1990. év

Antall József: Amíg megérkeznek a meghívott szakértők, addig egy-két bejelentést teszek. Egyrészt, bár azt hiszem, hogy tudják is az érdekelt tárcák képviselői, holnap kimegyek reggel Bonnba, Kohl kancellárral van a londoni hetes találkozó előtt egy megbeszélés. a megbeszélésen részben szó lesz Magyarország és a három visegrádi szövetséges támogatásáról, illetve a térség támogatásáról, összefüggésben a Szovjetunió kilátásba helyezett támogatásával. Nagy valószínűséggel nincs szó arról, hogy a Szovjetunió olyan hatalmas támogatást kapna, mint amiről az előzetes jelentések szólnak. Sokkal inkább elvi, metodikai és egyéb kérdésekről lesz ott szó. Tehát ezekről majd még Kupa miniszter úr szól. A másik kérdés, amit érinteni fogok, az pedig egy támogatás, Magyarország távlati, tehát középtávú gazdasági támogatása ezzel összefüggésben. Ha így felmerül a kérdés, akkor a zsidó jóvátételi kérdések is, amelyek szintén 1944. március 19. utánra esnek,? és más esetleg felmerülő kérdések. A német kormány küld egy katonai repülőgépet értem, és azzal is jövök vissza, úgyhogy az út aránylag olcsó lesz. Ezt szerettem volna bejelenteni.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter kiegészítésként elmondja, hogy a múlt heti külföldi útján volt alkalma beszélni Waigellel erről a témáról.? A Szovjetuniót egy alapvető problémának tekintik, főleg a németek. Most nem akarnak a Szovjetuniónak semmilyen pénzt adni, hanem csak szakértőket küldeni a piacgazdaságra stb.-re történő átállás érdekében. A német álláspot az, hogy a Szovjetunió problémája és a három kelet-európai reformország problémája legalábbis egyenrangúan kezelendő. Arra viszont nem tett ígéretet, hogy bevonnak bennünket ebbe a programba.)

Antall József: Elvileg Kohl kancellár, amikor ezt az egész találkozót megbeszéltük, zt akkor is megerősítette, hogy egyenrangúan kezelnek bennünket. Ez elvi jellegű. tudjuk, hogy az amerikai kormány és az amerikai szakértők, nemcsak a Kormány, Kissinger is és mások is, az amerikaiak állásfoglalása, és a Nemzetközi Fejlesztési Bank tájékoztatása szerint az Attali-féle intézmény? tájékoztatása szerint is, az amerikaiak elleneznek mindenféle szovjet támogatást. Ezt a japánok is ellenzik. Tehát itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a nyugat-európai országok, az Európai Közösség kívánja a bizonyos támogatás nyújtását. Bush inkább politikai gesztus jellegű támogatást kívánna, de nem közvetlent. Mi nem is kértük azt, hogy ezen jelen legyünk. Nem is lenne értelme, senki nem akar ott az előszobában nyilván várni, ameddig közöttük a tárgyalások folynak. Ez egy politikai gesztus, Gorbacsov megerősítése, ezen a részvétel fel sem merült bennünk. Tehát ezt csak a sajtó interpretálta így. No most a másik, ami még itt számunkra fontos, ami az agrárpiaci feltételek problémája a közös piaci tárgyalásainkon, ami fel fog vetődni. Úgyhogy erről a Kormányt a jövő heti ülésen vagy még előbb is tájékoztatni fogom, hogy milyen eredményt értünk el.

Napirenden kívül a jugoszláv helyzetnek az idegenforgalomra és az energiaszállításra történő kihatásával kapcsolatban.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter tájékoztatást ad arról, hogy a jugoszláv belső háborúság alapvetően természetesen rontott a pozíciónkon, mert bár vannak bevételnövekmények, mint a vízum vagy az átutazók által használt út és megvásárolt benzin, azonban forgalomriasztó hatása van mindennek. Különösen a távol-keleti és a tengerentúli turizmus esett vissza. A magyar belföldi turizmust is alapvetően megzavarta, mert hagyományos célpont volt az ország. Ebből veszteség származik. Megvizsgáltatta, hogy az Adria-vezetéket hogyan érinti az ottani helyzet, és felkészültünk-e a teendőkre. Idáig probléma nincs. Hosszú idők óta végre elég komoly készleteink vannak benzinből, kőolajból, és ezért egy nem túl hosszú időn át tartó válságot át lehet hidalni.)

Antall József: Hány napra elegendő benzin van?

(Bod Péter Ákos elmondja, hogy az örökölt 3-5 naphoz képest, most már 30-40 nap körül van, ami bár messze van a nyugat-európai 100 naptól, de kőolajvezetékkel rendelkező országban egyébként is a 100 nap az nem szükséges.)

Antall József: Csak felidézzük, hogy 100-110 nap a nyugat-európai országokban. Tehát a stratégiai készleten túlmenően 110 nap Franciaország, Németország, Anglia stb. készlete. 9 nap volt általában Magyarország készlete az elmúlt két esztendőben, és a kelet-európai országokban Bulgáriában és hasonló országokban 3-4 nap. Más: az idegenforgalom, amit a sajtó és a televízió mutat, kongó Balatont, ezt hogyan értékelhetjük?

(Bod Péter Ákos megjegyzi, hogy a számok jobbak, mint a bevételek. Valóban a tavalyi 37 millió beutazó közül 20 millió volt a turista. Nem kell tragikus évvel számolnunk az előrejelzések szerint.
Surján László népjóléti miniszter megkérdezi, hogy például a szlovén irománnyal érkezővel mi van?
Jeszenszky Géza külügyminiszter elmondja, hogy eddig csak néhány ilyen eset fordult elő, hogy felülbélyegzett jugoszláv útlevéllel jelentkeztek. Tulajdonképpen nemzetközi jogilag Jugoszlávia egységes ország. Tehát más okmányt valóban nem lehet elfogadni. A határőr esetleg nem veszi észre ezt.)

Antall József: Gyakorlatilag jugoszláv útlevelet használnak, legfeljebb egy stemplit ütnek rá, hogy Szlovénia, miután az alapútlevél jugoszláv, a stemplit nem kell nézni.

(Boross Péter közbeszól, javasolva, hogy ezt a kérdést ne tárgyalja a Kormány. A határőr tudja, hogy mit kell tennie.)

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 647-649. oldalán megjelent szövege)