1990. év

(Kodolányi Gyula címzetes államtitkár, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója két kérdést vet fel a Szovjetunióval kapcsolatban. Először is tájékoztatást ad arról, hogy budapesti nagykövetek sorra egymás után kérdezték meg tőle, hogy mit várunk a szovjet exportlehetőségekkel kapcsolatban. Másodszor megemlíti, hogy a Népszabadságban meg fog jelenni egy cikk, mely szerint a Kormánynak egy új keleti politikát kellene kialakítania,? és hogy ő erre reagáljon-e. Kéri a felhatalmazást, hogy erre ne reagálhasson, mert a Szovjetunióban mostanában mindenért megsértődnek.
Katona Tamás külügyi politikai államtitkár egyetért a reagálástól való tartózkodással, mert épp most folynak az alapvető tárgyalások az alapszerződésről, és ez ebbe csak belezavarna.
Szabó Tamás, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára tájékoztatja a Kormányt, hogy a Gazdasági Kabinet a legutolsó ülésén tárgyalta a szovjet piaci helyzetet, és azt, hogy esetleg megnyitnánk egy új hitelkonstrukciót, amiről viszont végül lemondtak, mert nem valószínű, hogy helyreáll a Szovjetunió fizetőképessége. Ennek ellenére folytatni kell velük a tárgyalást.)

Antall József: Sajnos Kupa Mihály kiment. Az egyik, amit még tegnap megbeszéltem vele, hogy semmiképpen nem lehet bármi olyan állásfoglalása a Gazdasági Kabinetnek, vagy nem lehet, nem fordulhat elő olyan félreértelmezés, hogy összekötünk két dolgot, a szovjet csapatkivonulással kapcsolatos szovjet követeléseket és a magyar aktívum kérdését. Ez az egyik, hogy e kettő összekapcsolhatatlan. Tehát minden ilyen ötlet nem támogatható, miután még ennek egyáltalán nem történt meg a tisztázása, és kormányhatározat van arra, hogy a két kérdést nem kötjük össze. Tehát olyan tárgyalás nem merülhet fel a szovjet féllel, amely ezt a kettőt összekötné. A szovjet aktívum törlesztésével kapcsolatos tárgyalások abba az irányba kell, hogy menjenek, hogy ez három, vagy három és fél éven belül történjen meg. Ezeket mind tisztáztuk. A harmadik, hogy a szovjet féllel nem lehet olyan tárgyalásokat folytatni, hogy a szovjet aktívumunkat eladjuk, és erről a szovjet féllel tárgyaljunk. általában először vevőt kell erre találni, aki ezt megveszi, és amikor fix vevőnk van, akkor tudunk arról barátságos tárgyalást folytatni, hogy ezt kívánjuk tenni. Ezt csak így lehet megtenni, hogy ez ne rontsa a pozíciónkat. De ezt nem a szovjet félnek kell felvetni. Tehát miután ez a három gondolat különböző szakértői elképzelésekben felmerült, de miután ezek ellentétesek lennének a Kormány álláspontjával, ezért volt fontos, hogy ezt tisztázzuk.

(Kodolányi Gyula szerint a kérdést úgy teszik fel, hogy fel fog-e borulni a magyar költségvetési egyensúly a szovjet export leállása miatt?
Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere tájékoztatást ad arról, hogy a tárgyalások valóban folynak a szovjet féllel, amelyik vállalja is a három és fél éven belüli törlesztést. A gond viszont az, hogy a szovjet kormányzat nem cselekvő, sőt nincs is szovjet kormányzat. Továbbá a kérdés az, hogy egy válsághelyzetben lévő ország kormányzata által aláírt bármilyen egyezménynek mi a kötőereje. Nekünk arra kell felkészülni, ha netán nem áll helyre a szovjet kormány cselekvőképessége, akkor fel kell készülnünk egy válsághelyzet kezelésére, és ennek a valószínűsége nem csekély. A magyar vállalatok egy része padlóra fog emiatt kerülni, amiből feszültség lesz. A Kormánynak el kell majd döntenie, hogy akar-e segíteni ezeknek a vállaltoknak, de lesz-e olyan helyzetben a Kormány,
hogy segíteni tudjon?
Többen hozzászólnak, megerősítve Kádár Béla véleményét, hogy a gazdaságpolitikai helyzet talán még sötétebb, mint ahogy gondolná a Kormány.
Kodolányi Gyula veti fel, hogy szerinte az általa említett kérdés mögött az is ott van, számítsanak-e ők arra, hogy Magyarországot esetleg egy csomaggal meg kell segíteni. Mondhatjuk-e azt a Nyugatnak, hogy most jött el ez a pillanat.
Kádár Béla ehhez kapcsolódóan elmondja, hogy még ’90 júniusában a Világbank elnöke, Kohl kancellár és a német gazdasági miniszter is megígérte, hogy ha valami nagy összeomlás van nálunk, ha az a bizonyos damoklészi kard? leesik, akkor erre előkészíte-nek valamilyen csomagot. Na most ez bekövetkezett.)

Antall József: Szeretném ezt a témát most befejezni, mert előttünk van még körülbelül 25 pont. Ezt itt nem fogjuk tudni most érdemben lezárni, ellenben a Gazdasági Kabinetnek nem egy ülés erejéig, hanem szakértői szinten, egy szűk körben ki kell dolgoztatni egy alternatív javaslatot arra, hogy milyen átfogó intézkedéseket kell tenni a szovjet és a keleti piac katasztrofális méretű összeomlására. Most Kupa Mihály moszkvai útja megadja még, mondjuk, ennek egy további hátterét, tehát egy plusz benyomást kapunk ebből. A Gazdasági Kabinet titkárát mindjárt most felkérem, hogy a jövő héttől kezdve egy szűk körű szakértői bizottság fogjon hozzá az első analízishez, utána erre vonatkozóan a javaslatokhoz. Ahogy Kádár Béla említette is, én is a német kormánynak – már kormányra kerülésünk előtt tulajdonképpen, és utána is az első berlini találkozón is, majd Kádár Béla is külön ezt a német kormánynak –, személy szerint én még Kohlnak is felvetettem már tavaly ugyanezt a kérdést. Akkor mi erre a szovjet helyzet alakulása miatti gazdasági és politikai katasztrófára tulajdonképpen előbb is számítottunk, tehát arra számítottunk, hogy ez még akár előbb is bekövetkezhet, hiszen még az is kérdéses volt, hogy Gorbacsovék eddig ki tudják húzni. Tehát mi ezt a kérdést folyamatosan tettük fel, és erre van egy ígéretünk is, amivel kapcsolatban azt kérték, hogy addig, amíg ezt nem látjuk olyan mértékben aktuálisnak, addig ne vessük fel. Ma viszont ezzel előállunk, mert azt tudjuk mondani, hogy kérem, most bekövetkezett. Az ígéret teljesítésének nyilván megvannak a feltételei, és addig erről nem kívánnak beszélni, hiszen más problémák is vannak. Azt is el kell mondani, hogy ma rosszabb a helyzete az NSZK-kormánynak, mint volt akkor ebből a szempontból. Tehát ez rendkívül negatívan érinti őket is, és vannak belső feszültségek a japánok és amerikaiak és egyebek között is. Tehát nem a legjobb külpolitikai, külgazdasági és főleg politikai körülmények között került sor erre, de egy biztos, és ezt szükség szerint akár kormányfői szinten is jelezni szükséges, mert itt egy konkrét, személyes, négyszemközti tárgyalásra is sor került, aminek nincs írásbeli és nincsenek dokumentációs nyomai. Az is lehet, hogy kormányfői szinten négyszemközti tárgyalásra is sor kerülhet, vagy akár a két gazdasági miniszterrel vagy küldöttséggel egyenesen kimegyünk, és erről tárgyalást folytatunk, de ezt csak egy módon lehet, hogy pontosan rögzített programot viszünk ki, hogy mire van szükség, mi a helyzet. Tehát egy teljes analízis, javaslat és mit kérünk. Ennek része lehet az, hogy a Szovjetuniót finanszírozó német segélyből, tehát abból a tizenegynéhány millióból mi az, amit rajtunk keresztül kívánnak vinni, mi az, amit megfinanszíroznak, mi az, amit ezen a téren kérünk. Tehát egyrészt ki kell dolgozni a keleti piacról történő átcsoportosítás lehetőségét akár a nyugati kemény piacokra. Még nem beszéltünk a mezőgazdaságról, amiről épp a tegnapi napon beszéltünk, és ugyanilyen vonatkozásban nyilván szó van. Meg kell vizsgálni az átcsoportosítási lehetőséget, hogy amit a Szovjetunióba terveztünk, hogyan csökkenthető más térségbe való szállításokkal, és közben a volt szocialista táborban meg kellene őrizni ezt a lehetőséget. Meg kell nézni, hogy ehhez milyen közvetlen és közvetett nyugati finanszírozási lehetőségeket tudunk szerezni, és még milyen áthidaló támogatásra van szükség. Mindezt pontosan úgy kell feltárni, hogy bár igaz, hogy a fizetési mérlegünk javult, de ez válságövezeteket, válságágazatokat jelent, ezért ennek milyen szociális következményei vannak, és ez milyen politikai veszélyeket rejt magában. Tehát ahogy ezt le szoktuk vezetni, ezt kell világossá tenni, és ezt érti meg világosan akár Bush, akár Kohl, akár Mitterrand. Tehát ez a lényege ennek. Ezt összegezni kell, és ezt a Gazdasági Kabinetnek kell kidolgoztatni. Tehát egy gyors szakértői munka után a Kabinet maga vitassa meg, és amikor Kormány ebben állást foglalt, akkor megtesszük a szükséges lépéseket. Tehát ezt kérem. Itt közvetlen az a tipikus eset áll elő, amikor nincs olyan demokrácia, és nincs olyan liberális jogállam és szabad piacgazdaság, amikor kormánybeavatkozásra ne lenne szükség. Itt határozott, karakteres kormánypolitikára van szükség. Tehát ezt kérem a Gazdasági Kabinetnek és ennek megfelelően a bankszférának is természetesen közvetíteni. Én ezzel le is zárnám ezt a témát. Akkor kérem, minden Szovjetunióra vonatkozó jelentést begyűjtve ezeket a lépéseket megtenni, mert valószínűleg közeledik az a nap, amikor a nyugati kormányfőkkel beszélni szükséges. Egy katasztrófa esetére X napban álla-podtunk meg, de abban is megállapodtunk, hogy nem beszélünk róla, hiszen nem kívánták nyilván a szovjet fél helyzetét sem nehezíteni. Ez a kérdés egyébként milliószor részét képezte a megbeszéléseknek, és ezek a nagyköveti tájékozódások is tulajdonképpen erre irányulnak, hogy hogyan értékeljük az adott pillanatban a hely-zetet. Akkor szeretném lezárni ezt.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 564-568. oldalán megjelent szövege)