1993. év

(Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter tájékoztatást ad arról, hogy kb. 750 módosító indítvány érkezett, a legtöbbet az MDF nyújtotta be. Az első komolyabb vitatéma az iskolai osztálylétszám maximálása.)

Most elmondhatnám, hogy a piarista gimnáziumban 57-en voltunk az első osztályban. Harmadikban már három párhuzamos osztályból csak két negyvenes létszámú osztály volt, és hogy abból, tehát 57-en kezdtük, abból összesen 18, az 57-ből 18-an érettségiztünk ott. A magyar közoktatásügy legjobb eredményt elért osztálya volt eddig 4,7-es érettségi átlaggal az egyik osztályom, és 42-en érettségiztek abban. A 40 volt az átlagos, én ezt nevetségesnek tartom. Lehet, hogy a gyermekek számának visszaesésével egy helyen nem tudnak elindítani olyat, de hogy maximáljuk 28-ban, én ezt teljesen képtelenségnek tartom.

(A következő vitatéma az oktatók kutatói szabadsága.)

Kérem szépen, erre megint azt szeretném mondani, ennek a Horthy-érában nagyon jó gyakorlata volt. Egyéves fizetés nélküli szabadságra ment, és a szolgálatába beszámított annak a tanárnak, aki akár akadémiai, akár egyéb ösztöndíjat kapott. Ezt kell biztosítani. de hogy valakinek csak úgy jár 7 évenként kutatói szabadság, és akkor majd csak kitalál 7 évenként valamit, én ezt a tudományban is nevetségesnek tartom, és az egyébben is. De, ha az illető ténylegesen alkotó és tudományos munkát végez, és utána felmutat valamit, valamit elért, akkor azt biztosítani kell, hogy a Műszaki Fejlesztési Bizottságtól az Akadémiáig a fizetésének megfelelő ösztöndíjat kapjon. Az egy más dolog, és erre azt kell biztosítani, hogy legyen fizetés nélküli szabadság lehetősége. De ez a megoldás, hogy automatikusan jár, egyszerűen a szellemi proletariátust növeli, azt a link társaságot megezerszerezi, akik az akadémiai intézetekben lógnak az egyetem után tíz évig, és semmit nem csinálnak

(A következő az óvodai hitoktatás kérdése.)

Végzett-e a minisztérium ilyen szempontból összehasonlító vizsgálatot más országokkal?

(Mádl Ferenc szerint más országok gyakorlatában minden van.)

Az egyik kérdés az, hogy a hitoktatás és a nevelés két különböző dolog. Tehát az, hogy hitoktatás, ez mindig csak iskolai rendszerben volt, tehát az elemiben, 6 éves kortól. Tehát hitoktatás és elsőáldozás stb. tehát ez mindig csak onnan volt. Én nem jártam óvodába, úgyhogy erre nem tudok példát hozni, hogy a Horthy-érában ez hogy volt, de emlékezetem szerint óvodai hitoktatás nem volt, hanem ha egyházi óvoda volt, akkor automatikusan érvényesült az óvodai nevelésben az egyházi nevelés, de ennek utána kellene nézni. De nem hitoktatás, a szó akkor is rossz. Az óvodai hitoktatás az azt jelenti, hogy az óvodában be kell iktatni a játszóórához. Ezt tehát úgy kell megfogalmazni, hogy hitoktatás nem lehet, mert ez ellentétes, mert egyéb tárgyban sem oktat az óvoda ilyen értelemben.

(Mádl Ferenc szerint tehát nem oktatás, csak nevelés.)

Tehát tulajdonképpen a kérdés nem úgy vetődik föl, hogy hitoktatás, mert ezt nyugodtan el lehet hagyni. Ezt az óhaját lehet teljesíteni az ellenzéknek. A vallásos nevelés lehetőségéről van szó. Tehát, hogy a vallásos nevelés lehetőségét a szülők kívánságára biztosítani lehet egy óvodában. A kérdés az, hogy a vallásos nevelésnek megvannak-e a feltételei, egy teológián levelező tagozatot végzett hitoktatónőt tudnak-e alkalmazni? Hát erről van szó. Tehát nevelési és nem oktatási kérdés. De itt tulajdonképpen arról van szó, hogy kellene erről először nagyon sürgősen az egyházakkal is beszélni, hogy mit szólnak hozzá, hiszen az azért egy egyházi kérdés is. Tehát ezt fel kéne vetni az egyházaknak, mert ez egy olyan kérdés, hogy mit szólnak ehhez, nehogy belemenjünk egy olyan alagútba, hogy utána például a püspöki kar nyilatkozik, hogy nem. Tehát először vizsgáljuk meg a kérdést a történelmi egyházaknál, nehogy utána a Krisna-hívők vállalják, és egyéb szekták, a történelmi egyházak pedig nem vállalják. Úgyhogy ezt javaslom. Tehát nem hitoktatás, hanem vallási nevelés lehetősége, és ehhez az egyházak állásfoglalása szükséges. Most még nem tudjuk, hogy a történelmi egyházaknak ezzel kapcsolatban mi az álláspontja? A történelmi egyházakat mindig kérdezzük meg minden ilyen kritikus kérdésben, hogy vállalják-e azt, amit mi képviselünk. Szóval ne legyen egy olyan szituáció, hogy mi itt egy ultramontán kormánynak bizonyuljunk, és utána az egyházak mondják, hogy nem.

(Újabb vitakérdés a Magyar Tudományos Akadémia önkormányzati jellege, az akadémiai kutatóintézetek léte, valamint a tudományos minősítés kérdése.)

Én azt hiszem, hogy az akadémiai törvény valóban nem kötelez semmire, tehát együtt a felsőoktatás és az akadémiai törvény elfogadása esetén egyrészt lehet átcsoportosítás. Másrészt az akadémiai intézeteknél önmagában nem az a baj, hogy van akadémiai intézet, mert működtek ilyenek korábban is, például a Teleki Pál Intézet? és mások. Ilyeneket létrehoztak, mert tudományos intézeteknek van értelme, olyan esetben, amikor ez tényleg célszerű. Ugyanakkor az Akadémia anyagi helyzete a jelenlegi viszonyok mellett eleve nem fogja lehetővé tenni, hogyha elkezd az Akadémia racionálisan gondolkodni és működni, hogy fenntartson ennyiféle intézetet, és ezért előbb-utóbb rákényszerül az összevonásokra. Én úgy gondolom, hogy nem a kutatás területén kell az Akadémiának valamilyen kompromisszumra jutnia a kormánypártok képviselőivel, a kutatás lehetőségét intézeti formában természetesen az Akadémiának is meg kell hagyni. itt a nagy kérdés a vitákból tulajdonképpen a minősítési kérdés, a doktori fokozat, ami az egyetemi habilitációs stb. eljárásba tartozott. Ha kompromisszumot akarunk, akkor szerintem ott kellene a kompromisszumot megcsinálni, és ezt az Akadémiával beláttatni, hogy például a habilitációnak megfelelő doktori semmilyen körülmények között nem egy akadémiaadomány, ez egyedül csak az orosz akadémiánál volt. Az oroszoknál viszont a tudományos akadémia és a felsőoktatási jellegű akadémia összefolyt. Az orosz orvosi akadémia az egyben azt jelentette, hogy akadémiai orvos. Ebből alakult ki az egész kandidatúra és az egész rendszer, még a cári időkből. A képviselőink akkor megnyugszanak, ha a szabályozás úgy szól, hogy ne adhasson párhuzamosan doktori fokozatot az Akadémia, csak az egyetem.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 915-918. oldalán megjelent szövege)