1991. év

(Balsai István igazságügy-miniszter el is készített egy, az AB döntéssel kapcsolatos reagálást, amely szerint a Kormány igazolva látja az álláspontját, miszerint a végrehajtó hatalom egyértelműen kizárólagosan a Kormányt illeti meg, és mindezek alapján nem kell megismételni az alelnökök kinevezésére vonatkozó javaslatot, mert az most is érvényes. Tehát a labda nem a Kormánynál van.)

Ez ebben az értelemben ténylegesen egyértelmű, éppen azért, hogy erre egyáltalán választ lehessen adni, a hat alelnökjelölttől írásbeli választ kértem, hogy fenntartják-e a jelöltségüket. Ha módosítják is, akkor legalább a saját írásukat kelljen visszavonni. Amikor írásban kértük, mind a hat írásban azt nyilatkozta, hogy fenntartja jelöltségét. Tehát ennek a birtokában vagyunk. Ez tegnap érkezett meg Bányaitól is. Tehát mind a hat fenntartja. Mi nem válogathatunk, mert ez elvi kérdés most. Tehát, ha a hat jelölt fenntartja, ugyanebből kiindulva, mint az igazságügy-miniszteri előterjesztés, nekem nincs módom revideálni ezek után az álláspontomat, hogy előterjesztettem őket, ráadásul az Országgyűlés illetékes bizottsága is már meghallgatta és megszavazta a jelölteket, független attól, hogy ki mit mond. Tehát miután a hat jelölt fenntartotta a jelöltségét, én csak erre az álláspontra helyezkedhetem. Ez azt jelenti, hogy ezt a hat személyt megerősítőleg írásban azért meg kell ismételni, a nyilatkozattal ez nem áll talán ellentétben, mert formailag a papírt át kell küldenem a köztársasági elnöknek.

(Balsai István pontosít: Nem megismétli, hanem fenntartja, hiszen kötve van a parlamenti bizottság által is ismert döntéshez.)

Tehát miután az illető személyek – akiket erre felkértem, és a parlamenti bizottság őket többséggel megszavazta – nem léptek vissza, akkor nekem nincs módom a korábbi álláspontomon és a jelölteken változtatni. Éppen ezért felolvasnám az elnök úrnak írt levelemet: „A Kormány az Alkotmánybíróságnak a köztársasági elnök egyes hatásköreivel, sérthetetlenségével és büntetőjogi védelmével kapcsolatos alkotmányértelmező döntése alapján megállapította, hogy az általa az érintett témakörben követett gyakorlat maradéktalanul megfelel az Alkotmány rendelkezéseinek. Ennek megfelelően fontosnak tartja hangsúlyozni azt, hogy az Alkotmánybíróság döntésével mindenki számára egyértelművé tette, hogy az Alkotmány egységes végrehajtó hatalomról rendelkezik, és e hatalmi ág tevékenységéért kizárólag a Kormány tartozik politikai felelősséggel.” Eddig tart az általános megállapítás, ami van. Most jön a kérdés, mert ez vitatható. „az Alkotmánybíróság határozata alapján a Kormány véleménye szerint nincs indoka annak, hogy újra elő kelljen terjeszteni a Rádió és Televízió alelnökeinek kinevezésére vonatkozó miniszterelnöki javaslatot, ugyanis e javaslatok alkotmányos indokokkal alátámasztott elutasítása nem történt meg.” Egy kérdést vetek fel, hogy helyes-e, ha ezt az általános értelmezést, amit az első bekezdés tartalmaz, amiben kimondjuk a végrehajtó hatalom egységét, hogy ezt konkrét üggyel összefüggésbe hozzuk, amikor én ma úgyis átküldöm.

(Balsai István szerint elegendő az első bekezdés.)

Igen, elég egy elvi nyilatkozat, és a második részben pedig ez történik. Sőt az én felterjesztésemben benne van, hogy úgy vélem, hogy az alelnökök kinevezése, akiket a köztársasági elnök sem személyileg, sem alkotmányosan nem kifogásolt, ahogy írta a levelében, kizárólag lelkiismereti problémái voltak ezzel kapcsolatban. Jelzem azt, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalása után nem hiszem, hogy az alkotmányos és demokratikus államrendet súlyosan veszélyeztetné az alelnökök személye. Tehát ezt idézem benne, hogy nem hiszem, hogy az a furcsa helyzet lenne, ha ez súlyosan veszélyeztetné. Ez független attól, hogy beválnak vagy nem válnak be. Most arról van szó, hogy nincs módom a javaslaton változtatni, ez kényszerpálya, ahol tulajdonképpen azokkal az emberekkel, akik vállalták ezt a jelöltséget, mi magunktól nem változtathatunk, csak akkor, ha ők visszalépnek, ha meggondolták magukat.

A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvénnyel? kapcsolatban.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszer röviden ismerteti a tervezet főbb pontjait, megindokolva azt is, hogy miért van szükség erre a törvényre. Egy 1979. évi törvényerejű rendelet? az MTA-t erős államigazgatási felügyeleti struktúra alá helyezte, ami idegen ettől a szférától. A vitában többen hozzászólnak.)

A törvénytervezetről láthatólag megoszlanak a vélemények. Én úgy látom, hogy két részre kell bontani ezt, az egész kérdés megközelítését. Az egyik oldalon a Tudományos Akadémiával mint intézménnyel kapcsolatban hangzanak el azok a kritikák, amelyek az elmúlt évek során mindenkiben felmerültek. Másik oldalon itt van egy törvénytervezet szövege, de az általam ismert kritikákban olyan kérdések is felmerülnek, amelyeket egyáltalán nem érint a törvény. Tehát itt az egyik probléma az, hogy az Akadémiát mint intézményt vizsgáljuk, a másik kérdés pedig, hogy itt van egy törvénytervezet. A törvénytervezetet lehet megint két oldalról megközelíteni. egyrészt azt, hogy mi van benne, és azt kifogásoljuk, és lehet azt is kifogásolni, hogy mi nincs benne, és minek kellene benne lenni. Most mindezt el lehet mondani, de vannak alapkérdések. Az egyik alapkérdés, hogy Magyar Tudományos Akadémiának van egy eleve a megalapítás óta kialakult kontinuitása, s ezt a kontinuitást Magyarországon nem lehet úgy módosítani, hogy ellentétbe kerüljünk azzal az egészen speciálisan kialakult helyzettel, ami Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása által keletkezett. Tehát az egyik, hogy Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémiának különálló és különleges nemzeti intézmény jellege valóban meghaladja az átlagos intézményt, nemzeti intézmény jelleget ad számos országban. A másik kérdés, hogy az Akadémiának korábban ebben a formában – kivéve egy-két intézetet, amit nem kell ebben a körben ismertetni – nem volt ilyen intézményi hálózata, mint amivel most rendelkezik. Ez az elmúlt évtizedekben alakult ki ilyen mértékben. Ezt is lehet vizsgálni. a harmadik kérdés, hogy semmi körülmények között nem lehet Magyarországon tudományos kutatási minisztériumot felállítani abban a formában, ahogy számos országban működik, ahol az Akadémia nem kapta meg ezt a szerepkört. Az osztrák példától kezdve lehetne sorolni Németországot stb., ahol megmaradtak a tudományos akadémiák egy bizonyos klasszikus formában, és amellett az új feladatkörökre külön létrejöttek a tudományos, technológiai stb. minisztériumok. Nekünk mindenképpen valamilyen kompromisszumot tudomásul kell venni, mert ez egy nemzeti fejlődés eredménye. Ezt tehát, vagyis a Tudományos Akadémiát ilyen szempontból nekünk nyilvánvalóan akceptálni kell. Na most nagyon sok az ellenvélemény, és sok a kritika. Mindjárt egy gyakorlati kérdés: a köztestület fogalma.? Valójában a köztestület fogalma jelen pillanatban nincs, nem rendezett törvényes úton, tehát nincsen sem az Alkotmányban, sem a jogi szakirodalomban, sem pedig a Polgári Törvénykönyvben. Bár ez nem lehet akadálya annak, hogy ezt a kérdést ettől még ne oldjuk meg. Felvetődik az a kérdés, hogy ha azt mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudományos élet önkormányzati elven alapuló, köztestületi szervezetben, jogi személyként működő nemzeti intézménye. Miért kell nekünk azt mondani a végén, hogy köztestület, amin vitatkozni kell, amikor a köztestület az lehet egyszerűen csak egy szerkezeti, szervezeti kérdés, és az jelzi azt, hogy ez egy köztestület és nem egy jogi terminológia. Ez az Akadémia egy nemzeti intézmény. Mindenhol azt kell mondani, hogy nemzeti intézmény. Ahol köztestületről beszélnek, az nem köztestület mint intézményrendszer, hanem egyszerűen egy szervezeti forma. Abban a pillanatban, ha meglesz, és ha utólag a magyar jogalkotás úgy fogja látni, hogy van értelme a köztestület fogalmát bevezetni, akkor még mindig nem kerül ellentétbe ez. De az, hogy köztestület, az nem az Akadémia, az Akadémia az nemzeti intézmény. Minek komplikáljuk a köztestület szóval. Ez az egyik, amit javasolnék ebben a formában, hogy az előterjesztők ezt gondolják meg. A másik dolgot elmondta Surján miniszter úr, hogy ha a tudományos továbbképzés és ha a minősítési rendszer nincs hozzákapcsolva, akkor megint egy neuralgikus pontot kiiktatunk, és akkor ez a kérdés is egy külön kérdés, ami nem komplikálja az ügyet. A továbbképzés megmarad, nem is passzol egy normaszövegben egy fél mondatban odavetve ebben a formában. Tehát én a következőt javasolnám, mivel ellenérzések és egyebek is vannak, hogy nem időhúzás szempontjából, ellenkezőleg, azt nézzük át, hogy a szövegen milyen módosításokat lehet tenni. Mik azok a pontok és fogalmak, amiket ki kellene hagyni, amelyek zavarják az elfogadását. Tehát egyszerűen, ami ilyen kérdésként felmerül, azt oldjuk meg így. Ilyen, hogy köztestület, tudományok doktora stb. ilyen mellékmondatokon nem érdemes fennakadni. Mindenki mondja meg, hogy mi az a lényeges kérdés, és ezt meg lehet vizsgáltatni. Meg lehet nézni azt is, hogy akadémiai üdülők és egyéb kérdés, hogy van-e ebben vitatható, vagy nincs vitatható. Tudjuk pontosan, a mátraházi az az Országos Tanító Egyesületnek? volt az üdülője, a világosi akadémiai üdülő pedig a fővárosi hivatalsegédeknek volt a Horthy-korban, miután olyan mértékben el voltak nyomva. Tehát az a hivatalsegédek üdülője volt, amiből később az akadémikusok üdülője lett. Ezen, ezeken lehet vitatkozni, de ez nem érintheti az egész alapkérdést. A másik, hogy alapítvány. Az alapítvány ez megfontolandó, de önkormányzati alapon. Tehát nem áll ellentétben a két dolog egymással, mert a területi önkormányzat is kap állami költségvetési támogatást. Ha önkormányzati elvek alapján működik egy intézményrendszer, akkor mi az önkormányzat leegyszerűsítve, paraszti nyelven? Az önkormányzat azt jelenti, hogy egy meghatározott törvényes feltételek mellett a törvények által szabályozott módon önmaga dönt, és önmaga által választott testülettel kormányozza önmagát. Ez ugyanaz, mint a területi autonómia, vagy az egyetemi önkormányzat. Ez nem egy új dolog. Ez nem érinti a költségvetési kérdést. Ha megadjuk ezeket a jogosítványokat, hogy önkormányzatként működik, akkor ez nem egy ellenérv, tehát ez önmagában még megoldható, de meg lehet találni az alapítványi formát is stb. A kérdés következő része pedig az egyszerre való beterjesztés. Én úgy gondolom, hogy ezt az akadémiai törvényt át kellene nézni, egy átfésülést kellene végezni rajta, akár egy hét múlva, akár két héten belül. Én ugyan nem leszek itt jövő csütörtökön, de egy kormánybizottság még egyszer nézze át a szöveget. Ezzel semmi időveszteség nem ér bennünket, ha az Akadémia szemszögéből vizsgáljuk, mert amit itt elvégzünk, azt megnyerjük a parlamentben. A parlamentben adott esetben minden hibát vagy belekötési lehetőséget megháromszoroznak időhúzásban, tehát jól jár az Akadémia, ha ezt előbb kormányszinten megvizsgáljuk. A másik dolog, hogy ezalatt a két hétben érdemes megnézni azt, hogy egy ilyen törvényjavaslatnak mi a parlamenti támogatottsága a frakciókban. Hasznosnak tartanám, ha például Kosáry elnök úr vállalkozna arra, hogy a koalíciós pártok frakcióiban először tartana erről egy tájékoztatást. Akár együttesen, a három koalíciós frakció előtt tartson egy tájékoztatót, elvileg kifejtve, hogy miről van szó, és utána ezt mi beterjeszthetjük, ha elkészül ez a kontrollált szöveg. Ezzel párhuzamosan megtörténhetnének ezek a tájékoztatók. A parlament gépezetében a Kormány önmagában nem tudja elérni azt, hogy erre föltétlenül sor kerüljön, lehet, hogy a parlament megváratja a felsőoktatási törvényt, de lehet, hogy nem váratja meg. Mi egyet tehetünk, hogyha a szöveget olyannak tartjuk, ami átdolgozva jó, és látjuk a képviselőknél, már esetleg a bizottságoknál is, hogy megtárgyaltak bizonyos dolgokat, akkor utána sokkal nagyobb esélye van a gyors átmenetelnek. Na most az egyszerre való beterjesztést azért nem tartanám feltétlenül szükségesnek, mert a parlamenti bizottság sem tárgyalja úgysem egyszerre. A parlamenti bizottság egyszer végigtárgyalja ezt, és ezt több bizottság fogja végigtárgyalni, és addig a felsőoktatási törvénytervezet is elkészülhet. Mikorra várható a felsőoktatási törvénytervezet?? Tehát, ha bekerülne a felsőoktatási törvénytervezet, mondjuk, december elejére, és az innovációs törvény is, akkor a parlamenti gépezetben egyszerre lesz bent mind a három, de nem azonos ütemben. Ha a bizottságokban megtárgyalják ezt a másik kettőt is, vagy látják, akkor elképzelhető a korábbi szavazás. Mi ezt tudjuk az Akadémiának ígérni, ismerve a parlamenti gépezetet. a parlamenti gépezetben a saját magunk által előterjesztett vagy javasolt törvényeknél sem tudjuk a képviselőket szavazógépként működtetni. Tehát nekünk is el kell végezni minden egyes esetben ezeket a meggyőzéseket, úgyhogy sajnos csak ezt tudom javasolni, és azt megszervezzük, ha Kosáry elnök úr vállalkozik arra, hogy a kormánykoalíció pártjait meggyőzze. Egyáltalán nem tartanám rossznak, ha utána az ellenzéki képviselői csoportoknak is elmondaná. Ha viszont azt akarja, hogy ez átmenjen és többséggel menjen át, akkor azt tudom tanácsolni, hogy először a kormánykoalíciót győzze meg, mert különben rossz reflexeket vált ki a parlamentből. Úgyhogy ezt tudom finoman megfogalmazni, ezt a tanácsot. Ezt követően nézzük meg abból a szempontból, hogy mi az, ami ellenzést vált ki. Azt nem itt kell szabályozni, vagy nézzük meg a tervezetet, hogy minek kellene benne lenni, mert van olyan, aminek benne kellene lenni. Szóval általánoságban nincs értelme beszélni, ha azt mondjuk, hogy ez egy kerettörvény. Ha ezt a kerettörvényt el akarjuk fogadtatni, akkor minden olyan félmondatot szedjünk ki belőle, ami irritálóan hat, vagy nehezíti a munkát. Ha benne van az, hogy felsőoktatás – ami benne van egyébként is – „kívánatos, hogy a megújuló Akadémia stb. részt vállaljon a felsőoktatás és a tudományos továbbképzés színvonalának növelésében”. Hát, ha csak nem lehetne úgy is megfogalmazni, hogy ne csak a színvonal növelésében, hanem egy koordinálásra utaló félmondat is legyen benne, abban a pillanatban a felsőoktatási törvényhez már kerettörvényként kapcsolódik is. Mert az egyébként, hogy „színvonalának emeléséhez”, önmagában úgysem mond semmit. Egy dolgot kell csinálni, hogy olyan legyen ez a törvényszöveg, hogy a felsőoktatási törvényben megadja a mozgási szabadságot, tehát ne érintse olyan mértékben, hogy eleve predesztináltnak tűnjék. Az innovációs törvényre? vonatkozóan pedig, ha olyan van benne, ami túllép azon, hogy az alaptudományokra vonatkozó intézményrendszer, akkor van értelme ezt a kérdést megfogalmazni. De, ha nem látunk benne olyat – bár én nem látom az érintkezési pontokat, hogy hol akadályozná az innovációt, hol akadályozná a felsőoktatást –, tehát ha nem akadályozza, akkor miért mondjuk, hogy akadályozza. Tehát ebben az esetben azt mondom, hogy próbáljuk meg ezt a törvénytervezetet olyan állapotba hozni megfelelő szövegmódosítással, kihagyással, esetleg egy félmondat betételével, és annyira előkészíteni, hogy ne érinthesse a másik kettőt, és ha bekerül a parlament asztalára, akkor jelezzük egyidejűleg, hogy jön a felsőoktatási törvény, és jön az innovációs törvény. Én ezt javaslom, és azt kérném az Akadémia elnökétől és főtitkárától is, hogy fontolják meg ezt a javaslatot, hogy egy mostani áttekintés után a szövegben még egyszer megnézzük, hogy mik ezek a kritikus pontok. Mert a megismert kritikai szakvélemények kétharmadának nincs köze a szöveghez. Tehát itten a tudományos múltú és emlékű tagjai a kormányzatnak, az államapparátusnak, ki-ki a saját bosszúságát keresi benne, vagy nem találja. Tehát ennek következtében, ami nincs benne, és ami nem zavar, akkor ezen ne vitatkozzunk. Úgyhogy én ezt kerettörvénynek tekinteném, és mint kerettörvényből hagyjunk ki minden irritáló, neuralgikus félmondatot. Ezt kérem az Akadémiától, és akkor nem lesz probléma. Mondja meg, akinek az a kifogása, hogy a felsőoktatásnál vagy az innovációs törvénynél, vagy a technológiai, vagy a műszaki fejlesztésnél hol van ebben olyan pont, ami bármilyen koncepciót zavarhatna.

(Javaslatként elhangzik, hogy a tervezet 2. sz. melléklete ne kőbe vésett dologként rögzítse az MTA intézményhálózatához tartozó kutatóintézeteket, hogy változás esetén ne kelljen majd a törvényt módosítani.)

Erre mondtam azt, hogy az Akadémiának van saját irányító stratégiája és pénzügyi lehetősége. Ha van koncepciója, akkor – nem tippeket akarok adni – holnap összevonhatja a régészeti, néprajzi intézetet, vagy kutatócsoportot a művészettörténetiével, mindent megcsinálhat. Mindenesetre, ha nincsen megfogható kritikus pont, mert azokat kiiktatjuk, akkor először is keresztülmegy a Kormányon, és a Kormány nyugodtan és jó szívvel be tudja terjeszteni a parlament elé. A parlament előtt is könnyebb képviselni valamit, ha nincs olyan pontja. De én arra vagyok kíváncsi, hogy ebben az időszakban, ami előttünk van, valós kifogásokat kell mondani, tehát hogy ez a pont ezért rossz, és ez ezt rejti magában, azt meg kell mondani. és meg kell mondani azt, hogy mit kellene beletenni esetleg biztosítékként vagy fékként, figyelembe véve azt, hogy az Akadémia, ha önkormányzati elven működik, ami akkor ez azt jelenti, hogy a kapott pénzzel, a kapott támogatással és a kapott vagyonnal önkormányzati elv alapján önmaga rendelkezik az ugyancsak törvényben meghatározott célok szerint. Még egyet szeretnék csak, és átadom a szót. Ha most az a kérdés, hogy választott, vagy nem választott tisztség, akkor van egy megjelölt kör, hogy miből választunk. Itt az a jellemzője az Akadémiának, hogy a tudományos kutatók, most nem részletezem – fokozat vagy egyéb –, ez egy arány kérdése. Tehát az Akadémiának az a specialitása, hogy tudományos kutatókból áll össze a választó testület. Ez pontosan ugyanúgy egy kritériumok alapján kialakított testület lehet elvileg, mint ahogy szabályozunk életkor szerint. Svájcban 30 éves a választhatóság, vagy szenátornak 40, vagy nem tudom én „X” kategóriában van életkori kategorizálási lehetőség. Van törvényhozó testület, amelyik törvényhozó testületbe kinevezéssel kerül be valaki, nemcsak a főrendi házban, hanem adott esetben a felsőházba is kerülhet valaki kinevezéssel, és az is egy választott testületnek minősül, noha kinevezés útján kerülnek be. Tehát önmagában véve van ilyen, erre közjogi értelemben is van lehetőség, tehát ezek nem kizáró okok. Azt nem tudja az Akadémia megcsinálni, hogy valamilyen más szervezet alapján válasszon, hiszen mást nem választhat meg nyilván, mint tudományos munkát végző embert. De megítélésem szerint ezek az akadémiai kerettörvényen kívüli kérdések, ezek majdnem ügyrendi kérdések, belső szervezeti, szabályzati, ügyrendi kérdések. Annyit kell belevenni egy kerettörvénybe, ami kényszeritőleg hat egy leendő szervezeti-ügyrendi szabályzatra, vagyis hogy milyen körülmények között, kikből választ. Hát ezen lehet gondolkodni, de ehhez az alapelveket, amiket felsorolt Mádl miniszter úr is, el kell dönteni. El kell dönteni, mi az, amit ha kétségbe vonunk, és ha nem a részletek-ben találunk egy-két kifogást, hanem magát a koncepciót nem tudjuk elfogadni, akkor a Tudományos Akadémiának, ennek a különleges nemzeti intézménynek a jellegét kérdőjelezzük meg. Azt meg nem tehetjük, és legkevésbé Széchenyi születése 200. évében. Végezetül még egy. Az akadémiai intézetek lakbérből élnek, és nem csinálnak semmit, ezt mindnyájan tudjuk. Ennek következtében itt az indulatok, a kritikák, azok jogosak számos esetben, csak az a kérdés, hogy hogy tudjuk ezeket az abszurd helyzeteket felszámolni. Tehát egyet lehet érteni azzal, ha kimondjuk azt, hogy az alapkutatást ezek az intézmények végzik. Tehát azt az alapelvet fogadja el a Kormány, hogy ezt most mint kerettörvény-tervezetet megvizsgálja, mindazokat a pontokat, amelyek akadályozóak lehetnek, azokat vagy kihagyja, vagy módosítja. Ha van valahol szükséges garanciaelem, akkor kérem szépen, tessék javasolni a garanciaelemet, és megjelölni, hogy mire vonatkozik a garanciaelem, és akkor meg tudjuk vizsgálni, hogy koherens-e és beilleszthető-e az garanciaelemként. Utána pedig a felsőoktatási törvénytervezetnek december elsejére el kell készülni, és utána indulunk. Úgyhogy én kérem elfogadni ezt a javaslatot, mert nem tudunk ma ennél előbbre haladni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 662-670. oldalán megjelent szövege)