1990. év

(Miután két anyag is a Kormány előtt van, ezért Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára azt kéri, hogy a Kormánynak az ad hoc bizottság jelentésével kapcsolatban, vagyis a finanszírozás kérdésében kell döntenie, a Világkiállítási Programiroda anyaga a megrendezésről ehhez csak háttéranyag, vagyis nem vitaanyag.
Kupa Mihály pénzügyminiszter bevezetőként elmondja, hogy hosszan tárgyalt nemrég az osztrák pénzügyminiszterrel,? hogy hogyan készülnek a Világkiállítás megrendezésére, amiből kiderült, hogy nem úgy, mint mi. Az osztrákok nem hajlandóak eltolni 1996-ra, már csak az Olimpia miatt sem.? Tehát ők 1995-ben megrendezik, ráadásul úgy, hogy anyagilag az eredménye pozitív legyen. Közli, hogy nálunk a 23,7 milliárd az a határ, ameddig a költségvetés hajlandó és el tud menni, ezen túl nem tud kockázatot vállalni. Thuma József, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára kiegészítésül még értelmezi, hogy mit jelent az a kormányzati döntés, hogy vállalkozói alapon lehet megrendezni a Világkiállítást: ha maximum 10 milliárd forint költségvetési pénzt használ fel; a külső adósságállományt nem növeli, végül, ha a világkiállítás címen pótlólagos lakossági terhek nem jelennek meg, tehát pótlólagos adót nem vetünk ki. Az ilyen alapon történő megrendezésnek viszont nagyon sok kockázata van, és valóban a költségvetés maximum csak ennyit tud erre fordítani, vagyis a finanszírozás további részét máshonnan kell beszerezni.)

Antall József: Most az a kérésem, hogy a felkért szakértők, illetve vendégek – lehetőleg 10 percet át nem lépve – foglalják össze ismertetésüket. Először Baráth Etele kormánybiztos úrnak adom meg a szót.

(Baráth Etele kormánybiztos szerint az elhangzott 27 milliárd megegyezik az 1989-ben említett 10-15 milliárddal, vagyis a Programiroda nem kér nagyobb tehervállalást az államtól, amivel szemben viszont szerinte nagyon sok bevétel várható, ami akár a 200 milliárdot is meghaladhatja. Még tájékoztatásul elmondja, hogy a legutolsó Érdekegyez-tető Tanács egy egységes határozatot hozott, amelyben mind a munkaadó, mind a munkavállalói, mind a Kormány képviseletében részt vevő személyek egyértelműen állást foglaltak a Világkiállítás hasznát, megrendezését illetően.)

Antall József: Az 1995-ös évhez szeretném még azt hozzátenni, hogy más osztrák kormánykörökből származó megjegyzésekben is a ’95 hangzott el. Korábban Busek úr is mondta ezt, hogy esetleg megfontolnák a ’96-ot, de a későbbiekben úgy nyilatkoztak, hogy ’95-ben. Vagyis ők minden körülmények között a ’95-ös évben rendezik meg, akár egyedül is. Tehát ezt mindenesetre tisztázni kell felelős személlyel. Meg kell kérni az osztrák kormányt, hogy hivatalosan közölje velünk. Így is írják ki a népszavazást, vagyis ezt a kérdést teszik fel, hogy ’95-ben kívánják-e a megrendezést, de ennek ellenére kérdezzük meg Zilk polgármester urat. Azt hiszem, hogy ez egyszerű ténykérdés. Erről nem érdemes vitát nyitni. Feltesszük nekik a kérdést, és a továbbiakban ehhez igazítjuk az álláspontunkat. Mi ilyen információkat kaptunk több forrásból is, hogy ők a ’95 mellett maradnak. Egyrészt nem kívánják az Ausztria első megalakulásának kérdésével összekötni,? miután ők is csinálnak millenniumot, másrészt pedig aggályaik vannak, hogy az első olimpia is ’96-ban volt, és hogy az idegenforgalmi szempontból rosszul érintené. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy jól érintené. Ez megint egy vitatható dolog. De ez döntés kérdése. A lényeg az, hogy megkérdezzük tőlük. Azt javaslom, hogy ezt így vegyük tekintetbe. Megkérdezném helyettes főpolgármester urat, hogy kíván-e még hozzászólni?

(Székely Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese néhány tényről tájékoztatja a Kormányt. Az önkormányzatok költségvetése nem tud pénzügyi forrást adni, és ez nem várható a következő években sem. Szerinte a megrendezés reális dátuma csak 1996 lehet. Amennyiben belföldi vagy külföldi hitel kell a megrendezéshez, ennek garanciája szerinte önkormányzati vagyon nem lehet, csak a költségvetés, és megrendezés esetén közös döntést kérnek, vagyis csak az önkormányzattal együtt lehessen bármiben is dönteni.
Még Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is hozzászól. Az MNB szerint az eddigi ismeretek alapján nem finanszírozható a Világkiállítás. Olyan kockázatokat látnak benne, amelyeket a mai körülmények között nem látnak biztonságosan áthidalhatónak, nagyobbnak látják a dolog kockázatát a hozadékánál.)

Antall József: A tárgyalás menete érdekében szeretném megkérdezni, hogy a jelen lévő szakértőkhöz, meghívott vendégekhez a Kormány bármelyik tagjának van-e kérdése, mert utána szünetet tartunk, majd a Kormány folytatja az ülését. itt megjegyzem, hogy közben Vranitzky kancellár keresett telefonon. Negyedóra múlva visszahívom, addig tartunk kávészünetet. Ha még meg tudják a vendégeink várni, akkor erről nekik is beszámolok, ugyanis mindjárt megkérdezem tőle a ’95-öt. Így ezt rövid idő alatt el tudjuk intézni.

(Több kormánytag tesz fel kérdést, amire választ is kap a szakértőktől és Baráth Etelétől.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter viszont azt még megkérdezi a főpolgármester-helyettestől, hogy jól értette-e, hogy a főváros lényegében csak eltűri, megfelelő kormánygaranciák mellett, hogy a Világkiállítást megrendezzék? Tehát tevőlegesen lényegében nem járul hozzá?
Székely Gábor csak azt ismétli meg, hogy pénzzel nem tud a főváros hozzájárulni. Kupa Mihály is megjegyzi, hogy ha jól érti, akkor a főváros odaad 60 hektárnyi területet, és vége a hozzájárulásának. Ha ez így van, akkor nem Budapesten kell a Világkiállítást megrendezni, hiszen 60 hektárnyi terület kijjebb is található.
Székely Gábor szerint nem egészen így van, ugyanis a fővárosnak ahhoz, hogy Dél-Pesten világkiállítás legyen, nagyon sok infrastrukturális beruházást kell végrehajtania.
Még értelmezési vita alakul ki Baráth Etele és Surányi György között a finanszírozással kapcsolatban.)

Antall József: Kezdem megérteni, a történelem során miért volt fontos textológiai? kérdésekre iskolákat alapítani. Tessék akkor még kinek volt kérdése? Kupa miniszter úrnak nem? Akkor én úgy gondolom, hogy nagyon leegyszerűsítve körülbelül úgy foglalható össze jelen pillanatban a helyzet, hogy az általános infrastruktúra-építés egy tétel, amit a kiállítástól függetlenül a közlekedési tárca és a főváros elvileg tervez. Ez összhangba hozható a Világkiállítás programjával mind tartalmában, mind pedig időben. Kérdés az, hogy ezt ’95-re, vagy ’96-ra meg tudja-e teremteni. A másik része, hogyha felvesz hitelt, hiszen ezen múlik, nyilvánvaló, hogy hitellel mindent meg lehet csinálni, a kérdés az, hogy ezeket a dolgokat, amiket létesíteni kívánunk, ezek általában szükségesek-e az országnak. Tehát ha igen, vagyis amire általában szüksége van az országnak, azt időben előre tudjuk-e hozni akár fővárosi viszonylatban, akár országos viszonylatban, hogy egybeessék ezzel a kiállítási időtartammal, tehát 1991 és 1995 között. Vagyis mit tudunk tenni annak érdekében, hogy 1991–1995-re legyen előrehozható az, ami egyébként szükséges lenne, de lehet, hogy csak 2000-ben építenének meg, vagy 2001-ben. Ahhoz, hogy ezt időben előre lehessen hozni, ehhez nyilvánvalóan pénz kell. A pénzbehozatalnál jelentkezik a hitelkérdés, amit Surányi György felvetett, hogy érinti az ország általános helyzetét. Ezért fontos tudni azt, hogy ez hogyan érinti adósságállományunkat, hogyan ítélhető meg az ország nemzetközi pénzügyi helyzete azután, ha e nemes cél érdekében felvettünk további olyan hiteleket, amelyek tulajdonképpen a jelenlegi 20 milliárd dollár körüli összeget mondjuk megemelnénk átmenetileg 24-25 milliárdra, s mi erre azt mondjuk, hogy ez a kiállítás miatt emelkedett most meg akkor, amikor az ország nemzetközi megítélése jelen pillanatban azon a határon van, hogy ezt akceptálja a világ és a nemzetközi pénzügyi körök. Ebből az következik, hogy ezeket a szempontokat kell figyelembe venni, hogy lehet működő tőkével úgy megoldani, hogy lehet a hiteleket olyan formában korlátozni, hogy ne ugorjon meg az ország adósságállománya, ne vigye el egy kezelhetetlenség irányába. Fontos lenne azt is tudni, hogy az állami garancia, a kormánygarancia ebben az esetben mire terjedhet ki, milyen mértékű lehet, mekkora összegre. Itt ugyan a főváros nyilvánvalóan azt igényelné, hogy az egészre terjedjen ki, tehát tulajdonképpen mindenre, ami itt kiadásként felmerül. Tehát, ha jól értelmeztem a főváros álláspontjának ismertetését, akkor mindenre a Kormány nyújtson garanciát. Tehát ezekben a kérdésekben kell állást foglalni. Szeretném még arra felhívni a főváros képviselőinek a figyelmét, hogy itt a Kormány ad hoc bizottsága, ami egy tanulmányi bizottság, tehát ez a Kormány ad hoc bizottság a Kormánynak készített egy jelentést. Lehet, hogy további feladatot is kap ez az ad hoc bizottság arra, hogy még részletvizsgálatokat végezzen, és ugyanígy hasonlóan a Programiroda is. Tehát mindaz, ami itt jelen pillanatig elhangzott, azok olyan ismertetések, olyan analízisek, amelyek nem titkok a fővárosi közgyűlés képviselői, vagy a főpolgármester, illetve helyettese részére, de ezek nem kormány-állásfoglalások, tehát félreértés ne essék, hiszen a Kormány még nem hozott határozatot. Tehát ezek egyszerűen a Kormány részére készült elemzések, jelentések, amelyek Önök előtt hangzottak el. Ezt követi majd a Kormány állásfoglalása ebben. Természetesen ebben a formában mint a Kormány által kiküldött ad hoc bizottság jelentése értékelhető és hasznosítható a főváros részére is, de nem úgy mint kormány-állásfoglalás. Ezt szerettem volna minden további félreértés elkerülése érdekében tájékoztatásul elmondani. Miután lezárult az ülésnek ez a része, amin a meghívott vendégeink is elmondhatták állásfoglalásukat, és mi is kérdéseket tehettünk fel hozzájuk, most elrendelem az ebédszünetet. Meghívjuk, természetesen, vendégeinket, ami közben velünk együtt még folytathatják a megbeszéléseiket. Közben, mivel nem mentem ki, Vranitzky is elment ebédelni, úgyhogy most szinkronba vagyunk, ezért akkor mi is ezt megtesszük. Ha közben tudok vele beszélni, akkor közlöm. Jó étvágyat kívánok!

(Az ebédszünetet követően folytatja a Kormány a napirendi pont tárgyalását.)

Antall József: Tehát akkor eddig elhangzottak a Világkiállítással összefüggésben a főváros szakértőinek az ismertetései, illetve az itt maradt két kormánymeghatalmazottunk, illetve helyettes államtitkár úr ismertetései. Kérem akkor ezek után a véleményeket. Közben még nem tudtam a Vranitzkyvel beszélni, mert ott a mai napon nincs minisztertanács, úgyhogy ide-oda megy hívás, ezért közben fognak majd még jelentkezni. Tessék, akkor kérem a hozzászólásokat az eddigi vita alapján.

(Több miniszter hozzászól. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter szerint, ha az ország költségvetése durván 1000 milliárd, akkor egy közel 30 milliárdos tétel nem jelenthet akkora problémát. Ezért ő a Világkiállítás megrendezése mellett van.
Jeszenszky Géza külügyminiszter a belpolitikai szempontra hívja fel a figyelmet, miszerint miután a Kormány már korábban is – ha nem is látványosan – a megrendezés mellett volt, most, amikor a közhangulat is ezt támogatja, a Kormánynak ki kell tartania ezen álláspontja mellett a költségvetési nehézségek ellenére is.
Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere a bizonytalansági és kockázati tényezők ellenére is határozottan a megrendezés mellett van.)

Antall József: Akkor elhangzott már két nyilatkozat, amelyben a külügyminiszter úr és a nemzetközi kapcsolatok minisztere egyértelműen állást foglalt a kiállítás megrendezése mellett.

(Siklós Csaba, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, Kiss Gyula munkaügyi miniszter, Boross Péter belügyminiszter és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter is a megrendezés mellett foglal állást.)

Antall József: Köszönöm. Gondolom, hogy most tulajdonképpen minden tárca képviselője úgy fogja majd érezni, hogy elmondja, hogy a múzeumokat fel kell újítani, mert különben nem tudnak mit nézni a kiállításokon, fel kell újítani a szállodákat az idegenforgalom számára stb. Én azt javasolnám, hogy minden tárca részéről ezt, ha elvileg a Kormány amellett állást foglal, hogy megrendezés mellett törünk lándzsát, akkor a Programirodát és a kormánybiztost fel kell arra is hatalmazni, hogy az elkészült háttéranyagot még tovább pontosítsa az ad hoc bizottsággal egy együttes ülésen. Az ad hoc bizottságban még nem képviselt tárcák adják le az anyagukat, végezzék el azokat a számításokat, amelyek ehhez szükségesek, és május 16-ra teljesen kész programmal és egy törvénytervezettel kell idejönni a Minisztertanács elé, mert ezt az Országgyűlés elé kell terjesztenünk. Na most mikor tárgyalja a főváros?

(Többen bemondják, hogy május 9-én.)

Antall József: Május 9-én tárgyalja a fővárosi közgyűlés, tehát ha most mi állást foglalunk, akkor erről tájékoztathatjuk a fővárosi közgyűlést, és tájékoztathatjuk külön az osztrákokat. Kértek is az osztrákok engem arra, hogy nyilatkozzunk. Amennyiben úgy nyilatkozunk, hogy megrendezzük, akkor ők is kérnek erre egy nyilvános nyilatkozatot tőlem azért, hogy nyilván a népszavazást, vagy közvélemény-kutatásokat erősítse ez irányban. Tehát nem tartanám indokoltnak, hogy most tényleg tiszteletkörként mindenki elmondja azt, hogy a megrendezés a saját tárca szempontjából mit jelent, mert ez minden tárcát érint. Most nem mondom el a mezőgazdasági fölöslegtől az egyházig, de azt sem, hogy például a templomokat is rendbe kell hozni. Vagy az idegenforgalom, a szállodák, vagy hogy a belügynek mit jelent nemzetbiztonsági szempontból, hogy ez adott esetben milyen lehetőség terrorizmusra. Nincs értelme, hogy mindezt elmondjam. Egy a lényeg, hogy az ad hoc bizottságnak meg kell vizsgálnia konkrétan a kiállítás ügyét, és azt javaslom, hogy minden tárca most a világkiállítás szempontjából állítsa össze azt, hogy – gondolom hozzájárulásként – mit gondol a saját területén további szükségletként, és ezt az anyagot is bocsássák a Programiroda, illetve az ad hoc bizottság rendelkezésére. A másik, hogy a főváros – és nem ok nélkül volt meghívva a mostani kormányülésre a közgyűlési világkiállítási bizottság elnöke is –, tehát a fővárosi közgyűlés bizottsága annak a híve, hogy minél pontosabban és minél számszerűbben elemezzék és megvizsgálják a megrendezés körülményeit, de nem állnak szemben a Világkiállítással. Na most valóban úgy van, hogy mi az első megnyilatkozásainktól kezdve, bizonyos feltételek mellett, de a Világkiállítás mellett nyilatkoztunk, sőt mi már az ellenzéki időszakban is ezt tettük. Tehát tulajdonképpen a mi politikai elgondolásunk e tekintetben, úgy gondolom, hogy töretlen, de ez nem jelenti azt, hogy belemehetünk olyan megoldásokba, ami pénzügyileg vagy egyéb szempontból kifogásolható. Tehát azt mondhatom, hogy fő célkitűzés a Világkiállítás megrendezése. Az osztrákokkal még egyeztetjük a ’95-ös évet, de én úgy gondolom pillanatnyilag, hogy a ’95-ös évből induljunk ki. Ez a ’96-os elgondolás nem hiszem, hogy reális alapokon nyugszik, ezért a ’95-ből induljunk ki, és a ’95-ös éven belül kell meghatározni azt, hogy mi az, amekkorát mi a Bécs–Budapest kiállításból magunkra tudunk vállalni. Nyilvánvaló, hogy egy jól szervezett, nagyobb befektetésből nagyobb haszon jön ki, minthogyha egy olyan „mellékkultúra műsort” akarnánk rendezni. Szerintem az lenne a legrosszabb. Hát ennek figyelembevételével kérem, hogy aki új elemet akar belevinni a vitába a most még hátralévő időben, az szóljon hozzá. De minden tárca részéről kérjük az előbb elmondottak megtartását és végrehajtását, de most már nem tartanám fontosnak, hogy újra elismételjük mindezt. Úgyhogy ennek figyelembevételével kérem még az állásfoglalást, ha van.

(Kupa Mihály új elemet nem, de két megjegyzést még tesz. Ha a Kormány pozitívan áll ki a Világkiállítás mellett, amivel egyetért, ez azt jelenti, hogy garanciát vállalt az egész világkiállításra kimondva vagy kimondatlanul. Ezt a garanciát viszont mindenképpen meg kell osztani a fővárosi közgyűléssel vagy önkormányzattal.
Thuma József azt kéri a miniszterelnöktől, hogy a költségvetési maximális tehervállalást, valahol 30 milliárd forint körül határozza meg, és kérje fel az ad hoc bizottságot arra, hogy a fővárossal kölcsönösen elfogadható kockázatmegosztást dolgozzon ki.)

Antall József: Köszönöm szépen, akkor következőben foglalnám össze. Az egyik, hogy tekintsük akkor most át az ad hoc bizottság összetételét. Tehát az első, hogy jelenleg mely tárcák vannak képviselve az ad hoc bizottságban, kérem akkor Thuma József államtitkárt.

(Az összetétel ismertetését követően.)

Antall József: Igen. Na most úgy gondolom, hogy elképzelhető lenne ennek a kibővítése. Az ad hoc bizottságot ki kell egészíteni valamennyi olyan területtel, amelyiket érint. Továbbá az első kérésem az lesz, hogyha a Kormány ezzel egyetért, hogy az ad hoc bizottság és a kormánybiztos hangolja össze a fővárossal való együttműködést, hangolja össze egymással az együttműködést, és készítse el egyrészt a törvényjavaslat-tervezetet május 16-ára. Előzetesen adja meg a fővárosnak azt a tájékoztatást, ami ahhoz szükséges, hogy a főváros kedvezően tudjon állást foglalni május 9-én. Továbbá az egész kiállítás megrendezéséhez ajánlott legjobb szervezeti intézményesített formára is kérünk javaslatot, esetleg több variációt, hogy mi lenne a Világkiállítás megrendezésének a legjobb módja. Tehát részvénytársaság, milyen, vagy konzorcium, vagy milyen lehetőségek állnak fenn. Végül pedig az lenne a kérésem, hogy most, ameddig mi a következő napirendi pontokat tárgyaljuk, a kormánybiztos úr és a helyettes államtitkár úr szövegezzenek egy rövid nyilatkozatot erről a kérdésről, amit a kormányszóvivő már most be tud jelenteni, és hogy az szakszerű legyen, és megfeleljen a célnak. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a holnapi sajtóértekezletre felteendő kérdések érdekében megjelenjenek.

(László Balázs kormányszóvivő javasolja, hogy csak a globális szám hangozzon el a sajtótájékoztatón.)

Antall József: Na most, ha azt mondjuk ki, hogy ez hozzávetőlegesen 30 milliárd forint folyó áron, tehát hozzávetőlegesen 30 milliárd forint költségvetési hozzájárulást igényel, amelyik tartalmazza az infrastruktúra kiépítését, számos olyan területet, amit egyébként is ki kellene építeni. Továbbá mindennek az eladhatósága, propagálása érdekében külön ki kell emelni azt, hogy ettől mit várunk. Ki kell emelni azt, hogy megrendeléseket várunk az ipar részére, ami nem csak Budapestet érinti, hanem az országot, tehát az egész ország területén megrendeléseket, foglalkoztatást, idegenforgalom-növekedést, ezáltal állami bevételeket eredményez. Továbbá ezt más kulturális és egyéb rendezvények részére húzóágazatként és húzóerőként tekintjük stb.

(Müller György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára megkérdezi, hogy a kiadandó kormányhatározat tartalmazzon-e egy elvi elkötelezést a Kormány részéről, és tartalmazza-e ezt a bizonyos 30 milliárdos összeget?)

Antall József: Természetesen. Akkor elismétlem még egyszer. Azzal kezdtem, hogy a Kormány eddigi felszólalásai alapján és ellenvetés nélkül, egyszer a Kormány állást foglal amellett, hogy szükségesnek és indokoltnak tartja a Világkiállítás megrendezését. Ezt állami költségvetésből mai áron számítva, hozzávetőlegesen 30 milliárd forintban határozza meg (közbeszólások: folyó áron!), vagy folyó áron 30 milliárd forintban határozza meg. Amennyiben a Bécs–Budapest kiállítás további tárgyalásai során nagyságrendje a kiállításnak nagyobb, akkor ez nagyobb összeget is jelenthet a bevételek remélt arányában. Tehát nem tudjuk mi magunkban meghatározni, hanem Béccsel egyeztetve ezt kell előtérbe helyezni, hiszen itt egy kettős kiállításról van szó. Ezzel jeleztük azt is, hogy Béccsel egyeztetve ez eltérhet a 30 milliárdtól, attól függően, hogy milyen nagyságrendű lesz a kiállítás. A harmadik, hogy a kiállítás figyelemmel kísérésére a Kormány kormánybizottságként helyettes államtitkárokból létrehozott egy koordinációs konzultatív bizottságot. Az operatív előkészítés, előterjesztés feladatkörét a kormánybiztos látja el. Feladatkörébe tartozik az Országgyűlés elé terjesztendő törvénytervezet elkészítése, és utolsó pontként a finanszírozás megtervezése és a megrendezés legjobb feltételezett szervezeti, pénzügyi formájának a kidolgozása. Ennél többet ma nem tudunk meghatározni. Mindehhez a határidő május – azt hiszem, mondjuk – 12. vagy május 10. Utána jön egy adminisztratív államtitkári egyeztetés, ami esetleg közben is elképzelhető. Azt a kérdést pedig majd még mindig el lehet dönteni, hogy miniszterként a Kormány részéről a nemzetgazdasági miniszter felügyeli vagy nem. Végezetül tehát a Kormány vállalja, de most a mi vállalásunk tulajdonképpen a törvényjavaslat előkészítésig terjed, és a törvény parlamenti elfogadásával válik véglegessé a döntés. Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert mi nem sértjük az önkormányzatot, mi csak egy kész javaslatot, programot dolgozunk ki és terjesztünk a parlament elé. Legfeljebb a parlament fog állást foglalni a fővárosi közgyűléssel ellentétesen.

Napirenden kívül a szovjet katonai emlékművek koszorúzásával kapcsolatban.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter elmondja, hogy még az előző kormány tavaly márciusban úgy döntött, hogy a koszorúzási szertartást a jövőben a győzelem napján, mármint a szovjet győzelem napján, május 9-én kell megtartani, de nem rendelkezett a koszorúzások menetéről és a résztvevők szintjéről. Ezt most kell kialakítani, amivel méltó módon meg kell emlékezni mind a magyar halottakról, mint pedig az ország területén elesett hősi halottakról. Problémásnak tartja a korábbi fogalmazást, hogy a fasizmus elleni háború-ban hazánk területén elesett stb., mert fasizmus az olasz fasizmus volt. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a nemzeti szocializmus elleni háborúban vagy a második világhábo-rúban.)

Antall József: Úgy gondolom, hogy az európai háború befejezésének dátumát kellene alapul venni, miután Japánnal nem akkor fejeződött be a háború. Tehát ez tulajdonképpen a második világháború európai befejezése, és ebből az alkalomból, miután itt három nagyhatalomról van szó, és ezt egyenrangúan kell megítélni, ezért május 8-án kellene megkoszorúzni a solymári angol temetőt?, a Budaörsi úti amerikai temetőt? és egy kijelölt szovjet emlékművet, valamint nyilvánvalóan egy magyar síremléket is. Miután május 8., ez a háború befejezésének, tehát nem a szovjetek által ünnepelt győzelemnek a napja?, tehát ez a háború befejezésének és áldozatainak az emlékünnepe, ezért ezen a napon legyen a közös koszorúzás. Egyébként elképzelhetőnek tartom az ismeretlen katona sírjának? a megkoszorúzását is.

(Jeszenszky Géza javaslatot tesz a koszorúzások színhelyére és az azokon való kormányzati szintekre. Megjegyzi, hogy a szovjet nagykövetség jelezte, hogy ők a Szabadság téren lévő emlékműnél? kívánnak koszorúzni, továbbá azt is, hogy a helyi önkormányzatok sok helyen le akarják bontani a szovjet emlékműveket, aminek elhalasztását a nyugati országok kifejezetten szorgalmazzák.)

Antall József: A következőt gondolom akkor. A szovjet nagykövet, amikor itt volt, ezt már fölvetette, és erre ők nagyon nagy súlyt helyeznek emocionálisan stb. Tehát én azt javaslom, hogy tegyünk javaslatot a szovjet nagykövetnek arra vonatkozóan, hogy a szovjet emlékművek és hősi temetők, temetőkertek ügyében szovjet–magyar kegyeleti vegyes bizottságot küldjünk ki. Ennek a bizottságnak első feladata az, hogy megvizsgálja azt, hogy hol vannak ilyen emlékművek. A második, amire ők hivatkoztak, hogy az egyes emlékművek alatt halottak vannak. Erre azt javasoltam neki, hogy minden más esetben is Magyarországon temetőbe visszük el a halottakat, tehát még a korábbi köztemetőben eltemetetteket is mind átvittük temetőbe. Tehát a mi javaslatunk ez lesz, feltételezve, hogy hősi temetőt hozzanak ugyanúgy létre, mint Solymáron az angolok. Tehát legyen egy, vagy az országban különböző helyeken legyenek hősi temetők. Tehát mindenesetre ne köztereken legyenek a temetők kiírva, hogy Szása, nem tudom én kicsoda, hanem az legyen, hogy ezeket temetőbe gyűjtsék össze, és egységes katonai temetőket hozzunk létre. Az kellene akkor, hogy a bizottság ezekkel foglalkozzék. Harmadik, hogy az emlékműveket is meg kell vizsgálni. Azt mondtam neki, hogy elképzelhetetlen, és felesleges feszültséget okozna, ha a szovjet csapatok kivonulása után úgy gondolnák, hogy egy Kossuth- és egy Deák Ferenc-szobor között nekünk az idők végtelenségéig kell egy orosz emlékművet őrizni. Lássa be, hogy ez nem megy, ő megértette a problémát. Mondtam, hogy ez nem megy, a kormányzat nem fogja tudni magára vállalni július 1. után, hogy az országban minden faluban gondoskodjék arról, hogy ne nyúljanak hozzá, vagy ne kenjék be, vagy mit tudom én, micsoda ne történjen velük. Ennek következtében meg kell ennek a bizottságnak állapodni, hogy néhány emlékmű megfelelő helyen megmaradjon, és akkor ott ezeknek az emlékműveknek a védelméről tudunk gondoskodni. Elképzelhető, hogy egyéb emlékművek még különlegesek is, ugyanis azt mondta, hogy művészi értékű emlékművek is vannak. Erre azt mondtam, hogy a magyar nép rendkívül nagylelkű, ezért még azt is el tudom képzelni, hogy hozzájárul, hogy elviszik ezeket az emlékműveket. Tehát az, hogy vannak ilyen emlékművek, az az utolsó pont és talán a leglényegtelenebb. Azt mondtam neki, ahhoz, hogy korrekt módon kezeljék Magyarországon a szovjet halottakat és a szovjet emlékműveket, viszonossági alapon gondoskodni kell a voronyezsi don-kanyarbeli? vagy hadifogoly temetőkben lévők azonosításáról. Ez kegyeleti kérdés. Azt tudom garantálni, hogy a magyar katonai temetők korrektül és tisztességgel rendben tartják majd ezeket, és akkor gondoskodni lehet arról, hogy Magyarországon ez biztosítva legyen. Ezek voltak azok a pontok, amiket neki elmondtam. Egyébként erre hivatkozva megállapodtunk abban, hogy erre egy bizottság alakul, mert ez másképp nem kezelhető. Ez egy hosszabb távú dolog, és ez egy tisztességes megoldást igényel, hiszen valóban halottakról van szó. Ebből nem lehet napi aktuálpolitikai kérdést csinálni. Na most a másik, a koszorúzásnál pedig a szovjet katonák ott koszorúznak megítélésem szerint, ahol gondolják, beleértve a Gellért-hegyet, beleértve a Szabadság teret,? és a Kormány pedig koszorúzzon három temetőben, illetve öt temetőben. Tehát koszorúzzunk az angol, az amerikai és a szovjet, vagyis e három helyen azonos szintű protokollszint szerint. A bolgár, jugoszláv, román vidéki temetőkben elképzelhető eggyel alacsonyabb szint is, mint a három nagyhatalomnál, és koszorúzzon a honvédelmi miniszter a Hősök terén, esetleg egy magas rangú katonával az ismeretlen katona sírjánál, a háborúban elesett magyar áldozatok emlékének tiszteletére. Most ennyi lenne célszerű. A Kormány nevében én fogok egy olyasmi nyilatkozatot tenni, mint amit a német kormány tett két évvel ezelőtt, hogy mit jelent Németország részére május 8-a. Weizsacker mondott egy gyönyörű beszédet, mit jelent a vesztés, mit jelent az elbukás, mit jelent a totális rendszerek bukása. Egy ilyen beszédet mondok, és ezzel mi elintézzük. Én úgy gondolom, hogy ennyi ízléssel megtehető, és nem mondhatnak semmit. Meg kell nézni a Kerepesi temetőt,? a Kerepesi temetőben van, úgy emlékszem, egy nagyon karbantartott, kiemelt szovjet sír. Tehát mi egy befejeződött háborút ünnepeljük, vagyis azt, hogy véget ért a háború. Akkor másutt a Magyar Honvédség képviselteti magát az attasékkal, azonos tisztekkel, tehát ezredes vagy vezérőrnagy szinten. Ezt tudom elképzelni. Van-e javaslat? Egyébként nekem van, most elfelejtettem a nevét, amelytől nem messze volt egy romos kolostorkert, tehát egy gyönyörű gótikus kolostor, és a kolostor kertjében egyforma sírkövek voltak, egy közelben lakó német grófnő, egy nagy emléktábla, gyönyörű temető. Egy ilyen kolostorkerengőben külön emlékhely van az ’56-os magyaroknak is, halott nélkül. De van egy emléktábla az ’56-os magyar forradalom áldozatainak, és magában a kolostor kertjében pedig úgy voltak egymás mellett a sírok, hogy akit találtak a környéken, oda volt téve, hogy például orosz hadifogoly, és föl volt írva a neve. Mellette oda volt téve egy Wehrmacht-tizedes, utána egy deportált zsidó és akkor megint egy lengyel politikai fogoly, akiket találtak ott, akik kényszermunkások voltak. Aztán újra egy német katona és egy orosz, vagyis minden volt, tehát végig. Angol, francia azért nem volt, mert a három győztes a hősi temetőkbe elvitte a halottjait. Ez ma is megvan. Ez az egyik legszebb ilyen kegyeleti hely, ez a nemzetek fiainak és a közös áldozatoknak az emlékműve. Ez tulajdonképpen a legszebb temető, amit valaha láttam, meg is vannak a képeim róla. Tehát én egy ilyet is el tudok majd egyszer képzelni. Egyébként ezt az egész kérdést egyszer elő kell venni, de erre most nincs időnk. Amikor itt volt, azt hiszem, a Kohl, de előtte már a Helmut Schmidt, akkor német katonai temetőt is rendbe hoztak, ahol ő koszorúzott, nem tudom már, melyiket, de valahol egy német katonai temetőt is megkoszorúztak. Ott van rendbe hozva. Hát mondjuk, e pillanatban azt hiszem, ennyi elég erről. Akkor ezt a bizottságot létre kell hozni. Az Aboimovot hívjátok fel, hogy ezt a két dolgot mi így képzeljük el. Emellett el tudom képzelni, hogy a katonai temetőkbe koszorúzni akár parlamenti képviselők is elmennek, de nem kell tömegakciót csinálni. Egyetért ezzel a Kormány? Nincs ellenvetés, akkor elfogadva.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter még felveti, hogy ezt a koszorúzási szertartást át kellene tenni május utolsó vasárnapjára, a hősök vasárnapjára?, amit egyre több helyen megünnepelnek. Felveti továbbá azt is, hogy a nagyon rossz álla-podban lévő falusi szovjet emlékműveket nem lehetne-e lebontani, és helyében egy emléktáblát felállítani? Természetesen amennyiben halott is van alatta, azt tisztességesen el kell temetni a temetőben.)

Antall József: Én úgy láttam, hogy a szovjet nagykövet hajlana efelé, vagy legalábbis nem fogadta ellenségesen. Azt mondtam, hogy ilyen szépen rendezett hősi temetőket, mint amilyen a solymári és egyéb, ilyet kell tulajdonképpen kialakítani, és az ő érdekük is ez. Elkerített külön temetők, amelyek kezelhetők és őrizhetők, ahol nyilvántartás lesz, ahova adott esetben, ha idejönnek a családtagjaik, akkor
megnézhetik. Az oroszoknál felhívom a figyelmet arra, bár talán mindenki tudja, az oroszoknál ez rendkívül fontos. 1956-ban, amikor a tárgyalások voltak, november 2-án már ezt a kérdést vetették föl és 3-án is. Gyakorlatilag már az első tárgyalásoknál rögtön ezt vetették föl, hogy mi lesz a síremlékekkel és az egyebekkel. Ezt rögtön bevették a tárgyalási anyagba.

(Raffay Ernő honvédelmi politikai államtitkár egyetért a művelődési miniszter által felvetett, nemkívánatos hagyomány elvetésével. Szerinte a nyugatiak is érthető okokból mellőzik a II. világháború végével kapcsolatban a nagyobb szabású megemlékezést, és az I. világháborút lezáró fegyverszünetet tekintik az utóbbi években a két háború emléknapjának, akkor koszorúznak, november 11-én.)

Antall József: Hát ezt megtehetjük akkor, vagyis onnantól kezdve, amikor kimentek az oroszok. Onnantól kezdve egy új helyzet áll elő, amiben mi döntünk arról, hogy mikor ünnepeljük, vagy mikor emlékezzünk a két világháború magyar halottjaira, és ez lehet a május utolsó vasárnapja. Az amerikaiak és az angolok fognak jelentkezni, hogy ők mikor tartják a saját hőseik megkoszorúzását, és akkor fogjuk mi is Solymárt megkoszorúzni. Ha az oroszok azt fogják mondani, hogy ők május 9-én kívánják, akkor majd május 9-én fogják az oroszok ünnepelni. Úgyhogy ezt a témát most még zárjuk le. Mindenki Magyarországon akkor koszorúzza az itt nyugvó halottjait, amikor akarja, és ezt mi nyugodtan deklarálhatjuk.

(Raffay Ernő szerint lehetséges, hogy a szovjet csapatkivonással kapcsolatos tárgyalásokon az is szóba kerül, hogy hány szovjet hősi emlékmű legyen Budapesten.)

Antall József: Hát ezt nagyon meg kell gondolni. A tárgyalásokat persze erre is felhasználhatjuk, és hivatkozhatunk arra, hogy önkormányzati rendszer van Magyarországon. Miután mi egy globális tárgyalásba megyünk bele, ezért természetesen meg kell kérdezni az illető önkormányzatot is, mert az önkormányzat ebben az esetben önálló. Például Budapest önkormányzata állást fog foglalni abban a kérdésben, hogy hányat akar, vagy mit akar. Az önkormányzati jogban benne van a lehetőség. A szoborállítás, az már egy külön kérdés.

(Valaki megjegyzi, hogy akkor ezt a kérdést a tárgyaló delegáció már az önkormányzathoz irányítja.)

Antall József: Igen, és onnan kér tájékoztatást. A tárgyaló delegáció egy koordináló szerv, egy nemzetközi egyeztetőbizottság. Budapestet megkérdezi, mit kíván tenni a szobrokkal, és akkor a fővárosi közgyűlés és a kerületi közgyűlések foglalkoznak azzal, és döntenek arról, hogy hány ilyen emlékmű marad Budapesten, hogy megmarad-e a gellérthegyi, megmarad-e a Szabadság téri stb. Úgyhogy ezt nem a Kormánynak kell önmagában eldöntenie. akkor továbbit már intézzed e szerint [ez a külügyminiszternek szól].

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 568-581. oldalán megjelent szövege)