1990. év

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere tájékoztatást ad a tegnapra és mára tervezett KGST-értekezlet elhalasztásáról. A csehek még 8 nappal ezelőtt is a nagyköveteik útján a szovjetek és felénk is jelezték, hogy teljes mértékben készek változatlan formában aláírni az okmányokat. A lengyel fél felénk jelezte, hogy nem tartja elfogadhatónak és aláírhatónak az előterjesztett okmányokat, de ezt kérésünk és a KGST-ügyrendje ellenére nem volt hajlandó jelezni a szovjet KGST-szervek felé. Ebből adódóan Magyarországnak, mint vendéglátó félnek kellett jeleznie, hogy nincs teljes egyetértés a KGST-országok között az egyezmény aláírásáról. A kérdés az, hogy most hogyan tovább. A szovjet fél udvariasságból megkapta azt a lehetőséget, hogy a halasztást maga jelentse be. A csehek azonnal bejelentették, hogy a magyarok vonakodása esetén hajlandók Prágában megrendezni mindent. A szovjet miniszterelnök reagált is, hogy a repülőjegye már meg is van, és holnapután kész aláírni Prágában azt, amit itt Budapesten nem sikerült. Ő ezek után kénytelen volt jelezni a KGST Végrehajtó Bizottsága felé, mert a Magyar Kormánynak ez a partnere, hogy március 14–15-nél előbb nem látjuk célszerűnek a megrendezését, hiszen addig nem rendezhetők a nézeteltérések. A Kormány állásfoglalását kéri azzal kapcsolatban, hogy kíván-e új együttműködési szervezetet, és ha igen, akkor hajlandó-e aláírni az eddigi dokumentumokat, vagy pedig jelzi, hogy melyek azok az elemek, amelyek nem elfogadhatóak. A másik lehetőség az, hogy egy újfajta konstrukcióhoz ragaszkodunk, ami csak regionális, tehát nem szerepel benne a három nem európai fejlődő ország, Kuba, Vietnám, Mongólia.
Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter megjegyzi, hogy két hete arról nem volt vita, hogy a KGST kerüljön feloszlatásra, csak a jogutódlás körül volt vita. Megkérdezi, hogy ezzel kapcsolatban mi a csehek és lengyelek álláspontja.
Kádár Béla elmondja, hogy ezt úgy gondolták áthidalhatónak, hogy aláírják az okmánytervezetet, de megfogalmaznak külön cseh, lengyel, magyar nyilatkozatot, miszerint ezt csak vagyonjogi kérdésben tartják jogutódnak, egy átmeneti konstrukciónak tekintik.)

Antall József: Azt szeretném még ehhez hozzátenni, bár nem akarok most kivételesen a múltra visszatekinteni, csak inkább arra vonatkozóan, hogy mi az, amit most tenni lehet, és ahogy gondolom, hogy tenni kell. Azt a statútumot, abban a formában – mivel nekem kellene aláírnom – én nem írom alá, és ezt akkor is megmondtam Visegrád előtt. A lengyelekkel, a lengyel miniszterelnökkel és Wałęsával is beszéltem erről, és ebben megállapodtunk. Tehát itt ebben a kérdésben a lengyelek és a magyarok között a kormányfői szinten teljes egyetértés van, és ezt jelzi végig a Bielicki magatartása is. Ugyanezt jelzi a külügyminiszter is. Maga Wałęsa kijelentette, hogy ilyet, amiben Kuba is benne van, ő a lengyel parlament előtt nem tud képviselni, de én sem tudom képviselni. Másik dolog, hogy ennek megfelelően kell ezt kialakítani. Kádár Béla rendkívül nehéz helyzetben volt, hiszen az előző lengyel kormánynak sok vonatkozásban más volt a koncepciója, és teljesen egyedül volt ebben a szituációban. Maximumnak minősíthető az előző időszakban elért eredmény, és az látszott, hogy az új lengyel kormány kormányfői, vagy nem is szólva, államfői szinten szinte tájékozatlan volt ebben a kérdésben. Ezt elmondhatom a cseh államfőről is, hogy teljesen tájékozatlan volt, és korlátozottan volt tájékozott még a miniszterelnök is. Na most, ebben tulajdonképpen, ami kellemetlen lenne, azok a szovjet–magyar kétoldalú kapcsolatok lehetnek. Ennek a levezetésére és ennek a kiküszöbölésére itt volt a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter is. Ezért is fogadtam őket külön erre vonatkozóan az egész légkör megváltoztatása, ennek hangsúlyozása érdekében. Ennek következtében a szovjet fél semmiféle nyilvános nyilatkozatot nem tett. Maga Aboimov szovjet nagykövet is megértette, hogy itt tulajdonképpen miről van szó, és hangsúlyozva, hogy a szovjet–magyar kapcsolatokat ez nem érinti. Ezt ők maguk is hangsúlyozták, és azóta is a jelek szerint a kétoldalú kapcsolatokban ez semmit nem jelent. Na most, az teljesen világos, hogy az egyes kormányokon belül nem egyforma esetleg a kérdés megítélése. A másik kérdés, hogy a lengyel kormányfő egyértelműen nyilatkozott, és soha nem kétféleképpen. Ebben a lengyel és magyar álláspont egyforma. Az más lapra tartozik, hogy nem tették meg, hogy a KGST Titkárságot tájékoztatták volna. A következő dolog, hogy a csehek, a románok és a bolgárok, ugyanígy foglaltak állást, ugyanezt a problémát érzékelik, hogy Kuba, Vietnám és Mongólia megtartása ezen a nemzetközi szervezeten belül teljesen világosan egy korábbi ideologikus koalíciónak a képét mutatná, és ők ezzel egyetértenek. Csak egyik sem vállalja első menetben, hanem mindenki egy olyan magatartást tanúsított, mint a csehszlovák fél, hogy kijelentették, hogy tulajdonképpen egyetértenek ezzel, vagy aláírnák, de közben mégsem értenek egyet. Petre Roman miniszterelnökkel ugyanez a helyzet. A vele folytatott félórás telefonbeszélgetésben szintén azt mondta, hogy egyetért, tehát aláírná a dokumentumot, de jó lenne, ha esetleg mód lenne arra, hogy a második kérdésben, az új szervezet kérdésében, a tárgyalás alkalmával folytatnánk csak egy 3-4 órás megbeszélését, és vállalnánk a sikertelenség kockázatát is. Mondtam, hogy erre nincs lehetőség, mert ha kormányfői találkozóra kerül sor, a szovjet fél akkor jön el, ha az aláírás biztosított. Tehát ez a lehetőség nem áll fenn. Azt mondtam neki, hogy a lehetőség az, hogy a feloszlatásban, ha egyetértünk, akkor az egy álláspont, és a másik kérdésben, hogy egy európai regionális együttműködési, konzultatív szervezet jöjjön létre, amiben a Szovjetunió természetesen benne van, és az európai országok is, ami vagyonjogi vonatkozásban értelmezendő jogutódlásnak. Azt mondta, hogy ezzel teljesen egyetért. Pontosan így. Rögzítve van a telefonbeszélgetés. a bolgároknál is hasonló a kétértelműség. Vagyis gyakorlatilag arról van szó, hogy mindegyik pontosan azt szeretné, amit mi kimondunk, csak a szovjet fél felé mindegyik azt a magatartást mutatja, hogy ő tulajdonképpen aláírná, csak keres egy olyan felet, akire rá tud mutatni, hogy ez az oka annak, aki miatt ő, bár jó fiú akarna lenni, mégsem írja alá. Ennek az egyetlen kezelési módja az, hogy a szovjet féllel azt közöljük, hogy ez az álláspontunk, és én ezt az Aboimovnak is és a szovjet külügyminiszternek is megmondtam. Különbség az a felek között, hogy mi megmondjuk becsülettel nekik, és az elmúlt napok azt igazolják, hogy ezt ők megértették, és van annyira jó a szovjet hírszerzés, hogy ők azt is tudták pontosan, hogy mi milyen álláspontot foglaltunk el Visegrádon és előtte. Azt is tudják, hogy a többi is így gondolja, de nem merik megmondani. Azt hiszem, hogy körülbelül ez a lényege az egész ügynek. Az tény, hogy mind a külügyminiszter, mind a honvédelmi miniszter – legyen szabad megjegyeznem, tárgyalási jegyzőkönyv bizonyítja, hogy –, amikor megkérdeztem, hogyan lehet az, hogy a szovjet miniszterelnök olyan kijelentést tesz, hogy Magyarországon keresztül pénzügyi tranzakció történt rubelsíbolásra stb. Azt válaszolta a külügyminiszter, hogy nincs módomban közvetlenül kommentálni, de kérem a miniszterelnök urat, hogy ne tulajdonítson jelentőséget a miniszterelnök úr kijelentésének. Amit a szovjet honvédelmi miniszter fejbólintással megerősített. Erről ennyit kívánok mondani. Azt mondtam, hogy amennyiben nem kell jelentőséget tulajdonítani, akkor nem tulajdonítok jelentőséget. Most ebből az egészből tulajdonképpen összegezésként a következőt gondolom, és ezt becsületből a szovjet féllel közöljük, ahogy a Varsói Szerződés kérdésében is sikerült megértetni, sőt nem csak megértetni, hanem elfogadtatni azt, hogy mi a tényleges helyzet, és hogy mi a szovjet érdek, és hogy presztízsszempontból nem kockáztathatnak. Itt is ez a helyzet. Ők nem jöhetnek ide, ahogy ezt Petre Roman elképzelte, hogy 3-4 órát vitatkozunk, és utána, ha sikerül elérni, hogy valaki más elmondja, akkor majdcsak elbukik ez az ötlet. Körülbelül erről van szó. Mi ezt megmondjuk, és én úgy láttam, hogy ezt értékelik. Szerintem most is ebbe az irányba kell menni. tehát a lengyelekkel együtt kialakított álláspontot kell közölni. Koordinálni kell a lengyelekkel, és a szovjet félnek azt a lehetőséget meg kell adni, hogy lehetőleg ők javasolhassák azt, ami eltér az előzőtől. Ezt kell világosan a tudtukra adni, és ezt előbb kell megtenni, hogy mire Moszkvában sor kerül a tárgyalásra, addig ebbe az irányba menjen a dolog. Ha erről meg lehet őket előre győzni, akkor az nagyon hasznos volna. Én ezt nem tartom egyáltalán kizártnak a szovjetekkel folytatott tárgyalások alapján. Nos, az első pont, amit Kádár Béla elmondott a jogutódlás kérdésében. Az első, hogy abban mindenki egyetért, hogy feloszlatjuk a KGST-t. A második kérdés, hogy mivel konszenzus alapján történik a feloszlatás, és a három ország tudomásul vegye, hogy feloszlik, majd ők a következő szervezetből kimaradnak. Ez csak egy módon képzelhető el, hogyha a szovjetek kötnek velük kétoldalú megállapodást, amennyiben a szovjetek ragaszkodnak ehhez. Ezt kell javasolni, mivel a Szovjetunió egy világhatalom, egy eurázsiai ország, amelyik nagy térségben gondolkodik, és ezen keresztül a Szovjetunió köti a kétoldalú megállapodást. A másik dolog, tehát a jogutódlásnál kimondani, hogy ez csak a közös vagyonra vonatkozó jogutódlás, az utód információs konzultatív szervezet az európai régióban. Az a lényeg, hogy ez a három fejlődő, nem európai ország a következő szervezetnek ne legyen tagja, mert ez megindokolhatatlan. Megindokolhatatlan a magyar közvélemény előtt is, hogy a KGST-t feloszlatjuk, és utána mi azt mondjuk, hogy Kubával is társulunk. Engem, megmondom őszintén, amikor Fidel Castrónak aláírtam a levelet, megrázott, hogy csak ezért kellene vele rendszeresen találkozni és egy szervezetben maradni, hát erre nincs mód. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Úgyhogy, én úgy gondolom, hogy nekünk azt kellene most csinálni, hogy egy szakértői bizottság – mivel nagyon szerencsésen javasolta Kádár Béla a március közepét – március közepéig, mivel akkor van a KGST-meghatalmazottak tárgyalása Moszkvában, ezt szakértői szinten nézze meg, és a statútumnak egy olyan változatát készítsék elő, ami regionális, konzultatív együttműködést eredményez, ahogy Visegrádon megbeszéltük. Ezt információs céllal a lengyelekkel egyeztetjük, a Bieleckivel külön, mivel ő teljes egyetértéséről biztosított. Esetleg elküldjük a Petre Románnak is, vagyis a románoknak, akik keresik velünk a kapcsolatot, továbbá a cseheknek is, a szovjet félnek is, és azt mondjuk, hogy mint vendéglátók összegeztük mindazt, ami problémaként felmerült, és ezt a javaslatot tesszük, hogy ezt ilyen formában hidaljuk át. Amennyiben a Szovjetunió akarja, akkor természetesen mi regionálisan a Szovjetunióval mint európai országgal tartjuk ezt a konzultatív kapcsolatot, és javasoljuk a kétoldalú megállapodást. Ezt dolgozzuk ki, ez lenne a javaslatom.

(Kádár Béla megkérdezi, hogy akkor ezt értelmezheti úgy, hogy a Kormány elfogadja, hogy legyen egy új együttműködési szervezet, de csak regionális jellegű, a három említett ország kivételével. Továbbá tájékoztatja a Kormányt, hogy a KGST megszűnése, az körülbelül több tízmilliárd dollár veszteséget fog eredményezni.)

Antall József: Megkérdeztem a Vásárhelyi Miklóst, hogy mi a véleménye mint a Külügyi Bizottság tagjának és az SZDSZ egyik vezetőjének, hogy elképzelhető-e egy olyan szervezetben a további magyar részvétel, amiben tag Kuba, Vietnám és Mongólia. Szerinte elképzelhetetlen. Természetesen lennének olyan politikai erők, amelyek azt mondanák, hogy elképzelhető, amelyek így is, úgy is mondanak valamit, de ez megítélésem szerint nem befolyásolhat bennünket abban, hogy mi egy ilyen szervezetben, aminek nem lehet gyökerében mást találni, mint ideológiai alapot, hogy mi Kubával, Vietnámmal legyünk egy szervezetben. De a lengyel kormány álláspontja is ebben a kérdésben a mienkkel azonos.

(Kádár Béla megállapítja, hogy akkor a Kormány tudomásul vette a kockázati és veszteségelemeket. Kérdése még az, hogyha a lengyel kormány mégsem vezetné fel, akkor a magyar fél kezdeményező jelleggel javasolja-e ezt a regionális szervezet létrehozását, vagy csak a lengyel pozíció ismertetéséhez csatlakozna?)

Antall József: Együttesen. Mi nem játsszuk meg azt a cseh vagy román magatartást, hanem a lengyelekkel együttműködve ezt javasoljuk, de megpróbáljuk elérni addig azt, hogy a szovjet fél maga helyezkedjék erre az álláspontra.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szóba hozza, hogy az előterjesztés alaptalanul a magyar felet okolja azért, hogy a megállapodás meghiúsult. Szerinte azt vállaljuk, amit mondtunk, de azt ne vállaljuk, hogy ebben egyedül cselekedjünk.)

Antall József: Azt kell vállalni, amiről én szóltam, és mi ezt meg is mondjuk. Ezt sokkal többre értékeli a szovjet fél, mintha itt sumákolnánk.

(Forrai István helyettes államtitkár, a Miniszterelnöki Titkárság vezetője azt javasolja, hogy ne azt kommunikáljuk, hogy milyen szervezet ne legyen, hanem azt, hogy létrejönne egy konzultatív, regionális szervezet, amiben számítanánk az ezekkel az országokkal való együttműködésre, gazdaságira stb.-re, kiemelten a Szovjetunióval.)

Antall József: Én javasolnám, hogy ezeket az alapelveket rögzítsük. Az alapelvek alapján a szakértők csinálják meg a statútumot, egy tervezetet minél gyorsabban, egy módosítását annak, amit Kádár Béla már Visegrádra is elhozott és ismertetett. Azt figyelembe véve csináljuk meg a statútumnak egy olyan változatát, amiben ezek az elemek legyenek benne, a regionális rész és a vagyonjogi értelemben vett jogutódlás, tehát mindezek a szempontok. A három fejlődő ország vonatkozásában pedig úgy lehetne fogalmazni, hogy a három országgal pedig kétoldalú kapcsolatokat tartanak fenn az egyes tagállamok. Tehát soroljuk fel akkor ezeket a tagállamokat, és egy passzusába viszont vegyük bele magát a feloszlást, és a feloszlásban és a vagyonjogi értelemben egy külön szabályozást arról, hogy a közös KGST-vagyonból ez a három ország is külön részesedik. Ott legyenek felsorolva a jogutódlás kérdésében, hogy a három nem európai ország is a KGST-vagyonból részesedik. Tehát ezt ebben a formában kell elintézni. Most, ha ez megtörtént, akkor ezt a javaslatot mi nyugodtan úgy mint házigazdák, ahova információs úton beérkeztek a különböző vélemények, ezt mi a KGSt Titkárságnak prezentáljuk. Egy konkrét statútumtervezetet, figyelembe véve az eredeti statútumot ezekkel az elemekkel kiegészítve megküldünk. Abban a pillanatban, ha megküldjük, akkor ki vagyunk ugyan annak téve, hogy a románok közben úgy fognak tenni, hogy ők azért aláírták volna, de ha már a rossz magyarok így csinálták, vagy a csehek azt mondják vagy a lengyelek, bár ők ezt nem fogják mondani, a többiek viszont mondhatják, de a szovjet fél pontosan fogja tudni, hogy mi hol van. Én a nagyköveten keresztül nem először fogok üzenni. Figyelembe véve az eddigieket a szovjet féllel külön is fogok beszélni, hogy a kétoldalú kapcsolatokban ezt érzékeltessük, mert azért ezzel lehet mindig kiegyenlíteni a dolgokat. Pont Kádár Béla tudja a legjobban, hogy a csapatkivonási tárgyalásoknak is mindig milyen menete van. Van a kemény időszak, és utána elérünk egy eredményt. A Varsói Szerződés katonai szervezetének megszüntetését sem írták volna az urak alá, ott is először szintén teljesen egyedül voltunk. Igaz, Jaruzelski volt még a lengyelek részéről ott, de a csehek se tettek semmit.

(Kádár Béla újra megkérdezi, hogy ha a lengyelek nem vezetik föl ezt a témát, Magyarország ezt a kezdeményező szerepet vállalja-e vagy sem?)

Antall József: A lengyelekkel együtt vállaljuk. Nem hiszem, hogy a lengyelek ne vállalnák. De a magyar küldöttségnek eddig terjed a felhatalmazása. Szóval nem lehet olyan szituáció, hogy a magyar küldöttség aláírja vagy jóváhagyja a statútumnak azt a változatát, ami volt, és amit utána nekünk alá kell írni. Szóval a mozgásteret itt meg kell határozni. Meg vagyok róla győződve, hogy nem fogják a lengyelek ezt letagadni, sőt a csehszlovákok is ezt fogják képviselni, és informális úton fogják a Szovjetuniót értesíteni.

(Kádár Béla szerint az idő úgyis szétoszlatta volna a KGST-t, és a kérdés csak az volt, hogy most robbanjon-e vagy későbben.)

Antall József: Ettől nem fog robbanni ez a gazdasági kérdés. Még egyszer mondom, rendkívül pozitív volt a szovjet féllel való tárgyalás, és ők ezt eszerint kezelik. Szóval egyszerűen a szovjet fél részéről semmiféle, nemhogy megtorló, hanem még dorgáló mondat sem hangzott el.

(Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter szerint is a kétoldalú kapcsolatokat, a gazdasági együttműködést kellene fejleszteni.)

Antall József: Hát ők ezt tudják, és mi ezt hangsúlyoztuk is, és a későbbiekben is mondjuk. Annak nincsen nyilván akadálya, hogy ha ez ilyen konzultatív, laza szervezet lesz, amit a lengyelek itt felvetnek, hogy ehhez a későbbiekben akár Jugoszlávia, vagy Ausztria csatlakozhasson. Ausztriát ugyan nem tudom, mert az EFTA­ország. Nem hiszem, hogy élne ezzel, de elképzelhető.

(László Balázs kormányszóvivő később az ülésen még kéri, hogy a Kormány térjen vissza a KGST-re, ugyanis óriási az érdeklődés a sajtóban, a halasztás okait illetően most már kevésbé, de a magyar pozícióról, ezért a magyar pozícióról címszavakban mondjon-e valamit?)

Antall József: Nem. Az állandó KGST-megbízottak részvételével folynak az egyeztetések. A sorra kerülő tárgyalások előtt nem kívánunk erről nyilatkozni. Nincs értelme. Folynak az egyeztető tárgyalások. Az, hogy mit írnak a sajtóban, az más kérdés, de a kormányszóvivő ne nyilatkozzék. Sajtó írhat, amit akar.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 554-561. oldalán megjelent szövege)