hogy a magyar tárgyaló küldöttség szinte már csont nélküli parafálásra érkezett ki a múlt héten. Az utolsó pillanatban azonban a Közösség tárgyaló küldöttsége többletkövetelésekkel állt elő. Ezek a többletkövetelések főként a Közös Piac országainak a magyar piacra jutását segítették volna elő, illetve teremtenének kedvezőbb feltételeket, mint ahogy az az eredeti tervezetben szerepelt. Kezdettől fogva a tárgyalások alapfilozófiája az volt, hogy ez egy aszimmetrikus szerződés, a magyar áruk számára sokkal gyorsabb ütemben nyitják meg a Közös Piac országai a piacaikat. Most emiatt az elmúlt néhány nap során gyakorlatilag nonstop ülésezés zajlik. Ezek a követelések egyébként olyanok, amelyeket tulajdonképpen elviselhetőnek lehetne tekinteni. Egyedül a textiliparral kapcsolatos követelés jelent problémát, ahol ugyanazt a kedvezményt akarják, mint amit mi kapunk ezekre az árukra. Az ügy inkább politikai jelentőségű, mert váratlanul, zsarolás jellegűen vezették elő ezeket a többletköveteléseket, kihasználva az alkuerőben lévő különbségeket. Ennek következtében nekünk valójában ebben az esetben a mérlegelés nem elsősorban szakmai természetű.)

Antall József: Abban az esetben, ha mi tagságot akarunk, akkor tíz év után a rendes jogú tagság a stratégiai célunk. Tíz éven túl olyat nem tudunk kikötni, ami a Közös Piac valamennyi tagországában egységes.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter úgy érzékeli, hogy a kelet-európai országok befogadását illetően csökkent a politikai érdeklődés, talán a populista, idegengyűlölő pártok megerősödése miatt is. Ennek ellenére azt javasolja, hogy a tárgyaló delegáció valamilyen aszimmetriát harcoljon ki, ne fogadjon el teljesen szimmetrikus viszonyt, hiszen nem vagyunk Nyugat-Európával szimmetrikus helyzetben. Tíz év múlva majd talán, ha összeszedjük magunkat.)

Antall József: Azt szeretném ehhez lezárásként mondani, hogy holnapra tudunk meg tulajdonképpen véglegest a tárgyalásokról. Miattunk nem parafálták még a lengyel és a cseh megállapodást sem. A múlt héten volt egy megbeszélésem, csütörtökön hívattam be a Közös Piac nagykövetét, tehát nem levelet intéztem – ahogy az újságban volt – Delors-hoz, hanem a nagykövetnek elmondtam egy rendkívül kemény szöveget ezzel kapcsolatban, amit a tárgyaló küldöttség visszaigazolt még aznap, hogy ezt már jelezték a másik oldalon. Havel elnökhöz tegnap elküldtük a nagykövetet abban a tapintatos formában kérdezve, hogy megvan-e elégedve az általunk kötött kétoldalú megállapodáshoz képest, amit ők megkötöttek, csak miattunk még nem parafálta velük a Közös Piac. Havel azt üzente, hogy erre terjed ki a mandátuma a másik félnek, és egyszerűen teljesen reménytelennek tartja a továbblépést, és ők elfogadják. A lengyelek húzták az időt. Ma fél 3-ra fogadja kérésemre Wałęsa Engelmayert? és felhívja, hogy ha a Kormány szakértői továbbmentek, mint ők. A lengyelek és a csehek ebben a kérdésben puhán tárgyaltak. A másik kérdés, hogy mi állítólag előnyös pozíciókat vívtunk ki. Merem állítani, hogy naivitás azt hinni, hogy az elmúlt 8 hónapban kivívta volna a mi tárgyaló delegációnk az előnyös pozíciókat, amivel nem az ő szakértelmüket és tárgyalókészségüket vonom kétségbe. Pontosan tudták a másik oldalon ülők, amikor egy évvel ezelőtt elhatározták, hogy a csehszlovákokat és a lengyeleket velünk egy akolba kívánják terelni. Ez onnantól kezdve világos kellett, hogy legyen, hogy a csehszlovákokkal és a lengyelekkel együttesen akarják a térséget kezelni. Ezért volt fontos az egész visegrádi hármas, hogy legalább próbáljunk velük egyeztetni. Mi keményítettük őket az eddigiek során, ugyanúgy a KGST irányába, ugyanúgy ebbe az irányba, de a nyugati szándék nem Magyarország számára történő kedvezmény volt. Számukra mi egyedül nem vagyunk érdekesek, ezt fogjuk fel, hanem minimálisan Lengyelország és Csehszlovákia és Magyarország mint térség vagyunk számukra fontos. A hagyományos cseh ipar, és ezekből indultak ki, amit kedvezőbben ítéltek meg először, külön a Balcerowiczcal és a gazdaságpolitikával és a pénzügyi politikával kapcsolatos illúziók. Ezenkívül a rendkívül erős lengyel és cseh lobbi, amelyik ott van a Közös Piacon belül is, ugyanúgy, ahogy Amerikában. Ezekkel szemben mi a harmadikok vagyunk mindenhol. Tehát, amit mi eddig nagyságrendünk mellett kivívtunk, miközben sokkal előnytelenebb helyzetből indultunk az az előny, ami abból fakadt, hogy az előző években előbbre jutottunk, azt sajnos a mi nagyságrendünk és politikai fontosságunk a térségben sajnos lecsökkentik. Még olyan országok is, mint Bajorország, tavaly nagyobb figyelemmel néztek Csehországra a haveli hatalomra jutás után, ugyanis több fantáziát láttak a cseh iparban. Most jöttek rá a bajorok ezelőtt egy-két hónappal arra, hogy Magyarországban több fantáziát lássanak. Egészen elhanyagoltak bennünket hónapokon keresztül. Tehát ezeket mind figyelembe kell venni. Na, most ők, amikor velünk tárgyaltak, nem voltak kemények az elmúlt hónapokban, mert egyszerűen arra rendezkedtek be, hogy először a lengyelekkel és csehekkel állapodnak meg. Ugyanúgy, ahogy az oroszok, ezt a taktikát folytatták, a kétoldalú tárgyalásoknál azt hitték, hogy a románoknak nem hagyjuk, hogy velük kössék meg az első kétoldalú megállapodást. Tehát ezek nagyon kemény tárgyalások, és a nyugati tárgyalásoknál meg kell szokni, hogy fehérasztalnál, úriemberek politikai tárgyalásoknál eszmék alapján állnak, és a Schwarz és Grün semmi ahhoz képest, ami egy gazdasági tárgyalóasztalnál történik. Bele kell ebbe nyugodni, és meg kell tanulni, hogy nagyon is kemény tárgyaló felek nagyon kis részletekben, piszlicsáré ügyekben és mindenben. Na, most meg kell várni a mai napot. Politikailag világos, hogy mind belpolitikailag, mind külpolitikailag – nem a nyilvánosságnak mondom – hihetetlen presztízsveszteség lenne, ha a Kormány nem kötné meg, nem parafálná a megállapodást, mert ezt utána megmagyarázni szinte lehetetlen lenne. A múlt hét óta folyamatosan, a legkeményebben, minden nap legalább két-háromszor beszélek én is Brüsszellel különböző csatornákon, és így próbálunk meg nyomást gyakorolni. A parafálás az szövegegyeztetést jelent tulajdonképpen, ami elvileg még nem zárja ki adott esetben a kormányok közötti különbséget. Ami a politikai részét jelenti, a parafálást követően is valamennyi miniszterelnöknek írott levélben mindenképpen kifejezésre kívánom juttatni a mélységes csalódásomat az Európa-politikájukkal kapcsolatban. Tehát ebben a kérdésben. Úgyhogy ezt szerettem volna még elmondani, azért is, hogy a Kormány tájékozódva legyen, hogy ezek nagyon nehéz tárgyalások. Nem is annyira a konkrét esetekben, de nagyon súlyos francia, német ellentétek vannak. Ők valóban belpolitikai okokból akarnak felmutatni bizonyos dolgokat otthon. Minden demokratikusan választott kormány a választóktól függ. Tehát ezt meg kell szokni a tárgyaláson, és nem intelligens, felvilágosult, abszolút uralkodók tárgyalnak egymással, hanem függőségben lévő emberek. Úgyhogy ez volt az egyik. Akkor még annyit ebéd előtt, és zárjuk is le ezt a külügyi blokkot, hogy tegnap Peterle szlovén miniszterelnök volt nálam este,? mielőtt visszarepült. Ők az elismerést nagyon várják és szeretnék. Megértik azt, hogy nem mi lehetünk az elsők, akik ezt megtesszük, de határátkelőhelyek megnyitásával ők valutaönállósodásra törekszenek. A hat köztár-saság elismerését, ha afelé mennek a dolgok, ők azt elfogadhatónak vélik. A Hexagonalénak? az összehívását, amit kezdeményeztünk, azt is támogatják.

(Jeszenszky Géza megjegyzi, hogy az olaszok 30-ára, tehát szombatra hívják ezt össze, vagy javasolják Velencében.?)

Antall József: Igen. Most ez az egyik, amit meg kell említeni, tehát hogy a Hexagonale összeül, és ott tárgyalás lesz. Na most célszerű, hogy több köztársaság is részt vegyen, amit maga Marković is támogat. Utána beszéltem Markovićtyal, mert azt kérték Belgrádból, hogy beszéljek vele, az előző időszakban ugyanis olyan hírek voltak, hogy már letartóztatta a hadsereg, és már nem található, hogy elhagyta, pontosabban megszökött Belgrádból. Úgyhogy azért volt fontos, hogy beszéljek vele, hogy ezt közzé lehessen tenni, hogy beszéltem vele saját hivatalában. A szerb parlamentben, vagyis a jugoszláv parlamentben, aminek az a háza, amelyiknek 85 vagy mennyi tagja van, harminc-egynéhány tag jelent meg, és kimondták, hogy a rendkívüli állapotra való tekintettel ők így is határozatképesek, és leváltották a Markovićot.? ő ennek ellenére bement a hivatalába, bár többszörösen megfenyegette őt a hadsereg stb. tehát ez részemről egy gesztus volt, miután eddig is tárgyaltunk. Hangsúlyozva is, hogy személyi jellegű a beszélgetésünk. Közöltem, hogy vele vagyunk, amit a lehallgatókészülék részére is szükségesnek tartottam elmondani, és ezt fogom mindenhol mondani, Andreottinak és másoknak is, hogy őt – így fogalmaztam –, ameddig van szövetségi kormány, addig csak egy szövetségi kormány miniszterelnökét tudjuk alkotmányosan elfogadni. Továbbá hangsúlyoztam a köztársaságok önállóságát, a magyar lakosság védelmét, a behívások aránytalanságát, a tengerpart védelmét, tehát mindazt, amit nem kell elismételnem. Ha valakit érdekel majd a jó negyvenperces telefonbeszélgetés, akkor megtekintheti. Ő a hadsereggel való tehetetlenséget hangsúlyozta. Egyéb források is mutatják a szerb és a jugoszláv hadseregen belüli vitákat és különbségeket. Légi határsértés Barcs óta nem volt. láthatólag azért használt ez a nagyon agresszív, erélyes fellépés ebben a kérdésben a mi részünkről, meg az egyéb megállapodások. Még befejezésül azt szeretném elmondani, hogy most Rómában lesz a Kereszténydemokrata Internacionálénak a kongresszusa,? ahova Surján miniszter úr közvetlenül Amerikából érkezik. Én magam nem akartam kimenni a meghívás ellenére más dolgok miatt, de tegnap telefonáltak, és az olasz kormány küld egy repülőt, úgyhogy így péntek délben elutazok. Andrásfalvy miniszter úr is velem jön, és még néhányan jönnek velem. Ezt Andreotti külön személyesen kérte, hogy menjek. Tehát péntek délben indulva, és szombaton visszajőve küldik ezt az olasz kormánygépet. Úgyhogy ezzel nyilvánvalóvá tette Andreotti, hogy más dolgokról is kíván velem beszélni, mert be van iktatva egy külön megbeszélés vele. Ezek azok, amiket el lehet szintén mondani ebben a formában. A Marković bizalmát fejezte ki aziránt, hogy talán sikerül valamit elérni. Dubrovnik esetében azt mondta, hogy a város történelmi része nem kapott olyan súlyos sérülést, de megengedhetetlen a város elleni támadás.? Azt mondtam, hogy a háborús bűnösöket felelősségre szokás vonni, úgyhogy erre is sor fog kerülni. Nagy helyesléssel nyilatkozott erről a hadseregnél. Láthatólag egy elszánt ember, aki azt mondta, hogy bár fizikai megsemmisítéssel fenyegetik, és annak ellenére, hogy leváltották, a hivatalában van, amivel meg is lepte őket. Most, a mai napon egy másik Ház, ugyanis három helyen működik a jugoszláv parlament, az is megvizsgálja az ő helyzetét. Ő törvénytelennek tekinti az államelnökséget is, és ezt azért érdemes hangsúlyozni, hogy Jugoszláviában ő is folyamatosan katonai puccsról beszél. Tehát azt mondta, hogy a katonai puccs értelmében csonka és alkotmányellenes a jelenlegi államelnökség és ezek a nem működő parlamentek, amelyek ezeket a döntéseket hozzák. Most fog eldőlni tulajdonképpen sok minden. A szlovének láthatólag úgy tekintik már, hogy ők kisliszszoltak ebből a jugoszláv szövetségből, őróluk lemondtak, és ezt ők már, mint szerbhorvát problémát kezelik, akik között változatlanul dúl a harc. Ők ma már arra törekszenek, hogy hogyan építhetik ki az önálló nemzetgazdaságukat. Még egy nagyon fontos elemet mondtak, tehát, hogy számukra fontos a mi döntésünk az embargó ügyében. elmondtam, hogy megvizsgáltatjuk a mi szempontunkból is a hatást. Maga Peterle, a szlovén miniszterelnök azt mondta, hogy a legnagyobb aggállyal vették tudomásul a római döntést?, amit rendkívül rossz döntésnek tekintenek, mert Horvátország és Szlovénia volt a Közös Piaccal való jugoszláv áruforgalom 70 százalékának a teljesítője. Tehát ez az embargó jelenleg Szlovéniát és Horvátországot sújtja igazából. Nem szólva arról, hogy román oldalról a szerbek az embargó ellenére mindent megkapnak. Hát ennyit szerettem volna elmondani egyrészt a Kormány tényleges tájékoztatására, hogy meglegyenek a folyamatos politikai tájékoztatások, másrészt, hogy a kormányszóvivő mind ma délután, mind holnap a politikai végrehajtó hatalom munkájáról tudjon számot adni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 715-721. oldalán megjelent szövege)