Az 1993. szeptember 30-i kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása az ipari válsághelyzetek kezelése keretében kijelölt iparvállalatok adóskonszolidációjával kapcsolatban.
(Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter elmondja, hogy az anyag, tulajdonképpen a 12 + 1 válságkezelési projektbe bevont vállalatot tartalmazza. Ezzel kapcsolatban bár kormányhatározat, illetve parlamenti határozatok is már születtek, de a válságkezelésük a hitelkonszolidációba való bekerülés és ennek megfelelően az adóskonszolidációs csomagban való kezelésük nélkül nem valósítható meg, ezért voltak kénytelenek ezt az anyagot behozni.
Többen hozzászólnak, köztük Boross Péter belügyminiszter is, aki szerint a Kormány eddig az ilyen javaslatokkal lényegében egyetértett. Volt a Kormánynak ózdi korszaka, volt DIMAG-? korszaka, és most itt vannak egyéb vállalatok. Őt inkább az a része foglalkoztatja, hogy egy-egy ilyen kormánydöntés után mi a garancia a végrehajtás teljesülésére.
Jellen Sándor, az ÁV Rt. vezérigazgató-helyettese reagál a belügyminiszter felvetésére, igazat is adva neki, miszerint amikor egy-egy ilyen szanálási, megmentési program történik, akkor feltétlenül ennek a vállalatnak legalább 3-6 hónapos lebenslaufot? kell teremteni és csak utána elindítani. A számonkérésnek pedig 6 hónapot követően azonnal be kell következnie.)
Antall József: Köszönöm. Azt hiszem, hogy ez világos, és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy mi szubvencionáltunk vállalatokat anélkül, hogy az gazdaságos lett volna, aminek logikája nyilván az, hogy akár többet kell adni adott esetben, de abból meg kell menteni. Amelyik vállalatnál akár egyéb vagy más szempontok alapján ez reménytelen, akkor értelmetlen olyan összegeket beléfektetni kontroll és minden gazdasági eszköz, ellenőrző eszköz nélkül, ami, mondjuk, a művelődési minisztert adott esetben elborzasztja, mert neki milyen jó lenne ennek csak a tíz százaléka is. Tehát értelmetlen ilyen vállalatot támogatni, mert tudjuk, hogy egy lyukas zsákba megy. Hát paraszti nyelven ez ezt jelenti. Úgyhogy azt hiszem, amit Jellen Sándor elmondott, ez szemléleti szempontból is jelzi, hogy tulajdonképpen milyen irányba kell mennünk ezekkel a dolgokkal, és hát remélem, hogy megyünk is. Köszönöm.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 447-448. oldalán megjelent szövege)
