1993. év

(Az egyes intézmények, mint például a KSH, a PM, az NGKM és az MNB által közölt alapvető gazdasági adatok különbözőségének problematikája – különösen a magántulajdon arányával kapcsolatban – több kormányülésen is szóba került, így ezen az ülésen is, egy tudatosan megszakított hangfelvétel során.)

Antall József: […] körül tart, és tíz százalék volt ugye 90-ben, tehát most 30 és 35 százalék között van. A kérdésem tulajdonképpen arra irányult, miután a magyar Alkotmány és minden jogrendszer szerint kétféle tulajdon van, köz- és magántulajdon. A termelőszövetkezetek és más ilyen típusú tulajdonok, azok nem köztulajdonok, hanem magántulajdonok. kiderült az, hogy ’92-ig ezeket igenis nem magántulajdonként számították, ennek következtében Magyarországon a Statisztikai Hivatal, az egyes tárcák mostanáig, amikor erről beszélnek, hogy 30-35 százalék, akkor nem számítják bele a nevesített tsz-eket, nem számítják bele egyáltalán ezeket a nem állami tulajdonokat. Tehát tulajdonképpen, ami nem a köztulajdon kategóriájába tartozik, az magántulajdon, mert nincs harmadik út sem a jogrendszerben, sem pedig a magyar Alkotmányban. Ennek következtében a mi egész statisztikai rendszerünk, és amit ebből bemutattunk gazdaságpolitikában, amit képviseltünk, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak, és önmagunk részére káros. A lengyelek bemutatták, hogy a magántulajdon vonatkozásában 50 százalékhoz közelednek. Ez nem csak azért van így, mert a földek kollektivizálása ott nem történt meg annak idején. Most, miután erre a múlt héten rákérdeztem, erre most már a Statisztikai Hivatal is úgy módosította az adatot, hogy 40-45, Kádár miniszter úr 45-50 közöttire tartja. Én azt hiszem, hogy 48%.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere hangsúlyozza, hogy csak erre az évre vonatkozóan 48-50%.)

Antall József: Tehát azt nem tudom, hogy mi a privatizáció hatása pillanatnyilag ezen a téren, de az biztos, hogy magyarul az egész kormányzatnak és a magyar államnak ez irányú tájékoztatásai mind a Kormány részére tévesek voltak, hogy egyéb minősítést ne mondjak. Utána mi ezt koordinálatlanul mondtuk, mert Kádár miniszter úr azt mondja, hogy ő már 40-et szokott mondani, a Statisztikai Hivatal 30-at szokott mondani. Nyilván vannak egzaktul mérhető adatok, és vannak becslések a gazdaság egyéb szféráit illetően. Hát, hogy állhat elő egy ilyen helyzet? Kérdem én. Hát elképesztő!

(Boross Péter belügyminiszter megjegyzi, hogy a gazdasági mutatókban is ugyanez a helyzet.)

Antall József: Tehát lehetetlen, hogy ne egy egységes, mégiscsak összehangolt dolgot mondjunk havonta. Tessék a bankoktól kezdve minden tárcáig pontos jelentést adni erről, az ÁVÜ-től az ÁV Rt.-ig, hogy hogy állunk. Azért csak kell egy koordináló csoport, amelyik ezt a Statisztikai Hivatallal együtt elkészíti. Nagy érdeklődéssel vette itt tudomásul a Statisztikai Hivatal elnöke is az érdeklődésemet. Azonkívül, hogy mi ennek a politikai hatása Brüsszelben vagy bárhol, hogy ha mást mondunk, mint a valóság, ráadásul egymástól eltérőeket. Ebben a pillanatban ma Magyarországon ezek szerint legalább 15%-kal magasabb a nemzetközi megítélés szerinti privát szféra, mint amiről mi beszélünk. Ennek káros a külpolitikai, külgazdasági hatása. Semmi másról nincs szó, mint hogy hülyén jelentenek, és jogszerűtlen volt az egésznek a megítélése. Nemcsak jogszerűtlen, gazdaságilag hibás is. Amikor aztán alkotmányjogilag, minden egyéb szempontból ugye csődöt mutat ez a szemlélet, akkor jön a szociológiai megjelenítés. Megkaptam így a válaszban, hogy bár így van, ahogy mondom, de szociológiai értelemben ezek nem igazi privát szférák. Kit érdekel ez, amikor jogszerűen így van, amikor termelési szempontból így van, és amikor nemzetközi viszonylatban tudnánk cáfolni ezeket a vádakat, és akkor néhány bánatos közgazdász és szociológus megállapítja, hogy szociológiai értelemben másképp van. Hát kérem, ennyit szerettem volna elmondani. Ezt rendbe kell hozni. Magyarországon a privát szféra súlya néhány napos számítás alatt tíz százalékkal növekszik. Erről ennyit. A Gazdasági Kabinet a következő ülésére ezt készítse elő! Ezentúl is a Gazdasági Kabinet koordinálásában minden hó végén erre vonatkozóan szíves tájékoztatást kérek, és e tájékoztató alapján akkor mindenütt azt mondjuk. Tulajdonképpen a kérdésem úgy merült fel, hogy egy Suchocka-nyilatkozatot olvastam, amit ő mondott Londonban, amit azóta a lengyelek is megjelentettek. Ránk hivatkoznak, hogy ők már hogy leelőztek bennünket. Nem a lengyelekkel való versengést, hanem csak ezt az abszurd helyzetet éreztem képtelennek. Lengyelországban a nagy gyárak, a nagy hajógyár, a nagy iparvidékek miatt strukturálisan egy sokkal mögöttünk lévő gazdaságról van szó.

(Kádár Béla megjegyzi, hogy ott a privatizáció még meg sem kezdődött.)

Antall József: Meg se kezdődött. Na de hát ezt én csak paraszti ésszel fogtam fel. Most elmondjátok mindezt, és mind igazat adtok nekem, viszont hogy lehet, hogy ezt két és fél évig nem mondtátok? Megbízzuk személy szerint Nagy Zoltán államtitkár urat felelősként, hogy a Gazdasági Kabinetben felmerülő valamennyi, gazdaságra vonatkozó statisztikai adat származzon az a Statisztikai Hivatalból, a Nemzeti Bankból vagy egyéb számításból, ezeket, ami szól tehát a tulajdonjogi helyzetről, a GDP-ről, csak egységes lehet, nem lehet kétféle. Ha van olyan eset, hogy megvan, hogy mi a számított és mi a becsült, reális adat, akkor ezt kell mindenütt mondani. Most ezek szerint valahol 40 és 45 között állunk. Ehelyett 33-at mondunk. 12 százalék egy számítás eredményeként a különbség. Sőt, ha az reális, amit Kádár miniszter úr mond, akkor 48%, és akkor még nagyobb a különbség. Lehetetlen, hogy ezt ne lehessen összehozni. Ennek az egésznek más a megjelenítése a nemzetközi politikában, a gazdaságpolitikában, Brüsszelben, mindenhol. Hát szóval, itt mi emiatt is állandóan defenzívában vagyunk az IMF-től kezdve, ami bizony a tárgyalásoknál számít. Szóval ez a tényleges, valóságos adat, amire hivatkozni lehet. Ez még azt is jelenti, hogy ez a Kormány 50 százalékot ígért a kormányra kerülésekor a ciklus alatt a privát szférára vonatkozóan. Ezt feltehetően a nyárra teljesíti is. Szóval én ezt az adatszolgáltatást nagyon súlyos hibának minősítem, és nagyon súlyos hibának tartom szakmai, közgazdasági szempontból, hogy ez így történhetett. Súlyos hibának tartom jogi szempontból, hogy nem veszik figyelembe, hogy mit mond a magyar jog egyébként a nemzetközi szabályozással azonosan. Ezenkívül politikailag magunkat mesterségesen hozzuk egy ilyen hülye, hátrányos helyzetbe. Ezt szerettem volna már a múltkor, az előző minisztertanácson is elmondani, csak akkor még nagyon mérges voltam, mert frissiben volt az ügy, de azóta mindezt igazolták, és mindenki nagyon egyetértett és helyeselt. Úgyhogy mikorra tudtok egy ilyen valóságos számot mondani?

(Nagy Zoltán, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára szerint a jövő szerdai kabinetre, és ezt követően ezentúl a rendes havi monitoringjelentésekbe is beleteszik ezt.)

Antall József: Egyrészt ez így rendben van. Másrészt a jövő csütörtöki minisztertanács után a sajtótájékoztatón valami nagy bejelentést kell tenni. Oda fogsz menni, és összegezed, hogy a Gazdasági Kabinet és a Kormány felmérése alapján most így állunk. Egyébként, hogy állunk az állami gazdaságokkal? Hány százalék a mezőgaz-daságban?

(Szabó János földművelésügyi miniszter bemondja, hogy 10%.)

Antall József: 10 alatt, nem? Én úgy tudom, hogy ami nem magántulajdon, az tíz alatt van. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon az állami gazdaságoknak az aránya vagy százaléka és így a földnek kilencven százaléka magántulajdonban van. Egyébként az egyetemen Kenéz Béla mindig úgy kezdte a statisztikai előadásait, „van a valóság, és van a statisztika. Én a statisztikát adom elő.” Szóval ez körülbelül ilyen. Azért mondom, hogy ez egy számítási kérdés volt, ahol, ha valami nem stimmel, ott megjelenik a szociológia. Akkor a tizedik napirendi pontot is lezártuk, egyben ebben a statisztikai számításban a Gazdasági Kabinetet arra kötelezi a Kormány, hogy havi jelentést állítson össze, személy szerint Nagy Zoltán.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 397-400. oldalán megjelent szövege)