Az 1991. június 27-i kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása az IMF-fel való tárgyalásokkal kapcsolatban
(A tárgyalásokról Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ad tájékoztatást. A tárgyalások legkritikusabb pontja a társadalombiztosítás lényegesen nagyobb deficitje, amiről valamilyen állásfoglalást szeretne kérni. Miután tegnap késő délutánig tárgyaltak, és azt ma is folytatják, ezért nem tudtak mostanra írásos anyagot készíteni.)
Antall József: Ha a Kormánytól állásfoglalás kellene, akkor a társadalombiztosítási főigazgatóval gyorsan egy elnökhelyettesednek össze kellene ülni, hogy a Kormány részére valami javaslatot állítsanak össze. Mire gondolsz?
(Surányi György elmondja, hogy a társadalombiztosításnak a várható hiánya 15 milliárd forint körül lesz. Ezzel szemben a társadalombiztosításnak a fél évre vonatkozó egyenlege plusz 10 és fél milliárd forint kellene, hogy legyen. A kettő között durván van 25 milliárd forint. Ezt részben ellentételezi az, hogy a Lakásalapnak a pozíciója 5 milliárddal jobb. Ez azt jelenti, hogy az államháztartásnak így összességében mintegy 20 milliárddal nagyobb a deficitje. A központi költségvetés is egy ötössel körülbelül rosszabb, tehát nagyjából 20-25 milliárd forinttal nagyobb a hiány. A kérdése, hogy mit mondjanak az IMF-nek, ugyanis erről szerinte nem lehet hallgatni. A másik kérdés az, hogy az IMF kéri, hogy a folyó fizetési mérleg hiányban az általunk eddig keményen képviselt 900 millió dollár helyett menjünk le 500 millióra. Mi úgy látjuk, hogy 500 millióra nem szabad lemenni. 800 millióra van felhatalmazásunk a tárgyaláson, de megfontolásra ajánlja, hogy esetleg 750-760 millióig lemehessünk a folyó fizetési mérleg hiányban.)
Antall József: Mielőtt átadnám a szót és felkérném a pénzügyminiszter urat, hogy erre reagáljon, azt kérem mindenképpen, hogy ide kapjak percrekész tájékoztatást a Nemzeti Banktól és a Pénzügyminisztériumtól, hogy mi az, amit nekem kell leadni. A másik dolog, hogy azt hiszem, hogy ha jól vagyunk tájékozódva, akkor elsősorban a deficit a bevétel hiányából és nem a kiadás fokozásából származik. Ilyen jellegű tájékoztatást kaptam, hogy a költségvetés bevétele kisebb volt az elmúlt időszakban.
(Surányi György szerint sajnos ez nem igaz. Az MNB szerint a központi költségvetésben nem ott van igazán pillanatnyilag a probléma. Az IMF ajánlata az, hogyha szeptember, októberben világossá válik, hogy rajtunk kívül álló okok, azaz a szovjet piac összeomlása miatt a költségvetés bevételei lényegesen elmaradnak, akkor abban az esetben lehet a költségvetési célokat felülvizsgálni. Az igazi, komoly nehézséget az MNB a társadalombiztosításnál látja. Kupa Mihály pénzügyminiszter ezt azzal egészíti ki, hogy a magyar gazdaságról két területről nincs megbízható információ, a társadalombiztosításról és a külkereskedelemről.)
Antall József: No, de hát akkor azonnal ide kell hívni a társadalombiztosítás főigazgatóját.
(Többen hozzászólnak, köztük Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere is, aki a hiányos és pontatlan adatszolgáltatás okát az adatszolgáltatás rendszerváltásában látja.
Kupa Mihály szerint megbukhat a hároméves programunk, ha kiigazítást kell kérnünk, és ez a kiigazítás túl nagy mértékű. Most nem nagyon hazudhatunk.)
Antall József: Mármint az IMF-nek?
(Kupa Mihály: Igen. Önmagunknak meg pláne nem.)
Antall József: Én is amellett vagyok, hogy most van olyan lélektani és olyan szituáció a szovjetekkel folytatott tárgyalástól kezdve mindennel, a szovjet gazdaság, London stb., hogy lehet erre hivatkozni. Most olyan az atmoszféra, hogy reális képet most kell festenünk. Plusz még a jugoszláv helyzet. Most jól előadva, de reális képet kell azért adnunk. Most ezt kell tisztázni, hogy mi legalább egyezzünk meg a reális képben. Még Mádl miniszter úr szól hozzá. Utána kérem feltenni a kérdéseket, mert Botos főigazgató úr megérkezett, és éppen az volt a cél, hogy ő adjon választ a felmerült kérdésekre.
(Még többen hozzászólnak, köztük Surányi György, aki többek között elmondja, hogy elég jelentős mértékű, legalább 200-250 millió dollár értékű az olyan import, ami működő tőkeként jött be, és ami nem igényel exporttöbbletet, vagy nem igényel jövedelemtöbbletet.)
Antall József: 230 millió készpénzt szoktak nekem mondani, hogy azt mondjam. erre vagyok betanítva.
(Surányi György elmondja, hogy az csak az első negyedévre érvényes adat, ugyanis csak májusban pénzben majdnem 100 millió dollár jött be akár privatizáción keresztül, akár új tőkebefektetéseknél. Ebből következően ez nagyon pozitív dolog. Ami pedig az árfolyamot illeti, ab ovo nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy az árfolyamot módosítsuk. De azt azért szeretné kérni, hogy az IMF-nek ne ajánljuk fel azt, hogy mi a leértékelést támogatjuk, nekik úgyis mindenről az jut eszükbe, hogy értékeljünk le.)
Antall József: Mielőtt feltesszük a kérdést, hogy Botos József főigazgató úr tudjon felelni, úgy vettem ki az érdekelt miniszteri állásfoglalásokból, hogy 800 az a határ, amire a Nemzeti Bankot a tárgyalások során felhatalmazhatjuk. Persze csak akkor, ha muszáj, mint végső. Kimondhatjuk? Ez a javaslata a pénzügyminiszternek?
(Kupa Mihály: Igen.
Több további hozzászólást követően.)
Antall József: Akkor azt javasolom, hogy az érdekelt Nemzeti Bank, külgazdasági tárca, Pénzügyminisztérium, Bankfelügyelet, vagyis mindazok, akik ebben érdekeltek, hozzanak létre egy olyan munkacsoport, amelyik ezt folyamatosan egyezteti, hogy ilyen kérdés ne így kerüljön a Kormány elé, hogy csak találgatunk. Legalább a metodikában, a számításnál kell, hogy egységes rendszer legyen, és csak az egyeztetés szerint jöjjön ide ilyen kérdés. Ha valahol egyik vagy másik hiányos, akkor feltételezzük, hogy ki lehet egyenlíteni, vagy mondjuk azt, hogy egzaktul, itt pedig hipotetikusan ennyi. Kérem azt, hogy most újra térjünk ki a társadalombiztosításra, az előbb elhangzottakra, ami felmerült kérdésként akkor, amikor a főigazgató úr még nem volt itt. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy fogalmazza meg még egyszer a jelen lévő főigazgató úr részére ezeket.
(Kupa Mihály szerint a főigazgató úr ismeri a problémát. Elmondja, hogy minden levelezés ellenére nem kapták meg az államháztartás elszámolásához a társadalombiztosítás bevételeiről és kiadásairól a megbízható és precíz adatot. A társadalombiztosítás egyensúlyi helyzete vészesen rossznak tűnik, emiatt elszállt az egész IMF-hitelkonstrukciónk. Ehhez kellene az év végére valami becslés, hogy mi lesz?
Botos József, a Társadalombiztosítás főigazgatója szerint feltehetően a posta és az adminisztráció között van valami differencia.)
Antall József: Ne kenjék az urak ezt a közlekedési miniszterre.
(Botos József elmondja, hogy napi bevétel-kiadásaikról, a napi pénzmozgásaikról számítógépes nyilvántartás készül 5 példányban. Ebből 3 marad a társadalombiztosításon belül, egy példányt kap a Pénzügyminisztérium, és egy példányt kap a Nemzeti Bank. Ennél megbízhatóbb és gyorsabb információt adni nem áll módjukban. Elismeri, hogy likviditási zavaraik vannak. Viszont kéri a pénzügyminisztert és Surányi elnök urat is, hogy amikor a Világbankkal és a Valutaalappal tárgyalnak, és elkötelezettséget vállalnak, akkor jó lenne, ha az előkészítés folyamatába őket is bevonnák.)
Antall József: Surányi elnök úrnak is volt kérdése.
(Surányi György megkérdezi, hogy igaz-e, hogy 15 milliárd deficit van a tb mérlegében a prognosztizált 10 milliárd többlettel szemben, fél évre. Ennek ellenére az IMF-tárgyaláson mondhatják-e azt, hogy a társadalombiztosításnak a fél évi egyenlege, ami plusz 10,8 milliárdra volt belőve, az egy pár milliárddal lehet rosszabb, de valószínűleg nulla vagy afölött lesz? Botos József megerősíti, hogy nulla, vagy afölött lesz. Ezt lehet mondani.)
Antall József: Csak szeretném abbéli örömömet kifejezésre juttatni, hogy 25 év alatt az orvosok között elvesztettem történészi kisebbségi érzésemet az egzaktság kérdésében. Ebben az egy évben a közgazdászok között mérhetetlenül megnőtt a kisebbségi érzésem eltűnése. Csak ennyit szerettem volna mondani. Történészként és literátorként mint a legegzaktabb tudományok képviselője ülök továbbiakban Önök között.
(További több hozzászólást követően.)
Antall József: Akkor nem tudom, hogy még Botos főigazgató úrhoz van-e kérdés? Ha nincs, akkor annyit szeretnék mindenképpen kérni, mert ugye adva van a Nemzeti Bank, adva van a tb, és e szervek az önkormányzat felé menve új státusban is vannak, illetve lesznek hamarosan. Ennek ellenére egyet világosan kell látni, hogy az IMF-fel, vagy Világbankkal, illetve bármilyen tárgyalásnál itt egymással szorosan együtt kell működni, és nem lehet előkészítetlenül úgy tárgyalásokat folytatni, hogy ne legyenek előkészítve, ne legyenek a dolgok koordinálva. Ez volt az előzetes kérésem is. Tehát ezt intézményesíteni kell, hogy folyamatosan valamilyen szinten legyen együttműködés az érdekelt szervek között. Ezt kérem megoldani a Népjólétitől kezdve, a Bank stb. között. Azért engedelmet kérek, ilyen nem fordulhat elő, hogy rosszul tájékozódunk, vagy csak az utolsó pillanatban történik ez meg. Írásban, egzaktul, egymásnak pontosan megadva a pontos kérdésekre a pontos válaszokat, csak így lehet tárgyalni.
(Botos Katalin tárca nélküli miniszter még hozzászól.)
Antall József: A tb-ről beszél? Tb-ről? Az én feleségem is mindig helyettem felel. De én lassú észjárású vagyok, azt mondja, hogy nem figyelek, és nem veszem észre, hogy engem kérdeztek. Tessék.
(Még vita alakul ki azzal kapcsolatban, hogy több cég bár veszteséges, mégis komoly bérfejlesztést hajt végre.
Surányi György szerint ez teszi tönkre a gazdaságot, hogy nem számoljuk fel őket. Egyszerűen arról van szó, hogy miközben megfeszülünk, hogy valamilyen módon a költségvetési politikában, a monetáris politikában szigorúak legyünk, szigorítunk azoknak, akik jól mennek, és akik meg nem jól mennek, nem fizetnek, tartoznak, és élnek, mint Marci Hevesen, 41%-kal növelik a béreket. A kohászatban is magas a bérnövekedésnek az aránya, jóval magasabb az átlagnál.)
Antall József: Kérem szépen, én a következőt szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni: a Gazdasági Kabinet küldjön ki egy ad hoc bizottságot, amelyik ezt megvizsgálja egy lista alapján. Vizsgálja meg, hogy ténylegesen, gazdaságpolitikai stratégiai elgondolás és minden egyéb alapján, hogy tényleg miről van szó, mit lehet tenni, milyen szankciókat lehet alkalmazni. El kell dönteni, és utána a Kormány elé kell terjeszteni a javaslatot, és akkor állást tudunk foglalni. Akkor lezárhatjuk úgy, hogy az előbbiben is, az IMF-fel és külföldi banki tárgyalásokkal kapcsolatban az érdekeltek egy munkacsoportot állítanak fel, folyamatosan egyeztetnek, hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hogy előkészítés nélkül kerül elénk egy anyag. A másik, hogy ennél a csőd és kinnlevőségek behajtásával kapcsolatban ugyancsak létrejön a Gazdasági Kabinet irányítása alatt egy munkacsoport, amelyik ezt megtárgyalja, és jelentést tesz a Kormánynak, hogy mit javasol.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 259-263. oldalán megjelent szövege)
