1993. év

(Surján László népjóléti miniszter röviden ismerteti az előterjesztést, miszerint a parlament rögzítette az egészségügyi reform lépéseit, amelyek végrehajtásához szükséges kormányrendelet-tervezet van most a Kormány előtt. Ez a rendelet lényegileg két nagyon jelentős lépést tesz, egyrészt folytatja a tavaly nyáron megkezdett alapellátási reformot, másrészt a szakellátásban is bevezeti a teljesítmények mérését és az aszerinti finanszírozást.)

Egy kérdésem van. Ha teljesítményrendszerre, finanszírozási rendszerre térünk át, fel van-e készülve a társadalombiztosítás arra az ellenőrző orvoshálózatra, amelyik ellenőrzi azt, hogy hányszor küldi vissza az orvos a fülészhez, és bokatörésnél elküldi-e az illetőt mondjuk ilyen vizsgálatra. Ezek konkrét németországi ügyek, amiket mondok, vizsgálati ügyek. a teljesítményrendszernél az orvosok egy bizonyos összefonódó köre elküldi olyan vizsgálatokra a pácienst, amelyek szakmailag nem indokoltak. Az, hogy ez indokolt, vagy nem indokolt, egy ellenőrző apparátus végzi el a vizsgálatot. Régen az OTI-nak is óriási orvosi ellenőrző apparátusa volt az indokolatlan vizsgálatokra. Tehát, ha teljesítményrendszerre és érdekrendszerre térünk rá, akkor ez az egyik fontos dolog. A másik, hogy mindenképpen abba az irányba kell menni, hogy minden tarifa szerint történjék. Tehát nem csak az ellátás, hanem minden másnak legyen ára. Szóval ez, mint ismeretes, a falklandi háború? után az angol kormány a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül öt nap múlva adta át az argentin hadifoglyok teljes ellátási és kezelési költségeinek az első összegét, lágytojástól a vakbélműtétig, mindent angol árfolyam szerint. Tehát mindennek az árát, röntgenfelvétel stb., ami volt. Tehát ez erre vonatkozik, tehát ez az irány, ha teljesítményrendszerre térünk át. Akkor mindenképpen ez a második szempont. És a harmadik, hogy mennyire vagyunk perspektivikusan felkészülve a nagyon régi problémára, az olyan extenzívebb egészségügyi intézményekre, ápoldákra, amiket például három hétre bezártak, ahol gyakorlatilag kevés az orvos, kevesebb a felszereltség. Tudjuk, hogy a kórházak kihasználtsága nem az igazi, és az intenzíven, a sebészeten, belgyógyászatnál stb.-nél olyan megnyújtott időszakok vannak, amik nem indokoltak. Továbbá rendkívül drágává teszik az 5-6 hétre ott tartózkodó betegek, pedig hát tudjuk, hogy ezek milyen alapon történnek. Tehát ez a két egészségügyi modell vagy kórházi modell mennyiben van benne ebben az egész koncepcióban. Ez egy alapvető finanszírozási kérdés, hiszen a gépesítésnél és egyebeknél egy szegény országban a kihasználtság rendkívül fontos. Hát ez lenne az a három dolog, amit még szerettem volna megkérdezni, ha ez mind elhangzik.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 888-890. oldalán megjelent szövege)