1993. év

Még egyet szeretnék, egy javaslatot ismertetni. Több társadalmi szervezet megkeresett bennünket. Különböző zsidó szervezetek, ellenállási szervezetek stb. az 1944. év 50. évfordulójának a megünneplésével kapcsolatban. Érkezett olyan javaslat, hogy az egész év egy holokausztünnepség stb., legyen, nem részletezem. A javaslatom az, hogy az 1944-es évet a Kormány, mielőtt ebből még nagyobb társadalmi és egyéb mozgások vannak, előre határozza meg, hogy mit akarunk csinálni tárgyilagosan, a magyar történelem egészéhez igazodva. Ennek megfelelően, ha mi 1994-ben emlékezünk 1944. 50. évfordulójára, akkor az alábbiakat kellene kimondani. 1944. március 19., tehát Magyarország német megszállása, azaz a szuverenitásunk elvesztésének fél évszázados évfordulója. Ez az első. Március 19-ével kapcsolatban tudniillik különböző értelmezések vannak. Mi ezt kimondjuk, március 19-ét mi így értelmezzük. A náci Németország megszállja Magyarországot, ami által Magyarország elveszíti a szuverenitását. Ez ennek az ünnepe, mármint az emlékezés évfordulója. Május 16., ami a holokauszt kezdete volt, május 16. a magyarországi zsidóság tömeges és intézményes deportálásának kezdete a német megszállást követően. Ez a holokauszt napja, tehát erre ez a nap az emlékezés napja. A harmadik, október 15., Horthy Miklós proklamációjának a Magyarország háborúból való kiugrási kísérlete, nem így megfogalmazva, tehát a fegyverszüneti kísérlettétel, és ennek elbukása, valamint Szálasi hatalomra kerülése. Végül december 21., az Ideiglenes Nemzetgyűlés? stb. Debrecen. Tehát négy momentum, négy dátum, és mind a négy dátumnak a történelemhez igazodó tényleges tartalmi része. tehát egyetlen szervezetnek, testületnek nem lehet ezt az évet átengedni, nem lehet, hogy itt csak az egyik szerepeljen. Ez így szerintem történelmileg, politikailag korrekt, és egyértelműen értelmezhető is. Tehát négy ilyen esemény köré kell szervezni a megemlékezéseket. Nem lehet csak egyhez, mert akkor más események is történhetnek. ’95-ről nem beszélek, mert akkor az majd kiderül, hogy mit fogunk csinálni, hogy tekintjük a ’45-ös évfordulót, de erre ráérünk ’94-ben majd ezzel foglalkozni. Mi tehát most ezt kormányzatilag készítenénk elő. Erre a célra indokolt lenne egy emlékbizottság felállítása, tudniillik jönnek a javaslatok, és ezt nekünk el kéne intézni. Az emlékbizottságot, ezt az 50 éves évfordulós emlékbizottságot parlamenti képviselőkből, kormányzati tisztségviselőkből, közéleti emberekből, köztiszteletben álló művészekből, egyházi személyiségekből kellene összehozni, amelyik ezt eszerint csinálja. Ebben benne lehetnek olyan események, tehát nemcsak a koszorúzások, hanem olyan épületeknek az emléktáblával ellátása stb., amelyek külön-külön kapcsolódnak ehhez, akár a holokauszt és a zsidóságnak a deportálása. Egyetért-e ezzel a Kormány? Mert akkor így dolgoztatnánk ki a tervet e négy eseményre ezzel a tartalommal. Itt megjegyzem, hogy például Horthy Miklós, Horthy istvánné, tehát Ilona Baum kitüntetésére a Bajcsy-Zsilinszky társaság? javaslatot tett, éppen azért, mert ugye közismert, hogy Horthy mellett ő, az ifjabb Miklós németellenes volt, és a Hitler-ellenes ellenállási stb. dolgot szervezték. Ez nagyon hasznos, ha Horthy Istvánné ebben a formában jelenik meg. Ezzel a köztársasági elnök úr is, értesülésem szerint és állásfoglalása szerint egyetért, hogy kitüntessék. Nagyon célszerűnek és hasznosnak tartom ezt, hogy ez megtörténjék. A köztársasági elnök csak a Horthy-temetéssel való egybeesését kifogásolná. Erre még visszatérhetünk, de én ezt nagyon jónak tartom, hogyha ez megtörténik. Azzal egyetért, hogy kitüntetjük, csak ez a temetéssel ne essék egybe. Hát ezen lehet gondolkozni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 914-915. oldalán megjelent szövege)