1992. év

(Katona Tamás, a MEH politikai államtitkára tájékoztatást ad a hatpárti médiabizottság utolsó üléséről, amit kénytelen volt nagyon hosszú tárgyalást követően beszüntetni, ugyanis az ellenzék semmilyen kompromisszumra nem volt fogadókész, minden kormányzati kompromisszumos javaslatot elutasított, ragaszkodva ahhoz is, hogy a végszavazáshoz kétharmados szavazattöbbség szükséges. Véleménye szerint gyorsítottan le kell tárgyaltatni a bizottságokban a módosító javaslatokat, és kérni kell a plenáris ülésen történő szavazást, ami néhány szavazat hiányában a kétharmados rendelkezéseknél valószínűleg nem lesz sikeres, és emiatt nem is lesz elfogadott médiatörvény, de a Kormány a beterjesztésével határidőben eleget tesz az Alkotmánybíróság döntésének. Tehát már nem az ő felelőssége a mulasztásos alkotmánysértés, vagyis az, hogy ebből nem lett elfogadott törvény. Javasolja még, hogy a kormányzatnak elő kellene esetleg újabb neveket terjeszteni a Kulturális Bizottság elé, hogy a jelöltekkel kapcsolatban létrejöhessen egy esetleges kétharmad. Egy-két szavazaton múlik.)

A teljes koalíció szavaz, tehát a Kulturális Bizottság minden tagja. Három kell, három szavazat hiányzik a kétharmadhoz. Hát nem könnyű esetek. A szocialistáktól csak egy, a Kósa képzelhető el. Van kérdés esetleg Katona Tamás tájékoztatását illetően. Kérem, akkor most jön az a kérdés, hogy a Kulturális Bizottságnak tovább kell tárgyalni, mert november 30-ára készen kell lenni. Úgyhogy a magam részéről nem látom különösebb értelmét annak, hogy most ebben az időszakban reggeltől estig hatpárti tárgyalások folyjanak. Az Országgyűlés Kulturális Bizottsága tárgyalja meg, ott képviselve vannak a pártok arányukban, mi megkíséreltük ezt a hatpárti médiabizottságban. A második kérdés a személyi vonatkozású része. Itt tulajdonképpen a köztársasági elnök megnyilatkozása szerint, ha kétharmados többséget kap egy kinevezési javaslat a Kulturális Bizottságban, akkor ő fenntartja az aláírási kötelezettségét. Még nem beszéltem vele, mióta visszajöttem, sem telefonon, sem szóban, tehát nem tudom, hogy ez most hogy áll. Ez a levelében van benne. Ebből gondolom, hogy gyóntatták az ellenzéket, hogy mindegyik hajlandó-e ellene szavazni, mert különben nem tudom, hogy megírták volna-e ezt a levelet, hogy elfogadják a kétharmadot.

(Forrai István, a miniszterelnök helyettes kabinetfőnöke szerint állandóan gyóntatták. A Haraszti összerántotta a három frakciót, és különböző nyilatkozatokat íratott alá velük. Folyamatosan ez ment.)

Hát a kérdés az, amit most mindenképpen meg kell ismételnünk. Két lehetőség van. Az egyik, hogy alkalmatlanság címén újból előterjeszteni az elnökök felmentését. Ez az egyik lehetőség. A bizottság így szavazott. A második lehetőség, hogy ezzel egyidejűleg az új jelölteket is beterjesztjük, de akkor már kell velük beszélni és megállapodni, hogy vállalják-e. Erre a kétharmados megoldás lehetőséget biztosít, ezért ezt meg kell próbálni biztosítani. A harmadik kérdés felmerül újra, hogy a két elnököt fegyelmi eljárással megkíséreljük-e felfüggeszteni és eltávolítani. Ennél felhívom a figyelmet arra, hogy a fegyelmi eljárás, miután ez bíróság elé kerül nyilvánvalóan, ehhez fegyelmi ok kell, tehát nem elég az alkalmatlanság, ehhez fegyelmi vétség szükséges. Tehát ez a pillanatnyilag a helyzet. A médiaügyben nekünk minden körülmények között néhány napon belül lépni kell. Saját pártjaink ezt várják el tőlünk elsősorban. Az egyik oldalon van két kinevezett alelnök, tehát a felmentést meg lehet csinálni újra. A felmentési igény egy. Kettő, a költségvetési tárgyalásnál tartanám célszerűnek, hogy szülessék egy olyan döntés, ami a költségvetést érinti. Ez végeredményben a kormánytöbbség döntésétől függ, hogy a költségvetésnél, hogy szavaz a Rádió és Televízió részére. Ezt a részét javasolnám jogilag kidolgozni a Pénzügyminisztérium részéről, ugyanis jelenleg a költségvetés megszavazásakor ez egy eszköz a kormánytöbbség kezében. Mi kötelez bennünket erre? Nincs médiatörvény, nem fogadták el. Ilyen körülmények között a felügyelet alatt álló intézmények költségvetését meghatározhatjuk. Ez egy nem könnyű kérdés, de hát mindenesetre itt lehet valamilyen mozgásterünk. Ezt a Kormány vállalja-e? Ez van benne egyébként a köztársasági elnöknek most írott válaszlevelemben, egy utalás a költségvetéshez.

(Ezzel többen egyetértenek, már csak azért is, mert komoly saját bevételeik is vannak.)

Én ezzel egyetértek, ezért levél megy az elnök úrnak, majd ezt mindjárt behozzák. Nincs még kész, ugye Tamás? Most gépelik. Amit a köztársasági elnök tegnap este küldött, ezt én ma reggel kaptam kézhez, úgyhogy erre menne egy válasz, és a választ követően egy formális beszélgetés, mert ő ezt kérte. Utána nekem is az a véleményem, hogy egyrészt a Bizottság tárgyalja a médiatörvényt, és ezenkívül pedig akkor be kell terjesztenünk a felmentést, mivel két törvényesen kinevezett alelnök megvan a vezetésre az új elnökök kinevezéséig. Ezt követően pedig lehet előterjeszteni az új elnököket. Annyit szeretnék még, ha már ennél a témánál vagyunk, hogy érdekes módon a Major a kétoldalú megbeszéléseken külön előhozta a BBC adását ezzel a frekvenciamoratóriummal összefüggésben is, hogy nagyon nagy súlyt helyeznének erre, hogy ebben megoldást találjunk.

(Boross Péter belügyminiszter szerint, ami híradás a BBC-től visszajön Magyarországról, kifejezetten kellemetlen.)

Nem lehet a BBC-nek a velünk kapcsolatos adására vonatkozólag a Távirati Irodán vagy máson keresztül kérni egy elemzést egy hónapon belül? Az egy hónapon belüli elemzés alapján akkor írok a Majornak egy levelet, hogy megvizsgáltuk, vizsgáljuk a lehetőségeket, de szeretném mellékesen megemlíteni, hogy a BBC, aminek régi tisztelője vagyok objektivitása miatt, ezeket a hazugságokat mondta az elmúlt időszakban. Hát ezt is lehet. Tehát akkor nem ilyen erős formában, de egy elemzést, amit mellékesen megjegyeznénk, és felhívnánk erre a figyelmet, hogy ez milyen sajnálatos. Hát, ha tényleg így van, mert vagy így van, vagy nem. Ha tényleg így van, hogy hamis képet adnak, vagy torzított képet, akkor vizsgáljuk meg. Ha nem igaz, hogy hamis, akkor másképp nézzük, de akkor ehhez csináltassunk egy elemzést. Tehát mindenkitől, aki Magyarországon akar bizonyos lehetőséget, nem többet, de a korrektséget elvárhatjuk.

Napirenden kívül a nemzeti ünnepek és az állami ünnep protokollrendjével kapcsolatban.

Szeretnék még egy kérdést, ami még október 23-ával, a három nemzeti ünneppel, az állami protokollal és a Protokoll Tárcaközi Bizottsággal függ össze, aminek Katona Tamás az elnöke. Na, most, én nem tudom, hogy ez a tárcaközi bizottság hogy működik, de az Alkotmánybíróság elnöke kifogásolta, hogy az alkotmánybírókat nem hívta meg a protokollbizottság. A Magyarok Világszövetsége elnökét sem hívta meg az operai megemlékezésre, tehát most a másik oldalát mondom. Például a nagykövetek közül is csak a doyenje, a nuncius volt ott. Most már kénytelen vagyok tényleg megkérdezni, hogy milyen alapon, vagy hogyan történt ez, és gondolom, hogy itt valamilyen elvi döntés van. Kérem Katona államtitkár urat, hogy erről tájékoztasson bennünket, mert máskor nem kerülhetünk hasonló szituációba. Ténylegesen legyen indoka annak, ha valakit nem hívunk. Régen ezt a külügy szokta csinálni, de most a tárcák képviselőiből álló tárcaközi bizottság csinálja. Nem tudom, hogy kit miért látok, például milyen alapon vannak meghívva különböző vállalkozók vagy egyebek. Lehet, hogy szappant adtak el valahol, mindenesetre ezeken az állami protokolleseményeken elég érdekes a névsor. Annak én híve vagyok, hogy ellenzék meg legyen hívva, és a parlamenti bizottságok elnökei, de mi ennek a rendje? Van augusztus 20-a, ami állami ünnep. El kell döntenünk azt, hogy ezt tekintjük-e állami ünnepnek, és ha igen, akkor március 15-ét, október 23-át társadalmasítani fogjuk, de az, hogy több legyen a megsértődött ember, mint aki örül, hát ez eléggé kellemetlen.

(Katona Tamás, a MEH politikai államtitkára szerint mindig lesz sértődött ember. A mostani meghívás esetében az Operaház kérése az volt – miután jegyeket is árult erre az eseményre –, hogy a protokollkör csak nagyon szűk legyen. Forrai István, a miniszterelnök helyettes kabinetfőnöke – aki tagja ennek a Protokollbizottságnak – kiegészíti azzal, hogy az Operába államtitkári szinttől felfelé mindenki meg volt hívva. Az alkotmánybíráknak is – igaz csak a tiltakozásuk után – fel lett ajánlva a jegy, de akkor ők már sértődöttségből ezt nem fogadták el, és az AB elnöke pedig valószínűleg a többiekkel való szolidaritásból nem jött el.)

Mindenesetre, én most ezt csak azért mondtam el, hogy bár most már utána vagyunk, és legközelebbi hivatalos ünnep március 15., ott, ha lehet, már ne legyen ebből probléma. Tehát a három nemzeti ünnepből az állami ünnep az augusztus 20. Nekünk azt a bizonyos állami ünnepet, ami a királynő születésnapja, vagy nem tudom micsoda, tehát ezt az augusztus 20-án kell tartani, tehát augusztus 20-án kell a diplomáciai testületeket is meghívni. Azt kell eldönteni, hogy március 15-én és október 23-án, a másik két hivatalos nemzeti ünnepen ilyen típusú állami rendezvényt csinálunk-e, vagy sem. Akkor az a kérésünk Katona Tamástól, hogy elnökletével üljön össze ez a protokollbizottság, és a külügynél meglévő protokoll-lista, valamint a különböző helyeken meglévő protokoll-listák alapján egyszer állapítsák meg, hogy milyen típusú ünnepségekre melyik a meghívottak köre. Szerezzék be a német, a francia, az angol, mit tudom én milyen protokoll-listákat, hogy hogy állnak sorba a miniszterek, államtitkárok, frakcióelnökök vagy egyebek. Mi a kialakult szokásrend, nem azért, mert minekünk ez fontos, hanem hogy mit mondjunk a mindenkor megsértődőknek. Tehát, hogy mi egy ilyen kialakult gyakorlat. Mondjuk, ne egy monarchiát vegyünk alapul, hanem egy köztársaságot, Ausztriát, Olaszországot, vagy ebből a szempontból Franciaországot, a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy mi a protokollja. Hát ez lehetetlen, hogy ne legyen meg ez a külügyben, vagy ne tudja valaki ezt.

A Különfélék között az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárással kapcsolatban.

(Balsai István igazságügy-miniszter egy többször tárgyalt törvényjavaslat jóváhagyását kéri, amelynek célja a forradalom és szabadságharc kirobbanását előidéző, a szovjet csapatok behívását tevőlegesen előmozdító és a továbbiakban a leverést támogató politikai, illetőleg közjogi, vagy államjogi pozícióban lévőknek a felelősségre vonása, azon a jogalapon, hogy az október 23-i estétől kezdődő forradalom és szabadságharc háborúnak minősül.)

Egy kérdésem van, két és fél évvel ezelőtt az első igazságtételi javaslatnál, amikor ez a kérdés felmerült, az volt a kérdésem, hogy ezek nem háborús cselekmények-e, és mindenki akkor miért mondta azt, hogy ez nem alkalmazható? Akkor vetettem fel a háborús bűncselekmény kiterjesztését ezekre, és akkor mindenki ezt teljesen visszautasította. Úgyhogy akkor hagytam magam meggyőzni, miközben ezt mondtam két és fél évvel ezelőtt. Ez az egyetlen kérdésem.

(Balsai István a kérdésre nem tud válaszolni, most csak megismételni tudja a bevezetőjében elmondottakat.)

1956-ban egy hadüzenet nélküli háború volt, erre éppen azért nem kívántam jogászi nyelven szólni erről az Operában, hanem a törvényjavaslat tudatában ismételtem meg, hogy a Nagy Imre-kormány senki által kétségbe nem vont törvényes kormány volt, hiszen Dobi kinevezte az akkori törvények szerint.? Ez egy olyan kormány volt, amelyik az ENSZ-hez fordult, amelyiknek a hadügyminisztere nemzetközi fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott, akit a Kormány kijelölt Tökölre, kijelölt Varsóba, és ennek a Kormánynak az aktív hadügyminiszterét tartóztatták le.? Tehát a körülmények olyan egyértelműen jelzik, hogy ekkor háború volt Budapesten, és az országban katonai közigazgatás volt egészen január 7-ig, továbbá hadifoglyokat ejtettek. Én ezekre a kritériumokra azért utaltam ebben a formában, mert minden olyan kritériuma ’56-nak megvolt, ami háborúban van. Ez nem volt meg ebben az értelemben mindenhol. Adott esetben, például egy lengyel puccs, a Jaruzelski-féle katonai puccs? másképp zajlott le, sőt tulajdonképpen ebben a formában még vitatható, hogy ’68-as csehszlovák? is, miután elmentek tárgyalni, de hát ez más kérdés.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 829-834. oldalán megjelent szövege)