1991. év

Mielőtt rátérünk a minisztertanács mai tárgysorozatára, az első, amivel foglalkoznunk kell, legalábbis a kormány-állásfoglalás nyilvánvalóan elkerülhetetlen egy olyan kérdésben, mint a kárpótlási törvénnyel összefüggő alkotmánybírósági állásfoglalás. A kérdést meg kell vizsgálnunk nyilván jogi szempontból. A Kormánynak ezzel összefüggésben kell állást foglalni és döntést hozni a további teendőkről. Meg kell tenni a politikai nyilatkozatot, különös tekintettel arra, hogy az ellenzéki pártok állásfoglalásai teljesen ferdén állítják be azt, mellőzve az Alkotmánybíróság állásfoglalásából azon alapvető részt, hogy mind a három ellenzéki párt felfogása ebben a kérdésben alkotmányellenes volt. Ez nem sikkadhat el, mert alkotmányellenes volt a Fidesz álláspontja is, ha az Alkotmánybíróságnak ezt az indoklását most elfogadjuk, és természetesen kénytelenek vagyunk elfogadni. Majd kérem ennek az ismertetését. Politikai szempontból mindenesetre erre már tegnap a Napzártában, az MDF elnökségi üléssel párhuzamosan, Szabó Iván utalt. Ezt tehát nekünk politikailag is kezelnünk kell, és meg kell a menetrendjét állapítani. A tájékoztatással és a jelentéssel összefüggésben foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy mi történik ezután, és mi az egész eljárásnak a menetrendje. Most tehát az Alkotmánybíróság tájékoztatja a köztársasági elnököt a feltett kérdésekről, a köztársasági elnök pedig visszaküldi a Ház elnökének a törvényt. Itt merül fel a következő kérdés. Úgy vélem, hogy nem a Kormánynak küldheti most vissza az Országgyűlés, miután itt egy olyan törvényről van szó, amit már elfogadott az Országgyűlés. Ez a törvény tehát már az Országgyűlés által már el van fogadva, azokat a pontokat is tartalmazza, beleértve az Alkotmánybíróság által kifogásolt paragrafusokat, amelyek a kormány-előterjesztésen túlmenve az országgyűlési szavazások során kerültek bele a törvénybe. Ezeket egyébként a Kormány természetesen magáévá tette, és a mi alkotmányos felfogásunk szerint ezek jogilag is rendben vannak, hiszen különben nem mondtunk volna rá igent, ha nem ez lenne a véleményünk. De kénytelenek vagyunk az Alkotmánybíróság döntését tudomásul venni, ennek ellenére sem kell, hogy a Kormányhoz visszakerüljön ez a törvény, mert rákerül egy sínre, ha visszakerül. Azt senki nem szabályozta még Magyarországon, hogy mi történik akkor, ha egy törvényt a köztársasági elnök alkotmánybírósági észrevételezéssel küld vissza az Országgyűlésnek. Ebből az következik, hogy a házelnöknek – megítélésem szerint – a Jogi és, mondjuk, a Gazdasági Bizottságnak kell kiadnia, és ez a két bizottság foglalkozik azzal, és vizsgálja meg, hogy mi történjék ezzel a törvénnyel, illetve azokkal a kifogásolt részekkel. A bizottság nyilván igénybe veszi majd a Kormány segítségét, a Kormány apparátusát, szakértői állásfoglalását, és majd ebben a formában kell a törvényt helyrehozni alkotmánybírósági szempontból, de semmiképpen nem úgy, hogy a Kormány visszakapja új előterjesztésre. Tehát ezt célszerű elkerülni, erre kell a kormányzati stratégiának törekednie. Erre úgy gondolom, hogy megvan a lehetőség. Tehát akkor mi szakértői szinten veszünk részt ebben, hiszen ez az Országgyűlésnek – méghozzá nagy többséggel – elfogadott törvénye, és ez már nem törvényjavaslat. S miután erre nincs szabályozás, hogy ilyen esetben vissza kell adni. Arra semmilyen alkotmányjogi rendelkezés nincs, hogy ha az Országgyűlés már egy törvényt megszavazott, azt az alkotmánybírósági kifogás miatt vissza kell küldeni a Kormánynak. Tehát a koalíciós pártoknak arra kell törekedni, hogy ha plenáris ülésen kerül bármilyen okból ez a kérdés szavazásra, akkor úgy szavazza meg, hogy ez az Országgyűlés keretében maradjon. Ez jelenti a könnyebb kezelhetőséget, és ez gyorsítja meg a lehetőségét is annak, hogy ezt érvényesítsük. Ezt azért mondtam el, hogy ha ez ellen bármilyen jogi észrevétel vagy egyéb van, az most hangozzék el, ezt én csak tegnap, az azonnali reagálás keretében, különösebb ismeret nélkül mondtam el. Tehát azért kérem, hogy ezt a kérdést is vizsgáljuk meg. Utána nekünk ma ebben állást kell foglalni egységesen, és nagyon kérem, hogy ha a Kormány állást foglal valamiben, az akkor kormánydöntés. Hogyha szavazással történik egy kormánydöntés, akkor, ahogy az Alkotmánybíróság sem teszi közzé, hogy ki hogyan szavazott, a Kormányra is ez vonatkozik. Tehát amikor egy kormánydöntés akár többségi szavazással megszületik, attól kezdve az kormánydöntés. Most kérem az igazságügy-minisztert, hogy világítsa meg a kérdést.

 

 

Mielőtt továbbmegyünk, tehát, hogy világos legyen. Pontosan erről van szó. Tehát az a tény, hogy elfogadott törvényről van szó, ahhoz, hogy a Kormánynak visszaadja ezt, a parlamentnek valóban hatályon kívül kellene helyeznie ezt a törvényt. Elvileg hozhat ilyen döntést az Országgyűlés, de azt nem hiszem, hogy a koalíciós pártok erre törekednének, hogy ez bekövetkezzék, és hogy az egész újratárgyalódjék, és elölről kezdődjék minden. Ebből következik, hogy ha nem ezt akarjuk, hogy újrakezdődjék az egész, és egy teljesen más koncepcióban felépített új törvény szülessék, akkor csak arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy az Országgyűlés, amelyik ezt elfogadta, annak a bizottságai vizsgálják meg. A bizottságainak javaslata lehetséges az, hogy foglaljon állást az Országgyűlés ebben a kérdésben, hogy hatályon kívül helyezve visszaadja a Kormánynak, és új törvényjavaslat benyújtására szólítja fel a Kormányt. Ez egy lehetséges út. De ha nem efelé megy, ha nem helyezik hatályon kívül a törvényt, hanem ezeket a kérdéseket a bizottságok megvizsgálják, akkor nyilván a bizottságok és a Kormány együttműködése alakul ki, és a Kormánynak az Országgyűlésen mindenkor megvan a súlya, megvan a lehetősége, nem szólva a felszólalásokról, vagy módosítás benyújtásról. A lényeg az, hogy nem szabad afelé terelni a dolgokat, hogy a Kormány vissza akarja venni, én erről beszéltem. Ne törekedjünk arra, hogy mi visszavegyük, mert az megnehezíti az újbóli elfogadását, és óriási lehetőségeket ad az ellenzéknek, óriási lehetőséget ad az időhúzásra, és ezt mindenképp szeretném elkerülni. Egyébként nagyon is alaposan be kell mutatni, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint a Fidesz álláspontja alkotmányellenes. Ugyanezt be kell mutatni, az MSZP és az SZDSZ álláspontjával kapcsolatban is. Politikailag ez az alapkérdés, hogy ezt be kell mutatni. Tehát be kell mutatni mindazt, amit eddig ők mondtak a nagy triumfálás közepette. Az alkotmánybírósági döntés alapján kimondatott: hogy mindaz alkotmányellenes volt, amit ők akartak, akár egyetért valaki vele, akár nem. […] Lenne egy kérdésem: lehet-e arra jogtechnikai megoldás az a példa, ami a két háború közötti hadikölcsön volt, ahol a hadikölcsön segélyrendszer volt. Tehát nem tudta a magyar állam visszafizetni a hadikölcsönt, de meghatározott szociális szempont szerint hadikölcsönsegélyben részesítette azokat, akik hadikölcsönt jegyeztek és erre anyagilag rászorultak. Elképzelhető-e ez a mai alkotmányosság mellett? Tehát Weiss Manfréd dédunokája itt koplal mint Zwack Péter, és neki nem tudunk mást nyújtani, mint havi 2 ezer forint segélyt? Ez a kérdés. További kérdés a részemről, hogyan lehet időben a terhet elosztani, mert nyilván a gazdasági tárcák vezetői el fogják mondani – elsősorban a pénzügyminiszter úr –, hogy mi ennek a gazdasági kihatása, amiről most beszélünk.

 

 

Megítélésem szerint egyébként azzal kell számolni, hogy a jogszabályt meg kell ebben az évben alkotni. Így is hangzottak el a parlamenti állásfoglalások. Ha az állam kárpótlási kötelezettségét mondja ki a törvény, akkor ebben két dolog van. Az egyik, a privatizáció révén az államvagyon lehet az egyik fedezete. A másik fedezete, mivel az állam részesedett az elvett vagyonból, akkor az állam egyetemlegesen felel ezért, és ez beletartozik a vagyonon kívül is. Tehát nemcsak az államvagyon, nemcsak a ma az állam tulajdonában lévő vagyon lehet a kárpótlás alapja. Ha az állam felel érte, akkor az állam az okozott kár megtérítésére kötelezett, így vetődik fel a kérdés. Én most sarkosítom ezt a kérdést. Ha így vetem fel a kérdést, hogy kimondta az Alkotmánybíróság, hogy az állam köteles a tulajdoni kárt részlegesen megtéríteni, mert ez most így áll, tehát részleges tulajdoni kárpótlást köteles az állam az elszenvedett tulajdoni kárért fizetni, akkor ennek egyik forrása lehet az állam tulajdonában lévő vagyon. A másik, hogy az állam köteles ezt a kártalanítást elvégezni. Teljesen mindegy, hogy milyen forrás alapán köteles ezt elvégezni. Ha ez a második érvényesül, hogy az állam a vagyontól függetlenül köteles ezt elvégezni, akkor viszont nem köthető meg időben, hogy mennyi idő alatt tudja ezt megtenni. És itt jön a 20 év vagy akármi, és itt jön egy másik mechanizmus, amit meg kell vizsgálni. Mert, ha kimondta az állam egyetemleges felelősségét, akkor viszont időben ennek a teljesítése más időpont. Ehhez kérem a véleményeket.

 

 

Ezt a közleménybe bele kell venni. De meg kell találni a megfogalmazást, mert Kormányként nem sérthetjük meg az Alkotmánybíróságot. Tehát úgy kell megfogalmazni, hogy ennek a következtében egyéb tulajdonrendezést, beleértve az önkormányzatit, beleértve az egyházit, a szövetkezetit stb. érinti, és ameddig ebben nem történik meg a döntés, addig ezekben a kérdésekben sem lehet a döntést meghozni. Tehát érintse az egyházat, érintse az önkormányzatokat és a szövetkezeteket. Mind a három szféra érezze azt, hogy itt mi történt. Mielőtt továbbmennék, tekintettel arra, hogy a Kormány abban a szerencsés helyzetben van, hogy ha nem is azonos a Kormány és a párt – ezt már sokszor leszögeztük –, de szeretném külön felkérni a két koalíciós partnerpártot, miután nem tudtunk azóta találkozni, hogy most a reálisan kialakult helyzetben, ők hogyan foglaltak állást?

 

 

Ehhez azt szeretném mondani, hogy ez most egy elkövetett udvariatlanság, itt nem tudok most rá válaszolni. De ennek ellenére hasznosnak tartanám, hogy a kormánynyilatkozat mellett a pártok is adjanak ki valamilyen nyilatkozatot. A tegnapi légkörben és hangulatban legfeljebb az mentheti a dolgot, hogy ott milyen légkör volt. Ez olyan nyúlfarknyi, ami megjelent a lapokban. Ez csak azért volt, mert ott megjelentek az újságírók az elnökségi ülésen. Tehát már ott nyüzsögtek, tehát nyilván ebből eredt ez az egész.

 

 

De ezt ne te mondd ki, hanem ki kell mondatni mással. Szóval az alapelvként, egyet leszögezhetünk: az Alkotmánybíróság egyértelmű következtetései ellen nincs fellebbezési lehetőségünk. Tehát nekünk mint Kormánynak ezt kell tudomásul venni, és ezt sajnos az Országgyűlésnek is tudomásul kell vennie, ha teljesen más Alkotmányt nem szavaz meg. Márpedig kétharmados többség kell ehhez, és ezt a kétharmadot nem tudjuk létrehozni. Tehát az egésznek a kezelési módjánál ebből kell sajnos kiindulnunk. Szóval itt egy a probléma, ezt már elmondtam, hogy ennek van egy jogi része, amit mi kötelesek vagyunk elmondani. Van egy politikai része, amit kezelni kell, és van egy harmadik része, amelyik szakmailag ezt kifejtheti. De ezt ne kormánytag tegye, és ne is a törvényhozó, hanem tudományos alapon, gazdaságossági alapon jelenjenek meg ilyen írások, szakmai vélemények. Szakmai kritikát az Alkotmánybírósággal szemben mi, a törvényes Kormány nem fogalmazhat meg, függetlenül attól, hogy szakmailag mi a véleményünk a döntésről. Egyébként én 1989 nyarán a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon elleneztem az Alkotmánybíróság akkori felállítását, korainak tartottam. Az volt a véleményem, hogy nem ott kell kezdeni egy átalakulást, a fékek rátételével, mert abban a pillanatban hittünk abban, hogy lesz valami. Ugyanez a véleményem a közigazgatási bíráskodás gyorsításáról. Az is vég nélküli, hasonló problémákat okozhat. Egyébként a Demokrata Fórum-féle nyilatkozat egy mély sajnálattal kezdődik. A Kormány is mondhatja ezt. De én úgy gondoltam, azért ez nem ok nélkül van benne egy pártnyilatkozatban, mert ez pártnyilatkozatba belefér. Szerintem ezt mondhatja a három politikai párt, és használjuk is ki ezt a lehetőséget. Ha ma a három pártot összeültetjük, a három frakcióvezetőt, vagy valakit, ezt még meg lehet csinálni, és akkor párhuzamosan adjon ki a három párt, vagy frakció egy ilyen nyilatkozatot. Ez a lehetőség megvan. A kormánynyilatkozat kapcsán annak látnám értelmét, ha most tudjuk kiadni. Bogdán Tibor vezetésével és még másokat bevonva párhuzamosan most leülnek, és tárgyalnak erről a jogászok, közgazdászok, hogy milyen kormánynyilatkozat-tervezetet készítenek el, amit mi még ma a minisztertanács folyamán jóvá tudunk hagyni. Ehhez össze kell szedni, kire van szükség? Miniszterelnökségről, gazdasági tárcáktól majd erre kérek javaslatot. Ezt meg kell fogalmazni. ki kell emelni, hogy a kárpótlás tényét megállapították mint alkotmányjogi kötelezettségét az államnak. Ebből következően az az ellenzéki álláspont, ami szerint semmiféle kárpótlás nincs stb., tehát, amit Orbán Viktor nyilatkozott, az alkotmányellenes. Tehát ezt is bele kell venni. Az állampolgári jogon való kárpótlás kérdésére is rá kell mutatni, hogy az miért alkotmányellenes. Az MSZP-nek mi volt az álláspontja?

 

 

Akkor ezt csak úgy fogalmazzuk meg, hogy azok az ellenzéki állásfoglalások, amelyek mellőzték a kárpótlási kötelezettséget, vagy amelyek alanyi jogon történő, vagy állampolgári jogon való általános kárpótlást írtak volna elő, azok alkotmányellenesnek lettek nyilvánítva. Tehát ezt kell, és most mindegy, kinek volt az adott javaslata, nem kell megnevezni a konkrét pártot, csak azt kell mondani, hogy ezek mind alkotmányellenesek. Ez a politikai része, amivel kezdeni kell valamit. Tehát, hogy ne legyen egy olyan beállíthatósága a dolognak, hogy a szamár többség megcsinálta, de ők zseniálisak voltak, hanem azt kell megmutatni, hogy ők alkotmányellenesek voltak, és az ő megoldásuk még rosszabb.

 

 

Igen, ez a másik része. Ezt úgy lehet, hogy a Kormánynak meg kell vizsgálni az ország teherbíró képességével összevetve mindazokat az alkotmányjogi, bírósági rendelkezéseket vagy következtetéseket, amelyek – és akkor itt az államosítási törvényre visszautalva, amit akkor most bele kell venni, hogy az államosítások kapcsán meg kell vizsgálni mindazokat – ránehezednek a kormányzatra, vagy a magyar gazdaságra stb. Nem tudom, hogy lehet ezt. De ezt a személyi szám dolgot azért ne vegyük talán bele, mert ez egy külön ügy.

 

 

Világos. Tehát ezért mondtam, hogy ezt meg kell érteni, ezért olyan nyilatkozatra van szükség, amelynek többféle üzenetet kell tartalmaznia. Egy üzenet kell a külföldi befektetőnek is. Ott azt kell, hogy el ne riasszuk most őket. Tehát ezért nem lehet egy válsághangulatot teremtő nyilatkozatot tenni, hanem egy olyan nyilatkozatot kell, aminek megnyugtatónak kell lennie. Megnyugtató arra, hogy Magyarországon a tulajdonviszonyok rendezése terén tovább folytatja a Kormány az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a rendezés a külföldi beruházásokat ne érinthesse. az a tény, hogy az alkotmánybíróság a kárpótlási kötelezettséget kimondta, és ezt az eszközt lehetővé tette, ezzel tulajdonképpen biztosította azt, hogy a külföldiek beruházását nem érheti semmiféle vész, vagy nem fenyegeti veszély. Ezt az elemét ki kell emelni a döntésnek, hogy tovább jöjjön a külföldi beruházás. Tehát ezekre kell ügyelni. Itt arról van szó, hogy hoztak egy döntést, de az Alkotmánybíróság nem tud egzakt döntéseket hozni. tehát, hogyha összehasonlítom, akkor nem szentírást, hanem talmudot? alkot. Ezek talmudista szövegek, amik ebben benne vannak. Ebből a talmudista szövegből kell kiindulni, ezért a Kormánynak is nem a klasszikus jogalkotásra kell reagálni, hanem a talmudra. talmud alapján minden paragrafusának a nyilatkozatnak egy másik réteghez kell szólnia. egy paragrafust ki kell venni, ami szól a külföldnek, egy másik üzenetnek pedig szólnia kell a parasztságnak, hogy ne kaszára, kapára kapjon. Pontosan, egy belpolitikai üzenetnek is benne kell lenni, de kell egy külpolitikai stabilizáló üzenet is, továbbá az egyik üzenetnek annak kell lennie, hogy a koalíció egységes. Tehát ne merülhessen fel az a kérdés, hogy a Kormány kvázi a koalíciós partnerekkel, itt elsősorban a földkérdésben nem volt egyértelmű, mert igenis egyértelmű volt. Azt hiszem, ezt érzékeltetni kell, hogy végigjárta ezt az utat a Kormány és a kormánykoalíció. Tehát nem mondhatja azt sem Torgyán József, sem más, hogy ez nem így történt. Tehát annak is benne kell lenni az üzenetnek, hogy kérem, igenis végigjárta ezt az utat, és megpróbálta ezt, de nem ment.

 

 

Na, de most egymást ne erről győzzük meg, hiszen egyformán szólaltunk fel az Alkotmánybíróság előtt, s ott érzékeltem már az Alkotmánybíróság elnökének is az álláspontját, a reagálását. Azt hiszem elég nyersen és keményen mondtam el a véleményemet, amikor ott ez az egész elhangzott. De most ebben az ügyben nem mondhatja azt a Kormány, hogy az Alkotmánybíróságnak ez az állásfoglalása csőlátó, és nem kívánom tovább folytatni. Most felteszem a kérdést, és én ezzel tartalmilag egyetértek, de mondhatja-e a Kormány az Alkotmánybírósággal szemben ebben a megfogalmazásban most egy nyilatkozatban, hogy fenntartja a véleményét, szemben azzal, amit az Alkotmánybíróság kimondott? Ezt így nem mondhatjuk. De nem ez a lényeg. Most mint Kormány, mit mondhatunk az Alkotmánybíróságnak, milyen lehetőségünk van? Én mindenféle odamondogatást szívesen veszek, csak az Alkotmánybírósággal kapcsolatban, ha odamondogatunk, akkor annak olyan formában kell történnie, ami elfogadható még. Tehát ez a kérdés, és ha erre van jó ötlet, azt szívesen veszem. Én abban is benne vagyok, hogy szögezzük le, nem tekintettük alkotmányellenesnek a megsemmisített rendelkezéseket, mert akkor nem terjesztettük volna be ilyen tartalommal a törvényt, és az értelmezés kérdése nem a Kormány dolga. Ezt lehet. Meg lehet megmagyarázni azt is, hogy miért sokkal alkotmányellenesebb volt az, amit más politikai pártok javasoltak. Ezt is oda be kell venni. Szóval magyarul nekünk olyan nyilatkozat kell, amelyik kimondja a célokat. Ezt tehetjük most meg. A célokban benne kell, hogy legyen a kárpótlási törvény egészére vonatkozó ellenzéki elvi állásfoglalás alkotmányellenessége az Alkotmánybíróság döntése alapján. Benne legyen a tulajdonviszonyok rendezésének fontossága, és benne legyen az, hogy nem érinti a döntés az országos tulajdonviszonyok stabilizálására vonatkozóan a külföldi beruházásokat, nehogy a döntés ezt felborítsa. itt ellentétes dolgokat kell most belevenni ebbe a nyilatkozatba. Bele kell venni a Kormány változatlan törekvését, tehát megnyugtatni magyarul az embereket, hogy mit oldunk meg. Hát ezt sorra bele kell venni. Én most csak a célokat mondom. A megfogalmazás után lehet erről beszélni, hogy mit tudunk.

 

 

Én egy történelmi kérdést teszek föl, kronológiai kérdést. December 31., ilyet nem lehet megjeleníteni, mert akkor ezzel kimondja valaki azt, hogy ’45. december 31-ig fajilag, nemzetiségi vagy egyéb alapon üldöztek itt valakit.

 

 

De akkor sem lehet így leírni! Akkor azt lehet leírni, hogy az 1945. december 31., ez egy utóélet magyarul, ez egy problémakör utóélete, hogy mikorra ér haza. Akkor azt egy külön pontban kell megjelölni, de egy mondatban nem lehet azt leírni, hogy nyugdíjszerű rendszeres […] Nem írom alá! „Aki faji, nemzetiségi hovatartozás vagy nácizmussal való szembenállása miatt ’38. január 1. és ’45. december 31. között szenvedett sérelmet…”, hát ilyen képtelen baromságot nem írok alá! Már elnézést kérek. Addigra már a japánok is letették a fegyvert, hát akkor nem írhatom alá azt, hogy ’45. december 31-én még üldözték vagy gettóba zárták. Hát ez pedig ezt jelenti, aki magyarul tud! Akkor a következő, hogy ha már minősíti a ’38 és ’45 között deportált, vagy munkaszolgálatot teljesített vagy gettóba kényszerített, internált, illetve kitelepített kérdést. Biztos megvan az indoka, csak kérdem, az internáláson kívül más fogva tartás is van

 

 

Továbbá, engedelmet kérek, a nácizmussal való szembenállás, ami ide be van írva. A nácizmussal való szembenállás következménye 1944. március 19-e után jelentkezik. Tehát a német megszállás után jelentkezik ennek a hátránya, ez után következik be, hogy elviszik, őrizetbe veszik stb., letartóztatják. Ha ő nem volt deportálva, nem volt munkaszolgálatos, nem kényszerítették gettóba, nem internálták, és nem telepítették ki, akkor kérdem én, mi történt vele? Mi történt valóban a Mauthausenben? lévő Kállai Kristóffal, Sigray Antallal? Most csak néhányat említek. De engedelmet kérek! Az van a címben, hogy ’38–’45 között faji vagy nemzetiségi hovatartozás, illetőleg a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált munkaszolgálatot teljesített, vagy egyéb személyes szabadság korlátozása alatt állt személy. Ez magyarul azt jelenti, hogy a nácizmus elleni magatartásuk miatt személyes szabadság korlátozása alatt állt, mert ez így jön pontosan ki. Szóval ebben a címben benne van az egyéb személyes szabadság korlátozása. Viszont kérem szépen, akkor két kategória van. Az egyik az áldozat, a másik pedig, az csinálta. Tessék akkor kihagyni a csináltát e szemlélet szerint. Abban az esetben nincs nácizmus elleni harc. Akkor ez egy másik törvény. Ez a különböző faji, nemzetiségi alapon sértettek körének a szabályozása, és nem a politikai cselekedeteket végzőké. Nem a nácizmus elleni küzdelem keretében volt valaki munkaszolgálatos. Nem a nácizmus elleni küzdelem keretében deportálták, nem annak keretében kényszerítették gettóba. Ez fogalmilag más. Ha a nácizmus elleni küzdelmet belevesszük, akkor nem ezeket lehet felsorolni. Itt erről van szó. Például az ifjabb Horthy Miklóst letartóztatták, elvitték nácizmus elleni magatartásért.

 

 

Ez nem megítélés kérdése, ezt még a legbornírtabb kommunisták is elismerték. Vagy történetesen, ezért hogy nehogy horthysta vád érjen, ’44. március 19-ét követően elvitték Millok Sándort, a Népszava főszerkesztőjét, a Kínok útja című könyv? szerkesztőjét Mauthausenba vitték. Ő hova tartozik?

 

 

Egy biztos, nem írom így alá. Úgyhogy vagy kitalálják, vagy így nem írom alá. Nem írom alá, amiben benne van a nácizmus szó, a nácizmus elleni küzdelem, ugyanis a négy kategóriába nem tartozik bele, hiszen az áldozati kategóriák azok, amit orvosolni kell. De nem a nácizmus elleni küzdelem miatt. Ha az országgyűlési határozatot vesszük alapul, hiszen attól nem térhetünk el, akkor kell egy olyan megfogalmazás, amelyik azt is a felsorolásba beleveszi. Ezeknek az embereknek a nagy része ma már nem él, tehát itt nem pénzügyi vagy egyéb kérdésről, hanem egy elvi kérdésről van szó. Pontosan arról a kérdésről van szó, ami az előbb elhangzott. Ifjabb Horthy Miklóstól Bajcsy-Zsilinszky Endréig.

 

 

Jó, azt javasolom, ezt hagyjuk ki. Az egy külön kérdés, amit meg lehet fontolni, hogy meg tudjuk-e oldani, hogy a Magyar Köztársaság az elhunyt cigányokért kollektív kárpótlásaként és egy szimbolikus adományként egy művelődési házat vagy egy cigánykutató intézményt hoz létre, és ezzel kívánja ezt a gesztust kifejezni. Egyébként ezt a kívánságot és a kérést vetette föl például a Hága Antónia vezetésével egy cigány küldöttség. Ő úgy fogalmazott, hogy nem mernek jelentkezni a deportált öreg cigányok, és ezért ők szeretnének kollektíve elfogadni egy ilyen lehetőséget. Mivel belátható időn belül elkerülhetetlen lesz, hogy más nemzetiségekhez hasonlóan egy ilyen nagy tömegű csoportnak valamilyen művelődési centrumot, vagy nem tudom, színházat vagy mit ne adjunk. Foglalkozzunk azzal a gondolattal, hogy mit tudunk a cigányságnak egy kollektív ajándékként adni. Jogilag ők nem értik meg, ezért nagyon nehéz helyzetben van bizonyára mindenki, aki tárgyal velük, de ők egy emocionális gesztusra vágynak. Ezt próbáljuk így megvizsgálni.