1990. év

Antall József: Für Lajos honvédelmi miniszter később fog jönni, mert most van a tábornoki értekezlet. Magam is ott voltam, de ők ott maradtak még, úgyhogy később fognak jönni. Szeretném mindjárt hozzátenni, a tábornoki értekezlet nem azért hívatott össze, mert az Öbölháború kitört, hanem ez egy előre betervezett katonai értekezlet volt, ahol én magam is beszéltem. A késedelemért elnézést kérek, ez mindezekkel a teendőkkel függött össze, ami a krízisből következik. Bár a béke reményét kifejezésre juttattuk többen és többször, és változatlanul hangsúlyozzuk is, de azt hiszem, hogy az Öbölháború mai napra való kitörésére a legkomolyabban lehetett számítani. Éjjel a vezérkar először ezt Für Lajos honvédelmi miniszternek jelezte, aki utána értesítette a köztársasági elnököt, és belügyminiszter úrral is mindnyájan érintkezésben voltunk. A Minisztertanács összehívását indokolatlannak tartottuk, miután semmi újat nem tudtunk volna az éjszaka folyamán mondani, és döntést hozni, legfeljebb egy látványos esemény lett volna. Minden, ami ezzel összefüggött, a Nemzetbiztonsági Kabinet korábban már elhatározott lépéseinek az életbeléptetéséről szólt. Úgyhogy mind a Belügyminisztérium, a nemzetbiztonsági szolgálatok, illetve a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium stb. folyamatosan erre felkészülve, összehangoltan cselekedett. Azt hiszem, hogy a megtett biztonsági intézkedések elegendőek, és azt hiszem, hogy az eddigi információink szerint, legalábbis nincs olyan információnk a legkülönbözőbb csatornákon, hogy ténylegesen Magyarország terrorakció célja lenne. Ugyanakkor ezt nem lehet kizárni. Tehát ennek következtében olyan biztonsági intézkedéseket meg kell, és meg kellett tenni, amelyek feltételezik esetleg egy ilyen agresszió, egy ilyen terrorakció lehetőségét. És a további időszakban is, attól függően, hogy hogy alakul a helyzet, ilyen állapotban kell tartanunk az országot. A helyzetértékeléshez annyit, hogy az eddigiek alapján feltételezhető, hogy a légitámadások még folytatódni fognak, és nyilván az egész szövetségi stratégiai elképzelés azon alapul, hogy mindent megsemmisítenek, ahogy ezt előre jelezték. Még a szárazföldön megsemmisítik. Meg is semmisítették a légierő nagy részét, hasonlóan a rakétakilövő fegyvereket. Egyelőre még azért nem tekintik teljesen elintézettnek a dolgot, ezért számítani lehet ezeknek a légi hadműveleteknek a folytatására. Nyilván, ha ez mind néhány nap alatt befejeződik, akkor indulhatnak meg a szárazföldi csapatok. Kérdés az, hogy mi fog történni Irakban a legfelső vezetésben, hiszen ez Szaddám Huszein személyéhez van kötve. Hosszú háborúra ténylegesen számítani nem kell, hiszen egészen más terepviszonyok vannak, mint Vietnámban vagy Afganisztánban. Van viszont egy bizonytalansági tényező. Hogyha itt egy átfogó háborúra kerülne sor Irakban, az északi területeken kurdok laknak, akiket éppen ez az iraki kormány igyekezett vegyi fegyverekkel és másokkal is elpusztítani.? Tehát nem valószínű, hogy ott berendezkedhetnek tartós ellenállásra. Azt hiszem, a lezajlott események, mindaz, ami eddig történt, és mindaz, ahogy lezajlott, igazolhatja a Magyar Kormány nyár óta folytatott politikáját az öbölkérdésben, azt a következetes politikát, amivel kiálltunk a Biztonsági Tanács határozata mellet, ahogy meghoztuk a különböző politikai döntéseket az Öbölháborúval összefüggésben, mindazt, ami a zárt parlamenti ülésen elhangzott, és ahol elhatároztatott. Azt hiszem, hogy az eddigiek ezt igazolják. A magyar orvoscsoport, úgy tűnik, a hadműveletek után valóban biztonságban folytathatja a működését a Szaúd-Arábia keleti partvidékén, 400 kilométerre a lehetséges frontvonaltól. Itt megjegyzem, hogy a lengyelek, a lengyel kórházi egység 70 kilométerre települt a frontvonal mögé. Úgyhogy ehhez képest a 400 kilométer az igen nagy távolságot jelent, s mivel az iraki légierő nagy része megsemmisült, komoly remény van arra, hogy jól és veszélymentesen fognak működni. A katonai csoport tagjai nincsenek nevesítve, tehát fedve vannak a nevek. Egy személy neve ismert, aki személyesen ragaszkodott ehhez, Ternák Gábor országgyűlési képviselő, szekszárdi osztályvezető főorvos, aki őrnagyi rangban csatlakozott az orvosi csoporthoz, és mint törvényhozó érezte ezt kötelezettségének. Tegnap beszéltem vele telefonon, és elmondta, hogy nagyon kiváló elhelyezésük van, ötcsillagos szállodában vannak elhelyezve, az az állandó lakhelyük, és onnan viszik őket a kórházba. A mai napon már működtek a kórházban, tehát ma már rendes kórházi körülmények között, teamek szerint vannak beosztva. A kórház, ahová kerültek, modernebb, mint bármelyik európai vagy magyar kórház. Úgyhogy a szaúd­arábiai kormány különleges bánásmódban részesíti őket. Azt
hiszem, elment a köszönet, ugye?

(Jeszenszky Géza külügyminiszter megjegyzi, hogy elment, pontosabban a hadügyminiszternek kell még megküldeni, mert a külügyminiszternek ment először, de itt ez hadügyi érdekeltség, az egész hadügyi irányítás alatt van.)

Antall József: Kormányszintű köszönetet is kell küldenünk. Külön ezt kérte, mert olyan módon kezelik őket, olyan megkülönböztetett módon – ezt hangsúlyozta Ternák Gábor –, hogy kéri külön is, hogy a Kormány mondjon köszönetet. Ez, azt hiszem, a további szaúdi és magyar kapcsolatok szempontjából rendkívül jelentős. Én felhatalmaztam arra őt mint országgyűlési képviselőt, hogy minden olyan megbeszélést vagy tárgyalást, amit a szaúdi fél esetleg kezdeményez helyben, tájékozódó jelleggel folytathat és továbbíthat nekünk majd. Ő valószínűleg vissza fog térni egy hónap után, tehát az ő kintléte mindenképpen hasznos, és azt hiszem, hogy ennek további hasznos eredménye lehet.

(Jeszenszky Géza kiegészítésként elmondja, hogy a magyar követségek is Abu-Dzabiban, Jordániában és Izraelben teljes biztonságban vannak, mert bár a rakéták hatókörében voltak, a katonai akciók ezt a veszélyt elhárították.)

Antall József: Még nem tudjuk. Egyelőre ilyen izraeli információk vannak. Senki nem tudja, és azt hiszem, hogy kiszámíthatatlan, hogy végső kétségbeesésében még milyen lépést tesz, vagy egyáltalán mire van lehetősége Iraknak. Eddig ideálisan alakultak a dolgok. Imponáló módon hajtották végre az akciókat. Ezért is most, miután egy reggeli nyilatkozatot kértek tőlem külföld és belföld részére, magát a katonai akciót szervezettségében, technikai összehangoltságában a nyilatkozatomban az 1944. június 6-i normandiai partraszálláshoz? hasonlítottam, ami közismerten példátlan és nagyszerű szervezettségű katonai akció volt. Maga Joszif Visszarionovics Sztálin minősítette a világtörténelem addigi legnagyobb technikai összehangoltságú hadműveletének. Van-e valakinek bármilyen kérdése a Kormány tagjai közül hozzánk ezzel összefüggésben, tehát az Öbölháborúval vagy a litvániai vagy egyéb kérdéssel? Hogyha nincs, akkor rátérhetünk az első napirendi pontra. Annyiról biztosíthatjuk a közvéleményt, hogy az érdekelt miniszterek természetesen mindent a legnagyobb felelősséggel intéznek. Ehhez hozzáteszem, hogy nemcsak a Külügyminisztériumról, nemcsak a belügy, hadügy stb.-ről van szó, hanem ez vonatkozik az energiakérdésben is például az iparügyre, vagy vonatkozik az egészségügyre az esetleges ilyen típusú lépésekkel kapcsolatban.

Napirend előtt még a Varsói Szerződéssel kapcsolatban.

(Kodolányi Gyula címzetes államtitkár, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója megkérdezi, hogy miután erős nyomás nehezedik ránk Prágából és Varsóból abban a tekintetben, hogy a Varsói Szerződés katonai szervezetéből való kilépést jelentsük ki hétfőn, hol tart a Kormány gondolkodása e tekintetben?)

Antall József: Ebben a kérdésben az Országgyűlés a Külügyi Bizottságának döntése alapján állást foglalt. Érvényes országgyűlési határozat van. Azonkívül tudomásom szerint a lengyel kormány egyáltalán nem ebbe az irányba kezdeményezett. Ellenkezőleg. Sokkal kevésbé volt ebben a kérdésben határozott, mint amilyen álláspontot mi kifejtettünk. Azt hiszem, hogy nincs ilyen jellegű kettős nyomás a Magyar Kormányon, legalábbis az én jelen értesülésem szerint.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter ezt megerősíti. Szerinte bizonytalanság van, hiszen míg Havel így nyilatkozott, először Dienstbier visszavonta, majd pedig a parlament újra kinyilatkozta. Szóval elég kapkodó az álláspont.)

Antall József: Szerintem, ha az értesülésünk és megítélésünk helyes, a lengyelek és a Szovjetunió között komoly feszültség van az átmenő forgalom, tehát a szállítások kérdésében. A lengyeleknek tehát egyik oldalon követeléseik vannak, de a Varsói Szerződés kérdésében annál tovább nem kívántak lépni, mint az eddigiekben, főleg nem a mi álláspontunkat meghaladóan. A csehszlovák kormány részéről pedig pontosan az következik be, ami ugyanígy volt Moszkvában, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületnél. Egy színházi kijelentés, amiben volt egy nagy bejelentés és utána egy csendes visszavonása mindannak. Úgyhogy, én azt hiszem, hogy a csehszlovák kormány részéről sem történt több, mint egy ilyen bejelentés. Én azt hiszem, hogy a Magyar Kormány és Országgyűlés állásfoglalása pontosan megfelel annak, amit ebben a helyzetben lehet tenni. Legyen szabad arra utalnom, hogy a német kormány, Kohl kancellár arra hívta fel a figyelmet, hogy inkább száz kis lépést tegyen a Baltikum, mint tíz nagy lépést. Ez nem feltétlenül volt fontos, hogy esetleg így fogalmazzon. Ez természetesen a német kormánynak a feladata, de ez bizonyára egy figyelmeztetés volt ebben a kérdésben. Úgyhogy, azt hiszem, hogy nem lenne helyes, ha ezek a kormányok harciaskodóbbnak mutatkoznának, mint a nyugati, vezető katonai hatalmak. Elvi nyilatkozatban, önrendelkezési jogban, emberi jogok kérdésében, sőt önrendelkezési jog kérdésében elsőnek a magyar kormánynyilatkozat állt ki a baltikumi népek mellett. Úgyhogy, én azt hiszem, hogy egyelőre nem kell más lépést tennünk.

A magyar–cseh–lengyel gazdasági együttműködéssel kapcsolatban.

(Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára elmondja, hogy a térség Nyugat-Európához való csatlakozása, illetve a piacgazdaság felé haladása Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország esetében számos nagyon hasonló problémát vet fel. A hamarosan sorra kerülő visegrádi csúcstalálkozó? lehetőséget ad arra, hogy megfogalmazzuk a gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai stratégiánkat arra nézve, hogy a három ország együttműködését hogyan képzeljük el. A lengyelek egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását kezdeményezték, ami mindenképp előnyös lehet a nyugat-európai integrációhoz való kapcsolódásunk vonatkozásában.)

Antall József: Kérdésem tulajdonképpen az, hogy értelmezhető-e ez úgy, hogy a javaslat azt tartalmazza, hogy mi szabadkereskedelmi övezetet létesítünk Lengyelországgal és Csehszlovákiával azt megelőzően is, hogy mi a Közös Piaccal, mondjuk, a tárgyalásokban előrehaladunk. Van-e ennek olyan veszélye, amire Bod Péter hívta fel a figyelmet a KGST-országok esetleges dömpingárui szempontjából? Vagy felvetődik a kérdés, hogy hogy tudjuk ezt úgy szinkronban tartani, hogy a meglévő előnyünket az európai szervezetekkel való társulásban, vagy esetleges tagságban nem rontja-e, hogyha mi közben szabadkereskedelmi megállapodást kötnénk adott esetben Lengyelországgal, főleg a lengyel gazdaság állapotát ismerve. Ezt én nem ellenzem, csak ezt a kérdést teszem fel. Kérem, hogy erre legyen egy-két megjegyzés, és inkább aggályomat fejezném ki, vagy legalábbis ennél pontosabb megfogalmazást kérnék a határozati javaslatban. Nem vagyok benne biztos, hogy ez így világos. Ha arról van szó – most nagyon leegyszerűsítve a kérdést –, hogy Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország egy fiók EFTA-szervezetet hoz létre, tehát egymás közötti szabadkereskedelmi övezetet, és úgy kíván belépni a Közös Piacba, és úgy kívánja a tárgyalásokat lefolytatni, akkor az szerintem nehezíti a pozíciónkat. Erre kérném majd a gazdasági miniszterek véleményét. Mi úgy láttuk az eddigi tárgyalásoknál, hogy a politikai együttműködésben a Közös Piac, vagy a 24-ek, vagy bárki szívesen veszik, ha nem egymás ellen beszélünk, nem egymással rivalizálva tárgyalunk velük. Az az illúziójuk megvan, hogy ez a három ország együtt kezelhető, megkülönböztethető a térség más országaitól, Romániától, Bulgáriától például. Tehát körülbelül a nyugati fogadókészség a tárgyalásoknál azt jelzi, hogy mindig megnyugtatja őket, hogy Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország más, ezek előnyösek. Ezt a magatartást mi mindig is képviseljük. De ezen belül ezért vannak lényeges tartalmi kérdések. Lényeges tartalmi kérdésünk ez, hogy ezt hogyan fogalmazhatjuk meg. Erre kérném a hozzászólást.

(Bogár László még elmondja, hogy ma nem lehet egyértelműen azt állítani, hogy mindez feltétlenül gazdasági előnyökkel járna. Éppen ezért ezt mindenképpen fokozatosan kellene csak megvalósítani, és először csak kétoldalú megállapodásokra volna szükség fokozatos vámleépítéssel. Azt javasolja, hogy a lengyelek javaslatára először bilaterálisan reagáljunk, és azt vizsgáljuk meg, hogy a két ország kölcsönös kereskedelmében milyen lehetőségek vannak a fokozatos leépítés terén.)

Antall József: Tehát a lengyel javaslat – hogy értelmezni tudjam – az, hogy lehetőleg e három ország csináljon egy szabadkereskedelmi övezetet. Ez lengyel szemszögből érthető. Ha a lengyel kormányt képviselném, akkor én is megtenném ezt a javaslatot. Magyar kormányként lengyel barátságom mellett aggályaim vannak.

(Bogár László megjegyzi, hogy jogosan.
Sárossy László földművelésügyi politikai államtitkár szerint a magyar–cseh viszonylatban mi egyértelműen exportáló pozícióban vagyunk, ezért számunkra ez előnyös lenne.
A lengyelek esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Surján László népjóléti miniszter elmondja, hogy számos cseh megkeresést kapott az elmúlt időszakban, hogy az integráció irányába munkálkodjék. E mögött ő bizonyos német félelmet vél felfedezni. Szerinte egy olyan közép-európai blokkot kívánnának létrehozni, ami Németország túlsúlyának kompenzálására alkalmas. Meggyőződése, hogy számunkra a lehető leggyorsabb, nagy nyugat-európai integráció a cél, és csak olyan ügybe szabad belemenni Közép-Európában, ami ezt a célt nem hátráltatja, hanem elősegíti.
Kupa Mihály pénzügyminiszter szerint az Európai Gazdasági Közösség és az amerikaiak azt akarják, hogy az egyeztetett csatlakozás történjék Európához, és a németek is jobban örülnének, ha egy egyeztetett stratégia alapján tudnának segíteni.
Jeszenszky Géza külügyminiszter politikai szempontból is, és nem csupán a nyugatiak egyfajta óhajai szempontjából, hanem végül is a Szovjetunióval kapcsolatban is e három államnak a közös érdeke szempontjából is előnyösebbnek látja a szorosabb együttműködést.)

Antall József: Akkor tehát a kérdés, ugye a hármas találkozót eleve a nyugati álláspontok megismerése alapján mi javasoltuk Párizsban. Tehát azért javasoltuk Párizsban, mert elismertük azt, hogy a Nyugat bizonyos értelemben ezt az együttműködést várja tőlünk, és nagyon határozottan megkülönböztették ezt a három országot, ezért mi erre válaszolni kívántunk, mintegy politikailag. Ez az egyik pont. A második az, hogy van bizonyos előnyünk két vonatkozásban. A Közös Piachoz való társulás, valamint az Európa tanácsi tagságunk, tehát a közös piaci társulás kérdésében és esetleg ennek a további lépéseiben. Nekünk mindenesetre az a célszerű, hogy ezt a részét azért egyeztessük a Közös Piaccal. Tehát egyeztetni kell a közös piaci tárgyalásoknál, hogy mi szabadkereskedelmi irányba megyünk el ezzel a két országgal, de nem szeretnénk, hogy ez a közös piaci társulási, illetve csatlakozási pozíciónkat abban az értelemben rontsa, hogy nem párhuzamosan vagy egyszerre haladnak ezek a tárgyalások, ugyanis ez ronthatja a pozíciónkat. Ez egyszerű, ezt a Közös Piaccal tisztázni lehet, és erre már Smith Hubernél is lehet tapogatódzó tárgyalásokat folytatni, ha idejön, hogy mi ebben az irányban mennénk. Azt, amit Surján miniszter úr mondott, ez egy többszörös tendencia, ami mindig jelentkezik. Mi tisztáztuk már a német kormánnyal, és világosan látja a Kohl kancellár is, hogy mi nem vagyunk semmiféle olyan politikában és olyan regionális politikában benne, ami veszélyeztetné a mi európai integrációs lépéseinket. Ők ezzel teljesen tisztába vannak. Mi magunk vagyunk erre a garancia. A Pentagonale tulajdonképpen természetesen éppen ezt szolgálja, és ehhez ad egy olasz támaszt, hogy itt ebben a régióban ez benne legyen. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezt meg tudjuk oldani, de mindenesetre ügyelni kell arra, hogy ilyen látszata ne legyen a dolognak. A másik dolog, ami politikailag most legutóbb is felvetődött, amit korábban érintettünk már, ha a Nyugat-európai Unió kibővítéséről van szó. Mi ugyanezt a kérdést felvetettük annak idején, és most épp legutóbb volt is rá egy reagálás, hogy ténylegesen foglalkoznak a Nyugat-Európai Unió esetleges kibővítésével, ahol megint ez a három ország jelentkezhet. Tehát ebben van logika, tehát politikai ráció mindenképpen van, de fenntartás vagy óvatosság szükséges, és a Közös Piaccal mindenképp egyeztetni kell. Agrártermékek vonatkozásában és általános gazdasági intézményrendszerben mi előbbre vagyunk. Tehát itt biztosítottnak minősíthető a pozíciónk. A kérdés az, hogy az ipari termékek területén ez jelent-e számunkra veszélyt?

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter szerint mindig az államai irányítású kereskedelemben áll fenn ez a veszély alapvetően, és a legkevésbé ettől a két országtól, ezért egy ilyen együttműködés inkább pozitív.)

Antall József: Tehát pozitív, ami akkor egyértelművé teszi, hogy ebben az értelemben a végleges állásfoglalást globálisan fogadjuk el. Akkor a visegrádi találkozón, illetve az azt követő pénzügyminiszteri, külgazdasági stb. találkozókon ezt a stratégiát fogjuk folytatni.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter szerint amennyiben ezen országok gazdaságát egymásra ráeresztjük vámkorlátok nélkül, ezt nyilvánvalóan rengeteg iparág tekintetében alapvetően meg kell vizsgálni. Miután a célunk az, hogy mielőbb felvegyenek bennünket az Unióba, ezzel, egy ilyen egységgel egyenlő befutási versenyben egy egyenlő helyzetbe fogunk jutni, miközben mi számos területen előrébb járunk. Amennyiben ebbe belemegyünk, akkor ez most már azt fogja jelenteni, hogy nem fogunk tudni külön futni.
Jeszenszky Géza ehhez kapcsolódóan megjegyzi, hogy Spanyolország és Portugália példája is azt mutatja, hogy bár nem volt egyforma a két állam, mégis közösen tárgyaltak. Minden jel azt mutatja, hogy az EK e három országgal együtt akar tárgyalni.)

Antall József: Ezzel kezdtem az egésznek az exponálását, és ezt kérem megtárgyalni, mert valóban ezek azok a kritikus pontok. Magyarul arról van szó, hogy mi egy éllovas szerepben törtünk eddig előre, ezért kérdés az, hogy lelassítja-e a magyar lovasság előnyomulását a lassúbb cseh és egyéb gazdaság. Ha ez nem lassítja a folyamatot, hanem elősegíti, akkor egyértelműen ebbe bele kell mennünk. Tehát ezeket a pontokat kell a szakértőknek felmérni a Közös Piaccal való tárgyalásoknál is. Természetesen annak is ki vagyunk téve, hogy a közös piaci tárgyalópartnerek azt fogják mondani, hogy csináljuk, mert a közös piaci tárgyalópartnerek egy része sem kívánja elsietni a mi teljes jogú tagságunk elismerését, és az is elképzelhető, hogy készséggel fogják fogadni ezt a megoldást, mert ők a lelassítási folyamatnak egy eszközét fogják ebben látni, amit azért fognak támogatni, hogy lelassítsák a mi előretörésünket. Hiszen, akik részt vettek a Delors-féle tárgyalásokon a társulásnál stb., azok tapasztalták, hogy van egy technokrata közös piaci végrehajtó bizottság, amely mindig a lassítás mellett volt, hiszen a Közös Piac homogenitását féltik ezektől az országoktól.? az eddigi politikánk sem arra irányult, hogy igénybe vettük volna az angoloknak a szélesítési elképzeléseit támogatásban és minden mást is. Úgyhogy vizsgáljuk ezt meg, ez egy komplex kérdés. Globálisan az együttműködést hangsúlyozzuk a három országgal. Az természetes, hogy a politikai együttműködésen kívül az átmeneti időszakban elképzelhetők a kétoldalú megállapodások bizonyos részkérdésekben, globálisan viszont mindig egy hármas magatartást tanúsítsunk. Akkor ebben a formában hagyjuk ezt jóvá, és akkor kérjük ennek az ilyetén való képviseletét. A visegrádi találkozón a gazdasági tárgyalás milyen szinten fog történni, van erről már információnk?

(Jeszenszky Géza ismerteti, hogy politikai szinten országonként négy delegátus és négy szakértő, beleértve a két nagykövetet. Gazdasági szinten egy külön tanácskozást képzelnek el, de nem föltétlenül teljesen azonos időben.)

Antall József: De ugyanakkor fog történni?

(Jeszenszky Géza szerint ugyanakkor.)

Antall József: Hát akkor kérem ezt is tisztázni, hogy milyen szinten, tehát helyettes államtitkári, államtitkári szinten történik-e. Ezt kérjük akkor legsürgősebben tisztázni még hétfőn.

(Napirenden kívül a téma később váratlanul újra előkerül.)

Antall József: Még egyben bejelentem, azért hívtak ki, hogy elmarad a visegrádi találkozó, és február közepére tolódik. Wałęsa és Havel is most nem hagyják el nyilván a fővárost, úgyhogy február közepére halasztjuk, ezért most csak a külügyminiszterek fognak egy rövid munkamegbeszélést tartani a balti térséggel és más kérdésekkel kapcsolatban hétfőn Prágában. Így a budapesti, illetve a visegrádi találkozó ilyen szinten most elhalasztódik februárra. Ehhez sok minden hozzájárul a jelen nemzetközi helyzetben. Mind Havel, mind Wałęsa ebben az irányban döntöttek. Úgyhogy hétfőn megy Jeszenszky. Egy rövid előkészítést, összefoglalást a problémák felvetéséről nem árt, ha visz magával, hogy már előkészítsék a februári tárgyalásokat. Esetleg ebből a szempontból is jól elő lehet azt készíteni.330 Az irak–iráni háború befejező szakaszában, 1988. március 16-án az iraki biztonsági erők mustárgáztámadást hajtottak végre Halabdzsa kurd falu ellen. a halabdzsai mészárlás néven elhírhedt Anfal hadműveletben 5-10 ezer kurd vesztette életét. A támadás fő felelőse Ali Hasszán al-Madzsid – Vegyi Ali, Szaddám Husszein unokatestvére volt.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 538-546. oldalán megjelent szövege)