1993. év

A következő kérdés, amit még szeretnék a napirendek előtt elmondani, hogy tegnap Kónya Imre és a koalíciós pártok frakcióvezetői voltak a köztársasági elnök úrnál.? A félreértések elkerülése végett mondom ezt el hivatalosan a Minisztertanácsnak, külön is beszélve Kónya Imrével. Tehát ugye így szól a történet, ahogy az egyik lap írta, a köztársasági elnökhöz bejelentkezett a három ellenzéki párt elnöki meghallgatásra, ahol előterjesztették, hogy a médiatörvény ügyében ők készek a tárgyalásra. Ezek után kereste meg a köztársasági elnök úr a koalíciós frakcióvezetőket. A frakcióvezetők közül, Kónya Imre volt csak Pesten, a Kisgazdapártot Böröcz István képviselte, Szabó János nem lévén, Csépe Béla is külföldön lévén, a KDNP-t pedig Gáspár Miklós képviselte. A három kormánypárti képviselő meghallgatta a köztársasági elnök úrnak azon tájékoztatását, hogy szeretne tájékozódni a médiatörvény elvetése után kialakult helyzetről, mert ezt a helyzetet súlyosnak tartja. Ez volt az egyetlen pont. A frakcióvezetők is közöltek, hogy ők is megoldandónak tartják ezt a kérdést. A médiatörvényt valamikor nyilván meg kell vitatni, de nagyon sok egyéb törvényjavaslat is van a parlament előtt. Továbbá megkérdezte az álláspontjukról a médiaelnökök lemondásával kapcsolatban is. Kónya Imre is és a másik két frakcióvezető is kifejtette, hogy a médiaelnökök lemondtak, és a miniszterelnök előterjesztése ott van a köztársasági elnök úr előtt, amiben a médiaelnökök benyújtott lemondásának elfogadását előterjeszti. Őnekik tehát az az álláspontjuk, hogy ott van a köztársasági elnöknél, és a köztársasági elnök nagyon sokat tenne az ügy érdekében, ha ezt az előterjesztést alapul véve aláírná a felmentésüket. Egyébként pedig a tárgyalásra vonatkozóan megkérdezte a köztársasági elnök úr, hogy milyen tárgyalások vannak. Még egyszer kifejtették azt, hogy frakciófelhatalmazásuk nincs, hiszen a frakciók nem üléseznek, ezért nincs módjukban erről nyilatkozni. A Magyar Demokrata Fórum tegnap tartott elnökségi ülésén nem is foglalkozott tudtommal utána sem ezzel a kérdéssel. Ez a kérdés a jelen helyzetben, hogy a médiaelnököket felmenti, vagy nem menti, ez most nem pártpolitikai tárgyalás, nem frakciók közötti tárgyalás kérdése. Nem lehet előzetes garanciát nyújtani, és nem mehetünk abba bele, hogy csak akkor menti fel, hogyha megjelöljük az utódokat. Ennek következtében nekik nincs miről tárgyalni. Ezt fogja közölni a köztársasági elnök úrral a mai napon, vagy holnap a három frakcióvezető nevében is Kónya Imre, mert jogi értelemben sincs ilyen lehetőség. Szóval a médiatörvényről majd lehet tárgyalni, hogy mikor vagy milyen formában, de erről a kinevezési kérdésről nincs mit tárgyalni, tehát az elnökség ezért nem is foglalkozott ezzel. Ezt azért mondom el, mert a sajtó, ha ezt kérdezi, akkor ez legyen a válasz. Ha mi most belemennénk a pártok vagy a frakció nevében bármilyen tárgyalásba, akkor a rendes jogi utat kérdőjeleznénk meg ezzel, ami pedig most világos, hogy fennáll. Úgyhogy ezt szerettem volna elmondani. Nem tudom, van-e ezzel kapcsolatos kérdés? Ebből annyit nyugodtan el lehet mondani a sajtóértekezleten délután, hogy a miniszterelnök ismertette a kormányülés előtt a kormánypártok tárgyalásával kapcsolatban a Kormány álláspontját.

(Balsai István igazságügy-miniszter szerint a köztársasági elnök meghívását udvariasságból valóban el kell fogadni, azonban nem ártana kifejezésre juttatni, hogy az Alkotmányban nem osztottak neki olyan lapot, hogy ilyen kérdésekben politikai tárgyalásokat folytasson.)

Kónya Imre nyilatkozatában is benne volt, és azt hiszem, Gáspár Miklóséban is, hogyha a köztársasági elnök meghívta őket, akkor ennek eleget tettek. Ez benne volt a nyilatkozatban, hogy természetesen nem lehet a meghívásnak nem eleget tenni, de nem foglalkoztak érdemben ezzel a kérdéssel.

(Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter elmondja Gáspár Miklóstól értesülvén, hogy kategorikusan és kertelés nélkül mondta ki a köztársasági elnök úr, hogy a felmentést vagylagos feltételhez köti, tehát vagy megszületik az egyetértés a pártok között a médiatörvénynek az alapelveire nézve, közte elsősorban természetesen a médiaelnökök kinevezésére vonatkozó részekben, vagy megállapodnak az utódoknak a személyében. Mosolyogva még hozzátette, hogy ő nem jogász, és …)

Csak jogi doktor.

(Füzessy Tibor: […] őt tulajdonképpen nem is érdeklik ezek a kérdések, ő politikai szempontból kezeli a dolgokat.)

Hát a lemondással kapcsolatban, azt hiszem, hogy az elég egyértelmű, hogy az visszavonhatatlan. Erre vonatkozóan én jogi szakvéleményt és állásfoglalást kértem a legfőbb ügyésztől. Úgyhogy, tehát az a kérdés teljesen egyértelmű, hogy ha valaki benyújtja a lemondását, tehát, mint közalkalmazott, akkor ezt tulajdonképpen ő nem vonhatja vissza. Amit a sajtó említett Lőrincz hadseregparancsnoknál, lényegesen eltérő volt az a kérdés, mert ő mint a hadsereg parancsnoka ajánlotta föl a lemondását, amivel Für Lajos mint honvédelmi miniszter, és én mint miniszterelnök nem értettünk egyet, és így terjesztettük már a köztársasági elnök elé, hogy ezt a lépését nem támogatjuk. Tehát, más volt a helyzet, mert egy tábornok, aki egyedül a hadsereg parancsnoka, nem mondhat le. A régi hadseregben is így volt, hiszen ez volt a Jány-vita lényege is. Tehát két kategória volt. Hadtestparancsnok nem mondhatott le, a katonai attasénak volt lemondási lehetősége a régi szabályzat szerint is. Tehát a hadsereg parancsnoka felajánlhatta, de ettől még dönthetett volna úgy, hogyha elfogadjuk a hadseregparancsnoki lemondását, hogy utána ő a Honvédelmi Minisztériumban lesz csoportfőnök, hiszen altábornagy volt. Tehát ő nem a hadseregből való kilépését jelentette be, hanem csak egy beosztásból való felmentését kérte. A beosztásból való felmentéssel mi nem értettünk egyet, és ő vissza is vonhatta ezért, de az Alkotmány szerinti miniszteri ellenjegyzésre hivatottak akkor így foglaltak állást. Most ebben az a lényeges különbség, hogy amikor ők benyújtották a lemondásukat, és nem kívántak a tévében például főszerkesztők maradni, hanem magáról az állásukról nyújtották be a lemondásukat, amit a kinevezési törvény alapján is azonnal tudomásul vettem. Ebben, azt hiszem, hogy a Legfőbb Ügyészség szakértői véleménye is úgy fog állást foglalni, hogy a két hónap vonatkozik erre. Tehát a lemondás után, amit ők nem vonhatnak vissza, két hónapig maradnak alkalmazásban. Ha a két hónap letelik, akkor természetesen megszűnik a munkaviszonyuk, és ezt nem keresztezi a kinevezési törvény. Hát, ez a jelenlegi állapot. Mindezt összegezve, nem tudom, mit tart célszerűnek a Kormány? Megkérdem Katona Tamást is mint a médiaügyekben felelős államtitkárt.

(Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint ez a köztársasági elnök részéről történt állásfoglalás szépen illeszkedik abba a sorozatba, hogy egy ember nem képes, vagy nem óhajtja felfogni a megbízatásának az Alkotmány adta határait. Szerinte nem kell elárulni a sajtó tájékoztatásakor, hogy a köztársasági elnök feltételhez köti a felmentést, azt kell elmondani, hogy a Kormány megítélése szerint ez a dolog nem köthető semmilyen más feltételhez.)

Akkor az lenne a javaslatom, hogy fogalmazzanak egy írásbeli, egy pontos írásbeli szöveget, amit délután 4-kor ezzel kapcsolatban elmond és felolvas a szóvivő, és ne legyen benne semmi olyan, ami félreértésre adhatna okot.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 865-868. oldalán megjelent szövege)