1993. év

(Miután 1993. január 6-án előbb Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke, majd Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke írásban benyújtották a lemondásukat, ezt a helyzetet értékelte a Kormány.)

Tehát most nem ismétlem el azokat az eseményeket és történeteket, amelyeket mindnyájan tudunk, hogy a tegnapi napon Hankiss Elemér és Gombár Csaba benyújtották a lemondásukat. Ennek bizonyos pszichikai és pszichológiai előzményei nyilvánvalóan voltak. A Rádiónál hozzájárult az a tény is, Gálik ügyvezető igazgatónak az eltávozása, lemondása, ezzel kapcsolatos elgondolások a Rádió szervezeténél. Ezt azért mondom el, mert Hankiss Elemér esetében mondjuk világosan várhatóbb is volt ennek a bekövetkezése. Én nem kívánnék most a minisztertanácson erről semmiféle elemzést adni, hiszen mindnyájan tudjuk azt, hogy mindketten úgy vállalták a rádió- és televízióelnökséget, hogy a médiatörvényig. Ez Hankiss Elemérnél ugye a remélt időszak ’90. december 31-e volt, aztán a ’91-es év vége. Tehát a különböző kombinációkból azt a kombinációt sem lehet kihagyni, és ezt szeretném itt is elmondani, és nem is lehet kihagyni ezt a kombinációt sem, hogy valóban mind a ketten megunták és belefáradtak a Rádió és Televízió vezetésével kapcsolatos ügyekbe, és nem látták annak értelmét, hogy ezt a jelenlegi körülmények között folytassák tovább. A másik, hogy a médiatörvény részünkről történt nem elfogadása azon a bizonyos éjszakán, az megzavarta az ellenzéket, mert erre nem számítottak ebben a formában. Tehát a stratégia nyilvánvalóan úgy szólt, hogy egy működésképtelen törvényt megzavarva, beleszavazva, kiszavazva, tönkretéve, de mégis el fogjuk fogadni a történtek után is. Tulajdonképpen nemcsak Hack Péter nyilatkozata,? hanem egyéb jelek is mutatják, hogy tulajdonképpen arra nem számítottak, hogy ez az esemény így következik be, hogy ellenszavazat nélkül a parlament elveti a médiatörvényt, amellyel kapcsolatban az SZDSZ és az MSZP egyértelműen a nem mellett döntött, a Fidesz pedig a tartózkodás mellett. Nagyjából eszerint is szavaztak, és a kormánykoalíció ugye, akkor a tartózkodás mellett döntött, amit nem szavazatok is tarkítottak. Ugyanúgy a Fidesznél is voltak nem szavazatok, és az SZDSZ-nél is, tehát mondjuk nem teljesen volt pártok szerinti a szavazás, de a fő vonalak, azok a pártok szerint történtek. Na, most ebből következik, hogy ez már egy zavart helyzetet idézett elő mind az ellenzéki pártoknál, mind a köztársasági elnöknél, mind pedig a két médiaelnöknél. Ebből ők megfontolgatva ezt a levelet megírták, illetve benyújtották a lemondásukat. Nyilvánvaló, hogy következetesek kívántak lenni abban, hogy nem ismerve el a Kormány munkáltatói jogkörét, ezt a köztársasági elnöknél közvetlenül tették meg. Ennek a lehetőségét egyébként már Gombár Csabának és Hankiss Elemérnek a kinevezésétől kezdődően keresték, vagyis azt, hogy a köztársasági elnöki kinevezési jogkört eszerint értelmezzék. Miután ez tegnap megtörtént, és hát nyilván kellően ez meg volt rendezve, újságírókat odahívva olvasták fel, ahogy láthattuk a televízióban is ezeket a hármas olvasói gyakorlatokat. Azt követően a köztársasági elnök úrnak – nem tudom, hogy mindnyájan ismerik-e, ugyanis nem minden lap közölte le – egy levelet írtam azon célból, hogy egyrészt megkönnyítsem a gondolkodását erről, amit kifejezésre juttatott a benyújtáskor, másrészt az alkotmányjogi kereteit ennek, amit ugye most ők az ott benyújtott lemondással kívántak elérni. Azt írtam, hogy: „Tisztelt elnök úr! Tudomásul vettem Hankiss Elemérnek, a Magyar Televízió elnökének és Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének a mai napon elnök úrhoz benyújtott lemondását. Az Alkotmány 30/A. § (2) bekezdésében ez az alkotmányjogos rendelkezés azt mondja ki, hogy a köztársasági elnök aktusához miniszterelnöki ellenjegyzés vagy miniszteri ellenjegyzés szükséges, anélkül érvénytelen. tehát az Alkotmány 30/A. § (2) bekezdésében, illetve az 1990. évi lvii. törvényben meghatározott jogköröm alapján megismétlem korábban tett előterjesztésemet a két elnök felmentésére. Feltétlenül indokoltnak tartom, hogy az 1993. évre, 93. évre megszavazott költségvetési törvény, illetve az Alkotmánybíróság állásfoglalásainak megfelelően – ez a ’74-esre vonatkozik – a Kormányra háruló felügyeleti felelősség alapján Elnök úr mielőbbi döntését kérjem. Köszönti: Antall József.” Ennyi az a levél, amit az elnök úrnak tegnap délután megküldtem, ezzel tulajdonképpen jelezve azt, hogy alkotmányjogi értelemben hogy állunk, és hogy itt a felelősség kérdése, ami a felügyeleti felelősséget érinti, gyors döntést igényel. Itt tartunk ebben a pillanatban. Az igazságügy-miniszter úr még, gondolom, hogy kíván arról szólni, hogy most milyen helyzet áll elő, ami nyilvánvalóan a továbbiakban a fegyelmi eljárásnál abban jelentkezik, hogy aki nincs munkaviszonyban, az ellen nem lehet lefolytatni a fegyelmi eljárást, csak megállapítja ezt a fegyelmi tanács. Tehát abban az esetben, ha felmenti a köztársasági elnök a kitűzött fegyelmi tanácsi ülés előtt, akkor ez a jogi helyzet van, amennyiben nem, akkor a fegyelmi vizsgálatot, függetlenül attól, hogy kéri, nem kéri, e szerint kell eljárni.

(Balsai István igazságügy-miniszter először is megköszöni a jelenlévőknek és a jelen nem lévő 160 és a többi koalíciós frakciótagnak azt, hogy tartották magukat ahhoz, hogy van, amiből a koalíció nem tágíthat, és ezt a médiatörvényre leadott nulla szavazatukkal világossá is tették, amivel egyben mindenki a bizalmáról is biztosította őt. A lemondással kapcsolatban megjegyzi, hogy szerinte a Magyar Kormány az oroszok kivonulását követő legnagyobb sikerét érte el tegnap, amikor ez a két ember kivonult ennek a két intézménynek az éléről. A miniszterelnök helyesen tette, hogy írásban rögzítette, hogy tudomásul vette a lemondásokat, de azt is, hogy fenntartja az illetők felmentésére vonatkozó javaslatát is. Szerinte most a Kormány maradjon hűvös, és végezze a dolgát, és majd meglátjuk, hogy mi fog történni. Egy biztos, hogy nem lehet szembemenetelni a joggal senkinek, még a köztársasági elnöknek sem.)

Ezt akkor zárjuk le. Itt ugye három kérdés is van már a kérdésemben. Az első kérdés az, hogy lemondtak. Ezzel kapcsolatban a lemondásnak és a felmentésnek az Alkotmányban előírt feltételét ezzel a tegnapi levéllel én megteremtettem. Tehát ezzel a köztársasági elnöknek megvan a módja arra, hogy a jog szerint cselekedjen, hiszen részemről az előterjesztés megtörtént, előtte a parlament illetékes bizottsága meghallgatta őket, tehát minden további nélkül megvan az alkotmányjogi és törvényes alapja annak, hogy a köztársasági elnök őket felmentse. Ezt azért mondom, mert ez bekövetkezett, tehát ez az első része. Úgyhogy tulajdonképpen ebben a kérdésben a lemondásukat illetően nincs mit tennünk, hiszen ők lemondtak, és a köztársasági elnök pedig felmenti őket. Tehát ebben megítélésem szerint nem kell a Kormánynak újra külön nyilatkozni. Csak annyit kell a Kormány nevében nyilatkozóknak mondani, hogy tekintettel arra, hogy benyújtották a lemondásukat, a miniszterelnök a hivatkozott és a lapokban megjelent levél alapján ennek megadta a törvényes kereteit és lehetőségét, és most a köztársasági elnök úr döntését várjuk ebben a kérdésben. Ebben ez az egyik része a kérdésnek. Most akkor azt kérdezem, hogy még ehhez a lemondás-felmentés-ügyhöz kinek van hozzászólása?

(Surján László népjóléti miniszter szerint, ha a két úr a felmentését kérte volna, akkor a köztársasági elnöknek valóban lenne mérlegelési joga ennek elfogadása vonatkozásában, de miután ők lemondtak a tisztségükről, így a dolog le van zárva.)

Azt hiszem, hogy ez jogilag úgy áll, hogy miután van a ’90. évi LVII-es törvény,? ezért mindenképpen, ha le is mond, akkor is ebben az esetben – mivel ők esküt tevők, és ugyanaz vonatkozik rájuk, mint egy miniszterre vagy államtitkárra – vagy akár, ha a felmentésüket kérik, bárhogy is fogalmazzuk, szükség van a köztársasági elnök formális felmentő határozatára miniszterelnöki ellenjegyzéssel. Göncz Árpád azt a kijelentést tette, hogy most meggondolja. Másik oldalon viszont ők azt egyértelművé tették, hogy nem kívánnak tovább működni, de Gombár Csaba is azt mondta, hogy amíg nincs felmentése, addig ellátja a feladatát. Nem tudom, hogy ez mennyiben vitatható.

(Balsai István szerint a lemondás az egy egyoldalú jognyilatkozat, azt nem kell jóváhagyni.)

Igen, de mégis kell a köztársasági elnöki felmentés. Füzessy Tibornak adom meg a szót, csak előtte, mivel itt a lemondószövege, amit Surján miniszter úr kérdezett, tessék akkor olvasni.

(A két lemondólevélből felolvasásra kerülnek a lemondásra vonatkozó részek. Egyébként Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter szerint is a lemondás alapján a köztársasági elnöknek fel kell őket mentenie, de a felmentés esetén is a lemondás miatt a közalkalmazotti jogviszonyuk még két hónapig él, vagyis a felmentéssel a munkaviszonyuk nem szűnik meg azonnal, ezért a Kormány a fegyelmi eljárás alól nem tudja kivonni magát.)

Most már kétféle pártpolitikai gondolkodást alapul véve egyszerű bakonyi paraszti ésszel úgy gondolom, hogy ha a munkaviszony megszűnt ezzel a két elemmel, tehát egyrészt azzal, hogy lemond, és azzal, hogy a ’90. évi LVII-es törvény alapján a köztársasági elnök felmentette, akkor másnap ő elhelyezkedhet a tejcsarnok üzemvezetői állásában. Átviszi oda a munkakönyvét, és attól kezdve ott van állásban. Tehát nálunk megszűnik a munkaviszonya, tehát nem lehet még két hónapja. A két hónap arra vonatkozik, hogy két hónapon keresztül még visszatarthatom, mert olyan munkakört lát el, amit nem tudok azonnal betölteni. Például egy orvosnál, egy osztályvezető főorvos esetében az illetőt egyszerűen visszatarthatja a munkáltató két hónapra, ameddig megoldást talál erre a beosztásra. Tehát addig viszont valóban nem szűnik meg a munkaviszonya. De ha elfogadta a köztársasági elnök a lemondást, és az LVII-es alapján aláírja, akkor onnantól kezdve szerintem ő nem áll munkaviszonyban, és onnantól kezdve meg is szűnik az egyszemélyi felelőssége, mint Gombár Csabának a Rádió vezetését illetően. Különben az a helyzet állna elő, hogy bár már nem ők vezetik a két hónap alatt az intézményt, a két hónap alatt bekövetkező egyéb szabálytalanságokért is akkor ezek szerint őket terhelné a felelősség? Szerintem nem terhelheti, mert már megszűnt a munkaviszonyuk. Tehát utóélete, magyarul jogi utóélete nem lehet két hónapig, akkor, ha már felmondtak, és aláírták a felmentést. Az egy másik kérdés, hogy egy bűncselekmény, vagy egyéb fegyelmi vétség esetében, ha közalkalmazotti viszonyban marad az illető az új munkahelyén is, akkor erről az új munkahelyét értesítik adott esetben, és a fegyelmi eljárást ez a munkahely lefolytatja, vagy nem? Így gondolom, körülbelül.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter megjegyzi, hogy tulajdonképpen elmentek az elnökök, de a harcosok, a ténylegesen harcolók, a műsorszerkesztők, akik meghatározzák, hogy ki és mennyit fog beszélni a tévében, azok maradnak, ezzel a csatát megnyertük, de a háborút elvesztettük.)

Akkor maradjunk, szeretném, hogyha először lezárnánk a fegyelmi és a személyi részét, mert ez már egy második kérdést vet fel, a működtetést. Az a kérdésem, hogy a fegyelmi kérdéshez a felmentés és a fegyelmi kérdéshez kinek van még hozzászólni valója. Tessék!

(Füzessy Tibor szerint a Kormány a lemondásra tekintettel nem állhat el a fegyelmi eljárás lefolytatásától.)

Arról volt szó, ha a köztársasági elnök felmenti, akkor a köztársasági elnök felmentő döntése után nem lehet lefolytatni a fegyelmi vizsgálatot. A bizottságnak össze kell ülni, és ezt el kell döntenie. Hát tessék, jogászok. Én csak abban vagyok biztos, hogy a köztársasági elnök felmentő iratával a munkaviszonya megszűnik mint tévéelnök. A kérdés úgy vetődik fel, hogy munkaviszony megszűnése után lefolytatható-e a fegyelmi vizsgálat? Ez a jogi kérdés.

(Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára nem a jogi kérdéshez kíván hozzászólni, hanem ahhoz, amit Andrásfalvy úr mondott. Ő mindenesetre Nahlik Gábort arra kérte, hogy első dolgai közé tartozzék a szervezeti és működési szabályzatnak az elkészítése és a felküldése, mert a jelenlegi szabályozatlan helyzetben a műsorgazdák rendkívül nagy hatáskörrel rendelkeznek.)

Egy pillanatra, ebbe most ne menjünk bele részletesen. Már felkértük arra mind Nahlik alelnököt, mind pedig Csúcs Lászlót, hogy a már elkészített SZMSZ-t, ami már korábban elkészült, de abban a helyzetben nem lett volna célszerű azt megtárgyalni, azt küldjék el, és azt Papácsy Edit, aki a médiatörvénynek a jogi előkészítését végzi, tekintse át, ami után ők majd hivatalosan felterjesztik. Ezt abban a pillanatban tudják csak felterjeszteni. Tehát ez nem híranyag, amit most mondok, ez mindenképpen a Kormány belső ügye. Tehát abban a pillanatban, ha tehát felmentették Gombár Csabát, és nem jár be, abban a pillanatban, amikor egyértelműen átvette az alelnökséget Csúcs László, illetve az elnöki jogkör gyakorlását, akkor felterjesztik a Kormányhoz ezt az SZMSZ-t, és ezt a Kormány jóváhagyja. Utána ezzel a jelenlegi médiatörvényig terjedő időszakig ez a része megoldott.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint nemzetközi sajtótájékoztatón el kellene mondani, hogy gyakorlatilag ’89 őszétől kezdve a közszolgálati tömegtájékoztatásban a pártatlanság meg volt sértve, ez egy pártrádió, párttelevízió volt, és most végre a pártatlanság győzött.)

Ezzel teljesen egyetértve, tehát nem ezekről a belső vitákról kell szólni ennek a nyilatkozatnak, ami megy a világ felé. Ezt angolul el kell készíteni, hogy ezt pénteken, a sajtóértekezleten ki tudják osztani, mert akkor fog kézbe kerülni. Erről már volt egyébként szó. Úgyhogy kérjük ennek a megfogalmazását. Itt van a Kormány sajtónyilatkozatának a tervezete, amit meg kell csinálni angolul és szétosztani, és magyarul is ebben a szellemben kell megfogalmazni, hogy itt mindez a sajtószabadság jegyében történt, és teljesen hamis a másik oldal beállítása erről az ügyről. Tehát akkor megkérjük mind Katona Tamás államtitkár urat, mind a kormányszóvivőt, a sajtófőnököt, hogy ezeket készítsék elő, és kérem, hogy lehetőleg még a mai kormányülésen ennek a szövegében állapodjanak meg. Köszönöm. Akkor lezárhatjuk. A fegyelmi ügyben, tehát ebben a fegyelmi ügyben nem kell nyilatkozni, szükség szerint a fegyelmi tanács elnöke, illetve az igazságügy-miniszter nyilatkozik ebben a kérdésben. Tehát itt nem kell nyilatkozni. A kormánynyilatkozatnak a sajtószabadságról stb. és erről az ügyről kell általában szólnia. A következő, miután most már akkor tisztáztuk a lemondás, a fegyelmi vizsgálat ügyét, a harmadik kérdés az, hogy a jelen körülmények között, amikor médiatörvény nincs, és nyilvánvaló, hogy rövid időn belül nem is lesz, akkor a rendelkezésre álló joganyag alapján, figyelembe véve mindent, kell-e egy kormányrendeletet vagy pedig a jelenleg érvényben lévő jogszabályok összegezésével valamilyen tájékoztatást kiadni, aminek a lényege az, hogy működtetnünk kell a Rádiót és a Televíziót. Közben nyilvánvaló, lehet, hogy a köztársasági elnökön keresztül, de lehet, hogy nem rajta keresztül a felmentéssel, vagy nem felmentéssel fognak politikai ajánlatokat tenni. Ma eddig ilyen nem történt, ezért erről nem érdemes most beszélni, ezt nyilvánvalóan akkor kell majd megtárgyalnia a koalíciónak, a Kormánynak stb., ha erre sor kerül, de eddig ilyenre nem került sor. Most viszont a működtetésről van szó, amibe beletartozik a Rádió, Televízió működtetése, ami a miniszterelnökségi fejezetben szereplő költségvetési tétel. Tehát ez a költségvetési törvényre vonatkozik, a másik része a hatályos kinevezési törvény és az Alkotmánybíróság által ugyan alkotmányellenesnek minősített, de meghagyott ’74-es kormányrendelet,? illetve az érvényben lévő egyéb jogszabályok, mint a frekvenciára vonatkozó jogszabály és a sajtótörvény.? Ezek azok a főbb jogszabályok, amelyek érvényben vannak, amiből ki kell indulnunk. Kérem, szeretném felhívni a figyelmet, hogy miután – és ezzel, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk – ezt most itt nem tudjuk kormánydöntésként meghozni, ezért az illetékes minisztereknek vagy tárcáknak kell előbb ezt megvitatni. Tehát ne bonyolódjunk most részletvitákba, mert nincs értelme. Tehát ezért a javaslat az, hogy az igazságügy-miniszter, aki kézben tartja nyilván jogi szempontból ennek a rendezési ügyeit, milyen más minisztérium vagy kormányszerv kiegészítésével vizsgálja ezt meg, és lehetőleg a jövő heti minisztertanácsra már hozzák is ezt az anyagot, mert itt nem lehet hosszú időt ezzel várni.

(Több hozzászólást követően.)

Tehát akkor az egész kérdést, beleértve a frekvencia kérdését is és az ehhez kapcsolódó egész Tévé, Rádió, tehát a médiumügyek joganyagának vizsgálatát, egy kormányrendelet-tervezettel együtt készítsék elő a jövő hétre, amiben az igazságügy-miniszter, közlekedési miniszter, művelődési miniszter és a Miniszterelnökség részéről vegyenek részt. Most még az a kérdés, hogy a frekvenciamoratóriumot jelen pillanatban vonjuk-e vissza, vagy várjunk-e néhány napot, figyelembe véve az aláírási kérdéseket.

(Többen azt javasolják, hogy a Kormány ezt ne most lépje meg.)

Egyetértek. Addig nem kell borzolni a kedélyeket. Ne jelezzük „az etatista centralizációs törekvéseinket”. Tehát akkor ebben megállapodtunk. Van-e még a tévé-ügyhöz? Surján miniszter úr.

(Surján László még azt veti fel, hogy a Rádió és Televízió működésére meg kellene próbálni egy feles törvényt megalkotni. Az igazságügy-miniszter szerint viszont ilyen törvényt nem lehet alkotni, mert mindenképp lenne a médiatörvénynek kétharmados része, aminek elfogadása reménytelen.)

Én azzal szeretném lezárni ezt az egész vitát, hogy csak olyan médiatörvény van, amelyik ezt a kérdést az Alkotmány előírásának megfelelően eldönti, amelyik, mint tudjuk, a meghatározott kérdésekben kétharmadot igényel. Na most, a jelen pillanatban, amikor politikailag ilyen állapotban áll ez az egész, és a parlament összehívásáig, addig nem hiszem, hogy akár pro, akár kontra érdemes lenne most ezt a kérdést megvitatni. Én úgy gondolom, hogy ezt a kérdést mindenképpen azután kell eldöntenünk majd, az akkor kialakuló politikai és egyéb szituációban, figyelembe véve az akkori politikai szempontokat, és figyelembe véve sok minden mást is, amikor február után újra látjuk a kialakuló helyzetet. Szóval én se pro, se kontra, most nem mondanám ki azt, hogy nem lesz médiatörvény, de azt sem, hogy egyáltalán nem akarunk ezzel foglalkozni, akár egy 50%-os törvénnyel. Ezt nem lehet most e pillanatban eldönteni, ezért azt mondom, hogy ebben a hónapban ne ezzel foglalkozzunk. Azzal van értelme foglalkozni, hogy tisztázzuk először is, hogy hogyan történtek a szavazások, milyen politikai tendenciák nyilvánultak meg a szavazásnál, milyen alkotmányos helyzet állt elő, mire kötelez bennünket az alkotmánybírósági döntés, és ezzel kapcsolatban még milyen feladataink vannak. Illetve még tudjuk, hogy az SZDSZ be fog valamit nyújtani, ezért rendkívül fontos az a bizonyos SZDSZ-es állítás, hogy a Kulturális Bizottságban volt egy elfogadott döntés és egy konszenzus, amit az Alkotmányjogi Bizottság felrúgott. Ezt mindenképp tisztázni kell, és ezt kell megfelelő propagandával visszautasítani, ugyanis ők meg fogják próbálni ezt benyújtani. Utána majd meglátjuk, hiszen úgyis lesz erről kormánydöntés, házbizottsági döntés stb., hogy ezt egyáltalán milyen körülmények között tárgyaljuk. Úgyhogy én azt javaslom, hogy ezt a politikai vitát, ami arra vonatkozik, hogy a médiatörvényt akarjuk, vagy nem akarjuk, és milyen tempóban, ezt halaszszuk a hónap végére. Tehát a bizottság feláll, és jövő hétre elkészíti ezt az anyagot, és visszatérünk erre a kérdésre majd a hónap végén. Addig biztos vagyok benne, hogy még foglalkoznunk kell a kérdéssel, mert a másik oldal részéről különböző rafinált stratégiai elképzelésekre lehet számítani. Nem tudjuk-e pillanatban, hogy mik lesznek ezek, tehát nem érdemes most, azt hiszem, továbbmenni, mert semmit sem tudunk, hogy most milyen lépéseket akarnak még esetleg tenni. Akkor ez lenne a javaslatom.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 857-865. oldalán megjelent szövege)