1993. év

(Szabó Iván pénzügyminiszter elmondja, hogy egy 1990. évi országgyűlési határozat alapján ’94. december 31-ig egy 300 milliárdos vagyonjuttatást kell teljesítenie a Társadalombiztosítási Alap részére. Az előterjesztés ennek végrehajtását szolgálja.
Többen hozzászólnak, köztük Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hangsúlyozva, hogy most nem jegybankelnökként, hanem a Gazdasági Kabinet tagjaként teszi ezt meg. Szerinte illúziója volt mindenkinek ezelőtt három évvel, hogy a nem állami intézmények jobb tulajdonosok lesznek, mint az állam, noha ezek a nem állami intézmények sem magánintézmények. Ennek az illúziónak a foglya volt a parlament is, amikor nagyvo-nalúan adott vagyont a helyi önkormányzatoknak, és ígért nagyvonalúan vagyonkezelést egy nem arra létrehozott intézmények, mint a tb. A fölmerülő két alternatív megoldás közül szerinte mind a kettő veszélyes. Az egyik veszély az, hogy a tb-önkormányzat konkrét vállalati vagyonokat kap, és ott elkezd azzal vállalatpolitizálni, ugyanis nem arra hozták létre ezt az intézményt. A másik megoldást már jobbnak tartja, hogy az állami holdingban legyen társtulajdonos a társadalombiztosítás.)

Antall József: Tessék akkor. Ki kíván még? Senki. Hát akkor visszaadom egyrészt a szót. Én nagyon röviden annyi megjegyzést szeretnék előtte még hozzáfűzni, amit Bod Péter elmondott úgy általában, de ez most nagyon általános. Teljesen egyetértek azzal, hogy gazdálkodni, kezelni nem csak állami tulajdonban, de az ilyen önkormányzati és egyéb tulajdonokban lévő vagyontárgyakkal sem tudtak általában soha, és a régi világban is ezek mindig deficitesek voltak. Három évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy a Somló-hegy legrosszabbul kezelt szőlője a devecseri községi szőlő volt, ahová az elöljáróság járt fel inni. Soha a büdös életben se községi tulajdonban, se egyéb tulajdonban nem volt, mert áttekinthetetlen volt. Budapest volt az egyetlen kivétel, mert néhány fővárosi vállalat valóban itt eredményesen működött az elmúlt évszázadban. Tudjuk, hogy miért Budapestre koncentrálva történt ez. Tehát a biztosítótársaságok, az ilyen típusú önkormányzatok akkor tudtak a felhalmozódott pénzből erre szánni, hogyha a befizetett összegekből felesleg maradt. Tehát épp fordítva, a normális folyamat így játszódott le, és a felesleges pénzt beruházták, és bankokon keresztül fialtatták. Így voltak régen az OTI-nak? is, egyébnek, például az amerikai biztosítóknak is bérházai, és így voltak, így vannak befektetései. De ez, amit követünk, ez egy olyan út, ami tulajdonképpen a fordítottja a normális folyamatnak, úgyhogy nagy nehézségek lesznek vele. Ennek a technikáját, hogy hogy tudjuk elképzelni, hogy hogy ellenőrizzük, hogy tesszük működőképessé, ez mind a jövő zenéje. Én ehhez csak annyit szerettem volna mondani, megerősítve, hogy ezt az utat sajnos nem lehet folytatni, ezért ahol lehet, más megoldást kell keresnünk.

A gazdasági kamarákról szóló törvény tervezetével kapcsolatban.

(Balsai István igazságügy-miniszter ismerteti az előterjesztést. Elmondja, hogy a már létező és útban lévő kamarák elsősorban hivatásszerű jellegű kamarák, ilyen az igazságszolgáltatás területén az ügyvédi és a közjegyzői kamara mint létező kamara, útban van az orvosi és a gyógyszerészi kamara, valamint készülődés van a mérnöki és az építész kamara tekintetében. Ezek a kamarák a hivatás bizalmi jellegére és egyebekre tekintettel az itt szabályozandó tárgytól eltérően a személyi egyesülésekhez jobban hasonlító köztestületek. Ezzel szemben a jelen előterjesztés tárgya a gazdasági kamaráknak az általános és részletes szabályozása.
Többen elismerően hozzászólnak, hangsúlyozva az előterjesztés rendkívüli jelentőségét.)

Antall József: Igen, egy pillanat, csak összegezve. Most nem akarok már külön arról szólni, hogy én is korszakos jelentőségűnek tartom, hogy ez most bejön. Ez ténylegesen egy parlamentáris demokrácia, és most éppen a jogállamiságról alkotott felfogásom válik valóra, ugyanis úgy gondolom, hogy a demokratikus, parlamentáris jogállamiság a XX. század közepétől elválaszthatatlan a kamarai rendszertől és ennek a folyamatos kiépítésétől mind az állam, a kormányzat terheinek csökkentése, mind pedig a közvetlen irányítás miatt. Úgyhogy ez óriási jelentőségű, aminek az elcsúszása persze a korporációs állam felé vezet. De ez a mi dolgunk, hogy ezt arányban tartsuk. Úgyhogy én ebből a szempontból nagyon jónak és nagyon fontosnak tartom ezt a törvényt, és külön azt is, hogy ez a parlament elé kerül, mert ez nagy jelentőségű lesz, ha erre valóban sor kerül. Úgyhogy kérdezem a Kormány tagjait, tehát mindazzal, ami itt elhangzott, tehát a kiegészítéssel, hogy elfogadja-e? Azt hiszem, a parlamenti bizottság elnökének, Takácsy Gyulának az egyetértésével fogjuk akkor elfogadni. Ki van ellene? Nincs. tartózkodás? Nagy Ferenc miniszter úr. Akkor megállapítom, hogy egy tartózkodással a Kormány elfogadta az előterjesztést.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 442-444. oldalán megjelent szövege)