1992. év

(Jeszenszky Géza külügyminiszter két nyilatkozattervezetet ismertet. A Külügyminisztérium nyilatkozattervezete csak üdvözli a Magyarok Világszövetségének harmadik Világkongresszusát.? Kényesebb a másik nyilatkozattervezet, ami a kormányprogrammal összhangban állást foglal a magyar kisebbségi kérdésekben, amit árgus szemekkel fognak majd olvasni a magyar kisebbségi szervezetek, de a Magyarországgal és a magyar kisebbségi szervezetekkel nem szimpatizáló politikai erők is.)

Mielőtt továbbadom a szót, a kérdésem az, itt van két dokumentum, az egyik nyilatkozat a magyar kisebbségekről, a másik pedig a Harmadik Világkongresszusnak az üdvözlete. Ha kiadunk egy ilyen dokumentumot, és mindegyiket a Kormány adja ki, akkor nem tudom, hogy miért kell kettő. Mert ennek az egyiknek, a magyar kisebbségekről szóló nyilatkozat kiadásának tulajdonképpen jelen pillanatban az apropója, de az is csak közvetetten, a harmadik világtalálkozó. Ha a harmadik világtalálkozó alkalmából adjuk ki, akkor ne adjunk ki két szöveget, hanem ebből a két szövegből kellene egyet csinálni, és akkor lehet kormánynyilatkozatként kiadni. Annál inkább indokoltnak tartanám ezt, mert nézetem szerint ilyen súlyú dolgot, egy világkongresszusnak az üdvözletét nem helyes, ha a Külügyminisztérium, tehát egy hivatal adja ki. A Külügyminisztérium egy nyilatkozatot tesz ki konkrét ügyekben, vagy egyéb elvi állásfoglalásban, de ez tulajdonképpen egy szózat is akar lenni. ráadásul, ha összevonjuk a kettőt, akkor megvan, hogy miért adtuk ki a másik nyilatkozatot. Ennek megfelelően mi a Magyarok Harmadik Világkongresszusa előtt adjuk ki a nyilatkozatot, mintegy annak előestéjén, és mivel a Magyarok Világkongresszusa szükségszerűen a határokon túli magyarság kérdéseit foglalja magában, ezért a kettőt össze lehetne vonni. Ez az egyik, tehát ha kormányszintű a nyilatkozat, akkor ne legyen kettő, vagy még az lenne a lehetőség, hogy amennyiben ebben a formában egy ilyen hosszú szöveget adunk ki, akkor a Kisebbségi, illetve a Határon Túli Magyarság Hivatalának államtitkár elnöke adhatná ki, ha valamilyen elméleti magyarázatot is akarunk. De én a magam részéről azt tartanám indokoltnak, a kettőt elolvasva, az átfedéseket is figyelembe véve, és az apropót, hogy csak egy dolog jelenjék meg. A másik, amit itt azért a végleges megszövegezéshez fontosnak tartanék megjegyezni, az az egyéni és kollektív jog. Nem ismeri a kollektív jog kifejezést a kisebbségi kérdésben a nyugati társadalom szóhasználata. Sokszor, az Európai Konferencián is elmondták, hogy kisebbségi jog, de ezt mint kollektív jogot mint fogalmat nem ismerik, ez marxista terminológia. Vagy kisebbségi, vagy volksgruppenrecht.? Tehát nem használják a kollektív jogot. A második dolog, hogy célszerű-e nekünk, amikor a világhoz, vagy akár a világ magyarságához szólunk, hogy kiemeljük külön a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét,? hogy az csinálta a legjobban. Nem helyes egyet kiemelni, mert ott van az erdélyi, a Durayék, mindenki csinálja a maga módján, a maga lehetőségei szerint. Szerintem ne minősítsünk szervezeteket ezzel, és ne soroljuk be, ne mondjuk azt, hogy most ebben a vajdasági a legjobb. Ugyanígy nem vagyok benne biztos, hogy a Magyarország és Ukrajna közti alapszerződést? és a magyar–ukrán kisebbségi nyilatkozatokat így ki kellene emelni, annál is inkább, mert pont a magyar–ukrán szerződés se biztos, hogy mindenben tökéletes. Horvátország, vagy egyáltalán más országot most megnevezni, szintén nem vagyok benne biztos, hogy szükséges. Úgyhogy nem értek vele egyet, ha itt megnevezünk. Ugyanígy azzal a szövegrésszel sem értek egyet, hogy „ennek megteremtése folyamatban van Szlovéniával”. Tehát miközben egyszerre akarunk egy eszmei deklarációt, akkor ilyen említéseket teszünk. A másik, ez az államnemzeti koncepció.? Ez egy nagyon tetszetős fogalom, és most újra használgatják. Ez a szemüveg- és üvegszem közötti hatalmas különbség. A nemzetállamot? érti mindenki, hogy mit értünk azalatt, de az államnemzeti koncepciót már szerintem senki. Vagy arra utalunk, hogy nemzetállamot akar, de hogy államnemzetet akar? Ha ezt valaki végiggondolja különböző nyelveken lefordítva, hogy mi jön ebből ki, akkor ezt aggasztónak tartom. Mert gondold végig például angolban, mit kezd ezzel az államnemzettel, hogy mit fognak ebből fordítani? Ezt mindig meg kell nézni. Tessék, ennyit szerettem volna elmondani, és mondom a konkrét javaslatomat, hogy ha a Kormány adja ki, akkor egyet adjon ki ezzel az apropóval.

(Több hozzászólást követően.)

Azt javasolnám, hogy ha ezt elfogadná a Kormány, hogy alapul véve a külügyminisztériumi szöveget, annyit határozzon meg most a Kormány, hogy ez milyen felfogásban szóljon. Az egyik az, amit meg szeretnék jegyezni, hogy a bevezetésben mindenképpen lehetne arról az átalakulásról szólni, ahogy már többször szóltunk, ami végbement Kelet-KA Varsói Szerződés megszűnéséről szóló dokumentumot 1991. február 25-én Budapesten írták alá. A Varsói Szerződés katonai szervezete 1991. április 1-jén, míg a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1991. július 1-jén szűnt meg."}?{/tip} Tehát egy bevezetőben röviden megpróbálni összegezni az átalakulás politikai, biztonságpolitikai és történelmi súlyú eseményeit. A második részben összegezni kellene azt, hogy mi a véleményünk a kisebbségi kérdésről. Tehát mi az, amit mi magunk is a kisebbségi politikában követünk. Mit jelent európai szinten és az EBEÉ-folyamat szempontjából az egész Helsinki-folyamat, vagy a Párizsi Charta alapján. Tehát adni ennek egy ilyen nemzetközi hátteret, és abba a nemzetközi háttérbe belefoglalni, hogy mit lehet várni a kisebbségek kérdésében. Ebbe kellene belecsomagolni mindazt, amit mi is követünk, és amit elvileg elvárunk tulajdonképpen, hogy kövessenek a szomszéd országokban. Abba sok mindent ebből bele lehetne írni. És a harmadik részében kellene írni arról, hogy mi a Magyar Kormány állásfoglalása a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Akkor ez a harmadik rész mutatná tulajdonképpen meg azt, hogy mi az állásfoglalásunk, és csak ennek a végén üdvözölni a harmadik magyar találkozót. Így ez a három rész lenne egyben egy kormánydeklaráció, amiben világossá tenné a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos álláspontunkat, és meglenne az apropó is, hogy ezt miért adtuk ki. Úgyhogy egy ilyen szöveget kellene megalkotni. Nem hiszem, hogy akik ebben a vitában nem vettek részt, és akik ülnek a Határon Túli Magyarok Hivatalában, ott ezt meg tudnák fogalmazni. Szerintem Katona Tamás olyan jól fejtette ki azt, hogy stilárisan. Adjuk neki oda a két szöveget, úgy is mint tájékoztatás, úgy is mint aki jól fogalmaz. Szerintem Tamás meg tudná ezt fogalmazni.

(Surján László népjóléti miniszter szerint az üdvözlőnyilatkozat helyett jobb lenne a Világkongresszuson a Kormány valamelyik tagjának egy megnyitóbeszédet tartania.)

Köszönöm. ehhez annyit tennék hozzá, hogy 19-én engem felkért arra a Világszövetség, Csoóri Sándorék, hogy beszéljek, mondjak egy megnyitót. Tehát nekem mindenképpen beszélni kell. Hogy sikerül-e a beszéddel megelőzni azt, hogy majd a Világkongresszuson a szélsőséges hangok jussanak túlsúlyba, az attól függ, hogy hogy sikerül a beszéd, és milyen lesz az egész kongresszusnak az összetétele. Hát ez nem lesz könnyű feladat, ugyanis például a határon túli magyarok közül az erdélyi magyarságnak egyik igazán vezető személyisége volt nálam, aki azt kötötte a lelkemre, hogy nehogy hangoztassuk a területekről való lemondást, mert egy ilyen kijelentés őket végképp cserbenhagyja, és lelkileg összetöri, és a románokat lóra ülteti. A másik azt mondta, hogy természetesen ezt jónak tartaná, mert akkor ez idegesíti őket. Tehát nincs olyan, hogy azt mondjuk, hogy ez a véleményük vagy az a véleményük, ott is más és más vélemények vannak. Hozzáteszem: mind olyan, aki korrekt és magyar érzelmű. Hát ebben a kérdésben nem lehet egységet találni. Tehát ez egy elég nehéz dolog, és ezt valóban csak úgy lehet megfogalmazni, hogy bizonyos ponton ne menjünk túl, ne védekezzünk előre, hanem kijelentő mondatokban bizonyos dolgokat mondjunk ki. Én ezt az élcen túlmenően javaslom, hogy úgyis mint a tájékoztatási ügyekért felelős államtitkárt, kérjük fel Katona Tamást, hogy szüljön ebből a kettőből valamit. Megvan a szöveg, a vitát végig hallotta, tehát benne van ebben az érzésvilágban, és akkor, ha elkészült, akkor megnéznénk ezt a szöveget.

(Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy a készülő nyilatkozaton túl a Kormány adjon ki előzetesen egy rövid kormánynyilatkozatot is.)

Én azt javasolnám, hogy fogadjuk el az általam javasolt megoldást. Azért nem szeretném visszaadni a szövegezést a nyilatkozattervezetek elkészítőinek, mert az tudja ezt megfogalmazni, aki ezt itt most végighallgatta, és aki most ennek a légkörében volt, tehát aki hallotta, mi a kormánynak a véleménye, és ez a megfogalmazásra is vonatkozik. A másik kérdés, amit felvetett Füzessy Tibor, hogy most előzetesen legyen-e már egy kormánynyilatkozat, vagy utóbb adjunk ki kormánynyilatkozatot. Van benne ráció, van benne logika ebben a megoldásban is. Viszont, akárki adja ki a nyilatkozatot, ha azt mondjuk, hogy a Külügyminisztérium adja ki, akkor is a Kormány adja ki tulajdonképpen, hiszen a Külügyminisztérium a Kormány nevében adja ki ezt a nyilatkozatot. Tehát tulajdonképpen legfeljebb az a kérdés, hogy akarunk-e olyan hangsúlyt adni ennek, hogy kifejezetten kormánynyilatkozat van, vagy pedig a Kormány nevében a külügyminiszter ad egy ilyen nyilatkozatot. Én nem szeretem a minisztériumot, mert a közjogi értékeimet sérti, ha a hivatalt említjük ebben az esetben. Itt miniszternek kell kiadni, nem a minisztériumnak, vagy a Kormánynak. Egyébként bevallom azt, hogy énbennem is sokféle gondolat kavarog, hogy hogyan és miképpen fogok ott beszélni. Néhány, nem könynyű ilyen találkozó volt Clevelandben is, meglehetősen óvtak attól, hogy mi mindenre lehet számítani e kérdésekben. Szóval úgy gondolom, hogy ha ez a nyilatkozat megtörténik, utána ott még lesz egy felszólalás, amit biztos ki fognak forgatni, és lesz belőle cirkusz, és akkor még mindig meglátjuk, hogy mi lesz utána. Megpróbáljuk azért kordában tartani. Akkor ebben a formában lezártam.

(A Kormány még ezen az ülésen visszatér a témához, ugyanis Katona Tamás elkészíti a nyilatkozat tervezetét.)

Kérem szépen ennek a nyilatkozatnak a kapcsán akkor két lehetőség van. Ha kormánynyilatkozat, akkor javaslom, hogy olvassa el mindenki, és magára a szövegre írja rá a megjegyzését, és ebből hétfőre készüljön el a végleges szöveg, hiszen nem sürgős, hétfő előtt fölösleges ezt véglegezni. Tehát meg lehet ezt végleges formában csinálni. De a kormányzat úgy is, mivel a Kongresszust közvetlenül köszöntöm, amit Surján miniszter úr mondott, ami engem abszolút nem zavar, hogy a Kormány külön kiad egy nyilatkozatot. De azt is meg lehet csinálni, hogy a Kormány nevében elmondott köszöntő lesz az, amelyik közvetlenül szól a világmagyarsághoz, és akkor elképzelhető, hogy a nyilatkozatot nem a Kormány, hanem a külügy vagy a Határon Túli Magyarság Hivatala adja ki. Ebben kérem akkor a döntést, mert egyszer már hoztunk egy ettől eltérőt. Tehát még egyszer akkor fel kell tennem, hogy e szöveg figyelembevételével kormánynyilatkozat legyen-e? Akkor hétfőre csináljuk meg a végleges változatot, ahogy Siklós Csaba mondta, hogy kicsit gondolkodni kell rajta, ezt meg lehet csinálni. Vagy pedig a Kormány megbízza a külügyminisztert, a miniszterelnökségi államtitkárt és a Határon Túli Hivatal elnökét, Entz államtitkárt, hogy állítsák össze, és ne kormánynyilatkozat legyen a megnevezés. Ez a kérdés, tessék!

(Közben kiderül, hogy a Külügyminisztérium nyilatkozatát adminisztrációs hiba miatt már ki is adták az MTI-nek, bár meg lehet próbálni még visszavonni.)

Hát, ha ez elment az MTI-be, ebből káosz van. Abból káosz van, ha ez elment, de akkor ne is beszéljünk róla, mert akkor a külügyminiszter kiadott egy nyilatkozatot. Egy. Kettő, ha viszont akarunk a jövő héten egy olyan elvi deklarációt, ami nem üdvözli a Kongresszust, hanem akkor ezeket a kérdéseket, ami kimaradt a nyilatkozatból, azokat tartalmazza, akkor üljenek össze, és akkor csinálják meg emberi nyelven, és akkor többet ne beszéljünk róla. Tehát arról nincs értelme beszélni, amit már leadtak. Ha visszavonogatjuk, akkor még más következtetéseket vonnak le. Akkor megbízzuk Katona Tamást, Entz Gézát és Jeszenszky Gézát, csinálják meg jövő héten.

A testnevelés és sport megújításának koncepciójával kapcsolatban.

(Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Gallov Rezső, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke ismerteti a témában készült országgyűlési határozat tervezetét, amiben kiemelt hangsúlyt kap a sport gazdasági és intézményi háttere, ami az utóbbi időben szinte teljesen ellehetetlenült.)

Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy a Kormány nevében most külön is Gallov elnök úrnak és rajta keresztül a többi sportvezetőnek is a Kormány köszönetet mond az olimpia sikeres végrehajtásáért és ezekért az eredményekért, amiket elértünk. Úgyhogy köszönöm még egyszer, és tessék, akkor hozzászólásokat.

(A témához többen hozzászólnak, elismerve a sport és testnevelés fontosságát. Für Lajos honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a honvédségnél évente rendszeresen tapasztalják, hogy mit jelent a sport és a testnevelés nem kellő színvonala Magyarországon, ugyanis a besorozottaknak 20-25 százaléka fizikailag, idegileg alkalmatlan a katonai szolgálatra.)

Én úgy gondolom, hogy ami itt elhangzott, az azt bizonyítja, hogy a Kormány többségében a koncepció egyértelműen jó előkészítését hangsúlyozta, tehát azt hiszem, hogy a koncepció egészének és az országgyűlési határozatnak stb. az előterjesztése elfogadható. A másik megjegyzésem, hogy elvileg az iskolai testnevelés fontosságának a hangsúlyozása, amit Andrásfalvy úr mondott, az természetesen lényeges. Azt is lehet mondani, hogy az iskolai testnevelés az az első lépcső, amit mindenkinek biztosítani kell, és ahol megfelelő kedvet kell csinálni a sportoláshoz. Nem hiszem, hogy itt egy esetleges rossz értelemben vett rivalizálás érvényesülne ezen a területen, és hogy ne lehetne ezt összehangolni. Föltétlenül célszerű, hogy az ifjúság sportoljon. Mindnyájan tudnánk számos példát elmondani abból a szempontból, hogy igazából ahol az iskolai testnevelés jó volt, ott voltak a legjobb sportegyesületbeli tagok, és azok a tornatanárok, akik igazán jól működtek az iskolában. Ezekből az iskolákból vitték a tanulókat a sportegyesületekbe, és azokban az iskolákban, ahol tényleg jól kisportolt ifjak voltak, ott el is várták, hogy sportegyesületbe járjanak. Sajnos nincs itt a Jeszenszky Géza, aki tudná igazolni, hogy kötelező volt mindenkinek valamilyen sportot űzni. A jó testnevelő tanárok azt is megnézték, hogy ki milyen sportot űz, hiszen vannak olyan sportágak, amiket el lehet rontani azzal, ha olyan sportokra kötelezik az illetőt, vagy olyan tornára, ami annak a sportágnak a versenyszerű és magas szintű gyakorlását akadályozza. Tehát én nem hiszem, hogy ez a kettő ne lenne összeegyeztethető. Úgyhogy az iskolai és az iskolán kívüli sportnak az ilyen típusú szembeállítása helyett azt javaslom, hogy az együttműködésben is mind a két fél a másikat lássa. Soha nem fog attól sportolni valaki az iskolából, hogyha az iskolait szinte kötelezővé tesszük, hogy csak az iskolában lehessen sportolni. Ez úgy fog jelentkezni, hogy ha van cserkészet, akkor a cserkészeten belül lesz az egyik formája, a másik esetben pedig az egyesületekben. Tehát úgysem lehet ma ezt egységesen kezelni, nincs is pénz rá, de valamilyen egységes irányítás kell. Tehát én támogatom ezt a koncepciót, és mind az iskolai sportot és az iskolai sporttal összehangolt sportegyesületeket is jó megoldásnak találom. Ami a honvédséget illeti és az alkalmasságot, az egy nagyon fontos szempont. Amit Für miniszter úr elmondott, ebben nagyon rosszul állunk, és egyre rosszabbul. Azért ehhez egyet szeretnék hozzátenni, hogy ez nem csak sportkérdés, ez az egész magyar közoktatásügynek is a következménye. Ott kezdődik ez, hogy az általános iskolát elvégző tanuló gyakorlatilag és elméletileg egyaránt 14 éves korára befejezheti úgy az iskolát, hogy életében nem találkozott egy férfi tanárral. Ez az egyik. A másik dolog a koedukációnak, a teljes koedukációnak az egész világon ez a következménye, hogy fizikailag az ifjúság állóképessége, a fiúké kevésbé, kisebb. Nincs férfinevelés vegyes osztályban. Rendkívül nehéz férfinevelést nyújtani, beleértve a fizikai és beleértve a jellemnevelést és egyebeket, mert egyszerűen más nevelést és mást igényel egy ilyen életkorú lány és fiú, ezért ezt nem tudjuk megvalósítani. Tehát nincs olyan sport, se versenysport, se iskolai sport, ahol ezzel a közoktatásügyi és oktatási szisztémával mi kemény és olyan teherbíró és olyan neveltetést nyújtó rendszert tudnánk alkalmazni, amit a sport sose fog helyettesíteni tudni. Úgyhogy én azt hiszem, hogy erről érdemes egyszer külön is beszélni, hogy mi kell ahhoz, hogy itt egészséges legyen mind a fiú-, mind a leánygyermekeknek a nevelése, és hogyan számíthatunk arra, hogy valóban megfelelő fizikai és idegzeti állapotba kerüljenek. Azt, hogy hogyan várhatnánk el azoktól a gyerekektől, akik elvégzik az általános iskolát, még egyszer mondom, férfi tanár ismerete nélkül. Utána elvégzik vegyes osztályban a gimnáziumot mondjuk, és ott is 70 vagy 80 százalékban nők tanítják őket. Az egész szellem olyan, hogy nagyon kicsi a teher, a megterhelés ilyen szempontból, és ezután bekerül a katonasághoz. Ebből ered az öngyilkosságoknak a nagy száma is. Akik a Rákosi-érában voltak katonák, azok tudják, hogy mit jelentett a katonaság ’51-ben, ’52-ben és ’53-ban, és egyetlen öngyilkosság nem volt semelyik ezredben, ahol voltam. Pedig lett volna rá ok. Ma pedig éppen ezért, mert egy ilyen előzmény után kerülnek egy százszorta enyhébb katonai kiképzés és megpróbáltatás elé, egymás után neurotikusak, olyan problémák vannak a hadseregben, amik korábban nem voltak. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezt a részét külön is meg kell tárgyalni. Ezt javasolnám figyelembe venni.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter szerint Für miniszter úrhoz nemcsak azok kerülnek, akik részt vesznek a sportszövetségben, hanem minden diák odakerül, és hogyha a testnevelő tanárokat elvonjuk a versenysportra az iskolától, akkor egyre többen maradnak az iskolában sport nélkül, akik odakerülnek majd a hadseregbe.)

Köszönöm. Úgy gondolom, hogy ezen a téren nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy gyakorlatilag a testnevelő tanárokat nem vonja el önmagában a versenysport, illetve a közoktatásügyi tárcának úgyis korlátozott a finanszírozási lehetősége, amennyit tud nyújtani. Tehát a testnevelő tanár így is el fog menni edzőnek a délután folyamán. Ez az egyik, tehát ez nem áll ellentétben, attól még iskolai sportot tud folytatni. A másik pedig, hogy az iskola azok részére is nyilvánvalóan nyújt sportolási lehetőséget, illetőleg nyújthat, akiknek csak akar. Tehát ez semmiképpen nem áll ellentétben. Úgyhogy úgy gondolom, hogy az iskolai testnevelési koncepció és ez az iskolán kívüli testnevelési koncepció és sportkoncepció egyszerűen nem állhat szemben egymással, hanem kiegészíti egymást. Úgyhogy ebből kell, hogy elméletileg és gyakorlatilag is kiinduljunk. Tehát azt a minimumot az iskolának biztosítani kell, ami a testneveléshez tartozik. Ha ezen túlmenően az iskola még többet tud nyújtani, az is egy lehetőség. És a diáksportolásnak semmiképpen nem lehet hátránya, ha valaki jár sportegyesületbe. Itt inkább arról van szó, hogy a testkultúrát be tudjuk-e újra vinni olyan mértékben az ifjúság életébe, mint ami a két világháború között és a háború alatt és utáni időszakban is sikerült. Ez nem hiszem, hogy ennek a koncepciónak a része. Úgyhogy én javaslom ezt elfogadni, és az iskolai sport-koncepcióval összehangoltan érvényesíttetni. De erre még a törvény kidolgozásánál bőven lesz lehetőség. Vagy egy-egy utaló mondattal javaslom, hogy a két terület képviselői még egyszer üljenek össze, és esetleg egy mondat a koncepcióban, vagy két mondat még ezen segíthet. Úgyhogy ezzel a megjegyzéssel javaslom elfogadásra. Megkérdezem akkor, hogy ellenszavazat van-e vagy tartózkodás? Akkor ebben a formában, és ezzel a megjegyzéssel és ígérettel a kormány elfogadta. Köszönöm. Akkor megköszönöm elnök úrnak a megjelenést, és még egyszer a Kormány köszönetét kifejezésre juttatjuk.

A magyar állampolgársággal kapcsolatban.

(Boross Péter belügyminiszter ismerteti az első olvasatban tárgyalandó előterjesztést, ami tartalmazza az állampolgársági törvény tervezetét, de egy alkotmánymódosítást is, ami miatt egy hatpárti egyeztetés is majd szükséges. A fő kérdés, hogy mi történjen a határon túli magyarokkal? A határon túli magyarok élhetnek Trianon által elszakított területen, a párizsi békében megállapított határok szerint, határon túl, és természetesen az elmúlt 40 évi történések következtében élhetnek Nyugaton. Ezért a határon túli kategóriára való szabályozás önmagában egységesen nem megoldható. Továbbá ismerteti a magyar állampolgárság megszerzésének feltételeit.)

Szeretném említeni tehát, hogy itt arról van szó, hogy hatpárti egyeztetésre gondol miniszter úr. Tehát azt jelenti, hogy mivel kétharmados törvényre is számítva, továbbá a köztársasági elnöki jogkör magyarázatát, értelmezését is jelenti, esetleg módosítását. Ez csak úgy képzelhető el, ha ez a bizonyos hatpárti értekezlet sikeres lesz. A másik kérdés, amit szeretnék megemlíteni. Ez az első olvasat, tehát nem kell részletes vitát folytatnunk most róla. Bár egyetértek vele, de kérdezem, a magyar nyelv ismerete egy hazánkban élő nemzetiség esetében nem kötelező a magyar állampolgársághoz, de tehetjük-e az állampolgárság megszerzésének feltételévé mások esetében a magyar nyelv ismeretét? Félek, hogy ez az Alkotmánybíróság szűrőjén nem menne át.

(Boross Péter szerint mi az itt élő nemzetiségeknek, a történelmi múlttal itt élő nemzetiségeknek adunk speciális jogokat, benne a nyelvi jogokat is. Azonban, aki idegenként magyar állampolgárrá kíván válni, azzal szemben indokolt, hogy speciális követelményeket támasszunk.)

Miniszter úr szokta használni az életszerűt. Életszerűen 8 évig itt van valaki. Nyolc év ittlakást kötünk ki, és bizonyos alkotmányismeretet. De, ha a nyolc évi ittlakás után még alkotmányos ismeretet, tehát bizonyos alapismereteket is kikötünk, nem tudom, hogy a nyelvet be kell-e venni? Mert, ha nyolc évig valaki valóban itt tartózkodik, akkor az életszerűség azt diktálja, hogy azért tudjon annyira magyarul, ha nem süketnéma az illető. Szerintem ezt nem érdemes belevenni, mert kétségem van, hogy ezt támadni fogják. Miután magyar állampolgáraink egy része elvileg leélheti úgy az életét, hogy nem tanul meg nemzetiségi környezetben magyarul.

(Boross Péter változatlanul fontosnak tartja magyar nyelv ismeretét, már csak az állampolgári vizsga letétele miatt is.)

Állampolgári vizsga, ez van Németországban is. A kérdés csak az, hogy ítéljük meg, hogy milyen fokú magyar nyelvismeretet követelünk meg?

(Verebélyi Imre, a belügyi tárca közigazgatási államtitkára elmondja, hogy állampolgári vizsga csak magyar nyelvű lehet, máshol az állampolgári vizsgát nagyszámú nyelven is le lehet tenni.)

Az alkotmányos alapismerettel egyetértek, azonban szerintem a hatpárti egyeztetésnél támadni fogják, hogy milyen nyelven történjen az ebből való vizsgáztatás. Ennek következtében ezeket akkor vizsgálják meg, beleértve, hogy a törvényben legyen kivételes eljárásra lehetőség. A másik kérdés nagyon nehéz. Ha az állampolgárság visszavonása miniszteri ellenjegyzéssel és előterjesztéssel egybekötött köztársasági elnöki jogkör az Alkotmányban, akkor irreális ez ellen a jogorvoslat, a fellebbezés lehetősége. Ezt elképzelhetetlennek tartom. Hova? tehát annál az aktusnál már ez nehezen képzelhető el. Tehát ezeket meg kell vizsgálni. Akkor első olvasatban én úgy gondolom, hogy ezt a Kormány elfogadta, és akkor második olvasatra kérjük előterjeszteni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 798-808. oldalán megjelent szövege)