1993. év

Következő kérdés, amit még szeretnék elmondani, hogy tegnap több héttel előbb történt bejelentkezés alapján Horn Gyula mint az MSZP elnöke járt nálam. Három kérdésben jelölte meg látogatásának célját. Az egyik a privatizáció. A privatizációval kapcsolatban mindenképpen javasolná, hogy a privatizációnak valamilyen formában parlamenti ellenőrzése legyen. Én most azt mondom el, mivel neki is ezt mondtam, hogy továbbítom, és ezzel kapcsolatban nem foglaltam állást. Tehát a parlamenti ellenőrzést javasolna azért, hogy felesleges félreértések, vagy a privatizációval kapcsolatban olyan vélemények ne hangozhassanak el, amelyek tulajdonképpen bizonytalanítási tényezők lehetnek. Tehát tulajdonképpen korrupciós és egyéb vádakkal kapcsolatban ezeknek a kiiktatására lenne ez valamilyen megoldás. Ez az egyik, amivel kapcsolatban még elmondtam, hogy erről a frakcióval is még beszélni kell. Tegnap volt elnökségi ülésünk, de úgy gondoltam, hogy ezt előbb a Kormánynak a kormányülésen mondom el. A második kérdés a föld, a mezőgazdaság ügyével kapcsolatban volt. A tsz-ek osztatlan részének a kivitelével kapcsolatban fogalmazott meg ellenvéleményt a Zsíros Géza-féle javaslattal? szemben, és valamit kérdezett a Bogárdi-féle javaslattal kapcsolatban is, amire én a legnagyobb diplomáciai készséggel tudtam nem reagálni, mert fogalmam sem volt, hogy mit akar megtudni tőlem. A harmadik pedig, hogy a parlament, pontosabban mi is megszegtük a nyugdíjasokkal kapcsolatban a törvényt azáltal, hogy az átlagkeresetekhez viszonyítva alacsonyabban szabtuk meg a nyugdíjat. E három kérdésben ő javasolná, hogy vagy frakciószinten, vagy valamilyen más szinten folytassunk tárgyalást, és ők konstruktívak kívánnak ezekben a kérdésekben lenni velünk, és úgy érzik, hogy ezzel a stabilitáshoz hozzájárulnak. Ennél lényegesen többet nem tudott mondani. Nyitott voltam. A nyitottság azt jelentette, hogy azt mondtam, hogy most meghallgattam, és a Kormány elé fogom tárni mindezt, és aztán megvizsgáljuk frakció-szinteken, és utána visszatérhetünk erre. Az első kérdés tehát a privatizációval kapcsolatos. Felmerülhet az a kérdés, hogy az Igazgatótanácson belül végrehajtható-e olyan módosítás, ami kvázi ezt az állandó gyanakvást, tehát, amit terjesztenek a privatizációval kapcsolatban, hogy kiiktassuk? Belemenjünk-e egy parlamenti, mondjuk, a Gazdasági Bizottságnak egy ad hoc bizottságába, vagy visszautasítsuk? Ez a három lehetőség van lényegében, ami megfontolandó. Tehát a privatizáció kérdésében tulajdonképpen van egy ilyen közismert tény, bár ő azt hangsúlyozta, hogy nem azt állítják, és szó sincs róla, hogy kormányzati vagy egyéb szinteken korrupció lenne, de ez az országosan elterjedt híresztelés, hogy a privatizációban különböző szinteken korrupció van. Hát ennek eloszlatásában célszerűnek látnának valamilyen megoldást, vagy szívesen vennének részt az ellenőrzésben, mert ezt egy hosszú távú országos programnak tekintik. Úgyhogy a kérdés tulajdonképpen az, hogy a Kormány foglalkozzék-e ezzel, vagy a Kormány egy tagját felkérjük arra, hogy a frakciókkal tárgyaljon erről, és valamilyen álláspontot alakítsunk ki, amit közlünk, hiszen válaszolni kell. Elmondtam a hármat, tehát a privatizáció, a szövetkezetek kérdése, főleg a mezőgazdaság stabilitása szempontjából. Ő hangsúlyozta természetesen, hogy a szövetkezetekben emiatt nyugtalanság van, legalábbis ők úgy érzik. Most lekapcsolom belőle a propagandát és az ő saját érdekeiknek a képviseletét. Minekünk, a mi szempontunkból kell ezt megítélni, hogy erre hogy reagáljunk. Végül a harmadik, ez a bizonyos nyugdíjasügy. Úgyhogy én kérem az érdekelt minisztereknek esetleg egy rövid véleményét, persze nem kell most véglegesen döntenünk erről, csak hát mégis hogy látják az elhangzottak alapján ezeket a kérdéseket. Megkérdezném talán Szabó Tamást a privatizációval kapcsolatban, és természetesen a földművelésügyi és a népjóléti minisztert is majd.

(Szabó Tamás mint a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter elmondja, hogy a privatizáció kapcsán egy nagyon sajátos koalíciót lát kialakulni, aminek az íve az MDF-től a szocialistákig terjed. MDF-en belül egy megragadható csoport, amit Monopolynak keresztelt el a névadó, pontosan ugyanazt fújja, mint amit Horn Gyula fúj. Azt el tudja fogadni, hogy az ÁVÜ igazgatótanácsába kerüljön ellenzéki képviselő. Egyébként volt, csak távozott, viszont parlamenti ellenőrző albizottság felállításával nem ért egyet, amivel több további hozzászóló is egyetért. Szóba kerül egy privatizációval kapcsolatos, minisz-terelnöknek címzett – Kőrösi által benyújtott – interpelláció is, amire Szabó Iván pénzügyminiszter szerint jobb lenne, ha nem Szabó Tamás válaszolna.)

Egyik kérdés, hogy miután, azt hiszem, ezt mindenki érzékelte, hogy bárki ellen irányult az interpellációs kérdés, mindig azt a gyakorlatot folytattam, hogy hiába intézték hozzám, az illető válaszolt azért, mert nem akartam, hogy az a látszata legyen, minthogyha kvázi egy miniszter feje fölött én elfogadom a választ. Tehát, ha támadták a kultuszt, hát azt tudjuk, hogy mindig ő maga válaszolt. Nem tudom, hogy a sajtó és egyáltalán, hogy fogadnák azt, hogy nem maga a miniszter válaszol, aki a privatizációs ügyekért felelős. Mert gyakorlatilag eddig mindig az volt, akárkire próbáltak kérdezni, hogy ilyen eljárással én mindig azt a minisztert kértem föl, hogy válaszoljon. Hát ez az első, ami ebben megfontolandó. Mondom, nem vonva kétségbe az 50-50%-ot, hogy itt van egy leszavazási esély. De a másik, ha most nem Szabó Tamás válaszol rá, akkor mit mondana? Nem akarom visszadobni a labdát, de akkor az egyetlen, amit el tudok képzelni, hogy gazdasági koordinációs kérdésként mint a Gazdasági Kabinet elnöke, a pénzügyminiszter felel. De akkor a többi tárca szemszögéből ez hogy legyen? Lehet, hogy ezt ti ketten jónak tartjátok, de én a Kőrösinek azért nem felelek, mert a Kőrösinek ez a célja, hogy ő megállapíttassa velem, hogy Szabó Tamás a felelős. Tehát ez csak úgy lehet, hogy akkor egy másik gazdasági miniszter, aki történetesen a pénzügyminiszter és a Gazdasági Kabinet elnöke is egyben, vagyis akkor ő válaszol. Visszatérve Hornra, akinek szintén válaszolni kell, amiben szerintem a privatizáció folyamatának az egészére utalni kellene, vagyis arra, hogy mikor is kezdődött a privatizáció, és hol kezdődtek a szabálytalanságok, továbbá utalni az ÁVÜ-re, a spontán privatizációra, attól kezdve egészen addig, ameddig az ÁVÜ a parlament felügyelete alá került. Szóval szerintem minden miniszternek mindig az első, ami lehetősége és kvázi a miniszteri felelősségéből következő joga, ha támadják, vagy csak érezzük, hogy őt támadják, akkor, ha akar, ő felelhessen. Tehát az első kérdésem ehhez az, hogy Szabó Tamás döntse el, hogy mit tart jónak. Nagyon fel kell rá készülni, mert nem csak a Kőrösi van nyilván e mögött, hanem mások is. Ezzel teljesen egyetértek. A másik pedig, amennyiben nem, akkor erre egy ilyen komplex gazdasági kabinetbeli állásfoglalást kellene készíteni. Úgyhogy én, hogy ezt lezárhassuk, a privatizációnak emez részét, megkérdem Szabó Tamást, hogy neki mi a véleménye?

(Szabó Tamás szerint egyértelmű, hogy erre az interpellációra neki kell válaszolni. További több hozzászólást követően.)

Akkor, miután itt párhuzamosan folytatjuk a Hornnak szóló választ is, azt kérem, hogy a három kérdésben Forrai István gyűjtse össze mind a miniszteri állásfoglalásokat és a frakciókét is. Nem szeretnék túl nagy feneket keríteni az egésznek, tehát ne lehessen ezt egy PR-ügynek kihasználni az ő részéről. Tehát a Kormány most ezt meghallgatta, a kormánytagok most ezt megnézik, kapok erre egy anyagot, utána a frakciókban beszélünk erről, és akkor ezt követően fogunk tenni egy nyilatkozatot. Tehát amikorra ez a mostani sajtónyilatkozat, az övé már elszáll, akkor ezekre pontos választ adunk. Mind a Zsíros Géza-féle javaslatra, tehát ezekre a kérdésekre jól meg kell fogalmazni a válaszokat, és kérem, hogy pozitív válaszok jöjjenek a mi részünkről mind a nyugdíjas ügyben, mind a földkérdésben, illetve ezzel az osztatlan vagyonnal kapcsolatban is. A privatizáció kérdésében is egy olyan választ tudjunk adni, ami az Igazgatótanácsot, tehát a meglévő szervezeteket jelzi, és tulajdonképpen az interpellációra adott válasznak is ez része lehet, amire utalhatunk. Úgyhogy akkor ezt tessék elkészíteni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 890-893. oldalán megjelent szövege)