1990. év

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere ismerteti, hogy a KGST 45. ülésszaka határozatot hozott a KGST korszerűsítésére, átalakítására, amit az új Magyar Kormány által kialakított politika értelmében úgy módosítottunk, hogy a KGST továbbfejlesztése, radikális átalakítása nem lehetséges, és ezért 1991. február 27-én és 28-án kerül sor Budapesten a KGST utolsó, záró ülésszakára, amelyben a feloszlott KGST helyett egy új alapokmánnyal, új együttműködési koncepcióval rendelkező nemzetközi gazdasági szervezet okmánya kerülne aláírásra. Ez az új szervezet koncepciója egy magyar koncepció volt, tehát a feloszlatás, amit a többi tagország korábban nem támogatott. Kéri, hogy a Kormány hagyja jóvá a magyar hozzászólásnak a fő vonalát, és hatalmazza fel a kormányfőt ennek az álláspontnak egyrészt a képviseletére, másrészt a dokumentum aláírására. Javasolja még, hogy miniszterelnök úr ezt a találkozót használja fel arra, hogy a szovjet miniszterelnökkel külön találkozzon.
Többen hozzászólnak. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter javasolja, hogy az új szervezet székhelye ne Moszkvában, hanem hozzánk közelebb legyen.
Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter szerint az új szervezet olyan, mintha a KGST-t mentenénk át új szervezeti formában, ráadásul a tagjai kilenc volt kommunista ország, sőt tagja még Kuba is, ezért ennek negatív politikai hatása lehet.
Többen ráerősítenek, hogy ennek valóban olyan látszata van, hogy ez a KGST átmentése, és miután ennek alapokmányát a parlamentnek kell elfogadnia, ezért ebből komoly politika vita fog kialakulni. Vita alakul ki azzal kapcsolatban is, hogy az új szervezetnek Moszkvában vagy máshol legyen a székhelye, kifogásolva azt is, hogy az alapdokumentum szerint az új szervezet munkanyelve az orosz lenne.)

Antall József: Elhangzottak az aggályok. Ezek között meg kell említeni először is azt, hogy az egész külpolitikai környezet folyamatosan változott az elmúlt esztendőben. Tudjuk, hogy ami júniusban a Varsói Szerződéssel kapcsolatban szinte lehetetlennek tűnt, amikor Moszkvában állást foglaltunk egy meghatározott irányba, az most valóság. Tehát semmilyen vonatkozásban nem lehet statikusan szemlélni ezt az adott helyzetet. Tehát az egésznek a hangvétele és az egésznek a szellemisége mindenképpen hátrébb van, mint az általános külpolitikai és egyéb politikai hangulatból, miliőből következő helyzet. Tehát ez az egyik része. Külpolitikai szempontból mindenképpen úgy tűnik, hogy ez feltétlenül egy korábbi állapotot rögzít – és ezt szeretném hozzátenni, hogy abban a környezetben –, amiben Kádár Béla ezt képviselte. A korábbiakban a partnerei között bizonyára úttörő volt, mert azok konzervatívan álltak a kérdéshez. Tehát olyan konzervatív tervhivatalelnökök és egyebek között, tehát KGST-megbízottak között kellett ezt tárgyalni, ezért biztos vagyok benne, hogy ott szinte harcos úttörő állásfoglalásnak tűnt az első időszakban. Hiszen, aki tárgyalt katonákkal Moszkvában is és egyéb helyen is, mindig más volt a tárgyalás hangulata és menete. Ha katonákkal tárgyaltunk, vagy politikusokkal, diplomatákkal, tehát egészen más összetételű delegációval, akkor mások voltak az ütközési pontok. Ez tehát a külpolitikai háttér, és a mi jelen helyzetünket tekintve, ez feltétlenül hátrébb van, mint az élvonal. Ez az egyik. A másik dolog, hogy belpolitikailag ebben a formában és ezzel a szövegezéssel szinte elfogadhatatlan. Nem tudom vállalni, hogy egy ilyen szöveggel ez elé a parlament elé odaálljak mint miniszterelnök. Ez kész bukás lenne. Ezzel a szövegezéssel a helyzetet olyan mértékben használná ki az ellenzék, ugyanis nincs az a reálpolitika, amivel ma ezt el lehet fogadtatni. Nem tudom, hogy mit lehet tenni, ez egy külön kérdés. Én most csak elmondom az ezzel kapcsolatos véleményemet. Tehát figyelembe véve a Honvédelmi Bizottságot, a Külügyi Bizottságot és az ezek által szervezett üléseket végigcsinálva, de említhetem a Gazdasági Bizottság, vagy a plenáris ülésnek a hangulatát, az ellenzék és a kormányzat közötti jelenlegi konfrontációt, kizártnak tartom ennek az elfogadását. Ezzel olyan mértékű támadásnak lennénk kitéve, amit ez a kormányzat nem tudna tisztességgel túlélni. Ezt szeretném ennek belpolitikai vonatkozásaira elmondani. A másik kérdés, amit nem tudunk pontosan lemérni, de mindenesetre felmerül mint kérdés, hogy megindultak a társulási tárgyalások a Közös Piaccal. Tehát felvetődik a kérdés, hogy a Közös Piaccal való tárgyalásoknál milyen hátrányos helyzetbe kerülünk ezzel a szöveggel, akár most e társulási tárgyalásnál. Vagy milyen potenciális veszélyt jelent esetleg abban, hogy szembe kerülhetünk később azokkal, akik esetleg nem sietik el ezeknek az országoknak a társulási tárgyalásait, hiszen van egy nagyon erős magja az európai [...] (a miniszterelnök megszakítva a mondandóját Jeszenszky Gézának mondja, hogy tudja, a repülőtérre kell mennie, fogadni a Havelt meg a Wałęsát. Kéri, hogy a Kormány nevében üdvözölje őket).? Tehát a következő kérdés: ebből következően a Közös Piaccal mindenképpen egyeztetni kell, hogy ez milyen hátrányokkal járhat az európai integrációt illetően. No most ezeket azért mondtam el, hogy egyszer van egy külpolitikai nehézsége, van egy parlamenti elfogadtatási, egy belpolitikai eladási nehézsége, és utána még a Közös Piaccal és az európai szervezetekkel való együttműködés. Ezek azok a tulajdonképpeni veszélyek. ami mellette szól, az az, hogy nyilvánvaló, hogy rendezett módon kell visszavonulni és a fegyvereket gúlába rakni. Tehát a KGST felszámolását követően, vagy abból való kivonulás, annak megszüntetésének meg kell találni a módját, hogy hogyan tudunk ebből kilépni. A másik dolog, a KGST közös vagyonának a felszámolása, illetve felosztása merül föl mint kérdés. Milyen jogi megfogalmazás kell ahhoz, hogy egy szervezetnek, amely a KGST-nek az utóda – szándékosan nem használtam a jogutódot most ebben a vonatkozásban –, hogy lehet a felszámolás folyamatát biztosítani? No most ehhez jön, hogy mindezt, ha szembeállítjuk, hogy egyik oldalon nagyon komoly veszélyek, sőt lehetetlenségek vannak az elfogadtatásában, másik oldalon, mindnyájan tudjuk, hogy tekintettel kell lenni az adott politikai helyzetre, a szovjet–magyar viszonyra, gazdasági kapcsolatainkra, tehát olyan módon kell ezt elérni a kettő között, mint ahogy eddig is volt. Egy biztos, rendkívüli mértékben kihasználhatják ellenünk ezt. Belpolitikailag, majdnem azt mondom, hogy lehetetlen. Plusz jogilag az Országgyűlés bizottságainak legalábbis előzetes tárgyalása és ismertetése nélkül szintén elképzelhetetlennek is tartom. Szóval ezt aláígérni anélkül, hogy az Országgyűlés foglalkozott volna vele, lehetetlen. Tehát legalább a Külügyi Bizottsággal és a Gazdasági Bizottsággal előzetesen meg kellene ismertetni. Minden körülmények között valamit a kezelésére ki kell találni. Most az első, amit ebben ki tudunk találni a megoldások közül az, hogy a holnapi, visegrádinak nevezett értekezleten a lengyel és a csehszlovák álláspont ismeretével konzultálunk, miután ők is társulási tárgyalásokat folytatnak párhuzamosan velünk, tehát őbennük is fel kell, hogy vetődjék ez a kérdés. Tehát minden körülmények között ezt a kérdést fel kell vetnünk, és a legsürgősebben a lengyelekkel és a csehszlovákokkal tárgyalni kell erről, hogy ők hogy reagálnak erre. Azzal együtt, hogy ismerjük, hogy hol így nyilatkoztak, hol úgy. Ugyanezt csinálták a Varsói Szerződéssel kapcsolatban is. A másik oldalon a Közös Piaccal is tisztázni kell, hogy melyek azok az elemek, amelyeket be kell építeni ahhoz, hogy ebből ne legyen hátrányunk a későbbeik során. Ilyen az ideiglenesség eleme, ezért, ha lehetséges, tisztázni kellene, milyen módon lehet a megszüntetését kezdeményezni. Ezt el kell tudni fogadtatni ahhoz, hogy megértessük, hogy itt tulajdonképpen miről van szó, mert ezt most ebben a formában aláírni politikai öngyilkosság lenne. Nagyon nehéz a szituáció. Arról nem érdemes vitatkozni, hogy első napirendi pontjával, a KGST feloszlatásával mindenki egyetért. No most felvetjük a csehekkel és a lengyelekkel egy szabadkereskedelmi övezet irányába mutató magatartást is. A másik pedig, amikor a meghívóleveleket aláírtam a vietnámi félnek és Castrónak is, végigfutott a hideg a hátamon. Hozzá kell tennem, hogy a feloszlatás gondolatának elfogadásáig, így ebben a formában és abban a körben Kádár Béla rendkívül nehezen jutott el. Ezt szeretném a Kormány előtt hangsúlyozni. Tehát ez a közeg, ez a gazdasági miniszteri közeg, amiben ezt elérte, ez vetekszik a katonai közegekkel. Ez a katonai közeg is csak most jutott el abba a stádiumba, hogy a katonai szervezetek leépítését elfogadják, amiben nyilván egy más szovjet politikai meggondolás van, mégpedig az, hogy elé menni a dolgoknak, és jobb, ha ezt saját maguk mondják ki. Tehát ezek azok az aggályok, amihez nekünk most ki kell találni valamit. Ez már faktum, hogy idejönnek, és a feloszlatás megtörténik. Tudunk-e egy ilyen szituációban megfelelő metodikát kitalálni belpolitikailag, parlamenti úton, jogilag, hiszen ez a parlament által jóváhagyandó. Maga a KGST törvény útján jött létre, ezért törvény is szünteti meg, és a jogutódának nevezett szervezetet is mindenképpen törvény kell, hogy szabályozza, mondták a jogászok. Ez van. Nem tudom van-e még valakinek, vagy Kádár miniszter úrnak?

(Pungor Ernő tárca nélküli miniszter egyetért azzal, hogy a KGST-t fel kell számolni, de valóban el kell kerülni azt, hogy az új szervezetben a KGST visszaállítását lássák. Ezért szerinte most az új szervezetet nem kéne létrehozni, hanem olyan döntést kellene hozatni, hogy az államok vizsgálják meg, hogy milyen módon lehetne egy olyan korszerű rendszert kiépíteni, amelyik gazdaságilag hatóképes.
Kádár Béla kritikusan megjegyzi, hogy hosszú hónapok óta egyeztetett szövegről van szó, amely végső fokon az utolsó nap estéjén, az aláírás előtt 11 órakor lett olyan, hogy a magyar álláspontot tükrözte, nagyon minimális kompromisszumokkal. Erre most hirtelen mindenkinek még űberkedési kedve van. Szerinte az új szervezet nem lesz utódszervezet, mert nem azt csinálná, mint a régi, ugyanis a gazdasági együttműködés az kétoldalú kapcsolatok keretében valósulna meg. Szerinte megtehettük volna, hogy kilépünk a KGSTből egyoldalúan. Ez a dokumentum egyébként nyitva tartja azt a lehetőséget, hogy bármikor, ha bejelentjük, 6 hónap után ki lehet lépni ebből a teljesen laza, új szervezetből. De ki az a felelős magyar politikus, aki az ország érdekeit is figyelembe véve, ebben a helyzetben, 1991-ben, amikor abszolút sebezhetőek vagyunk a szovjet nyomással szemben, az oroszokat megharagítja, megszégyeníti, hiszen maguk adták fel a pozíciójukat, és akkor még ott is hagyjuk őket egy egyoldalú kilépéssel. Nem ért egyet azzal, hogy előzetes egyeztetés legyen erről a Közös Piaccal. Ehelyett azt javasolja, hogy a csehekkel, lengyelekkel tegyünk egy közös nyilatkozatot, hogy ez egy átmeneti konstrukció, amely nem
akadályozhatja az egyes országok teljes jogú tagságát a Közös Piacban.
Még többen hozzászólnak, hangsúlyozva azt, hogy a kormánypárti képviselőket feltétlenül meg kell győzni, máskülönben leszavazásra kerül a Kormány.)

Antall József: Azt hiszem, hogy itt két koncepció keveredik, bár részben teoretikus a vita. Az egyik, ha a Kubáról és Vietnámról beszélünk, tehát az eredeti tagokról, és ők benne vannak, és nem tudjuk másképp megoldani, akkor ezeknek a bent léte azt jelzi, hogy átmeneti csődeljárási vállalkozást csináltunk, de ezt kell exponálni. Ha azt mondjuk, hogy nincs benn Mongólia, nincs benn Vietnám, és nincs benn Kuba, akkor egy alternatív közös piacot hozunk létre. Nem tudom, melyik a rosszabb. A KGST mondjuk a rosszabb. Tehát, hogy ha európai együttműködési övezetet hoznánk létre ezek nélkül az országok nélkül, az ugyanolyan rossz lenne, mert az is felfogható lenne úgy, mintha a KGST-nek, vagy legalábbis az európai integráció alternatíváját kívánnánk megteremteni. Tehát ez egyszerre nem lehet két stratégiai cél. Nem lehet egyszerre az, hogy finomítva európai, de abba nem lép be úgyse senki más, hiába mondjuk, hogy nyitott. Tehát ezt nem mondhatjuk. Tehát az egyetlen megoldás csak az, ha ezt egy felszámolási, átmeneti intézménynek minősítjük – mostan nyersen megfogalmazva –, és erre kell tulajdonképpen törekedni, hogy ez váljék nyilvánvalóvá, és ezt kell megértetni. Nem engedélyről, még kevésbé egy szerződésnek a bemutatásáról vagy tervezet bemutatásáról van szó az európai Közös Piac és integrációs szervezeteinél, hanem arról van szó, hogy mindenképpen meg kell magyarázni és tájékoztatni kell arról, hogy miről van szó, mert ha ezt így szemből nyersen megkapják, akkor ez rendkívül negatívan hatna a megítélésünkre kint is, bent is. Tehát ezt a problémát kezelni kell. De egyszer azt ki kell mondanunk először is, hogy melyik irányba megyünk el. Ha itt ebbe az irányba akarnánk teoretikusan elmenni, hogy Kuba ne legyen tag és Mongólia, az még rosszabb. Mert akkor ezzel jogilag a legrosszabb megoldást választjuk, mert akkor létrehoztunk egy másik gazdasági integrációt. Tehát ezt nem tudjuk megtenni, ezt zárjuk ki, mert nem ez a probléma. Csak azt tudjuk mondani, hogy ahhoz, hogy a KGST-t felszámoljuk, ennek a lebontásának ez egy fázisa. Tehát nekünk ebbe a stratégiai irányba kell elmenni, hogy ez a lebontásnak egy közbülső fázisa. Kérdés az, hogy ehhez mit tudunk még tenni, és ennek érdekében belpolitikailag feltétlenül szükséges ezt a stratégiai célt kitűzni. Ezt el kell mondani valóban a frakciókban, mert ezt így, ebben a formában nem fogják a frakciók képviselői megszavazni, legalábbis egy ilyen tálalást, bármilyen racionális vagy logikus is ez. Továbbá ezt az ellenzéki pártok azonnal érzékelnék, hogy itt van az a pont, amit kihasználhatnak. Ők azért mondják azt, hogy a Szovjetunióval rossz politikát folytatunk, hogy támadhassanak vele, és nem azért, mert erről vannak meggyőződve, hanem ezért, mert bele akarnak hajtani minket egy ilyen látszatba. Tehát, hogy ha most ez egy lehetőség lenne, hogy egy ilyen KGST-ellenes hangulatot keltsenek, akkor ezt meg is tennék. Ha mi csak úgy lezseren aláírjuk ezt február 28-án, és utána ez így kerül a parlament elé, ez végzetes lenne a kormányzat részére, ezért ezt olyan mértékben kell megindokolni, hogy ennek helyességéről meg tudjuk győzni a képviselőinket.

(Boross Péter belügyminiszter szerint nem szabadna már semmiképpen belebonyolódni egy szerződéstervezet szövegszerű változtatásának összes kínjába. Ellenben osztja a belpolitikai aggályokat. Ezért azt javasolja, hogy miután lesz egy közös nyilatkozat a visegrádi találkozóval kapcsolatban, hogy mind a három kormányfő egyetértő ráutalása legyen erre. Mert ebben az esetben mindenki előtt teljesen világos, hogy a csehek és a lengyelek is egyetértenek ezzel.
Kádár Béla még megjegyzi, hogy az oroszok a válsághelyzetük miatt döntésképtelenek, nem nyitnak akkreditívet, nem tudnak fizetni, áll a magyar export, áll a magyar termelés, nem a mi hibánkból, hanem az oroszok objektív hibájából. De, ha csinálunk most bármilyen egyéni akciót, azt mondják, ez a büntetésük.
Még többen hozzászólnak, de egyöntetű vélemény az, hogy a saját tábornak csak úgy adható ez el, ha ezt egy volt gazdasági struktúra lebontásának egyik állomásaként jeleníti meg a Kormány. A fő problémát a jogutódlás, valamint a moszkvai székhely és az orosz munkanyelv jelenti.
Kádár Béla viszont közli, hogy a szövegen már nem lehet változtatni, rajtunk kívül azt már minden kormány elfogadta.)

Antall József: Felvilágosult abszolutizmus? hiánya. Nem egy könnyű dolog! Átalakulást felvilágosult abszolutizmussal könnyebb végrehajtani, de demokráciáért küzdöttünk. Egyébként hinnünk kell abban, hogy Kádár Béla ezt tudta elérni, mint maximumot. Kádár Bélát fel kell, hogy kérjük, hogy ha ezen túl vagyunk, a három koalíciós frakciónak egy egyesített ülésén adjon erről egy magyarázatot. De esetleg előtte még a Gazdasági és Külügyi Bizottság együttes ülésén is, feltéve azután a lengyel–cseh tárgyalás után, hogy a lengyelek és csehek egyetértettek vele, vagy nem értettek. De ha egyetértettek, akkor itt vagyunk egy adott helyzetben, hogy a lengyelek és csehek egyetértenek vele, tagjai vagyunk ennek a KGST felszámolásának, és az új szervezet létrehozása az az, amin keresztül megy ez az egész folyamat. Ha a lengyelek és csehek azt mondják, hogy így ahogy van, kívánják a döntést, akkor ezzel lehet érvelni a csehek legjobb barátainál is Magyarországon. Akkor lehet egy ilyen politikai állásfoglalás. Tehát ezt végig kell vinni, és meg kell tárgyalni a Gazdasági és a Külügyi Bizottság előtt is. Azért először ott, hogy az ott lévő hangulat alapján lehessen továbbmenni a frakcióknál, de kulcskérdésnek tartom, hogy holnap ezt fel tudjuk vetni. Nem tartom kizártnak, hogy még kétoldalú tárgyalás kell, és változatlanul lehet, hogy a nagyköveteket kell tájékoztatni utána, hogy erről korrekt jelentés menjen, tehát nem csak átadva a nyilatkozatot. Ez tulajdonképpen csődeljárási fázis, egy átmeneti időszak, ezt kezelni kell, mert ha nem tudjuk a magyar parlamentben, a saját pártjainkban ezt megértetni, és ezt így nyersen odaadja valaki, ettől a kormánypártok is megőrülnek. Ez a probléma. Mi nem tudunk mást csinálni, nekünk a parlamentben kell a dolgokat keresztülvinni. A legzseniálisabb dolgokat ki lehet találni, de ha nem tudjuk a parlamenttel elfogadtatni, akkor nem megy. Ez az, amiben, tehát a KGST-ügyben semmiféle határozata nem volt a parlamentnek, ugye? Még soha, semmilyen határozat. Tehát a kérdés az, hogy ha én – és ez már felvetődött, hogy – csődeljárási és csődgondnoksági szervezetet mutatom be, nem nyernénk meg vele a Szovjetunió rokonszenvét. Ha ezt így, nyilvános beszédben méltatnám, nem hiszem, hogy nagy lenne a fogadókészség rá. Ebben ez a probléma. Hozzáteszem, nem tudom, hogy mit lehetett volna tenni, mert hát a tárgyalások során ezt lehetett csak felvetni, és ebben a kérdésben kell a parlamentnek is állást foglalni. Utána itt van nyolc másik ország is. A parlamenti bizottságban azt is lehet hangsúlyozni, hogy a végeredményben ez egy lehetőség. Még van egy rejtett ötletem. Magas szinten, köztársasági elnöki szinten aláírni, miniszteri ellenjegyzéssel. Én kérem, hogy ezt referáljad. Jövő héten feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a nemzetközi szerződésekkel összefüggésben tájékoztasd az államfőt, hangsúlyozva, hogy tényleg ennek olyan nagy a jelentősége, ami az ő aláírását igényli az illetékes ellenjegyzéssel.

(Surján László népjóléti miniszter még megjegyzi, hogy az anyagban az szerepel, hogy a 46. tanácskozás kimondja a KGST megszüntetését. Mi lesz ennek a jogi formája? Egy külön dokumentum, vagy pedig ez az alapokmány? Ha ez egy külön dokumentum, amelyben megszűnik a KGST, akkor van egy dokumentum, amit lehet ünnepelni, aztán valamikor ezt a másikat pedig külön lehet tárgyaltatni? Mi szünteti meg?)

Antall József: vagy egy külön olyan megállapodás vagy nemzetközi szerződés, amely kimondja a KGST feloszlatását. Azt szeretném akkor mondani, hogy tulajdonképpen továbblépni most nem tudnunk. A holnapi napon megkíséreljük, ezért külön szeretném felkérni, hogy jogi szempontból is vizsgálják meg, hogy mi a következménye, ha nem ratifikáljuk. Ha ez az ülés lesz, amely dönt erről, tehát mégis tárgyalás lesz, akkor bizonyos jogi aggályokat a tárgyaláson még mindig fel lehet vetni, illetőleg előre lehet jelezni. Ezt különösen abban az esetben tudjuk megtenni, ha ez a három ország valamilyen álláspontra helyezkedik. Ha konkrét jogi vagy egyéb észrevételünk van, lehetetlen, hogy ne tehessük meg addig. Szóval jó lenne holnapra összegyűjteni ezeket a neuralgikus kérdéseket, és feltenni a cseheknek és lengyeleknek, hogy megtudjuk, hogy ezekben a kérdésekben mi az ő álláspontjuk.

(Kádár Béla közli, hogy a lengyelek először nem is akarták megszüntetni a KGST-t.)

Antall József: Az a kérésem, hogy akkor holnapra ezeket a pontokat össze kellene gyűjteni, hogy ne ott derüljön ki, hogy ők mást gondolnak. Szóval ne mi legyünk azok, akik olyan beállításba kerülünk, hogy ezt csak mi akarjuk, mert a csehek könnyen megcsinálják, hogy ez magyar javaslat. Magyar javaslat, és ők tulajdonképpen nem is értenek egyet vele. Éppen ezért jó lenne hallani Haveltől, és Wałęsától is, jó lenne hallani, hogy ezzel ők egyetértenek, mert akkor más az optikája. Erről van szó. Ez fog egy új helyzetet teremteni. Szóval ezért kérem, hogy összegezve ezeket a pontokat, hogy melyek azok a kritikus pontok, amelyek jogi szempontból vagy egyébként még tisztázandók, hogy ezeket a kérdéseket fel lehessen még vezetni. Na most egyelőre abban maradunk, hogy az egész kérdés ennek függvénye. Kádár Béla miniszter urat, de Horváth Balázst is megkérem mint a parlamenti ügyek összekötő miniszterét, hogy a három frakcióval szervezze meg Kádár Béla ez irányú előadását a legsürgősebben a jövő hétre. Meg kell szervezni a Külügyi és a Gazdasági Bizottság együttes ülését is, ahol felvetve a kérdést, hogy ez van, ez a probléma. Most eddig lehetett eljutni, pillanatnyilag itt tartunk, és utána még majd meglátjuk a továbbiakat.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 546-554. oldalán megjelent szövege)