1992. év

(Pálos Miklós, a MEH egyházügyi politikai államtitkára tájékoztatást ad arról, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII-es törvény alapján megkezdődött a visszaadási folyamat, az ezzel foglalkozó bizottság megkezdte a munkáját. A Magyarországon működő közel ötven egyházból tizenhárom összesen 6166 ingatlant igényelt vissza, ezeket folyamatosan intézi a bizottság, és most csak három egyedi ügyben kér kormánydöntést.)

Mielőtt még visszaadom szót, szeretném megemlíteni, hogy a tegnapi napon egy informális beszélgetést folytattam a katolikus és protestáns egyházak néhány vezetőjével, ami sajtóban is megjelent. Szándékosan nem egy hivatalos jellegű, hanem csak egy olyan tárgyalásszerű beszélgetésre került sor, mert több tárcát érintő lenne a kérdés megtárgyalása. A művelődési tárcával, az igazságügy-miniszterrel összefüggő kérdéseket, valamint a munkaügyi minisztert érintő kérdéseket vetettek fel, továbbá általános politikai kérdésekről volt szó elsősorban az egyházak és a közélet stb. problémáiról. Na, most az ingatlanokkal összefüggésben is merültek föl különböző kérdések. Részben olyan is, ami itt a tájékoztatóban is felmerült, ez a Lónyay gimnáziumnak az ügye.? Másik ilyen kérdés a közalkalmazotti törvény, ami már több szempontból is felmerült problémája az egyházaknak, hogy az egyházi intézetekben oktatók vagy egészségügyi intézetekben oktatók, akik egyértelműen közfeladatot látnak el, hátrányos helyzetbe kerülnek, mert ez az időszakuk nem számít bele a szolgálati időbe. Ez mindenesetre nagyon megnehezíti a helyzetüket. Visszamenőleg a közalkalmazotti törvény nagyon komoly problémákat vet föl. Most folynak a besorolások különböző intézményeknél. Itt azt tudjuk, hogy vállalatoknál és egyéb helyeken töltöttek el ugyanabban a szakmában emberek bizonyos időt, és ezt nem számítják be. Úgyhogy ehhez mindenképpen hozzá kell nyúlni. Hegedűs püspök úr külön visszatért a Lónyay Gimnázium és a Közgazdaságtudományi Egyetem problémájára. Tudjuk, hogy ez már mióta húzódó probléma. Az a kérdés merül fel, hogy milyen jogi lehetőség lenne arra, hogy ezeket az épületeket tulajdonjogilag megkapják? Van-e ennek közvetlen jogi akadálya, vagy hogy lehet ezt áthidalni, és azalatt, ha az iskola megkezdi a működését valahol másutt, a tudatuk legyen nyugodt a tekintetben, hogy a Lónyay Gimnázium az újjáalakulhat, mint református gimnázium, vagyis azt majd visszakapják. Van-e erre lehetőség? Ők megelégednének most azzal, ha tulajdonjogilag ez rendeződne, és kapnának egy ígéretet arra, hogy ezt néhány esztendőn belül ténylegesen is megkapják, mert akkor addig tervezhetnének, előkészíthetnék stb. De ez szerintük már áldatlan állapot, de ezt a problémát ismerjük. Az a kérdésem, hogy okoz-e jogi nehézséget, hogy a törvény úgy fogalmaz – lehet, hogy rosszul emlékszem –, hogy a funkció után kapja meg a tulajdonjogot. Hogy lehet azt áthidalni, hogy visszakapja a kórházat, vagy visszakap egy iskolát, mert elkezd ott tanítani, azért kapja vissza, de úgy kapja vissza tulajdonba, hogy a célt még ott nem tudja megvalósítani, mert erre csak x idő után kerülhet sor. Meg lehet-e azt oldani, hogy például ez a Lónyay Református Gimnázium itt fog újra működni, amikor erre a megfelelő műszaki feltételek és egyéb feltételek adottak lesznek, viszont addig más, rendelkezésre bocsátott helyen, épületben működik. De a cél, a jövőbeli cél érdekében most már tulajdonjogilag visszakapja ezt az épületet, amit azt hiszem, ’52-ben adtak át. Egyébként a legnagyobb lelki nehézségekkel küszködöm mint a Magyar Piarista Diákszövetség? alapító tiszteletbeli elnöke ebben a kérdésben, hogy a bölcsészkarral és az egykori piarista gimnáziummal mi lesz?

(Néhány hozzászólást követően.)

Az egyházak már azt is szóvá teszik, hogy lerobbant és tönkrement épületeket kapnak vissza, amikor ezek visszaadásra kerülnek. Én nem értek hozzá, ezt nem tudom megállapítani, úgyhogy ez is a megvizsgálandók közé tartozik. Mindenesetre én úgy érzékelem a többihez viszonyítva, hogy ebből a református egyház egy olyan kérdést csinált, ami valóban messze meghaladja a racionális dolgokat. Én megpróbálom ezt tényleg nagyon semlegesen és objektíven megítélni. Én úgy látom, hogy Budapesten legyen református gimnázium. Ennek volt egy nagy történeti előzménye. Maga az, mind az egyetemalapítási vágyak Debrecen, Pozsony, Kolozsvár stb. Ez először is évtizedekkel megelőzően egy nagyon fontos dolog volt ilyen szempontból, hogy Budapesten legyenek kiváló iskoláik. ugye a Fasori Evangélikus? már akkor nagy hagyomány volt, szóval nagyon erős volt az. Itt voltak már a katolikus egyházi gimnáziumok, és ez határozottan egy református ambíció és presztízskérdés volt, hogy egy ilyen súlyú és színvonalú budapesti református gimnázium is legyen. A megvalósítást viszont úgy valósították meg, hogy egy országos gyűjtést szerveztek. Ez, a református gimnázium megteremtése egy ilyen országos ügy volt, és oda koncentrálták tulajdonképpen a tanárokat, és tényleg kiváló tanári kara volt. Szóval ennek ez a háttere, és ezért nem lehet csak abból a szempontból megvizsgálni, hogy miközben valóban egy református debreceni, sárospataki gimnáziumoknak ténylegesen nagy múltja van, ez az egy Budapesten a budapesti református értelmiségnek fontos. Ugye a mi korosztályunkban ez egy fogalom volt. Szóval az volt, hogy református, akkor az a Lónyay. Most nem azért mondom, ’56-ban is, vagy amikor már megalakultak ezek a felekezetek fölötti szervezetek, akkor is, akik a piarista gimnáziumnak a fizikaszertárában összejöttek, az a bizonyos 10-11 ember, akik először, még a lövöldözés alatt megalakították ezt a szervezetet. Az egyszerűen úgy alakult meg, hogy a katolikus részről piarista és bencés ciszter diákok voltak ott, a fasorból, a Lónyayból. Ez volt, és ezt csak azért mondom el, hogy ez egy generáció. Most ebben a generációban a Lónyay ezt jelentette, amit a Fasor is jelentett. Tehát érzelmileg nem tudjuk ezt másképp kezelni, csak ilyen alapon. Ennek ellenére mondom, hogy a precedenstől is félnék. Amennyiben akkor elindítjuk, valami garanciális elemet bele lehet tenni, de ez az egyház és Kormány közötti sokkal nagyobb érzelmi és egyéb kapcsolatot jelent. Erre koncentrálódik most a református egyháznak ez az egész mozgolódása ilyen szempontból, és hát tudjuk, hogy nagyon nyakasok tudnak lenni a kálomisták, hogyha arról van szó.

(Für Lajos honvédelmi miniszter megjegyzi, hogy a visszakért épületek egy része jelenleg a Honvédséghez tartozik, és ezek eladásra szánt épületek, amikből a tárca bevételt remél. Balsai István igazságügy-miniszter viszont azt kéri a Kormánytól, hogy a visszaadásokkal várnia kellene, mert az Alkotmánybíróság előtt van négy beadvány is ezzel kapcsolatban, és ezek eldöntését megvárva kellene ezt folytatni, mert előállhat olyan helyzet, ami az adakozás morális hátterét szünteti meg.)

Én mindenképpen amellett lennék, és ezért is kértem arra az egyházakat, hogy a jövő év első negyedében tartsunk egy jól előkészített megbeszélést, amire majd külön még visszatérünk, hogy elő lehessen készíteni jogi, vagyonjog, minden szempontból ezeket. Viszont most is érzékelnünk kell, hogy ezek kemény politikai kérdések választási és egyéb szempontból is. Ezen túlmenően, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy azt érezniük kell az egyházaknak, hogy mit jelent ez a Kormány és ez a kormánykoalíció. Nem akarom most ezt részletesen kifejteni. Pontosan tudniuk kell, mert igenis az önkormányzatok és egyebek is várakoznak épületek visszaadására. Tehát én ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy szem előtt tartsuk. Ez az egyik. A másik dolog, ami itt még felmerülhet, az a költségvetési kérdés, amit Für miniszter úr felvetett. Hogyan jelentkezik ez a bevételeknél? Valóban az reálisan betervezett bevétel, és valóban el tudná-e adni? Legjobb üzlet egy tárcának, hogy bár nem tudom ugyan eladni, ezért visszaadja az egyháznak, de az árát fizesse ki a költségvetés ekkora összegben. Tehát így merül föl, hogy akkor megtéríti ezt a költségvetés. A nagy kérdés, hogy megvennék-e ennyiért, amennyiért ez be van tervezve? Szóval itt merül föl a kérdés, mert ezt lehet, hogy csak a negyedéért tudná eladni, vagy a kutyának sem kellene. Tehát valahol itt is megoldást meg kell találnunk, mert nap mint nap találkozhatunk ilyen kérdésekkel.

(Pálos Miklós, aki egyben kereszténydemokrata néppárti országgyűlési képviselő is, kritikát fogalmaz meg a Nemzeti Megújhodási Programmal? kapcsolatban.)

Félreértés ne essék, a Nemzeti Megújhodás Program megalkotásában a koalíciós partnerek is ott ültek a Bem téren.? Úgyhogy ezt jó lenne egyszer és mindenkorra megjegyezni kisgazdáknak is és kereszténydemokratáknak is. Bár ott voltak, néhány kérdéshez egyáltalán nem szóltak hozzá, vagy nem adtak hozzá anyagot. Úgyhogy ezt most szeretném azért véglegesen kérni, hogy ez ne kerüljön többet szóba.

(Isépy Tamás, az igazságügyi tárca politikai államtitkára tájékoztatást ad arról, hogy az előterjesztésből ki lettek véve azok az ingatlanok, amelyiken társadalmi szervezetnek kezelői joga volt, mert ezek esetében törvény kell, hogy azokat fel lehessen használni csereingatlannak.)

A tulajdonjognak ezt a problémáját mindenképpen meg kell vizsgáltatni. Szóval most az egy vitatható dolog, ezt nem tudom, mi a Kormány véleménye, hogy kormányszóvivői nyilatkozatban egy konkrét iskolát megnevezzünk-e. Bár szerintem ezt a kérdést elvibb módon kellene adott esetben megfogalmazni. Nem tudom, hogy jó-e, hogy egy ilyen ügybe így menjünk bele. A másik, szerintem, ha szólunk, akkor jön a többi ügy is, ezért valahogy egy elvi dolgot kellene csak mondani. A másik dolog pedig, hogy a jövő év első negyedévére én szeretném, ha nem éleződnének most ki az ezzel kapcsolatos viták. Most nekünk a költségvetésre kell koncentrálni, a december 31-ig esedékes parlamenti feladatokra. Minden más dolgot, ezt az egyházi dolgot is a jövő év első negyedévére kellene átütemezni. Addig minden kérdést megvizsgálnánk, összegyűjtenénk, szerintem ez lenne a célszerű.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 834-838. oldalán megjelent szövege)