1991. év

 

Antall József: Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy valóban ezt a tegnapi napon Surányi elnök úr elmondta, a minősítést is, amit kockázatminősítőként egy kormányon kívüli magánintézet végzett el. Tehát egy nagy tekintélyű magánintézmény végezte ezt a besorolást, és helyezte Magyarországot kockázati szempontból hat hellyel hátrább, és ez sajnos kategóriaváltoztatást is jelent. E tárgyban folytak tárgyalások. Kádár Béla miniszter úr is tárgyalt most az ebédszünetben a japán nagykövettel is. A miniszterelnök részére éppen a Nemzeti Bank által is összeállított, mintegy szóbeli jegyzéket továbbíttattam közvetlenül. Úgy gondolom, hogy nagyon kiskereskedelmi ízű reagálás lenne, ha most ezt, amiben előzetesen megállapodtunk, nem tartanánk be. Minden japán-magyar kapcsolat tárgyalásánál jelzésértékű ügyről van szó a Suzuki esetében, amit folyamatosan - ugyanúgy, mint a Ford és egyebeknél - minden japán-magyar tárgyalásnál megkérdeznek, ugyanis ez egy lakmuszpapír japán részről. Amikor a Kormány támogatását kértük a leghatározottabban, és a Kormány teljesen elhatárolta magát ettől a minősítéstől, most a Pénzügyminisztérium és a Kormány közvetlenül kísérli meg nemcsak a minősítést módosítani, hanem további lépéseket is tenni ennek érdekében. Azt hiszem, hogy nem lenne szerencsés most ezt nem meglépni. Azonkívül itt még arról is szó van, hogy mi elfogadunk egy határozatot, ezzel egy jelzést adunk Japánnak. Tehát ténylegesen inkább elősegítjük azt, hogy a Kormány támogassa ezt az ügyet, sőt a további tárgyalásokat segítjük elő a Suzuki irányába tett lépéssel, ami pedig ezután következik, hiszen még a költségvetési törvény módosítására úgyis szükség van. Tehát még mindig van lehetőségünk arra, hogy ez, amit most a Kormány elfogad, azt nekünk még úgyis a parlament által is módosíttatni kell. Pontosan ez a kettő közötti lehetőség egyrészt gesztusértékű, és akkor még mindig van egy biztosítékunk arra, hogy ha ez nem válik be, akkor még mindig az Országgyűlésben is módunk van ezt akadályozni. Úgy gondolom, megértve a Nemzeti Bank első reakcióját ebben a kérdésben, de nekünk a japán kormányt ezzel a lépéssel is támogatnunk kell. Azt a kormányt, amelyik velünk egyetért, és minden eszközt megragad arra, hogy ezt a kockázatminősítő intézményt rávegye arra, hogy ezt az állásfoglalását egyrészt ne hozhassa nyilvánosságra, sőt visszavonja és korrigálja. Persze egy ilyen lépés, amiről Önök tudnak, ha nyilvánosságra kerülne, az nem lenne jó, annak ártanánk, akitől a támogatást várjuk. Azt hiszem, hogy ez a minősítési állásfoglalás megelőzte a nagykövettel való tárgyalást, amiről Surányi elnök úr is tud. Ezt az egész kérdést, a kockázatvizsgáló intézménynek ezt az állásfoglalását kérem zárt anyagként kezelni, mert ez olyan, ami rontja a megítélésünket. Egyelőre csak arról van szó, hogy Japán nem is Magyarországot érintően, hanem a térséget tekinti rendkívül kockázatosnak. Ezen belül Magyarországot, a térképre ránézve, a válságövezetekkel szomszédosnak minősíti,? és nem kizárt, hogy a lengyeleknek tett párizsi klubbeli? engedmény? bizonyos mértékű viszonzásáról van szó, amivel nem értettek egyet a japánok. Tehát itt valószínűleg egy ilyen tényező is szerepet játszhat. Tehát a kormányülésen e kérdésben elhangzottak teljesen zárt anyagként kezelendők. Ezt kérem figyelembe venni. 

 

 

Antall József: Na de ez miért most derül ki, miért most kerül ide ebben a formában ez a probléma? Na most itt azt kell tudni, hogy ha ezt itt nem tesszük meg, akkor japán részről ezt úgy tekintik, hogy ez nem japán hiba, ha jól értem… (Közbeszólás: így van.) Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy most a japánokkal szemben tanúsítunk egy barátságtalan magatartást a legrosszabb pillanatban, ugyanakkor viszont van nekünk itt egy belső, abszurd helyzetünk. Tehát akkor meg kell találni azt az áthidaló megoldást, hogy mit közlünk a japánokkal, és akkor a legrövidebb időn belül mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy egy ilyen vegyesvállalat létrejöjjön. Vagy működik elvileg egy ilyen vállalat, hogy Autókonszern?

 

 

Antall József: Kérem szépen, akkor kell találni egy áthidaló megoldást. Szakmai szempontból mi a vélemény? Mit tudunk csinálni? Tehát hozhatunk, sőt, kell hoznunk egy elvi határozatot, hogy a megfelelő magyarországi feltételek biztosításával, és biztosítása esetén ezeknek jogi stb. rendezése után ezt a garanciavállalást megtesszük. Ez az egyik. Tehát a japánokkal egy elvi határozatot közölhetünk, és ezzel egyidejűleg mindent mielőbb meg kell tenni a jogi rendezés érdekében. Nincs miniszteri biztos? Pedig már mindenre van. Ebben az ügyben akkor most egy elvi határozat és egy olyan határozat kell, amiben az érdekelt tárcák egy héten belül a Kormányt tájékoztatják mindazoknak a lépéseknek a megtételéről, ami magyar oldalról szükséges, és nem a japánok szempontjából. Tehát most a japánok részére hozunk egy elvi határozatot, hogy a magyar feltételek megteremtésével egyidejűleg ebben a formában a Magyar Kormány a vegyesvállalat részére az állami garanciát biztosítja. Ez az elvi határozat. Ezzel egyidejűleg kérem az érdekelt tárcák megnevezését, amely körben benne van az előterjesztő Pénzügyminisztérium és természetszerűleg az ipari minisztérium. Az ipari minisztérium részéről kérjük egy miniszteri biztosnak az átmeneti időszakra - ameddig ezt rendezik - az azonnali kinevezését, vagy megbízását, továbbá az egészbe a Nemzeti Bank bevonását is. A külgazdaság nagyon érdekelt ebben, nem? Egyidejűleg kérem annak is a kivizsgálását, hogy hogyan történhetett az meg, hogy ez idekerült ebben a formában. Hogyan történhet meg, hogy egy éve tárgyalnak a japánokkal, és ha ezek a feltételek mind nincsenek meg, hát ez hol futott össze? Magyar részről ki foglalkozott vele? A nem létező vállalat? Hát ez a Minisztertanács határozata, hogy az ipari minisztérium a felelős azért, hogy ez végrehajtódjék. Van-e ellenszavazat? Nincs. további hozzászólás? (Nincs.) Tartózkodás? Nincs. Teljes egyetértés. Akkor tehát a határozat úgy szól, hogy a Suzuki és az Autókonszern Rt. által létesítendő vegyesvállalat részére az állami garanciákról intézkedünk, tehát ami a határozati javaslatban van. 2. külön pontjában pedig az ipari miniszter, a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank megbízást kap arra, hogy ennek feltételeit a magyar oldalról megteremtse, és a leggyorsabban erről tájékoztassa a Kormányt.

 

 

 

Antall József: Félreértések elkerülése végett: a Soproni Városi Kórházról van szó? (Valaki bemondja, hogy igen.) tehát nem az Állami Szanatóriumról,? hanem a Városi Kórházról van szó. Ez az egyik. A másik egy kérdés lenne. Felmerült a munkaerő kérdése. Ez felmerül más esetekben is. Például Franciaországban bizonyos feladatok végrehajtásánál, beleértve még a filmeket is, kikötik a szakszervezetek, hogy egy koprodukció esetén mely szerepet játszhat francia színész és melyet külföldi. Kérdésem az - tulajdonképpen nemcsak ennek az ügynek a kapcsán -, ha ez szélesebb körűvé válik, munkaügyi szempontból ki lehet-e dolgozni - lehet, hogy nem, tehát csak kérdem - olyat, hogy bizonyos százalékban vagy bizonyos feladatkörökben magyar munkásokat kötelesek foglalkoztatni és magyar szakembereket, és ennek adott esetben versenytárgyalásoknál például lehet-e a tendernél egy szempont. Ez számos országban van. Ez komoly foglalkoztatási problémát is jelenthet, miután említetted Miskolcot is. Tehát Sopronba nem köteles átjárni, ez az osztrák munkanélküliség szempontjából jó, másik oldalon világos, hogy minden vállalkozó ragaszkodik egy bizonyos stábhoz, akikkel dolgozik. De azt hiszem, hogy e téren túl lazák vagyunk.

 

 

Antall József: Itt csak egy mellékmondatként jegyzem meg, hogy érdemes azért külön megnézni Sopront és ezeket a határ menti területeket. 15-20 éve óriási az osztrák forgalom, rendkívüli méretű az üzletekben. Ugyanakkor Sopronban, ha meg nézzük a város állapotát, helyreállításokat, a renoválásokat, a különböző egyéb befektetéseket, siralmas. Miközben, aki megnézi saját szemével, láthatja, hogy a vendéglőkben is devizában fizetnek. Tehát azt hiszem, hogy egyébként ez független ettől a kórházi kérdéstől, érdemes ezt azért megvizsgálni, hogy hogy lehet, hogy bár ezekben a városokban rendkívül nagy az idegenforgalom, rendkívüli nagy a bevásárlás, minden, de minden pénz eltűnik, de hová tűnik el?

 

 

Antall József: Ez vonatkozik az elmúlt évtizedekben végrehajtott osztrák építkezésekre és vállalkozásokra is, ami történt Magyarországon. 1847 után, amikor felépült Budapest, és itt megtelepedett a működő tőke, itt ruháztak be, itt alapítottak vállalatokat, és Magyarországon gyártott termékekkel rendezték be ezeket, azzal szemben, ami az elmúlt 10 évben történt. Az utóbbi években elsősorban készen hoztak mindent kívülről, és a magyar gazdaság részéről ez nem jelentett semmi pozitívumot. Nem telepedtek le Ganz Ábrahámok és egyebek szükségszerűen. Tehát, ha mi most ebben az új helyzetben nem törekszünk arra, és ezt nem következetesen hajtjuk végre, hogy Magyarországon kikötjük, hogy magyar munkaerőt kelljen alkalmazni, vagy milyen részben kell legalább magyar berendezésekkel és egyebekkel berendezni, akkor Kenya vagyunk, vagy még az sem, hanem Nigéria. Tehát ez egy lehetetlen dolog. Tehát ezt kell gazdaságpolitikailag, iparpolitikailag átgondolni és végrehajtani. Ez a koncepciók alapkérdése különben, pláne ilyen határ menti területeken. Ha egy ilyen versenyeztetés nélküli vállalkozó megkapja ezt a projektet, az egyszerűen átjár a szomszédba és megcsinálja, amiből lényegesen kisebb a haszon. Tehát ezt föltétlen érdemes érvényesíteni.