1992. év

(Tarján Lászlóné a környezetvédelmi tárca politikai államtitkára ismerteti a kastély felújítási, valamint kulturális és idegenforgalmi rehabilitációs tervét. Az előzetes tervek szerint a felújítás költsége 3,5, uszkve 4 milliárd forint, amiből költségvetési támogatásként egymilliárd forintot tervez a tárca. A felújítás befejezése az Expóra és az 1100 éves évfordulóra való tekintettel 1996-ban lenne indokolt.)

Tehát ez gyakorlatilag az elképzelés. A kérdésemet, amire elsősorban a másik érdekelt tárcától kérem a választ, tehát az idegenforgalomért felelős ipari és kereskedelmi miniszter úrtól, a megnyugtatás miatt kell feltennem. A költségvetés a felmerülő költségnek, amibe ez az egész kerül, körülbelül az egynegyedét jelenti, ez az egymilliárd. Biztosított ez a pénzügyi konstrukció, amivel a 3 milliárdot előte-remtik? Ehhez az állami garanciára van-e szükség, vagy milyen módon fog ez szerepelni? A pénzügyminiszter mennyire van a felelősök közt feltüntetve? Látom egy helyen a Kincstárt, de egyébként itt egy pénzügyi olyan konstrukcióról van szó, ami azért nem kis dolog. A másik, hogy ezek az ötletek a spanyol lovasiskolától kezdve, amibe ugye a Habsburg család belefolyik most nagy lelkesen, és ezek az ötletek, mint Szilvásvárad és egyéb, hogy ezek kellően tisztázottak-e? Azután, ha ide mellé akarnak építeni egy szállodát, akkor ezt hogy képzelik el építészetileg stb., miután a parkot tulajdonképpen lefaragták, tehát egy lényegesen kisebb park van ma már, ezért az építkezés hova, milyen formában történne? Az egészet hogyan lehet üzemeltetni és működtetni, ennek mik a garanciális feltételei, és hogy viszonylik az önkormányzathoz ez az egész, mert bár most az önkormányzat nagyon lelkes, támogatja, de tényleg megvannak-e ennek a reális alapjai? Az osztrákok nagy érdeklődést mutattak eziránt már akkor, amikor az Erzsébet királyné-emlékünnepély volt. Megjelentek, de nem tudom, hogy itt valóban mennyi a biztosíték. Ahhoz, hogy a Kormány ebbe belemenjen és ezt megcsinálja, azért ehhez egy olyan pénzügyi konstrukcióra van szükség, hogy ez tényleg garantált legyen. Mert ebbe nem lehet belebukni a Világkiállítás előtt, ennek egy példaértékű dolognak kell lenni. Fel van-e ehhez mérve minden olyan mértékben, hogy most határozatot tudjunk hozni? Erre kérek feleletet, mert lehet, hogy így van, minden adott és rendben van, de ezt nagyon jelentősnek tartom.

(Több hozzászólás között Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külügyi tanácsadója megjegyzi, hogy nagyon jó volna, ha volna a Magyar Kormánynak, a magyar államnak egy olyan létesítménye, ahol fogadásokat stb. lehet rendezni, ahol magas rangú külföldi személyeket méltó körülmények között lehetne elszállásolni.)

Magyarul tehát arról van szó, hogy helyreállítódik különböző múzeumokból összeszedett bútorokkal, tárgyakkal egy kastélymúzeum, amelyik kastélymúzeumban Mitterrand-t el lehet helyezni, ha idejön, és a szomszéd épületből viszik neki a reggelit.

(Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter a miniszterelnök által felvetett kérdésekre megnyugtató választ ad. Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter viszont a várható magas rangú vendégekre tekintettel a biztonsági kérdések kapcsán aggályát fejezi ki.)

Gondolom, a nagycenki kastélymúzeum és szálló? kapcsán bizonyos tapasztalatokat összegezni lehet, ami kicsiben hasonlóan, egyrészt három múzeum együttműködéséből jött létre, másrészt lovasiskolaként is működik és szállodaként. Tehát azért jó lenne a nagycenki Széchenyi-kastélyt megnézni, amelyik is csak így jöhetett létre, vagyis 4-5 intézmény és szervezet együttműködésével, hogy ott mik a tapasztalatok. A fertődi kastély is tulajdonképpen egy ilyen probléma, amelyik nem múzeumi, hanem idegenforgalmi jelleggel működött az ország különböző részeiből összehozott bútorokkal. Amit Füzessy Tibor mondott, nagyon fontos elem, hogy eleve úgy legyen szervezve az egész, hogy egy biztonsági szolgálat szempontjából is megvizsgálva, ami nem csak a személyzet elhelyezését jelenti. Önmagában az elképzelhető, hogy arra az időre nem működik, lezárják, amikor királyi vagy egyéb vendég van, és előtte biztonsági szempontból megvizsgálják. Egyébként elhelyezik az államfőket kiemelt szállodákban is New Yorktól Washingtonig, tehát nem mindenhol van külön hely, épület erre. Viszont a bonni kormánynak is egy kastélymúzeuma van Bonntól bizonyos távolságra. Tehát mondjuk a példák megvannak. Mindenképpen én a kulcskérdést abban látom, hogy önmagában egy szálló, önmagában egy kastélymúzeum és önmagában egy spanyol lovasiskola nem elég ahhoz, hogy az idegenforgalmat fenn tudja tartani. Tehát itt egész Gödöllőnek az átalakulásáról van szó. Ez azt jelenti, hogy Gödöllőnek olyan terület-, településfejlesztési fejlődésen kell ehhez átesnie, olyan intézménytelepítés és minden kell, hogy Gödöllő alkalmas legyen erre a funkcióra. Ilyen lehet színház, például szabadtéri. Szóval idegenforgalmi szempontból, ha valamit fenn akarunk tartani, különböző funkciójú beruházásokat kell végrehajtani. Azt tudomásul kell venni, hogy azért ma már egy nyugati ember nem megy valahova, hogy ehessen és aludhassék. Tehát ebből kell kiindulni. Ezért meg kell tervezni, meg kell szervezni, hogy ott legyen mit csinálni. Tehát elkerülni azt, hogy mint a bolgár tengerparton az utca másik oldalára nem mehet át, mert nincs további látványosság, azért is vannak csődben. Tessék arra gondolni, hogy fénykorában Dubrovnikban minden tavasztól őszig, minden napra terveztek egy eseményt. A közlekedést Budapesttel kombinálni, ez is egy óriási feladat. Tehát attól, hogy itt az állam tulajdonképpen besegít Gödöllőnek azzal, hogy múzeumi berendezést nyújt, besegít azzal, hogy a fenntartáshoz költségvetési támogatást ad ezen a címen, hogy elhelyezi a királyi vendégeit és egyebeket, ez még nem elég, ugyanis itt azért komolyan meg kell szervezni ennek a körülményeit. Ennek a pénzügyi konstrukciónak a megvalósításához, ami ehhez kell, teszem fel azt a kérdést, hogy a felelősök közé általában nem lenne szükséges a pénzügyminiszter felvétele harmadik miniszterként? Mit szól ehhez a másik két miniszter és a pénzügyminiszter, mert énnekem ahhoz, hogy itt ebből egy ilyen arányú befektetés legyen, egyáltalán garancia, kormánygarancia kell-e, bankok stb. stb.? Szóval ez a lelkesedés egyébként gyönyörű polgármesteri szinten, de a megvalósuláshoz komoly felelősséggel és következménynyel járó kormányzati intézkedések is kellenek.

(Az előterjesztő még elmondja, hogy az új kastélyépület az istállók után, a valamikor szovjet katonák által használt leromlott állapotú épületek helyére épülne. Elismeri, hogy a projekt legkényesebb pontja valószínűleg a kastélyépület üzemeltetőjének megtalálása lesz.)

Valamelyik szállodaipari láncolathoz kell kötni, pláne az elején, ameddig ez kialakul, szóval ez nem lesz könnyű. Na de itt meg kell vizsgálni minden lehetőséget a vadásztatástól kezdve. Szóval ki a fene megy Gödöllőre, most azonkívül, hogy mindenki lelkes? Ahhoz kérem szépen, Gödöllőre kell vadászat, kell tereplovaglás. Ha ilyen típusú vendégeket szeretnénk ott elszállásolni, akkor helyre kell állítani a királyi életforma és a királyi nyaraltatás feltételeit. Ezeket máshol ráadásul úgy csinálják, hogy a látogató, a turista részt vesz valami olyan eseményen, ami ilyen körülmények között történik. Az angol kastélyokba azért mennek, mert mindjárt van egy lord is, akivel együtt reggelizhet, és a németeknél is a kastélyokat így adják ki. Én is voltam kongresszuson, és elvittek bennünket egy kastélyba, ahol – már elfelejtettem a nevét – egy Habsburg főhercegnő volt a háziasszony, és ott volt egy ilyen vacsora együtt a családdal. Mindenki nagyon odavolt sznobságból. Tehát így működtetik ezeket. Itt is egy herceg ismertette a kastély történetét, és utána együtt költhették el vele és a családjával a vacsorát a kongresszus vezető személyiségei. Ez volt a külön program számunkra, amire meg voltunk hívva. Ezért a kongresszus természetesen átutalt nem tudom mennyit. Mondták, hogy az egész kastély fenntartását ebből csinálják, ott például ez része annak, hogy befizetnek. Minden napra volt egy ebéd és vacsora. Máskülönben a család már nem tudná fenntartani a kastélyt. Tessék ezeket a nyugati kastélyfenntartó mechanizmusokat is megvizsgálni, mert ezek mind így működnek. Kell valakit sznobságból szerződtetni.

(Tarján Lászlóné még elmondja, hogy a felújítás összköltségének a kétharmad része, ami mintegy 3 milliárd forint, csak vállalkozói pénzeszközökből, mecenatúrából finanszírozható, és a konstrukció modelljeként a keszthelyi Festetics-kastélyt vették alapul.)

Nagy a különbség, ugye ott nyáron összehasonlíthatatlanul nagyobb a turistaforgalom, itt viszont Budapest közelsége adott. De a Festetics-kastély az benne van a három balatoni, vagy inkább kettő – Tihany és Keszthely – leglátogatottabb helyében, ahova tömegesen viszik a turistákat, továbbá jelentős ezért a belépődíj összege, továbbá az egyéb konferenciák rendezése is. Maga a kongresszusi turizmus még egy kérdés. Ha szállodaépítésről van szó, akkor ez még egy kérdés, hogy annak is ki kell alakítani a konferencia, ha nem is kongresszusokat, nagy létszámú, többezres, de egy pár százas befogadóképességű termét is. Tehát ezt mind be kell kalkulálni.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításával kapcsolatban.

(A módosítás célja a katonai szolgálatot teljesítő személyek számára a katonai szolgálatának teljesítése alatt történő közösségi vallásgyakorlás megengedése.)

Csak ebéd előtti aperitifnek ehhez el kell mondanom, hogy múzeumi tárlatvezetőként nálam mindig vezérkari tisztek, tábornokok és ezredesek működtek az elmúlt 25 évben. Úgyhogy Bunde Géza, nevezetes régi hadseregbeli ezredes mondta, hogy ő volt az ökumenikus gondolkodás első képviselője, mert már az első világháború idején rájött arra, hogy micsoda rendetlenség az, hogyha vallások szerint mennek istentiszteletre vasárnap a katonák. Ennek következtében beosztotta, hogy első század ezen a vasárnapon evangélikus, második század katolikus, harmadik század református, és azt mondta, hogy rendkívüli érdeklődést tapasztalt a katonáknál, nagy örömmel vettek részt egymás istentiszteletén, nem kellett megbontani a századnak az egységét. Mindenkinek újdonság volt minden vasárnap, és soha, a harctéren sem merült fel semmiféle nézetkülönbség a katonák között felekezeti alapon. Úgyhogy ezt azért tudom ajánlani, és figyelembe venni mint régi katonai tapasztalatot. Ez örök példa.

A Különfélék között a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián a kar létesítésével kapcsolatos jogi helyzettel, illetve a megoldási lehetőséggel kapcsolatban.

(Kálmán Attila, a művelődési és közoktatási tárca politikai államtitkára ismerteti, hogy a püspöki kar Vatikán hozzájárulásával úgy döntött, hogy a Hittudományi Akadémiáját világi tudományokat oktató bölcsészkarral kibővíti.)

Az ellentétes álláspontomat azért indokolom meg, mert az egyik, amire választ várok, annak van egy jogi része, ami egyben felsőoktatási, a másik az pedig politikai kérdés. Politikailag nem értek egyet azzal, hogy az állami egyetemről kivonjuk az ebbe az irányba vonzódó akár hallgatóságot, akár tanszemélyzetet, mert ez csak konfrontációt okoz. Teljesen hibásnak tartanám, és ezelőtt száz évvel is hibásnak tartották, 120 évvel ezelőtt is, hogy egyik irányba elmenjen egy állami egyetem, hogy elmenjenek egy olyan irányba, mint ahogy a legjobb úton haladnak az egyetemeink. Különösen a szellemtudományi és társadalomtudományi karaink, A bölcsészet, a jog és más karok, ahonnan a hozzánk közel álló – nyíltan megmondom – világszemléletű és egyéb gárda az állami funkciókba, nagykövetségekre, közigazgatásba kivonult. Az állami egyetemek olyan mértékben kerültek más irányzatot képviselők befolyása alá, hogy ezt a konfrontáció feladását és a hallgatók meghódításának a lehetőségét nagyon elhibázottnak tartom, és különösen azt, hogyha abba az irányba mennek az egyetemeink, hogy lesz egy ilyen, és lesz egy olyan irányzatú egyetem. Mindenkor a budapesti bölcsészkarnak nagyobb lesz a súlya, mint a Piliscsabán működő bölcsészkarnak.? Ez az egyik. Ha továbbiak lesznek, akkor ezt még tovább tudom fokozni. Tehát én nagyon fontosnak tartanám, és azt a modellt tartanám helyesnek, ha helyreállna a tudományegyetem, és a hittudományi kar ismét a Pázmány Péter vagy az Eötvös Loránd Tudományegyetem kara lenne, amihez Sopronból az Evangélikus Hittudományi Akadémia is csatlakozhat, amelyik egykor Pécshez tartozott. Ők is szívesebben vennék, és én nem tudok róla, hogy a katolikus egyház ennyire egységes lenne. Róma ebben az esetben nem különösebbet jelent, mert Rómának írnak egy levelet, hogy tudomásul veszi-e, és akkor Róma tudomásul veszi. Ez nem Róma nyomása vagy támogatása, hanem egyszerűen megkérdezték tőle, hogy tudomásul veszi-e. Tehát ezek az én felvetéseim. Tehát én politikai, világszemléleti szempontból nem tartom helyesnek, hogy a budapesti egyetem és ezek a világszemléleti szempontból fontos karok lassan átcsúsznak ilyen területre, éppen mert a mi embereink kijöttek ezekről az egyetemekről. Nem értek egyet azzal, hogy ezek átcsússzanak teljesen egy más szemléletet képviselő egyetemi oktatószemélyzet kezére, hogy ebbe az irányba menjenek, ugyanis közben átalakulnak ezek. Tehát ez a politikai indoka az egyet nem értésemnek, éppen, ha úgy tetszik, egy harcos konfrontációra való hajlamomnak. És az, hogy a politológia néven működő marxista–leninista tanszékek helyett igenis a Bolberitz Pálok és mások a teológiai karokról az állami egyetemeken vonzzák magukhoz az ifjúságot, és ott konfrontáljanak, és ott próbáljanak hatást gyakorolni. A református teológiai kar is menjen vissza Debrecenbe a Tudományegyetemre. Ebben a formában kell nekünk vinni a dolgokat, nem pedig abban a formában, hogy hatodrangú pótegyetemeket csinálunk, és utána ezeken a hagyományos nagy egyetemeken meg semmi nem történik. A másik dolog, hogy Magyarországon 1769 óta más egyetem nem volt, csak állami egyetem. Tehát kérdésesnek tartom ezt is, hogy helyes-e most ezen változtatni. A harmadik, jogi szempontból pedig az a kérdés, hogy ezek igazából egyetemi rangú főiskolák. Márpedig a nemzetközi gyakorlatban is nem tudok róla, vagy hogy a magyar joggyakorlatban a magyar törvények ezt másképp szabályoznák, vagyis lehet-e egy nem egyetemnek kara? tehát fakultása lehet-e? Az, hogy egyetemi rangú, az külön kérdés. Ugyanis már az egy olyan ellentmondásos dolog, hogy azért, mert valami akadémia, ráadásul az akadémia a karral szinonima, tehát az akadémia nem más, mint egy önálló fakultás. Amikor megcsinálták a német egyetemeken az akadémiákat, akkor az akadémiák összevonásából születtek az egyetemek. Tehát az egy karértékű. Ez teljesen értelmetlen külföldi szemmel nézve is, hogy akadémiának a kara, ha már ilyen nagy nemzetközi kapcsolatokat is akarnak létesíteni. Az egyetemalapításhoz viszont törvény kell, tehát a magyar országgyűlés dönthet arról, hogy engedélyez-e egy ilyen katolikus egyetemet. Ha pedig akadémia, akkor az nem foglalhat magában karokat, mert akármilyen is a jogállása, egy biztos, hogy nem egyetem. Tehát ezért vetettem föl azt az áthidaló megoldást, amit meg kellene fontolni, mert itt van egy képesítési kérdés is, hogy okleveles középiskolai tanár, milyen diplomát ad? Eldöntötte-e valaki? A művelődésügy megvizsgálta, hogy mit kap? Tanári diplomát?

(Kálmán Attila szerint a tanári és kutatói pályára egyaránt fel akarja készíteni.)

Ez olyan dilettáns dolog, hogy egy minisztériumtól azt el lehet várni, hogy legalább a folyamatot végiggondolja, hogy mi a vége a tanulmányainak? Hát milyen diplomát kap? Ezt egy hallgatónak, amikor felveszik, tudni kell. Okleveles középiskolai tanár vagy más?

(Kálmán Attila szerint vagy okleveles bölcsész.)

Hát vagy más. Ha pedig okleveles tanár lesz, ilyen nincs, hogy kutatói pályára felkészít, ez nem állami képesítési szemlélet. A tanárképzőt elvégzi, az az egyik lehetőség, akkor okleveles tanár lesz. Régen is voltak szabad bölcsészek, doktorátus, és a képesítési törvény szerint azzal lehetett valaki levéltáros, könyvtáros, vagy kerülhetett államigazgatásba. Hát ennek megvannak a paraméterei. Végig van ez gondolva?

(Kálmán Attila szerint ők azt szeretnék, hogy tanárokat és kutatókat is képezzenek.)

Kérem szépen, a kutatót nem képezik, annak csak az előfeltételeit adja meg. A kutatóképzés az nem egyetemen történik. Továbbá a képesítési törvény vagy képesítési rendszer, ha úgy tetszik, az meghatározza, hogy milyen diplomát kap. Megvan, hogy milyen diplomát kap a hallgató?

(Kálmán Attila szerint okleveles középiskolai tanári diplomát. Elfogadja a miniszterelnök aggályait, de szerinte ezek csak addig állnak fenn, amíg a parlament rá nem bólint arra a törekvésükre, hogy a Pázmány Péter Katolikus Akadémia egyetemmé válhasson.? Tehát az Akadémia meg fog szűnni, és rövid időn belül, pár hónapon belül katolikus egyetemmé fog átalakulni.)

Hát azért ez a parlament nem egy olyan bólintós parlament. De hát akkor se lehet addig, hát a jogban nincs ilyen, hogy valami megszűnik. Akkor addig lehet tanárképző intézet a Hittudományi Akadémián belül – mivel a Hittudományi Akadémia egyetemi jelleggel működik –, akkor azt lehet mondani, hogy tanárképző intézetet állít fel, amelyik kari jelleggel működik, akkor ez a logikus. Még egyet szeretnék hozzátenni, jogi szempontból kérdezem. Egyetemet az Országgyűlés alapíthat, ugye? Abban az esetben egy akadémia, amelyik karértékű a jogi értelemben és nemzetközi jogi összehasonlítás mellett is, az akadémia az mindig egyetemi karral jelent azonosat. Ennek következtében ez jogi kijátszás. Felvethető az a kérdés velünk szemben, hogyha a Katolikus Egyetem alapítását elismerjük: tulajdonkép-
pen fel van sorolva, hogy egyetemi jellegű intézmények a Testnevelési Főiskola,? a Zeneakadémia? stb., ezek egyetemi szintű intézmények, ezért egyetemi tanárok a tanáraik, de ettől ez nem jelent tényleges egyetemet. Egyiknek sincs kara, nem?

(Kálmán Attila: De doktori címet adhat.)

Doktori címet adhat azért, mert egyetemi jellegű. A Zrínyi Hadtudományi? is azért ad díszdoktorit is a Wörnernek, mert akadémia. Tehát ez is egyébként sántít, de mindegy. De ettől függetlenül, itt az a kérdésem jogi szempontból, ha ez akadémia, akkor nem az Országgyűlésnek a kijátszását jelenti-e, hogy ha egy ilyen besorolású akadémiánál előzetesen kormányrendelettel engedélyezünk egy kart, és utána akarjuk ezt legitimálni egy országgyűlési törvénnyel? Hát így is felvethető a kérdés. Na, most ezzel szemben, ha azt mondja ki a törvény, hogy az akadémia az egyetemi szintet jelent, mert erre van ugye példa, tehát kimondja azt, a nem tudom melyik törvény, amelyik tulajdonképpen felsorolja az egyetemi jogú főiskolákat, akadémiákat, és ezek között felsorolja a hittudományt is, akkor át lehet hidalni átmenetileg egy tanárképző intézettel. Így, ahogy mondtam, hogy főiskolai jellegű, és akkor csinál egy filológiai tanszéket, vagy intézetet, és csinál egy történetit, mert az bármelyik, akár egy hittudományi főiskolának is lehet. Ha még azt hozzátesszük, hogyha megtartja az állami képesítést, tehát ugyanazt a képzést biztosítja, mint amit előír körülbelül az állami egyetem, akkor az állami képesítési törvény szerint ilyen képesítést adhat. Akkor egy ilyet el tudok képzelni, ha a jogászok ezt mondják. Na de ez pillanatnyilag nincs kidolgozva. Amit ideküldtetek nekem aláírásra, abban ez mind nincs benne.

(Kálmán Attila hangsúlyozza, hogy ennek jóváhagyása nagyon fontos lenne, mert ez a püspöki kar együttes döntése.)

Én azt értem, hogy az egyházak részéről egy fontos törekvés volt, hogy ezt megcsinálják. Ennek ellenére én azt nagyon ellenezném, hogy a nagy hagyományú egyetemek elmenjenek egy aufklérista? irányba, és a másik pedig elmenjen egy ultramontán? irányba. Itt erről van szó. Ez 150 évvel ezelőtti kérdés. Úgyhogy ezt én politikai szempontból tartom életveszélyesnek. Ami jogilag indokolt és jogilag tisztázott, és ami megilleti őket, és annak a feltételnek megfelelnek, azt meg kell adni. Tehát ezért a tanárképző intézetet a jelenlegi névhasználat, hittudományi akadémia mellett meg kell adni azzal, hogy a tanárképző intézet így működhet. Még azért egyet hozzátennék. Nagyon fontos lenne az egyetemek megerősítése. Az egyetemek megerősítése összefügghetne az akadémiai intézetek zsugorításával. Az akadémiai intézetekben ül egy csomó ember, és vakaródzik, akinek egyetemeken kellene lenni, valóban tudományos munkássággal és értékekkel rendelkeznek, de kényelmesebb az intézetekben lenni. Az akadémiai intézetek zsugorítása még költségvetésileg is jobb helyzetet teremtene, és az Akadémia is jobban működne, nem pedig a szellemi proletariátus melegágya lenne.

(Kálmán Attila felveti, hogy már most azonnal szeretnének hallgatókat felvenni.)

De addig hiába, ameddig nincs kormányrendelet, amely kihirdeti, addig nem tudnak hallgatót felvenni. Tehát addig, ameddig a Művelődési Minisztérium nem hoz ide egy elfogadható kormányrendelet-tervezetet, addig nem tudom aláírni. És ameddig nem tudom aláírni, addig nem vehetnek föl hallgatót. Tehát most a következőt lehet csinálni, hogy a minisztérium majomszerű fürgeséggel összeállítja azt a kormányrendeletet, ami a Hittudományi Akadémia tanárképző intézetét megteremti, tehát tanárképző intézetet, a jelenlegi elnevezésekkel, és abban a képesítésre is utalva, a hatályos törvény szerinti képesítésre utalva. Abban az esetben, ha ez így jön ide, akkor meg kell magyarázni, ezért írunk egy levelet, egy indokoló levelet a kormányrendelettel egyidejűleg az érsek címére, amit elküldünk Paskai bíborosnak is, jelezve másolatban, szíves tájékoztatásul mint bíborosnak. Egyúttal most felhívom a figyelmet arra, hogy nagyon sürgősen felsőoktatási politikára van szükség, hogy ez érvényesüljön, mert ilyen ügyek egymás után fognak jönni. A koncepciónak a nem érvényesítése, ugyanis nem feltételezem ennek a hiányát, hanem a nem érvényesítése hozott bennünket ilyen helyzetbe. A másik dolog pedig az Akadémiával kapcsolatos, hogy a képesítés, azonkívül a tudományos minősítések, ezek mind összefüggő kérdések, ami miatt itt tartunk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 788-798. oldalán megjelent szövege)