1991. év

(Kupa Mihály pénzügyminiszter tájékoztatást ad arról, hogy a Gazdasági Kabinet szombati, rendkívüli ülésén a miniszterelnök úr részvételével megtárgyalta ezt az anyagot, hiszen múltkor úgy döntött a Kormány, hogy menjen Gazdasági Kabinetre, ne itt folytassunk gazdasági vitákat. A vita eredményeként lényegében a gazdaságpolitikai koncepció alapelveit a Kabinet elfogadta, egyben úgy döntött, hogy az ágazati politikák ne kerüljenek most az Országgyűlés elé. Még megjegyzi, hogy az MTI-közlemény, amit a Miniszterelnökségről juttattak el a sajtóhoz, félreérthető dolgokat közöl, például azt, hogy hevesen bírálnak egyrészt azért, mert nincs válságkezelő program a keleti kereskedelem összeomlásában, másrészt már nem tudom miért.)

Antall József: Ezt azonnal kérem kivizsgáltatni. Most vizsgáltasd ki és azonnal. Egy biztos, hogy innen hivatalosan semmi nem mehetett ki. Abban az esetben, ha ezt valaki eljuttatta, akkor azt természetesen ki kell vizsgálni.

(Kádár Béla nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere szerint a szombati kabinetvita után az anyag továbbfejlődött, abba az irányba, amit ő kívánatosnak tartott. Koncepcionálisan is, meg taktikailag is fontosnak tartaná, hogy legalább utaljunk egy olyan verzióra, hogy mi történik akkor, ha a feltételezettnél jóval nagyobb mértékű a keleti kereskedelemnek az összeesése, ne akkor kezdjük el a koncepció kidolgozását, mert ebben az esetben az egész programot módosítani kell. Szerinte a kisebb pontosítások bilaterálisan megejthetőek, ezért javasolja a Kormánynak az anyag elfogadását.)

Antall József: Annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy nagyon köszönöm, és nagyon örülök, hogy Kádár Bélának ez a véleménye. Egyet tartok megfontolandónak, hogy ezekre az eshetőségekre feltétlenül kell készíteni ilyen programot. Nem javasolnám, hogy most ezt adjuk közre, hanem ahogy ezt egy vezérkar megcsinálja több eshetőségre, szóval ezek Schliffen-tervek? legyenek, amelyeket, ha az a támadás ér bennünket arról az oldalról, akkor előhúzzuk a fiókból. Tehát legyen legalább három-négy variáció. Teljesen egyetértek ezzel, hogy ebben a formában, de ezt ne vegyük be, legfeljebb egy utaló mondat lehet arra ebben az anyagban. Tehát amikor ezt mi elfogadjuk, ezeket a Kádár Béla által javasolt megoldásokat meg kell csinálni, fokozatok szerint.

(Többen hozzászólnak a vitában, köztük Mádl Ferenc tárca nélkül miniszter, aki nem érti, hogy mit jelent az anyagban az, hogy decentralizálni kell a privatizációt, mert ha ez azt jelenti, hogy a volt tanácsi vállalatok? privatizációját le kell vinni önkormányzati döntési szintre, akkor ezzel nem ért egyet.)

Antall József: Itt szeretnék egy megjegyzést tenni mielőtt az általam említett nyilatkozat félreértések elindítója lenne. Demszky Gábornak ugyanis volt egy nyilatkozata a sajtóban. Csak egy újság adta ki a cáfolatot. Boross és Kupa miniszter úr volt jelen. Nemes egyszerűséggel a főpolgármester úr kijelentése nem felel meg a valóságnak. Semmiféle ilyen tárgyalás nem folyt, hogy az alapítónak adnánk vissza a privatizálási jogot. Egyszerűen ez egy hazugság. Hazugság, amit kijelentett, semmiféle ilyen tárgyalás nem folyt. Tehát ezt szeretném hangsúlyozni azért, hogy ez mindjárt egyik válasz arra, hogy mi állítólag ezt szerettük volna. Egyszerűen az egész tárgyalás folyamán azt a taktikát ösztönösen, avagy tudatosan folytatták, hogy bizonyos mellékes kijelentéseket tettek, és részükről egyáltalán semmiféle válasz nem volt. Erre vonatkozóan egyet kértünk, hogy írásban tegyék le a javaslataikat. Ezt letették?

(Boross Péter belügyminiszter válaszában közli, hogy úgy döntöttek, hogy mégsem teszik le, hanem a mai napon közgyűlésen tárgyalják.)

Antall József: Igen, tehát mi meghallgattuk őket, és közöltük, hogy írásban tegyék le az állásfoglalásukat. Minden más kijelentésük számunkra addig az íráson kívül érdektelen. Ennyit szerettem volna mondani ehhez. Nem kívánom részletezni az egyéb primitív alkuajánlatokat és egyebeket, amik elhangzottak, mert tisztelem Budapest volt főpolgármestereinek emlékét és státuszát ahhoz, hogy ne nyilatkozzam erről. Tessék!

(Többen hozzászólnak, köztük Surányi György a Nemzeti Bank elnöke is, aki az anyagból kiemeli azt, hogy a programban benne van az, hogy a Kormány vállalkozói alapon a Világkiállítás megrendezése mellett van, ami egy egyoldalú elkötelezettséget jelent. Ez természetesen a Kormány szuverén döntése kell, hogy legyen, de ezt követően a Kormány nem mondhatja azt, hogy nem támogatja.)

Antall József: Kérem majd jelezni, hogy a Világkiállításról egy kormányzati előzetes állásfoglalást fogok majd kérni. A másik kérdés, hogy folyamatosan felmerült, Boross miniszter úr is rámutatott, és erről beszéltünk tegnap többször a menedzserképzőnél is. Tehát itt folyamatosan jelentkezik az állam és a Kormány szerepe a gazdaságpolitikában. Itt világosan meg kell fogalmazni, hogy mikor mit értünk ez alatt. Tehát az állami beavatkozás gondolata és a kormánypolitika, ezek egyrészt különböző dolgok, másrészt nem eléggé tisztázottak, amikor államról beszélünk. Régen a központi államhatalomról szóltak, ami eltérő az önkormányzattól. Tehát ezeknek a fogalmi használatoknak még egyszer az átfésülése szükséges lenne. A privatizáció, ez, ami többször elhangzott, hogy hiányzik a privatizáció nemzeti stratégiája. Ez igaz, valóban nincs kidolgozva, de azért ennek az alapvonalait kijelentő formában kell megadni. Ez többször visszatérő probléma. A Vagyonügynökséget érintettük itt, hogy hogy történik a privatizáció, ez egy vitatható dolog, de most nem kívánok a Vagyonügynökségnél erre rátérni. Azt hiszem, hogy a magyarországi privatizációnál egyszer beszélni kell arról, hogy milyen tempót tartanánk helyesnek, és milyen tempó érvényesül, és ezt vizsgálni kell, hogy valóban mi történik, mert itt meglehetősen ellentétes kijelentések történnek. Megemlíthetem azt, hogy mindenki, amikor itt volt még Thatcher is és mások is, tulajdonképpen felhívták arra a figyelmet, hogy ez a privatizáció nem egy könnyű és gyors dolog. Sem Angliában, sem Franciaországban nem ment egyik napról a másikra, ahol ágazatokat kellett privatizálni. Tehát az egyik oldalon valóban ez egy jól használható demagógia velünk szemben, hogy nem jól és nem elég gyorsan megy. De erre válaszolni kell, hogy miben nem megy. A másik oldalon azért a Vagyonügynökség feladatkörében és szerkezetében komoly problémák vannak. Én az egyik alapvető problémát abban látom, hogy a vagyonalap szerepe, tulajdonképpen, hogy az állami vagyon kezelője, ez nem kap elég hangsúlyt, és a másik, például itt vannak a bankok. Most, ugye, ez egy aktuális kérdés. A Vagyonügynökség mint tulajdonos jelentkezik a bankok esetében is. Hány százalék körülbelül ez? Közel 50%-ának a Vagyonügynökség a kezelője. Ezért feltettem Csepi Lajosnak a kérdést, hogy van egy ilyen Vagyonügynökség, amelyik most ugye pontosan megfogalmazva 50%-os tulajdonlást jelent, és megkérdeztem, hogy ennek a hatalmas államvagyonnak a kezelését a Vagyonügynökségen belül hogy oldják meg ilyen erőkkel? Mire azt mondta, hogy van egy nagyon okos ember, a Bokros Lajos az igazgatótanácsban és egy nagyon tehetséges fiatalember a Vagyonügynökség apparátusában. Kérdem én, hogy a magyar Vagyonügynökség és vagyonalap, mivel nem értek hozzá, de elkértem a sémáját a Vagyonügynökségnek, és nagy érdeklődéssel néztem meg. Hát, kérem szépen, azért ez nem hiszem, hogy megnyugtató, nem hiszem, hogy egy tehetséges fiatalember és egy okos ember az igazgatótanácsban megoldja ezt a kérdést, miközben a magyar bankok 50%-ának a tulajdonosaként működik a Vagyonügynökség. Ez egy megállapítás, amit szeretnék mondani. Tehát én úgy gondolom, hogy a Vagyonügynökség a jelen jogszabályi lehetőségeken belül privatizációs stratégiai alapelvek kitűzésével valóban dönt olyan kérdésekről, és nyilvánvaló, megfontoltan és jól dönt, ami elé kerül. Bizonyos összegalap nem kerül elé. A Vagyonügynökségnek a belső szervezete egy öröklött szervezet, ahol az igazgató, ügyvezető igazgató megtanult számos dolgot az ott lévőktől az elmúlt időszakban. Úgyhogy, ezt ő mondta. Tehát én úgy gondolom, hogy amikor mi most egy privatizációs stratégiát gondolunk át és nevezünk meg, akkor az Állami Vagyonügynökséggel egyrészt foglalkozni kell mint vagyonalappal és mint vagyonügynökséggel, azzal, hogyan kezeli azt a vagyont. Az már világos, hogy itt nincs szó és nem lehet szó Magyarországon – éppen Mádl miniszter úr mutatott rá –, hogy itt egyik pillanatról a másikra tudunk mindent privatizálni. Ha pedig nem tudunk, akkor igenis a piaci körülmények között működtetett állami tulajdon formával számolni kell, és nem akarok most időpontot mondani, hogy meddig. De mindenesetre számolni kell, és a privát szférával azonos körülmények közötti szereplőként kell ezzel számolni. A Vagyonügynökségnek meg kell vizsgálni ezt az oldalát is, mert ez egy kicsit háttérbe került. Ez az egyik. A másik, hogy amikor a privatizációt végrehajtjuk, és amikor itt a Kormány és az állami beavatkozás kérdéséről beszélünk, akkor nem kell, hogy röstelljük azt a részét az állami beavatkozásnak és a kormányzati beavatkozásnak, ami minden országban és minden piacgazdaságban természetesen kötelezettsége a kormányzatnak. A privatizáció érdekében is állami beavatkozás van. Tehát igenis aktív, határozott kormánypolitikát kell e téren képviselni, hogy miben kívánunk aktív állami beavatkozást. Ez nem azonos semmiféle tervutasításos és egyéb olyan politikával, amit itt senki és egyetlen párt sem vall magáénak. De az állami szerepvállalást, azt nem kell röstellni, hanem hangsúlyozni kell. Vonatkozik ez a szociálpolitikára is. Én úgy gondolom, hogy a szociálpolitika az a terület, ahol minden forrást meg kell mozgatni. A szociálpolitikai és a szociális háló szövögetésében mindenféle egyéb társadalmi privát és egyéb szférát, akár karitatív szervezetet is igénybe kell venni. De erre volt valaha az úgynevezett Egri majd Magyar Norma a két világháború között, ugye, amelyik egy modell volt a mai szóhasználattal. És ennek megfelelően az akkor Egri vagy Magyar Norma szerint ez egy világosan megfogalmazható dolog. Ez és a szociálpolitika igenis egy aktív kormányzati politikát jelent, amiben szerepet kapnak az érdekvédelmi szervezetektől a karitatív szervezetekig és maga az állam is, mint szerepvállaló. Egyáltalán, vissza kell térni arra a gondolatra – az állam részleges felelősségére, arra, hogy részleges forrásnyújtó tud lenni –, amit valaha az államsegély fogalma jelentett. Ilyen volt például egy iskola, amelyiket magániskolaként, önkormányzati, községi iskolaként vagy egyházi iskolaként tartottak fent, de olyan közérdekű cél érdekében működött, hogy állami segélyt kapott. Ez a szisztéma tehát az állami segély, az állam kiegészítő szerepe. Tehát amit az állam működőképesnek érez, bár saját forrásból működik, ennek ellenére kap szubvenciót, tehát ebben az irányban nyilván el kell menni. végül azt szeretném még megjegyezni, hogy ez a program a Kormány gazdasági programjának egy kiviteli programja, amelyik tükrözi a koalíciós kormánynak a programját. Ennek a programnak jelenti a kivitelezését, a megvalósíthatónak tűnő program gyakorlati összefoglalását, iránymutatását, menetrendjét. Szeretném azt is jelezni, hogy tegnap a Magyar Demokrata Fórumnak kibővített elnökségi ülése volt, ott is elhangzott, hogy ez a program az, ami mögé oda tud állni a Magyar Demokrata Fórum is. Meggyőződésem is, és az eddig jelen lévő két pártelnök magatartása és kijelentései alapján is úgy érzem, hogy ez nem csak a Magyar Demokrata Fórum állásfoglalása, hanem közös kormányprogram, és a kormánykoalíció tudja vállalni. Természetes dolog, hogy lehetnek hangsúlybeli különbségek. Azt is hozzáteszem, hogy többen megvizsgálták azt is, hogy ennek a megállapításai a Demokrata Fórum és a másik két koalíciós párt eredeti programjával hogyan egyeznek, és a szorgos analizálók azt is megállapították, hogy ugyanazokat a tételeket, ugyanazokat az irányelveket követi, amelyek igenis szerepelnek a kormánykoalíciónak még a választási programjában is. Tehát vállalhatónak vélik. Nyilvánvaló, hogy egy választási program vagy egy első kormányprogram és egy kilenc hónap után felülvizsgált, átrágott gyakorlati program közt lehetnek eltérések, de ez azt jelenti, hogy a koalíció vállalja ezt. Azt hiszem, hogy ez egy komoly támogatás a Kormány és a gazdasági szféra részére, hogy ezt ebben a formában fogalmazták meg. Végül, amit Bod Péter Ákos felvetett, azt nagyon fontosnak tartom, hogy a Gazdasági Kabinet dolga, hogy ezt a bizonyos stratégiához szükséges elemzést elvégezze. Ezt elvégezheti egy munkacsoport is. És hogy ennek legyen egy valóban folyamatos menetrendje – én úgy gondolom –, és éppen a szombati Gazdasági Kabinet ülését részben végighallgatva, ott is megerősödött bennem, hogy ez a gazdasági stratégia abból fog következni, ha az ágazati stratégiák és az ágazati koncepciók elkészülnek, összhang-ban ezzel, mert addig ezek általánosságban mozgó megállapítások. Tehát ott el is hangzott, ezt személy szerint mondom, elhangzott az, hogy az iparpolitika, a kereskedelempolitikai koncepció rendkívül hiányos. Elhangzott az, hogy az agrárpolitikában is milyen célok vannak. Hónapok óta itt a földtulajdonkérdés és egyebek kötik le elsősorban a külvilág számára az érdeklődést, de azt, hogy mi tényleg tagjai kívánunk lenni a Közös Piacnak, és versenyképesek akarunk lenni a világban, és az milyen mezőgazdaságot igényel, arról kevésbé esik szó. Mi ezért gondoljuk úgy, hogy a kárpótlási törvény az egy olyan alap, ami a tulajdonviszonyokat rendezi, stabilizálja és egy bizonyos rehabilitációt nyújt. Utána itt a piac törvényei szerint – külső és belső, főleg a külső hatások miatt – a környezet itt ki fog alakulni, és nekünk ezt megint befolyásolni kell tudni. Ez nem állami beavatkozás abban az értelemben, hogy közvetlen utasítást adunk, de itt kormányzati politikát kell követnünk, annak bizonyos eszközeivel, hogy Magyarországon rentábilis birtoknagyságok legyenek, rentábilis szövetkezetek legyenek, akár társaságként, részvénytársasági vagy bármilyen más formában értékesítő, na de ezt elő kell segíteni. Ehhez aktív kormányzati politika kell. A külgazdasági tárca a stratégiáját felvázolta és ezt ismerjük, na de nem kisebb fontosságú, hogy legyen egy belkereskedelmi stratégia is. Az egész hazai belkereskedelem, az egész fogyasztás és ennek struktúrája hogyan alakuljon, ez nincs kidolgozva, vagy legalábbis én nem tudok róla, hogy ez meglenne. Ugyanez érvényes a belső piacnak a vizsgálatára. Hát ez az alapvető stratégiai kérdés, ezt ehhez kapcsolódva mind meg kell csinálni. Na most itt világos, hogy az ipar és a kereskedelem, a közlekedés, az agrárszféra stb., tehát a gazdasági tárcák és ágazatok esetében ez egyértelműen kapcsolódik ehhez az anyaghoz. Itt fel szeretném hívni külön a figyelmet a bankszférára, továbbá arra, hogy ágazatként ehhez kapcsolódnia kell a szociálpolitikának is, mégpedig a szociálpolitika mindkét részének. A szociálpolitika egyik oldalon a munkaügyben tükröződő közgazdasági oldalának a munkaerő-gazdálkodási, átképzési stb. része. Tehát annak a gazdaságpolitikának, amelyik a termelés szemszögéből, de a termelésből már kiesett és a külön kezelést igénylők szemszögéből is vizsgálja, ami a népjóléti tárca körébe tartozó kérdés. Ezt ki kell dolgozni valóban a prevenció alapelvével. És itt jönnek azok a részleges kérdések, ahol szintén meggondolandó, hogy hogyan kell hozzákapcsolni a többi tárcához, például akár a honvédelemhez, mert annak is van gazdasági szerepköre, hiszen piacot jelent a honvédség, és munkaerőt is, bár ettől még nem tekinthető gazdasági tárcának. Na most a többi tárcánál ez megfontolandó, mivel itt nem a kormányprogram egészéről van szó. Itt nem arról van szó, hogy ebben benne van minden ágazat az igazságügytől az oktatásig, de benne kell lenni az összegezésben néhány olyan utalásnak, ami a gazdaság szemszögéből vizsgálja az oktatást, a képzést, tehát magát az embert, mint a termelés tényezőjét. Nincs kizárva az egyáltalán, hogy elkészüljön egy olyan anyag, ami a gazdaság és az oktatás kapcsolatát bemutatja. Úgyhogy javaslom mindegyik tárcának, akár a környezetvédelminek, akár a kulturális tárcának, akár a technológiai szempontból a műszaki fejlesztésnek, csináljanak egy első változatot a gazdaság és a humán szféra kapcsolatáról, ugyanis a gazdaság és a humán szféra kapcsolatát egy összegező tanulmányban az ágazati kiegészítő részbe be fogjuk venni. Ilyen tanulmányok, amelyek a gazdaság és kultúra kapcsolatát bemutatják, vagy az oktatásnak, mint gazdaságfejlesztő tényezőnek a szerepét. Hát erre kitűnő tanulmányok jelentek meg, ezt meg kell csinálni, mert ez valóban termelési tényező, és ezt az anyaghoz hozzá lehet kapcsolni. Úgyhogy, ami kritika itt elhangzik és megjegyzés, hogy minek kellene még benne lennie, arra mindegyikre azonnal azt mondom, hogy tessék megcsinálni. Azt a tárca készítse el, és az jelentkezni fog a következő kötetben.

(Miután több kritika éri a bankrendszert, annak védelme érdekében Surányi György szólal fel. Elismeri, hogy a bankokban lévő állami tulajdon tulajdonosi kezelésével senki nem foglalkozik, de vajon foglalkozik-e valaki a magyar gazdaság 2000 milliárd forintnyi egyéb állami tulajdonának a tényleges kezelésével? Szerinte ugyanúgy nem foglalkozik senki, és valahogy mintha kevesebb visszhangja lenne ennek a dolognak.)

Antall József: Én Surányi elnök úrral messzemenően egyetértek, hiszen tulajdonképpen a Kormány működési időszakának a védelmét is jelenti, amit elmondott, a külső és belső kritikákkal szemben. Világos, hogy egyetértek vele, de nekünk arra kell felkészülni, és nekem azt kell hangsúlyoznom, azt kell a Kormány elé tárnom, amiben a kritikák érnek bennünket kívül és belül, azt is figyelembe véve, hogy ezeket a kritikákat – akár a Libértation-nak? a kritikáját, épp most olvastam, vagy egyéb kritikát – adagolják, és ezeket innen kapják. Ezeket a kritikákat a csalódott partnerektől is kapják, de nekünk ezeket ettől függetlenül meg kell vizsgálni. Ami a bankokat illeti, azon a téren is ameddig eljutottunk a kereskedelmi bankhálózat területén, a legfejlettebbek vagyunk. Mégis jelentkezik egy alapvető kérdés az elhangzott kritikákban, amire nekünk fel kell készülni, hogy Magyarországon a kereskedelmi bankok komoly profittal működnek, nagy haszonnal, és megéri itt bankárnak lenni, állami bankárnak. Ez viszont a termelésben nem feltétlenül hatékonyan térül vissza, és nem feltétlenül hatékonyan jelentkezik. Ez a vélemény. Na most, ha ez a vélemény teljesen alaptalan, akkor azt kell megmondani, de ha nem alaptalan, akkor ezzel természetesen nekünk foglalkozni kell, mert a műtét kitűnően sikerül, és a beteg elhuny. Ha azt tudjuk meghirdetni, hogy a magyar monetáris politika tökéletesen és kitűnő eredménnyel működik, de ez a magyar gazdaságban nem kellőképpen jelentkezik, akkor valahol mégis zárlat van. Én itt azt hiszem, hogy nem kell bizonyítani, ha makroökonómiai oldalról érkeztek kritikák, akkor én a fiskális, vagy a monetáris szférát védelmeztem mindenkor, ha úgy éreztem, hogy igaztalan vagy egyoldalú. Ennek a három területnek a közös felelősségét kell hangsúlyoznom, mert bármelyik területet valaki egyoldalúan preferálja, akkor azonnal kénytelen vagyok a másik kettőt, vagy egyiket védelmezni. Én azt hiszem, hogy a magyar bankrendszernek a hatékonyságát kell vizsgálni, és ennek a bankbizottságnak ez az igazi feladata. Az a feladata, hogy vizsgálja meg azt, hogy tényleg a magyar gazdaság szempontjából ez a bankrendszer hogyan működik, valóban betölti-e ezt a szerepét, vagy tehet-e még ajánlásokat ebbe az irányba, és azt hiszem, hogy a kialakuló, vagy kialakult bankrendszerünkben ezt azért még érdemes elmondani. Ha nincs több hozzászólás, visszaadnám a szót a miniszter úrnak, és azt hiszem, ha ez a sajtóban Kupa-programként, kormányprogramként elfogadhatjuk, ezt senki nem fogja sérelmesnek tartani, de ettől ez még kormányprogram.

(Kupa Mihály szót kérve először is megköszöni minden kormánytagnak és a miniszterelnök úrnak is a segítségét e program kialakításában. Lehet, hogy ez az ő neve alatt fut, de ez nagyon közös program. Több kisebb kérdést még érint a hozzászólásában, köztük reagálva Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter felvetésére, miszerint megfontolandó, hogy a kultúra lesz szelvényvagdosó tulajdonos, vagy a szelvényvagdosók finanszírozzák a kultúrát.)

Antall József: Itt van egy reflex, bocsánat, hogy ezt megjegyzem. Van egy reflex a kultúra képviselői között részben a legutóbbi évtizedek finanszírozásában. Volt Magyarországon a Közalapítványi Ügyigazgatóság.? Magyarországon II. József után a szekularizált egyházi vagyonból következett az, hogy a kultúra egy nagyon jelentékeny részét, az államit, nem az egyházit, ebből finanszírozták. Egy rádiónyilatkozatban elmondtam, hogy igaztalan a múlt rendszer elleni azon vád, hogy milyen kicsi összeget fordított a költségvetésből a kultúrára. Azért nem igaz, mert az állam óriási vagyonnal rendelkezett, és amit abból finanszíroztak, az nem szerepelt a pénzügyminiszter költségvetési tételében. Most ez a reflex működik itt, és ez egy szemléleti kérdés, amit el kell dönteni, hogy az állam mit tud a vagyonából adni, az önálló gazdálkodást, az egyetemi vagyont, egyebeket? Melyik irányt? Ez vonatkozik az egészségügyre éppúgy, amit a kincstári kérdésnél kell majd megvizsgálni.

(Kupa Mihály megjegyzi, hogy tehát hozadékból vagy adóból finanszírozzuk. Pungor Ernő tárca nélküli miniszter szót kér, és megjegyzi, hogy a műszaki értelmiség a problémákat abban látja, hogy ma az ipar egy részében az ipari vezetés még a régi, az, amelyik korábban is gátolta azt, hogy feljöjjenek új eszmék, új dolgok az ipar területén. Ez nem változott meg. A műszaki értelmiség valóban dolgozni akar, és várja a Kormánytól, hogy hívja.)

Antall József: Azt hiszem, hogy erről külön érdemes lenne szólni. Itt nekünk a kereteket kell megteremteni. Jogszabályokat, megoldásokat kell keresni, hogy ezt valóban, hogy tudjuk megoldani. De ez része az iparpolitikai koncepciónak, hogy mit akarunk, mert a zsilipek csak akkor nyithatók meg, ha a monopóliumok felszámolása megtörténik ott, ahol fel akarjuk számolni, ott, ahol a vállalatokat meg akarjuk változtatni, ahol szétszedünk trösztöket. Tehát ez annak része, hogy mozgást tudunk-e teremteni, de nem a mi oldalunkról, mert különben a leváltások is ugyanúgy történnek, mint egy pártállami szerkezetben. Tehát nekünk a feltételeket kell megváltoztatni, és nekünk ezt gazdaságpolitikai eszközökkel kell megteremteni. A másik része, az már pszichológiai kérdés és politikai kérdés, hogy a Kádár-rendszer jellegéből következően Magyarországon nem volt széles körű forradalmi indulatú szakértelmiség egészen a választásokig. Mondjuk ki ezt világosan. Vagy ha úgy tetszik, 1989-ig. 1990. év elejéig a magyar értelmiség nagy tömegei figyelő pozícióban voltak, hogy sikerül-e az átalakulás? Előtte egy évvel pedig egy másik figyelő pozíció-ban volt, hogy elvisznek-e bennünket. Amikor az átalakulás már olyan mértékűvé vált, hogy hihetővé vált, hogy megtörténik, nemcsak az értelmiség, hanem az ország is jelentkezett, és kezdte el keveselni a programunkat. Ezt az igazsághoz azért szerettem volna elmondani, mert én emlékszem arra, hogy ’90 előtt az úgynevezett 80 huszárral? lehetett még csak mindenhol találkozni. Tehát, akkor a feltett kérdésem az, hogy nincs több hozzászólás? Akkor ebben a formában az előterjesztést a javításokkal, amit Kupa miniszter úr láthatóan szorgosan jegyzett, a Kormány a programot elfogadta. Stiláris javításra nem tudom, hogy sor kerül-e még a Pénzügyminisztériumban. Ha esetleg szükséges, a Miniszterelnökségről a Diczházy vagy mások, Nagy Zoltánnal együtt behívhatók közvetlen úton. Jó író emberek vannak, akik közgazdásznyelven ezeket stilárisan átjavítják. Utána pedig kérdésem az, hogy az ágazati kötetnek a megcsinálásához nem lenne-e célszerű egy időpontot megjelölni. Erre nem emlékszem, hogy a Gazdasági Kabinet ülésén volt-e javaslat. ha nem, akkor azért én egy időpont javasolnék. Ha ez megszületik mint állásfoglalás, akkor ezt mindenki kézbe veszi a tárcák részéről, és elkezdhetik készíteni az ágazat teljes koncepcióját körülbelül most már ebben a szellemben. Mikorra javasolják ennek elkészítését? Esetleg Kádár miniszter úr, aki előre van ebben, mit javasol, milyen időpontot?

(Kádár Béla miután a tárcája nagyjából már el is készítette az ágazati programját, nem tartaná fairnek, hogy ő mondjon időpontot.)

Antall József: Egy hónapon belül? Kérdezem. Úgy tudom, hogy a közlekedés is elég előre van, sőt a közlekedés már készen is van. Akkor megkérdezem, az ipar-kereskedelem és agrárszférát, mi az az idő, amit felelősséggel tudnak vállalni?

(Az ipari tárca április közepére, a földművelésügyi tárca szintén április közepére, legkésőbb április végére tudja vállalni az elkészítést.)

Antall József: Akkor én azt hiszem, hogy maradjunk abban, hogy addig, ahol elkészült, azt már küldjék egyeztetésekre, már vizsgálják meg, és április 15-ét jelöljük meg végső időpontnak, amikor leteszik az asztalra az ágazati programokat. Aki előbbre van, előbb menjen ebbe a menetbe.

(Több miniszter jelzi, hogy az anyagot elkészítik, de elképzelhető, hogy az nem lesz véglegesnek tekinthető, mert néhány elfogadásra váró törvénytől is függ a tartalmuk. Andrásfalvy Bertalan is vállalja, de nála kérdés az oktatási rendszer finanszírozása.)

Antall József: Nem, ne az oktatásra koncentráljon az anyag, hanem arra, hogy a gazdaság hogyan kapcsolódik az oktatáshoz, a szürkeállomány képzéséhez, az átképzéshez. Tehát úgy teszem föl leegyszerűsítve a kérdést, hogy a gazdaság működtetéséhez – tehát ehhez – az oktatás hogyan kíván hozzájárulni? Tehát ez a kérdés nemcsak az oktatást, hanem ez a munkaügyet is érinti, a műszaki fejlesztést, vagyis a gazdaság emberi tényezőjét. Ha úgy tetszik, a gazdasági fejlődés, a gazdasági növekedés emberi tényezőjének szerepe a gyakorlati oktatásban. Ez, ha úgy tetszik, részben az egészséges embert is feltételezi. Tehát akkor felteszem a kérdést, hogy a Minisztertanács ebben az előbb meghatározott körben, ezekkel az április 15-ei szakági feltételekkel meghozza-e a határozatot, hogy ezt az anyagot elfogadja kormányprogramként, és ha igen, akkor e szerint lehet tájékoztatni. Van-e ellenszavazat? Van-e tartózkodás? Nincs. Akkor megállapítom, hogy a Minisztertanács egyhangúlag elfogadta ezt a kormányprogramot. Ezt kérem a sajtótájékoztatón különleges hangsúllyal ismertetni, ami egyben azt is jelenti, hogy pártjainkkal is közöljük – mind a három párttal, kérem, hogy az elnök urak közöljék –, hogy ez kormány-programként elfogadásra került, vagyis kormányprogram rangjára emelkedett. Amit kérünk úgy kezelni, hogy egy párt mondhatja azt, hogy a pártunk programjából ennyi került ebbe be és ennyi nem, de mindenesetre ez a koalíciós kormány közös programja. Tehát kevésbé örülnék, hogy ha az ismertetésénél az hangzana el változatlanul, hogy Rákosi elvette a földet, Antall eladta, ahogy Torgyán József képviselő úr ezt felvetette. Egyben nem tudom, hogy a Kupa-program mellett Torgyán-program,? ami – gondolom – túlterjed még a testnevelés körén is, bár a Testnevelési Főiskolán? adja elő, hogy az minderre ki fog-e terjedni. Tudtok erről valamit? Ez mennyiben érinti a Kisgazdapártot? Ezt hogyan kell értékelnünk, mert bennünket meg fognak kérdezni információkért. Na most ettől az élctől eltekintve szeretném ezt azért itt nagyon pontosan rögzíteni, hogy a Kormány nem engedheti meg magának azt és a kormánykoalíció sem, hogy egy egyhangúlag elfogadott kormányprogrammal szemben frakcióvezetőként Torgyán József fellépjen. Tehát kérem akkor a Kisgazdapárt elnökét, alelnökét, akik szerencsére Kormányunk programját most megszavazták, hogy ezt juttassák kifejezésre, hogy ez a Kormány programja, és nagyon helytelen, ha összekeveredik az, hogy Torgyán József mint frakcióvezető lép föl ezzel szemben, mert ez egy lehetetlen helyzetet teremt.

(Kiss Gyula munkaügyi miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy frakcióülésen – ahol Torgyánon ezt szintén számon kérték – Torgyán kijelentette, hogy ezt magánemberként óhajtja előadni.)

Antall József: Na most én azt kérem akkor, hogy azért ez jusson kifejezésre. Az természetesen a Kisgazdapárt belügye, hogy frakciója milyen konzekvenciát von le abból, hogy a frakcióvezetőnek a kormánykoalíciótól eltérő külön programja van, és azt bizonyára olyan jónak tartja, hogy egyben védjegyzi is, és nem is osztja meg pártjával. Tehát annyira nagyszerűnek tartja, hogy egyéni programjának tekinti. De mindenesetre ezt azért kifejezésre kell juttatni, mert nem tehetjük ki magunkat ennek a presztízsveszteségnek. Tehát én egyrészt azt kérem, hogy a holnapi sajtótájékoztatón, ha lehet, akkor jó lenne, ha Kupa Mihály a sajtótájékoztatón 9-kor adna egy tájékoztatót. Kérdezem azt, hogy nem tartaná-e szükségesnek esetleg a következő napirendek szempontjából, hogy más gazdasági tárca képviselője is megjelenjék? Szívesen vennénk, ha ezt a sajtóértekezletet itt tudnánk összehívni. Ha miniszter urak nem tudnak megjelenni, akkor esetleg államtitkárok. A másik dolog viszont, ismerve az újságírókat, óhatatlanul föl fog merülni ez a kérdés, hogy mi lesz a Torgyán-program. Esetleg Kiss Gyula, ha részt tudna venni.

(Sem Kiss Gyula, sem Nagy Ferenc József, tárca nélküli miniszter hivatalos vidéki programja miatt nem tud jelen lenni.)

Antall József: Akkor felhatalmazzuk a kormányszóvivőt arra, hogy jelentse ki azt, hogy a Minisztertanács egyhangú döntésével történt a kormányprogram elfogadása. A három koalíciós párt elnöke? tagja a Kormánynak, és ez ezzel önmagában kifejezésre juttatja a koalíciós egyetértést. A kormányszóvivő említse meg, hogy Torgyán József képviselő úr magán, személyes programjaként terjeszti elő a programját, de erről a továbbiakban a Kisgazdapárt elnöke hivatott nyilatkozni. Tehát ne keverjék ezt a témát bele a holnapi sajtótájékoztatóba.

(László Balázs kormányszóvivő megkérdezi – mert szerinte erre az újságírók rá fognak kérdezni –, hogy a programot milyen formában, milyen jelleggel teszi le a Ház asztalára a Kormány? Magyarán: vita, jóváhagyás stb.-re. Továbbá A Nemzeti Megújhodás Programjához? hasonlóan a nagyközönség számára is összefogott, szerkesztett változatban készül-e kiadni, illetve egy rövidített változatban két-három idegen nyelven külföldre, a csatornáinkon keresztül, kibocsátani.)

Antall József: Erre gondolom, hogy az egyik válasz az, hogy mindenképpen célszerű lenne kiadni magyarul egy bizonyos korlátozott példányszámban. Erre a Pénzügyminisztériumot megkérjük. Ez gyakorlati kérdés, tehát ezt meg kellene oldani, hogy ez megtörténjen. A parlamentre pedig, én úgy gondolom, hogy azt kellene válaszolni, hogy a parlamentben ez egyrészt az az ehhez kapcsolódó jogszabályokban jelentkezik, jelenítődik majd meg, és miután letesszük a parlament asztalára, a parlament döntési körébe tartozik, hogy megvitatja-e a gazdasági bizottságaiban. Mivel nem bizalmi kérdés ez, lévén, hogy alkotmányjogilag ez nem képezi részét a Kormány megalakulásakor szavazásra kerülő kormányprogramnak, ennek ellenére, ahogy a parlament külpolitikai vitát is rendez, megfelelő időben a Kormány kész arra, hogy erről akár plenáris ülésen is vitát rendezzenek esetleg a költségvetés módosításával kapcsolatban, amit úgyis a pénzügyminiszter terjeszt elő. Tehát akár ennek keretében is lehet ezt.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 214-226. oldalán megjelent szövege)