1990. év

(Kupa Mihály pénzügyminiszter tájékoztatja a Kormányt, hogy március 28-ára Orlow első miniszterelnök-helyettes, aki egyben pénzügyminiszter, meghívta őt, hogy a teljes szovjet–magyar gazdasági kapcsolatot és annak feszültségeit átnézzék. Felhatalmazást kér erre a találkozóra, továbbá az illetékes tárcáktól, az iparitól, a földművelésügyitől, az NGKM-től, az MNB-től, továbbá Annus Antal úrtól egy olyan anyagot kér, ami a teljes körű problémát nézi meg, és azt a magyar álláspontot, ameddig el lehet menni.)

Antall József: Ehhez először is a felhatalmazást természetesen megadjuk. Kérem az érdekelt tárcák segítségét. Jelzem, hogy a Külügyi Bizottság zárt ülésen hozott egy határozatot, aminek azonban a sajtónak is megvannak a megnyilvánulásai, hogy a szovjet–magyar kapcsolatokat a Kormány ügyetlenül kezeli és rosszul, ezért hatpárti, jószolgálati utat kívánnak szervezni Horn Gyula vezetésével, kisegítendő a Kormányt. Miután a kétoldalú megállapodás előkészítése elég jól halad, ezért megírtam a levelemet, amit a Kormány egyetértésének reményében, a Ház elnökének elküldtem, másolatban megküldve a Külügyi Bizottság elnökének. Ebben jeleztem, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a külügy részéről, utalva minden eddigi megállapodásra. Valamennyi tárgyalásra visszamenőlegesen is jeleztem – a pénzügyminiszter, a külügyminiszter stb. útját is megemlítve –, hogy ebben a stádiumban nem értenénk egyet, ha a Kormány hibáit korrigálandó jelszóval, ahogy a sajtóban volt szíves a Külügyi Bizottság elnöke jelezni, kívánna részt venni ezen az úton, és kérem ennek a mellőzését. Természetesen elvileg egyetértve azzal, hogy a magyar parlament a parlamentek közötti bizottsági kapcsolatokat tartsák, de azzal már nem, hogy hatpárti, jószolgálati utat szervezzenek e célra, mert ez a Kormány stratégiáját a másik féllel szemben végtelenül megzavarná. Tehát, amikor a külpolitikáért és egyebekért a Kormány a felelős, és mi egy meghatározott menet szerint haladunk, akkor az lehetetlen helyzet, hogy közben mást mondjanak. Lehet, hogy ebből lesznek sértődések.

Napirenden kívül a március 15-ei romániai megemlékezésről szóló külügyminiszteri tájékoztatóval kapcsolatban.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter tájékoztatja a Kormányt arról, hogy a március 15-ei romániai megemlékezések kapcsán az utóbbi néhány napban a román álláspont rendkívüli megmerevedett. Elzárkóznak attól, hogy bármiféle magyar hivatalos képviselet részt vegyen bármilyen megemlékezésen. Közterületen ezt nem is kívánják engedélyezni. Az államelnök maga is kijelentette, hogy a magyar állam képviselőinek jelenléte nem kívánatos. A legfrissebb fejlemény az, hogy magyar diplomáciai személyzetet persona non gratának nyilvánítják, amennyiben és aki részt vesz bármiféle megemlékezésen, koszorúzáson. Szerinte mindezt a Kormány, a magyar állam nem fogadhatja el, ezért azt javasolja, hogy vállalva ennek a kockázatát is a magyar képviseletek a bejelentett tervnek megfelelően vegyenek részt ezeken az ünnepségeken.
Surján László népjóléti miniszter megkérdezi, hogy mindezt írásban kaptuk-e meg, amire válaszként a külügyminiszter elmondja, hogy nem, ezeket több helyszínen és hiva-talos fogadásokon szóban közölték.)

Antall József: Tessék. Van hozzászólás?

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter tájékoztatásul elmondja, hogy az ottani magyar kisebbség félve néz az események elé, provokációtól tart, ezért Szőcs Géza felhívásban azt kérte, hogy zászlókkal ne jelenjenek meg a magyarok. Azt javasolja, hogy a Kormány nyilvánosan fejezze ki a rosszallását. Gálszécsy András tárca nélküli miniszter is megerősíti a provokáció veszélyét.)

Antall József: Van-e mód arra, hogy írásban kérjük a román kormány ezzel kapcsolatos állásfoglalását?

(Jeszenszky Géza szerint kérni nyilvánvalóan kérhetjük, de nem tartja valószínűnek, hogy ezt írásban megadnák.)

Antall József: Ettől függetlenül ezt meg kellene kérnünk. Tudniillik, ha írásban kérjük, hogy adják át írásban, hogy bár valóban nem Magyarország állami ünnepéről van szó, hanem a Külügyminisztérium által is deklaráltan a népek, nemzetek együttélését jelző stb. ünnepségről, és az ezzel kapcsolatos történelmi megemlékezéseket a román kormány olyan súlyúnak tartja – amennyiben valóban megfelel a valóság-nak –, hogy emiatt a román kormány és a román államfő diplomáciai megtorlásokat kíván alkalmazni. Ezt a kérdést kellene feltenni, és amennyiben azt a választ adja meg a román kormány, hogy a megtorlást kilátásba helyezi, akkor azt közzé kell tenni. Tehát tulajdonképpen a Kormánynak módjában van egy ilyen írásos választ kérni. A másik lehetséges mód, amit még meg lehet tenni, hogy a Külügyi Bizottságban Szokai Imre ad egy tájékoztatót. Nem tudom, hogy most ülésezik-e a bizottság. Most a Házbizottság biztos ülésezik. Tehát a Külügyi Bizottságot a diplomáciai jelentésről tájékoztathatja a Kormány nevében, ez lenne a belpolitikai vonatkozása. A Házbizottság 3-tól ülésezik, akkor tájékoztatjuk erről a Házbizottságot is, hogy ilyen jelentés érkezett, és tájékoztatjuk egyben a köztársasági elnököt is. Tehát Szokai mint a kelet-európai kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár tájékoztassa a köztársasági elnököt is, és ugyanezt meg kell tenni a Házbizottság vonatkozásában is, ahol egyébként jelen van a Külügyi Bizottság elnöke is. Úgyhogy a Szokait gyorsan el kell érni és a Házbizottságban Szabad Györgyöt, hogy egy bejelentést, egy tájékoztatót kíván adni a Külügyminisztérium, és egy meghallgatást kér, és akkor a Szokai adja meg ezt a tájékoztatást a Házbizottságnak is. Egyidejűleg ezt pedig a román kormánytól és a nagykövettől lehet kérni, hogy írásban kérjük ennek a közlését. Vagy szóban, legalább diplomáciai, szóbeli jegyzék formájában mindenképpen.

(Miután Szőcs Géza civilekre vonatkozó felhívása elárasztotta a magyar tömegtájékoztatást, ezért Surján László javasolja, hogy a Kormány tegyen egy összehangolt lépést az oda készülő civilek érdekében, ugyanis elsősorban „az ő bőrükről van szó”.)

Antall József: Miután a Szőcs Géza a főtitkár, ő a felelős személy. Ha Szőcs Géza tesz egy kijelentést, azzal már Szőcs Gézának kell elszámolnia saját pártja felé. Ha ez megoldható, ha van erre megfelelő mód, őt meg lehet kérdezni, hogy pontosan mi a helyzet.

(Jeszenszky Géza megjegyzi, hogy lehet, hogy az RMDSZ? a megemlékezésekhez viszont ragaszkodik.)

Antall József: Mivel a Szőcs úgy fogalmazta meg a felhívását, hogy Magyarországról ne jöjjenek zászlókkal. Tehát, ha ő ezt a magyar részről való részvételnek a kizárásaként értelmezte, akkor ez vonatkozhat a diplomáciai testületre is.

(Andrásfalvy Bertalan véleménye szerint, ne hozzuk Szőcs Gézát kényes helyzetbe, hogy nyilatkozzon, mert akármit fog mondani, az kihasználható lesz őellene. Ha azt mondja, hogy ne jöjjünk, akkor a román részről azzal vádolhatják, hogy szítja és fölfesti az ellentéteket. Ha meg azt mondja, hogy jöjjünk, akkor nyíltan megtámadja és kétségbe vonja a román kormánynak ezt a korábbi állásfoglalását.)

Antall József: Azt hiszem, nem nyilvános nyilatkozásról volt szó, csak arról, hogy egy diszkrét véleményt mondjon, amire nem hivatkozunk semmilyen értelemben.

(Jeszenszky Géza még megjegyzi, hogy bizonyos információk szerint lehetséges, hogy mindez csak a román külügyminisztérium magánakciója, és a román kormány erről nem is tud.)

Antall József: Akkor a következőt javaslom, sajnos nincs itt a honvédelmi miniszter, de azonnal érintkezésbe kell lépnie a román Honvédelmi Minisztériummal. ő megkérdezheti, mivel ennek van bizonyos értelemben honvédelmi, nemzetbiztonsági jellege is. Stănculescutól is meg lehet kérdezni, hogy itt kormánydöntésről van-e szó, és meg lehet kérdezni az Iliescu kabinetirodáját is, vagy a kormány kabinetirodáját. Továbbá a nagykövetet ez irányba fel lehet hívni, hogy a kérdésünket Iliescu elnöknek szóbeli jegyzékként adják át, mert a válaszukig nem tudjuk, mit kell tennünk, mit tehetünk az adott helyzetben. Mindenesetre itt a Házbizottságot tájékoztatni kell, hogyha mindez megtörténik, utána ne mondhassa senki, hogy a magyarromán kapcsolatot mi tesszük tönkre. De azt még közölni kell a román nagykövettel, hogy ezt mint román kormányálláspontot nyilvánosságra hozhatjuk-e, vagyis azt, hogy a román kormány milyen tilalmat rendelt el. Tehát rákérdezve, hogy ezt a tényt, amit ő közölt, azt mint hivatalos álláspontot közzé tehetjük-e?

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 561-564. oldalán megjelent szövege)