1992. év

(Balsai István igazságügy-miniszter ismerteti, hogy a készülő kormányrendelet célja – az Alkotmánybíróság döntésének eleget téve – a nyugati hadifogságban lévőktől beszedett utalványok ellenértékének az elismerése és a hozzájutás biztosítása, valamint a társadalombiztosítási helyzetük rendezése keretében a szovjet hadifogságot szenvedettekhez képesti negatív megkülönböztetett helyzetük felszámolása.)

Amerikai hadifogságban egy évig például senki sem volt. Brit hadifogságban sem volt, francia hadifogságban fordult csak ez elő. Először is 95%-ban 1945 tavaszán eshettek csak amerikai és brit fogságba, Holsteinben volt egy alakulat, amelyik előbb. 1945 őszén már elindultak a vonatok velük hazafelé. Mivel továbbvitték az első három szerelvényt szovjet hadifogságba, azután kísérték az amerikaiak és az angolok be a pályaudvarig a vonatokat, és sorfalat álltak, amikor kiengedték a hadifoglyokat a Keleti pályaudvaron. Így jöttek haza az elsők, és utána történt a megegyezés a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon belül. Akkortól kezdve jöttek folyamatosan. De gyakorlatilag az angolszász fogságból 1946 elejére mindenki visz-szajött. Franciáknál volt olyan, hogy átvitték Észak-Afrikába munkára és egyébre őket, és részben ottfelejtődtek.

Napirenden kívül az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének követelésével kapcsolatban.

(Surján László népjóléti miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete?) nem hajlandó elfogadni a költségvetési szféra egész területén érvényes ez évi 10%-os béremelést és az 5%-os nyári rátevést, és emiatt komoly tüntetésre lehet számítani, valamint az emberek Kormány elleni hergelésére.)

Nem ilyen könnyű megszabadulni ettől. A dolgok logikája mindig az, hogy a belügyminiszternél kötnek ki a megoldatlan kérdések. Amit mondok, azt nagyon finoman, de érzékeltetni kellene a szakszervezeti vezetőkkel. Ezt nem lehet egyenesben, a miniszter úr is utalt rá. Azt el kellene mindenképpen mondani, hogy tudomásul véve, hogy alacsony a munkabér, és az egészségügy területén ezek valóban abszurd módon alakultak. Az, hogy egy osztályvezető főorvos most 22 ezer forint körül megy el nyugdíjba, valóban felháborító. Az alapkérdés, amit a szakszervezetnek és általában az egészségügyi társadalomnak azért valahogy érzékeltetni kell – a miniszter úr jobban tudja ezt ennek a küldöttségnek érzékeltetni –, hogy ennek Kormánynak és ennek a másfél évnek az időszakában akarják azt megvalósítani, amire nem törekedett sem az orvostársadalom, sem az egészségügy másik része az elmúlt évtizedekben. Mert amikor attól aggódtak, hogy nehogy valami olyan szigorú rendelkezés jöjjön, ami a paraszolvenciát olyan mértékben akadályozná, és olyan mértékben hozna szigorú rendelkezéseket, akkor mindig az volt az álláspontjuk 25 éven keresztül – ezt közvetlen közelről élvezhettem –, hogy ne beszéljünk róla, nem ez a fontos, nem ez a lényeg, és nem álltak ki sem az egészségügyi szakszervezet, sem az orvostársadalom e tekintetben. Ez ma valóban kiéleződött, mert az orvostársadalom és az ápolónők a társadalom elszegényedésével vagy anyagi problémák miatt nyilván fukarabbá válnak. Ezt érzékeltetni kell, hogy hosszú fejlődési folyamat következménye az, hogy az egészségügy csődhelyzetben van, vagy ilyen alacsony a színvonal. Ezt nem tudhatja ez a Kormány máról holnapra, és különösen nem 100%-ra megoldani. Nem tudom ki ez a hölgy, úgy emlékszem, hogy szerepelt korábban is, szakszervezeti titkár volt. Nem? Jól emlékszem erre? Egyike volt azoknak abban az időben, aki ezt soha fel nem vetette ebben a formában. Nem tudok ilyenre visszaemlékezni, hogy bármilyen érdemi dolgot intézett volna. Valahogy az egész propagandának és ennek az egész kérdésnek a kezelésében, sajtótervek, nyilvánosság, valahogy kellő tapintattal ezt a problémát el kell mondani. Érzékeltetni kell, hogy most mi megtesszük, amit lehet, de úgy, hogy ők nem tettek annak idején semmit stb. Nem ragozom tovább.

(Surján László elmondja, hogy olyan szórólapokkal hirdetik a tüntetést, amin az van, hogy ne csak a szakszervezeti tagok jöjjenek el erre, hanem a családtagok is, mivel nem lesz útiköltség, ugyanis vonatokat és 300 buszt is béreltek. Be lehet Pesten vásárolni, és majd utána lehet egy jót tüntetni a Népjóléti Minisztérium előtt, vagyis jó szórakozás lesz.)

Azt szeretném megkérdezni, hogy a televízióban – mert ma már volt Juhász Judit – lesz-e olyan az esti műsorban, ami nézhető, mert akkor ebben ezt a hirdetést, ezt a szórólapot is, ami az Orvosi Kamarára is hivatkozik és a Gyógyszerészi Kamarára is, a nézetem szerint be kellene mutatni a televízióban, ami azt mondja, hogy szakszervezeti tagságtól függetlenül jöjjön el mindenki a hozzátartozóival együtt. Ezt már azért is be kell mutatni, hogy a tömegről fogalmat alkosson valaki, ez már „torgyanológiai” módszer. Utazás bérelt buszokkal, amelyeket az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete fizet, visszaindulás igény szerint. Ezt így be kellene mutatni a tv-ben, olyan szöveggel, hogy nem tartjuk feltétlenül helyesnek az ilyen módszerét a szervezésnek, hogy család is vegyen részt, mert ingyenes az utazás Budapestre és vissza. Ezt célszerű lenne átgondolni, semmiképpen nem a kormányszóvivőnek kellene ezt, de valakinek ezt be kellene azért mutatni a tv-ben, kellően átgondolva a mondandót. Egyébként amennyiben ez a tömeg csak megközelítené a 20 ezret, akkor ezek biztos, hogy nem orvosok, egészségügyi ápolók és egyéb, hanem odacsapódókból áll. Akkor a mai napon ezt mindenképpen meg kellene szervezni. A lehetséges kis lépéseket, amit említettek, és ami nyilván ki van dolgozva, azt viszont rendszerbe foglalva kellene ismertetni az egész év folyamán, és bizonyos csoportokat ebben megjelölni. Egyébként eszmecsereként, azt hiszem, hogy mindenképpen fontos volt, hogy most ez elhangzott, és valóban eszerint végig kell az egészet gondolni. De abban pesszimista vagyok, hogy mit tudunk gyorsan tenni. Beleestünk abba a hibába, hogy túl korán biztosítottunk mindenütt autonómiát, és az autonómia ebben az esetben a régi és a helyi párt- és egyéb szervezeteknek a szekérvárának a kiépítéséhez vezetett. Ma tehát az egyetemek és egyéb helyeken nagyon jól meg tudják ezt szervezni, ezeket a régi gárda tartja a kezében, és velünk szemben arra hivatkoznak, hogy ők a tanszabadság jegyében járnak el. Siklós Csaba azon megjegyzése, hogy a pálya elnőiesedett, azt nem hiszem, hogy ez csak anyagi kérdés lenne, ugyanis jelentkező lenne. Ez inkább az egész magyar felsőoktatási rendszerből, a felvételi rendszeréből következik, hogy a mai magyar felvételi rendszer, az jobban megfelel a jó tanuló, jól felkészült, szorgalmas és az ilyen habitussal, tulajdonsággal rendelkező női nemnek. tehát ma a felvételi vizsga egyenlő esélyeivel mindig a nők fognak nyerni. vannak persze pályák, ahol már a szakmán belül bírónők, orvosnők munkája elfogadott. De itt, azt hiszem, hogy meg kell vizsgálni magát a felvételi rendszert. Egyébként a fizetésekhez annyit, hogy valóban az orvosi fizetések nagyon rosszak voltak. El tudom mondani, hogy egy 10 éves orvosi diplomával rendelkező nem érte el soha a főnővér fizetését. A néhány éves diplomás orvosnak azonos osztályon alacsonyabb volt a fizetése, mint egy nővérnek. A könyvelőknek, gazdasági és egyéb dolgozóknak így is a selejtje ment az egészségügy területére, a jogászoknak is. A selejtje ment, de azoknak a fizetése, hogy egyáltalán ott legyenek és odamenjenek, még mindig magasabb volt, mint az orvosoknak. Úgyhogy egy kórházi könyvelőnek, főkönyvelőnek a vele egykorú orvosnál magasabb volt a fizetése. Tehát itt ilyen egyszerűen a munkaerőpiac törvényei érvényesültek. Ahhoz, hogy szakembert szerezni tudjon, kénytelen volt ilyet keresni. Azt hiszem, az országos intézetekben nem találnak valamirevaló gazdasági igazgatókat hónapok, évek óta, mert azok nem mennek oda. Hogy milyen jogászok vannak egy-egy ilyen intézménynél, vagy voltak az elmúlt 20 évben is, arról nem szeretném elmondani a véleményemet. Úgyhogy a fizetési kérdést valamilyen irányban meg kell oldani.

Ismét a kisebbségi jogokról szóló törvénnyel kapcsolatban.

(Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter tájékoztatja a Kormányt a Kisebbségi Kerekasztal kritikus véleményéről a mai napon a parlamentnek beterjesztésre kerülő kisebbségi jogokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek közül a legdurvább az, miszerint a Kormány rasszista belpolitikát folytat. Elmondja, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban egyébként Entz Géza is súlyos kifogásokat fogalmazott meg nemzetközi egyezményekre hivatkozva.)

Mielőtt ebben vitát nyitunk, azt szeretném kérdezni, hogy ebből még ugye semmi nem ment ki? Tehát illegálisan jutott hozzá – ha úgy tetszik –, de szelídebben fogalmazva, informálisan, a Kerekasztal. Ebben tulajdonképpen titkos anyag nem volt. Mindenesetre még csak most sokszorosítanak, amit most ebben a pillanatban le is állítottunk, tehát gyakorlatilag még itt van ez az anyag. Ebben tehát dönteni kell. Annak nem látnám értelmét, hogy most a levegőbe, minden konkrét hivatkozási hely és egyéb nélkül váratlanul elkezdjünk róla tárgyalni. Ellenben akkor azt javasolnám, hogy arról döntsünk, hogy megvizsgálja egy miniszterekből és szakértőkből álló bizottság a holnapi napon, vagy szombaton, amelyikben feltétlenül részt kell vennie a nemzeti kisebbségi ügyeket felügyelő miniszter úrnak, a külügyminiszternek, a belügyminiszternek, a művelődési és az igazságügy-miniszternek. Úgy gondolom, hogy mivel ez pénzbe kerül, még a pénzügyminiszter úrnak is. Kihagytam-e valakit?

(Valaki bemondja: Entz Géza.)

Az természetes, hogy ő benne van, és még Wolfart is, vagyis a két hivatal elnöke. Szakértőkről nem beszéltünk, de az már a miniszterek feladata, és nyilván, hogy nem egy csapattal kell menni. A miniszterek feladata, hogy csak egy-két szakértőt vigyenek. Nem javaslom, hogy egy dzsembori legyen belőle, mert akkor semmire sem fognak menni. Akkor megszervezi Nagy Ferenc miniszter úr szombat tíz órára. Amit itt figyelembe kell venni, ha lehet, akkor az egyik kérdés, hogy a nemzeti és etnikai kisebbség fogalmát együttesen használjuk, ha nem tesz különbséget a kettő között. Ezt kifogásolták-e valaha, a kettős megjelölését? Ez az egyik kérdésem, mert ez tulajdonképpen nyelvek szerint változik, hogy melyiket használják. A hivatalt is így nevezik, és arra nem emlékszem, hogy tiltakoztak-e már emiatt, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt állítottunk fel? Általában az angolok az etnikait használják. Azért mondom, hogy ez a nyelvek szerint függ. Amit mi értünk rajta, hogy nemzetiséginek azt tekintjük, amelyik egy nemzet kisebbségeként él itt, és etnikainak azt tekintjük, amelyik egy nemzet ismérveivel nem rendelkezik, de mégis különálló népcsoport. Ezt a megkülönböztetést általában máshol nem teszik meg. Ez a probléma. Mi viszont így értjük.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint is pontosan így van. Meg lehet magyarázni. Amerikában is más az indiánok helyzete és más a feketéknek.)

Spanyolországban is más a cigányoké vagy Franciaországban is. Most itt a lényeg az, hogy ezekben az elvekben minden további nélkül itt rugalmasnak lehet lenni, mert ez a fogalomkör. A kérdés az, hogy milyen konzekvenciái vannak, és itt jön, itt merül fel az a kérdés, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségnek, ha azonos jogokat biztosítunk, közoktatás, közigazgatás területén, van-e ennek konzekvenciája? Ezt kell megvizsgálni. Hogy milyen kötelezettséget ró reánk, ha azt mondjuk, hogy elismerjük, nem teszünk különbséget a mit tudom én, hány ezer lengyel, vagy a cigányság, vagy bármi más között. Tehát ahol például nyelvileg sem jelentkezik mint különálló csoport. Mit kíván a cigányság ettől? Oktatást cigány nyelven? 30%-a beszél egyáltalán cigányul. Körülbelül, vagy még annyi sem. Nem valószínű, hogy most mindegyik még ebben az évszázadban meg akar cigányul tanulni, tehát tulajdonképpen ez az egyik kérdés. Attól még nem kívánhat nyelvi alapon egy másik iskolát, ha nyelvet akar tanulni, mert bárhol lehet nyelvet oktatni, ahol megvannak ennek a feltételei. Szóval ott tegyünk engedményt, ahol kifelé kell, és ami nem jelent elviselhetetlen terhet. A másik már egy technikai kérdés. Nézetem szerint, ahol túlzottan kiéleződött a vita, ott felmerülhet az, hogy A- vagy B-variációként terjeszszük a parlament elé. Tehát ebben a pillanatban mi nem kötelezzük el magunkat ebben. Megindokoljuk, hogy emellett szól ez, emellett pedig az, és így beterjesztjük. Ugyanis ebben a kérdésben a pártok kellően megosztottak. Mondjuk az ellenzék hivatalból ellenezni fog mindent, de a kormánypártokon belüli nemzetiségi elkötelezettségűek is írják a leveleket nekünk. Itt nem lehet azt mondani, hogy kormánypárti egység és egyéb van, mert ahol egyéni képviselőink vannak, és nagyon nagy számban jelentkeznek a nemzetiségek, ott azok is írják. Kormánypárti képviselőktől is ezt a nemzeti kisebbségi kérdést következetesen hallom. Nem tudunk teljes egységet teremteni. Úgyhogy én azért javasolom, hogy a Kormány anélkül, hogy itt a már a kint lévő anyagok között valamilyen szempontból kiélezett helyzetbe hozná magát, A-, B-variációként be lehet terjeszteni a vitatott kérdéseket, és akkor nincs min vitatkozni előre. Azt javasolnám, hogy a további vitát ebben a kérdésben zárjuk le, mivel szöveg nélkül vagyunk. Nagy Ferenc miniszter úrnál szombaton kérem lefolytatni az egyeztetést. Ha egységes álláspontot tudnak elfoglalni, akkor akár két kormányülés között kiadhatom. A Kormány felhatalmazását arra kérem, hogy ha az érdekelt miniszter urak egységesen hozzák ezt a javaslatot, akkor két ülés közötti határozattal már a parlament elé terjeszthessük, és megkezdhessük a sokszorosítását 800 példányban.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 726-731. oldalán megjelent szövege)