1992. év

A napirend előtt néhány kérdést megtárgyalunk. Az első kérdés a Magyar Televízió és a Magyar Rádió. Tehát a minisztertanács rendes napirendje előtt a Magyar Rádió és Televízió elnökével, alelnökével összefüggésben az alábbi tájékoztatást adhatom. Egy. A Rádió elnökével, alelnökével a Szervezeti és Működési Szabályzatról Kajdi államtitkár úr tárgyalásokat folytatott, és úgy tűnik, hogy megállapodásra lehet jutni, és a Szervezeti és Működési Szabályzatot jóváhagyható formában felterjesztjük. A Televíziónál viszont súlyosnak ítélem meg a helyzetet, ugyanis jogellenes állapot alakult ki Hankiss Elemér működése következtében. Az alelnök ellen indított fegyelmi eljárás, illetve fegyelmi határozat jogellenes, hasonlóan jogellenes a kiadott elnöki utasítás, illetve az alelnöknek megállapított feladatköri leírás is. Ezekkel összefüggésben úgy gondolom – és ehhez kérem a Kormány hozzájárulását –, hogy az Országgyűlés Kulturális Bizottságához fordulhassunk mint illetékes bizottsághoz, amelyik a 1990. évi LVII. törvény megfelelő paragrafusára történő hivatkozással megindítja tulajdonképpen a vizsgálatot. Ez a vizsgálat kiterjed a jogellenes állapot megállapítására, amit nyilvánvalóan a Jogi Bizottságon keresztül tud a Kulturális Bizottság megtenni. Amennyiben a jogellenes helyzetet megállapította a Jogi Bizottság, akkor ennek birtokában a Kulturális Bizottságnak meg kell állapítani, meg kell vizsgálni az alkalmasság kérdését. Az előterjesztésünkben a hivatkozott jogszabályi rendelkezés és maga az előterjesztésünk világossá teszi, hogy ebben a felmentési elemek is megtalálhatók. Erről a Kormány egy közleményt adna ki a mai nap folyamán, azaz a Kulturális Bizottságnak és a parlament elnökének küldenénk el a levelet, majd tájékoztatnánk a köztársasági elnök urat is, és természetesen Hankiss Elemért is, illetve ezzel összefüggően a Kormány álláspontját egy kommünikével hoznánk a lakosság tudomására. Kérdés az, hogy utaljunk-e közleményben most a Rádióra bármilyen vonatkozásban? Egyszerűen a Rádióról nem beszélünk a közleményben, csak a Televízióról. Akkor ezzel egyetért-e a Kormány, van-e ellenvélemény vagy megjegyzés? Azt kérném, hogy amennyiben a Jogi Bizottság elé kerül, akkor az igazságügy-miniszter úr és a munkaügyi miniszter képviselné a Kormányt, és a miniszterelnöki közigazgatási államtitkár pedig a teljes rendelkezésre álló jogi és dokumentációs anyagot átadja és megismerteti.

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet módosításával kapcsolatban.

(Surján László népjóléti miniszter a bevezetőjében kiemeli, hogy a módosítás célja, hogy a háziorvos-választást jogszabály tegye lehetővé.)

Antall József: Én csak annyi megjegyzést szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy mindenképpen elő kell segíteni a racionális átalakítását az orvosi és ápolói munkaerőpiacnak is, és ez másként nem képzelhető el, mint a felvázoltak figyelembevételével. Annál inkább, ha statisztikailag a számokat egységesen kezeljük, attól még szakmákban regionálisan hiányok léphetnek fel, és országosan ugyanakkor még úgy tűnik, hogy rendezettek. Nem tudjuk másképp, csak úgy, ha ezeket a változtatásokat végrehajtjuk ahhoz, hogy mindenhova jusson megfelelő személy. Ehhez viszont kényszerítő körülmények kellenek, hogy hajlandó legyen oda elmenni. Nem tudom, most hogy van, de éveken keresztül ez probléma volt.

(Surján László szerint jelenleg 45 háziorvosi körzet van csak üresen a több mint 4 ezerből, tehát ez a rész telített.)

Antall József: Mert ez volt az egyik probléma mindig, hogy a körzetek nem voltak ellátva. A szakmáknál is ugyanez a probléma, a szakmai eltolódások és aránytalanságok, tehát ebbe az irányba kell minden körülmények között menni. Nyilvánvaló, hogy erre vannak nemzetközi normák. Természetesen nem a legfejlettebb műszerezettségű nyugati országokat kell alapul vennünk munkaerő szempontból, de azt leszámítva, körülbelül az egy betegre eső orvosi és ápolónői számot meg kell állapítani. Nem tudom, ha erről mondanál egy-két mondatot azért tájékoztatásul.

(Surján László szerint jelen pillanatban ez egy nagyon nagy szám. Az ápolónőit nem tudja megmondani, de egy orvosra jelenleg Magyarországon 330 körüli állampolgár jut, és ez nagyon luxusellátásnak felel meg. Ennek oka egyébként az egyetemi túlképzés és a külföldi, leginkább Erdélyből átjött orvosok letelepülése.)

Fontos lenne, amennyire lehet, megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy hogy tudjuk az orvosokat átmenetileg foglalkoztatni. Külföldön milyen szervezést tudunk ehhez biztosítani? Ne föltétlen véglegesen vesszen el ez a szám, hanem csak átmeneti időkre, lehetőleg szervezett akciókban. Nem lenne haszon nélküli megvizsgálni annak lehetőségét, hogy átmenetileg állást vállalhassanak szomszéd országokban, ha a politikai feltételek ehhez megvannak, beleértve a magyar anyanyelvű körzeteket, ami volt a háború után is még. Ilyen működött Kolozsváron is stb., egy ideig. Ezen kívül pedig az egyéb nemzetközi szervezetekben, ami hát folyamatos volt az elmúlt évtizedekben is, a harmadik világban való orvosi működés. Tehát nem lenne szabad ezt a lehetőséget kihasználatlanul hagyni, ami azért nyelvismeret terén és minden egyébben is inspiráló lehet, és ugyanakkor tapasztalatokat is lehetne szerezni.

A Különfélék között az 1956-os forradalom és szabadságharc során sérelmet szenvedettek részére egy alapítvány létrehozásával kapcsolatban.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter mint előterjesztő ismerteti, hogy a 3048/1992. Kormányhatározat írta elő, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc során sérelmet szenvedettek részére egy alapítványt hozzunk létre, egy állami alapítványt úgy, hogy ennek az alapítványnak az alaptőkéjét, az alapító vagyont, illetve induló vagyonát a Rákóczi Ferenc laktanya megfelelő, eddig még oda nem ítélt 24 épülete adná.)

Ez egy olyan kérdés, amiben nekünk nyilatkozni kell, és valamit holnap mondani kell, mert egyik oldalon állandó politikai nyomás alatt vagyunk, ezek az ’56-os szervezetek ebben a kérdésben egymás után megkereséseket stb. csinálnak. Ugyanakkor bármennyire is fennáll ez a politikai nyomás, a másik oldalon felelősséggel kell ezt a kérdést megoldani. Erre kell akkor valaki, aki ezt tényleg figyelemmel kíséri, és ameddig ez a kuratórium is, vagy nem tudom micsoda megalakul, és ennek az ügyeit intézi, addig is kell valaki, aki tárgyal először is ezekkel, hiszen nem tudjuk, hogy kit vegyenek bele ebbe a kuratóriumba az ’56-os szervezetek. Ki az az öt fő a kuratóriumból, akik közülük kell, hogy kikerüljön. Hogyan, milyen módon, ki nevezi ki őket, vagy miképpen csináljuk. De a holnapi napon, tehát a március 15-ét megelőzően kell ezzel kapcsolatban egy bejelentés, mert ezek március 15-én mind az utcán lesznek, és azon kívül is a követeléseiket már nem tudjuk elhárítani.

(Szabó Tamás tárca nélküli miniszter erre a feladatra M. Kiss Sándort javasolja.)

M. Kiss Sándor ismeri őket mint történész, ez egy dolog, de ehhez egy gyakorlati ember kell, egy főházmester, aki egy ilyen épületegyüttest képes előkészíteni, aki képes mindazt a szervezési, jogi és az üzemeltetéssel összefüggő pénzügyi kérdéseket intézni, ami egy alapítványnak a létrehozásánál szükséges. Itt most a kormányülésen ezt kell eldönteni. Tehát M. Kiss Sándor tud tárgyalni velük, tudja intézni a kuratórium előkészítését, de kell egy gyakorlati ember mellé, aki ezt csinálja, és akkor a holnapi sajtótájékoztatón ezt bejelenthetjük. De ezt meg kell fogalmazni ma ahhoz, hogy ez megfogható legyen. Pongrácz Gergely azt mondta, ha most foglalkozunk vele a kormányülésen, akkor ő már pénteken el akarja foglalni. Ezt csak arra mondom, hogy körülbelül ilyen a szemlélet.

(Ezt követően többen elmondják, hogy mennyire megosztottak az ’56-os szervezetek. Többségük nem ismeri el Pongrácz Gergely vezető szerepét, ezért amennyiben ezt az ügyet ő kisajátítja, akkor szembeszegülnek vele).

Kérem szépen, válasszuk szét. A Pongrácz Gergely és egyes más vezetők az 56-os Szövetségen belül folyó küzdelemben sikert kívánnak felmutatni, hogy nekik van egy ilyen szervezetük. Kifelé, az emigrációban is folytatják ezt a küzdelmet, mindenütt. Bemutatják, hogy létrehozták ezt az invalidusházat. Ez az egyik része, ez nyilvánvaló. De, ha hozzáfogunk ehhez, és mivel ez többféle oldalról jött, ezt kézbe kell adni, megfelelő intézményesített formában. Megfelelő jogi és egyéb keretek között kell kézbe adni, és erre megfelelő ember kell, aki ezzel foglalkozik. Egy bölcsész lehet a szellemi irányítója, de ehhez praktikus ember kell, aki egy ilyet képes csinálni, mert különben ebből semmi sem lesz. Erre kérek javaslatot.

(A kérdés által érintett tárcák készek felajánlani egy-egy embert.)

Tehát akkor M. Kiss, és legyen a négy tárcából megbízottja. Kérem, hogy pontosan fogalmazzunk, mert nincs itt a kormányszóvivő. Megbízzuk Forrai Istvánt, hogy a kormányszóvivő részére az itt elfogadott javaslatok alapján állítsa össze, hogy mi az, amit holnap ismertetnek. A lényeg az, hogy össze kell őket fogni. Abban az esetben tudjuk ezt csak megvalósítani, ha az ’56-os szervezetek együttműködnek. Ezt kell egyértelműen közölni. Egyébként javaslom azt, amit folytattunk az egyházaknál, hogy ezeket az épületeket, tulajdonképpen zároljuk erre a célra. Meghatározott ideig akár használhatják kollégiumi célra is, és lehet ebből bérleti rendszer is. Lássuk azt, hogy mire van igény. Egyelőre nem tudjuk, hogy ténylegesen mennyi embert akarnak itt elhelyezni, de száz embert biztosan össze tudnak szedni, aki albérletben és nem tudom, hol lakik az országban szerteszét. Legalább fél évre ezeket behozzák, azután úgyis meg fognak szökni. De ezeket az embereket egyelőre be fogják hozni a Pongráczék.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 731-735. oldalán megjelent szövege)