1992. év

(Surján László népjóléti miniszter tájékoztatást ad arról, hogy az SZDSZ még márciusban benyújtott ebben a témában egy törvényjavaslatot, amiről először azt gondolták a koalíciós képviselők, hogy az szabályozási alapnak megfelelő lesz, de a javaslat komolyabb megvizsgálását követően kiderült, hogy a javaslat az Alkotmánnyal is nehezen egyeztethető össze, és gyakorlatilag minden egyes szava helyett valami mást kellene tenni. Ezért született meg az a döntés, hogy a Kormány készítsen el erre egy törvényjavaslatot. A társadalomban három alapvető nézet van. Vannak női alapjognak tekintő nézetek, amik az Alkotmánnyal nem egyeztethetőek össze; vannak, akik a magzati életet abszolút értéknek tekintve gyakorlatilag nem tudják a terhesség megszakítást soha elfogadni, amely megoldás alkotmányos lehet, de ezt a társadalomnak csak a 20%-a támogatná; és vannak, akik átmeneti szabályozásban gondolkodnak.)

A német parlament állásfoglalása és általában a nyugat-európai parlamenti állásfoglalások után általában a B-változat, a köztes megoldás az, ami elképzelhető, vagy elfogadható általában. Úgy gondolom, hogy abból kell kiindulni. Ez nem jelenti azt nyilvánvalóan, és ezt más vonatkozásban is sokszor elmondtam, hogy az egyház kötelezhető vagy biztatható lenne arra, hogy saját állásfoglalásával, vagy világnézetével, vagy álláspontjával ellentétes dolgot mondjon. Tehát az egyházakat nem lehet, vagy nem is indokolt arról meggyőzni, hogy ők most akarják ezt. Az egyházaknak az a dolga, hogy a saját felfogásuk, saját világnézetük szerint képezzék azt az álláspontot, képviseljék, ami ténylegesen az álláspontjuk. És van egy laikus állam, amelyik ebből a politikai viszonyai szerint annyit tud megvalósítani, amennyire a társadalom és a közvélemény vállalkozik. Tehát, én úgy gondolom, hogy ezt alapul elfogadhatjuk. Hogy aztán ebből a parlament hogyan és miképpen fog kijönni, és hogy végül is mi lesz, milyen technikát kell javasolni, egyéni szavazást fognak-e egyesek követelni, ami nem éppen bölcs dolog szerintem. Kérdés az is, hogy a pártoknál egyéni lelkiismeretre kell-e bízni a szavazást? Ezek mind felmerülő kérdések lesznek a szavazásnál. Végezetül lehetőleg el kellene kerülni, hogy ennek tárgyalása a magyar társadalom megosztására szolgáló, vagy konfrontációra szolgáló esemény legyen. Azt hiszem, ebben egyetértünk. Egyébként, ha ez mindenképpen kötelezettségünk, és be kell terjeszteni a parlament elé, akkor csak azt az utat választhatjuk, hogy A-B-változattal terjesztjük be. Az elfogadásával kapcsolatban felhozott kétharmadosság ötlete pedig gondolom, abból a megfontolásból született, és ebben van logika, hogy a felelősségét megossza, és ennek érdekében miért adjuk meg a lehetőségét a másik oldalnak arra, hogy egy ilyen fontos kérdésben ne foglaljon állást. Énszerintem a Kormány nem fog tudni abban állást foglalni, hogy A- vagy B-változat, és nem is látom értelmét, hogy a Kormány most kiélezze önmagán belül a vitát, hogy melyik változatot fogadja el. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban azért lenne egy fölösleges vita a Kormányon belül, mert nem tudjuk a frakcióinknak az álláspontját. Nincs értelme, hogy a Kormány máson vitatkozzék, mint aminek a frakciója alapján reális lehetősége van. Ezért itt azt kell eldönteni, hogy az A- és B-változatokkal terjesztünk be valamit. Ez az egyik. Hát elégszer terjesztettünk már be A- és B-változatot. Hogy van-e olyan ebben a törvényjavaslatban, amit akár az A-ban, akár B-ben kifogásolunk, az már egy kérdés lehet.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 787-788. oldalán megjelent szövege)