1992. év

(Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter tájékoztatást ad a levélben megkeresett 10 zsidó szervezet válaszáról, miszerint a zsidó hitközségek szövetsége úgy nyilatkozott, hogy ők a közjogi helyzetükön nem kívánnak változtatni, és se az A-, se a B-variációt nem tartják jónak, és kérik, hogy ne soroljuk fel őket.)

Köszönöm szépen. Tehát akkor kérem szépen, hogy a Kormány ebben a formában ezt vegye tudomásul. A múltkori döntésünk alapján az elkészült, és a parlament elé terjesztett változat a második paragrafusban ugye felsorolja taxatíve a népcsoportokat, a bolgár, cigány, görög, horvát stb. Itt merült fel az a kérdés és kérés a zsidó szervezetek részéről, hogy egy külön megállapítást kérnek. Itt még azon a bizonyos nemzeti kisebbségi találkozón is Bányai úr ezt a kérdést felvetette. Ezzel kapcsolatban miniszter úr a Kormány nevében írt valamennyi szervezetnek. A szombati újságokban olvasható volt az állásfoglalásuk, amelyben elvi deklarációt tettek amellett, hogy mint nép egységesnek tekinti magát a zsidóság. Ez mondjuk egy általános deklaráció volt, és mondjuk az egésznek a megfogalmazása lehetett volna ennél egzaktabb és szakszerűbb, de mindenesetre az a megfogalmazás, hogy a zsidóság nem kíván Magyarországon a közjogi státuszán változtatni, ez elég egyértelmű. Ez azt jelenti, hogy a mi általunk A-variációként egyedül beterjesztett változatot fogadták el, és helyesnek tartották azt, hogy amennyiben az első bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvény első paragrafusában foglalt feltételeknek, akkor a legalább ezer, magát egy kisebbséghez tartozónak valló magyar állampolgár e tárgykörben a népi kezdeményezését az Országgyűlés elnökéhez benyújthatja. Az eljárás során a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló ’89. évi XVII. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Tehát ebben a formában a kérdés lezártnak tekinthető. Így megnevezve akkor zsidóság nincs. Amennyiben viszont egy ezer főt számláló csoport jelentkezni fog, akkor a jogi lehetőség megvan hivatalosan kisebbséggé nyilváníttatni magát. Bár úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek, és maga Izrael állam sem tartja helyesnek, ha bármi ilyenre sor kerülne. Ezzel mi ezt a kérdést lezárjuk. A Kisebbségi Kerekasztalnak ezek a miniszter úr által említett személyiségei akarnak-e bármit még mondani? Úgy gondolom, ez most bennünket már nem érdekel, ez a javaslat már a parlament előtt van, és ha a parlamentben valamilyen javaslat történik, akkor majd a parlament dönt ebben a kérdésben. Van-e még valami a kisebbségi kérdésnél?

(Valaki bemondja, hogy a választójogi törvény.)

Igaz, van a választójogi törvény is. A választójogi törvényt is be kell nyújtani, hogy ez együttesen legyen tárgyalva. A választójogi törvényjavaslattal kapcsolatban a Jogi Bizottság elnöke, Salamon László kérte, hogy a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium illetékeseivel előzetes konzultációt folytathasson. Kérem a két miniszter urat, hogy a Jogi és Alkotmányügyi Bizottsággal tárgyalják meg, és amikor úgy ítélik meg, hogy jogi szempontból előkészítették, akkor vonják be ebbe természetesen a nemzetiségi-kisebbségi tárca nélküli minisztert és Hivatalt is. Úgyhogy ezzel nem hiszem, hogy most többet kellene foglalkozni. Úgyhogy felkérem a belügyminiszter urat, hogy e vonatkozásban viszont foglalkozzunk a nemzetiségi ombudsman intézménnyel, amelyik benne van az Alkotmányban. Ezzel kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy az többet jelent, vagy egyet jelent. Tehát hogyha mi a választójogi törvényt beterjesztjük, akkor ez a parlament fog-e ezzel foglalkozni. Tessék? Ez elvileg többet jelenthet.

(Boross Péter belügyminiszter szerint, ez parlamenti döntés kérdése.)

Tehát itt ez parlamenti döntést igényel, hogy akarunk-e egy darab ombudsmant támogatni, de ez azt hiszem, kétharmados döntés. Azt hiszem, hogy itt hatpárti egyeztetés kellene, de csak azután, hogy ezek mind bekerültek, vagyis ha már a kisebbségi törvény és a választójogi törvénymódosítás is benn van. Na most a probléma lényege a választójogi törvénynél az, hogy a kisebbségi választás a számítások szerint tízvalahány képviselőnyi többletet jelenthet egyik oldalon. Jelenleg 386 képviselő van, és Salamon László szerint a 400-at nem érné el. Ez lenne a legegyszerűbb, mert akkor nem kell nagyobb változtatást csinálni a struktúrán. A struktúrát jelen körülmények között megváltoztatni, és a választójogi törvény egészéhez hozzányúlni, megítélésem szerint, életveszélyes lenne. Ez egy kétharmados törvény, tudjuk jól, hogy itt a kerekasztal-tárgyalásokon hogyan született. Akkor az SZDSZ és a Fidesz, valamint az MSZP az egyéni kerületi választórendszert tolta előtérbe, és azt tartotta helyesnek. Volt egy olyan álláspont is, hogy csak egyéni választókörzetek legyenek. Az MSZP akkor különösen úgy ítélte meg, hogy ők ismert személyiségeket tudnak előtérbe tolni, tehát ezért ebbe az irányba ment. Az akkor nemrég újjászerveződött hagyományos pártok a kerekasztal-tárgyalásokon a ’45-ös, ’47-es választójogi törvény felújításával a kizárólagos listás választási rendszer mellett foglaltak állást, inkább azt támogatták. És így alakult ki az a kompromisszum, amit mi a német választójogi törvény alapján vettünk alapul, a két cédulával történő, és az egyéni kerület és a listás összekapcsolásával. Ha ezt az egész struktúrát felborítjuk, akkor ma ez semmiképpen nem lenne jó a koalíciónak, de az országnak sem lenne jó, ha ezt az egész kérdést elölről kezdenénk. Úgyhogy én azt javasolnám, hogy a jelenlegi választójogi törvényre építve kellene a kisebbségi törvény alapján a kisebbségi képviseletet is megoldani. A Fidesz ezt most támadni fogja, mivel ugye arra a megállapításra jutottak, hogy a Fidesznek mint névnek nagy a vonzereje, és ez a választók körében mint fogalom most jól hangzik. Ugyanez volt annak idején a hagyományos régi pártoknak is az alapelve, hogy ezért előnyös. Viszont a Fidesz arra rájött, hogy ha kiállítja az embereit az egyéni választókerületekben, akkor ha látják már őket, akkor az már nem olyan előnyös a Fidesz-image-bizottság állásfoglalása szerint. Tehát én úgy gondolom, hogy nem szolgálná a koalíció érdekeit, de az ország érdekét se, hogyha felborítanánk a jelenlegi választójogi rendszert. Úgyhogy ezt szerettem volna ehhez elmondani. Úgyhogy kérem akkor, hogy ezt dolgozzák ki a parlamenttel együtt.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 780-782. oldalán megjelent szövege)