1992. év

Két dologról is szeretnék szólni, ha nincs több napirend előtti téma. Az egyik, hogy mint ahogy a sajtóból nyilván értesültek, az egyik nagykövetjelölt lemondott. Ezt is csak azért hozom szóba, hogy nehogy valahol is egy pillanatig is kétség vagy félreértés merüljön fel. X. Y. vasárnapról hétfőre virradó éjszaka hívott engem föl, hogy a Mai nap? című laptól keresték, hogy mit mond egy régi ügyével kapcsolatban. Elárulta nekem, hogy neki van egy problémája, valamikor volt egy közúti balesete, egy halálos gázolás, amivel kapcsolatban jogász barátai neki azt a tanácsot adták, hogy mivel előzetes mentesítésben részesült az ítélet alkalmából, és semmiféle jogkövetkezménye nem volt a balesetének, azonnal erkölcsi bizonyítványt is kapott, és az ítélet teljesen mentesítette, ennek ellenére ő személy szerint másfél év óta ezzel a lelki teherrel él, hogy ezt nekem megmondja-e vagy sem. De azt tanácsolták neki, hogy mivel ez jogilag nem jelent semmit, és semmilyen joghátrányt nem szenvedhet, ő ezt úgy értelmezte, hogy akkor nem kell elmondania. Én azt mondottam, hogy ezt én rendkívül súlyosnak tartom, mert bármilyen állás betöltése egy ilyen teherrel szinte lehetetlen. Ez mindnyájunkkal előfordulhat természetesen, egy ilyen, és nem az esetről van szó, de egy diplomáciai, egy politikai állásnál ennek elhallgatásával ilyen helyzetbe nem lehet bennünket hozni. Ő ennek levonta természetesen a konzekvenciáit, úgyhogy a maga szempontjából ebben a szituációban már úgy reagált, ahogy az elvárható, tehát mindkét tisztségéről önként azonnal benyújtotta a lemondását, amit természetesen el is kellett fogadni, mert ez egy lehetetlen szituáció, hogy valaki egy ilyen dolgot ne jelezzen. Nem azért, ha ügye van valakinek, de itt effektíve azért az megtörtént, hogy elítélték, noha teljesen vétlen volt abban, hogy elé lépett valaki. Az ügyben tehát az elfogadhatatlan, hogy nem szólt. Az elmúlt időszakban történt az eset, és azt mondta, hogy régen, de a mostani alkalommal is azt mondták neki a jogász barátai, hogy rá nem vonatkozik semmi. Nem lebecsülve a jogász barátokat, azért egy ilyen ügyben néha egy politikus vénájú embert is meg kell kérdezni, mert van különbség a jogi és a morális megítélés között, és még ehhez tartozik az, hogy bizony nekünk ilyen ügyekről is tudnunk kell egy személyi javaslattételnél. Úgyhogy ez föltétlenül hiba volt, de hát ez nem jellembevágó, ugyanis én ennél számos jellembevágóbb dolgot tudok elképzelni azokról, akik a magyar országgyűlésben benn ülnek. Tehát a nemszólás igenis hiba volt ebben az esetben, és ő korrekten le is vonta ennek a konzekvenciáit.

(Boross Péter belügyminiszter szerint az ügy megelőzhető lett volna, ha a javaslattétel előtt információt kérnek az adott személyről a Belügyminisztériumtól, mert ott minden ilyen információ megvan. Ezért azt kéri, hogy a jövőben a Belügyminisztérium személyzeti osztályán keresztül történjen az ilyen priorálás.)

Ez egy fatális dolog, és őszintén szólva nem is értem, hogy akkor, hogy nem került ez előtérbe. Miután a Magyar Nemzetben állítólag meg is jelent, de kishírként. De hát ez most már mindegy. Jó, hát ezentúl én megkérdezem, amit eddig nem kérdeztem meg. Eddig mondjuk csak olyan jellegű kérdéseket tettem föl, ami mondhatjuk, evidencia. Szóval vannak evidenciák, de ezek szerint vannak olyan kérdések is, amikre nem gondolt az ember. Egyébként a vizsgálódásunk legfeljebb más területre terjedhetett ki ebben az esetben. Ennek ellenére ez olyan evidencia számomra, hogy egy ilyen ügyben valaki azt mondja, hogyha felkérik, hogy ez a malőr ért. Természetesen ez van, ezt meg kell mondanom. Hozzáteszem, hogy számos ilyen eset volt, amikor ilyen jellegű dolgokat elmondtak emberek annak ellenére, hogy nem történt semmi, de akkor is ezekről tudnunk kell. Egyébként hozzá kell tennem, ebben a szituációban már erre abszolúte korrektül reagált ettől a ponttól. Tehát ez volt az egyik említett kérdés.

Szintén napirenden kívül Eörsi Mátyás képviselő arra vonatkozó nyilatkozatával kapcsolatban, mely szerint Horváth Balázs belügyminiszterként a taxisblokád idején azt fontolgatta, hogy a tömegbe lövet.

A másik dolog, ahogy szintén a két minisztertanács között értesülhettek róla, az Eörsi Mátyás képviselő vádaskodása arról, hogy a Kormány, pontosabban Horváth Balázs, akkori belügyminiszter úr a tömegbe kívánt volna lövetni a taxisblokád idején. Ezzel kapcsolatban ezt a hazug állítást a Kormány nem tűrheti el, tehát ezért a feljelentést a legfőbb ügyészhez megtettük. Ezt ismertesd légy szíves.

(Kajdi József, a MEH közigazgatási államtitkára felolvassa a feljelentő levelet, majd kiemeli, hogy Eörsi nyilatkozatában két durva és hamis állítás volt, a tömegbe lövetés és a hadsereg igénybevétele, valamint ezzel kapcsolatban a vérontásra való utalás, amik alkalmasak a Kormány tagjának, és rajta keresztül az egész Kormány működése iránti bizalom megingatására és becsületének csorbítására.)

Eörsi kijelentette a tegnapi nyilatkozatában, hogy készen áll a bírósági tárgyalásra, mert a bírósági tárgyalás azoknak a dokumentumoknak a kiadására kényszeríti a majd a kormányzatot, amelyek erre bizonyítékul szolgálnak. Ilyen dokumentumok nincsenek. A dokumentumok, amik a minisztertanács akkori jegyzőkönyve és más dokumentumok éppen az ellenkezőjét bizonyítják, és Horváth Balázsnak semmiféle ilyen nyilatkozata nem hangzott el. Barna, volt főkapitány nyilatkozta egyébként, noha lehetnek bizonyos dolgokban negatív véleményünk róla, de ő is azt nyilatkozta, hogy nem kapott ilyen parancsot. A honvédség is nyilatkozott e kérdésben. Na most ez a lépés azért helyesnek tűnik egyrészt, már csak nevelési célból, másrészt pedig azért, mert ez az állítás már folklorizálódott, és ma már ezt a goebbelsi propagandával folyamatosan adagolják. Azért ezt nem most kezdték, csak Eörsinek az idegrendszere rosszabb, és a túlzásra való hajlama is kijött ekkor. Tehát ő tulajdonképpen azt fogalmazta meg egy ilyen demagóg, eltúlzott mondattal, amit belülről ők eddig is sugalltak. Tehát eddig is azt sugallták, hogy a kormányzat a hadsereget erőszakra akarta rávenni, és még nem tudom, mit, de akkor jött a bölcs köztársasági elnöki figyelem, aminek egyébként akkor semmi, sem ténybeli, sem alkotmányjogi alapja nem volt, annak a bizonyos köztársasági elnöki parancsnak. Egy részt az Alkotmánybíróság azóta ugye ezt tisztázta, és kimondta, hogy a köztársasági elnök megsértette az Alkotmányt, mert békeidőben nem terjed ki a legfőbb hadúri jog erre, hogy parancsot adjon. A másik dolog pedig, hogy ezzel a szimulált parancscsal keltette azt a benyomást tulajdonképpen, mintha lett volna valami ilyen kormányzati szándék, amit neki meg kellett akadályozni. Egyébként most tett a mai napon Tardos Márton is egy olyan Eörsivel egyetértő nyilatkozatot, hogy ez közhelyszerű, mert ez benne él a köztudatban.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 777-779. oldalán megjelent szövege)