1991. év

(Boross Péter belügyminiszter a bevezetőjében elmondja, hogy a tárcáktól sok észrevétel érkezett, amelyek jó részével nem lehet mit kezdeni. A tervezet most már a miniszterelnök által kért négyest tartalmazza, mint az elbírálók személyi körét. Szerinte problémát jelent az, ha a kérdést mielőbb nem zárja le a Kormány, de az is, ha foglalkozik vele. Annak ellenére, hogy még mindig bizonytalan, hogy ki tekinthető volt ügynöknek, javasolja a tervezet elfogadását.)

Világosan tudja mindenki, hogy SZT-tiszt (szigorúan titkos) az fizetést kapott, és a Belügyminisztérium állományában volt. Tehát ő fizetést kapott, fizetéskiegészítéssel, ami a nyugdíjba is beleszámított. Ez az első kategória. A másik a hálózati ügynök, magyarul ez a besúgó. Tehát ez a problematikus.

(Boross Péter: Ők a kartonosok.)

Ők a kartonosok, akik aláírtak vagy nem írtak alá vállalási nyilatkozatot, de itt minden lehet.

(Boross Péter: Ezeket a dossziékat égették el, a „B” és „M” dossziékat.)

Ezen belül a problémát az is jelenti állítólag, nem tudom, hogy megfelel-e a valóságnak, hogy a Varsói Szerződés szerint egymás ellen a varsói tagországok nem végezhettek felderítő munkát, egy nagyhatalmat kivéve. A többi között ez azonban érvényesült, de azért az utolsó években Románia–Magyarország-relációban már történt ilyen, és ezek a hírszerzők is a volt III/III-hoz tartoztak. A III/II-eseket állítólag betették a III/III-as nyilvántartásba azért, hogy ne legyen ez esetleges felderítés esetén feltűnő. Tehát a Ceaucescuval szemben bizonyos tájékozódást végző
személyek a III/III-as nyilvántartásba kerültek, noha ők csak ezt a feladatot látták el. Nem tudom, hogy ez megfelel-e a valóságnak, mert ilyen jellegű megnyilatkozást is hallottunk.

(Boross Péter szerint nem ennyire egyszerű ez, mert komoly átmozgások voltak az egyes részlegek között, továbbá a Varsói Szerződés országai sem tartották azt be, amire utalt a miniszterelnök, mert az NDK-tól kezdve Romániáig igenis folytattak itt titkosszolgálati tevékenységet.)

Igen, azért mondom, de akik viszont innen végeztek, azok kartonjai állítólag odakerültek valamikor. Mondják egyesek, akik e vonatkozásban járatosak és érintettek esetleg. Tehát akkor van ez a második, a hálózati ügynök, és akkor még mi van?

(Boross Péter szerint tulajdonképpen a legsúlyosabb kategória, a társadalmi segítő. Ebben szerepeltek azok a különböző vállalati, minisztériumi stb. vezető személyiségek, akik például ezért 1984-ben 30 ezer forint jutalmat kaptak. Ezzel kapcsolatban hozzáteszi, hogy a Raft és Pallagi? a Belügyminisztérium Személyzeti Osztályáról egy sereg okmányt elvittek, de bizonyos alapiratok azért megmaradtak.)

A társadalmi segítő azt jelenti, hogyha például párttag volt, akkor csak ebbe a kategóriába kerülhetett.

(Boross Péter szerint más a helyzete azoknak, akik meg lettek zsarolva azért, hogy jelentsenek. Nagyon sok olyan ügynök van, aki ’56 előtt is ügynök volt, csak átírták őket, és muszáj volt nekik jelenteni. Aki ismeri az akkori időket, az tudja, hogy milyen emberi tragédiák húzódhattak meg mögötte. Emiatt nem lehet ezt precízen szabályozni, hanem rá kell bízni a megítélést a javasolt testületre.)

Annál inkább, mert tisztázandó, hogy utána mit jelentett, hogy milyen magatartást tanúsított stb.

(Kérdésre Boross Péter elmondja, hogy 4-5 szovjet tanácsadó egészen 1989 késő őszéig bent ült az állambiztonságnál. A III/III-as tisztek közül sokan a társadalmi segítők által vezetett cégeknél helyezkedtek el.)

Magyarul ezek a vezetők a tartójukkal maradtak így kapcsolatban. Már elmondtam, azt hiszem, az utókor számára, hogy Péter Gábor az Államvédelmi Hatóság megszervezésénél a Magyar Királyi Belügyminisztérium Államvédelmi Központja elnevezésű intézményét vette alapul, amelyiknek Újszászi tábornok volt a parancsnoka és Kudar Lajos csendőr ezredes a helyettese. Ennek volt munkatársa Köröndi csendőr százados, aki a tartója volt Péter Gábornak. Péter Gábor 1945-ben maga mellé vette Korondit mint a tartóját, hogy szervezze meg a szolgálatot, akinek nem volt más választása, majd 1950-ben kivégeztette Köröndit. No most én nagyon fontosnak tartom, hogy egy olyan lehetőséget is fel kell vetni, hogy hol és milyen szerv, vagy milyen testület előtt kérheti valaki helyzetének tisztázását, vagy milyen formában tisztázhatja magát. Ez nem lehet a kijelölt négy közjogi méltóság. Tehát elképzelhető, hogy például valaki azt fogja mondani, hogy valóban lehet, hogy szerepel a neve a kartotékban, elismeri ezt, és szeretné ezt rögzíteni, mert nem akarja magát további zsarolásnak kitenni. Tehát azt mondja, hogy kérem ekkor és ekkor behívattak, mert külföldi levelezést folytattam. Ez valós eset, amit mondok. Ekkor az illetőnek alá kellett írni, hogy emigrációban lévő politikussal folytatott levelezését bemutatja, és ezt egyébként meg is nézték, de ez nyilván egy biztonsági dolog volt. Ennek a személynek ez volt tulajdonképpen az összműködése, ami miatt most rajta van a kartonon, a III/III-as kartonon. Semmi mást nem csinált, csak azt, hogy az X. Y. emigráns politikussal folytatott levelezését be kellett neki mutatni. Azt megnézték, elolvasták, tehát nem is volt más feladata. Ez volt a szerepe. esetleg ezt szeretné elmondani, mert nem akarja, hogy zsarolható legyen. A másik, azok, akik így találkozgattak vendéglőben és egyéb helyeken. Én az ’50-es éveknek olyan ismert belvárosi hölgyeit, most nem rossz értelemben, arisztokrata és egyéb hölgyeket láttam eszpresszóban az engem letartóztató és elvivővel ülni, aki írt mindent a noteszába, és diktálta neki az információt. Különben az illető a belvárosi társaságok ismert hölgye volt. Egyébként nem tudom, hogy az illető miket mondott. Tehát ezt az egész sort az a generáció, amelyik átélte, tudja, hogy itt milyen variációk voltak. Volt olyan, hogy valaki olyan helyen sokat mesélt, és csak mesélt, és akkor, ha már sokat mesélt, és volt ott egy ügynök, akkor róla is kiállítottak egy nyilvántartó lapot. Tehát itt még olyanok is vannak. Így van olyan, aki maga nem is tudott róla, hogy beszervezték. Nem tudott róla az illető, de rá volt valaki állítva, és rendszeresen beszélgetett vele, és X fedőnév alatt gyűjtötték a tőle kiszedett anyagot valakiről. Többen azóta jelentkeztek és elmondták, hogy nem írtak például alá semmit, de nyilvántartásba kerültek. Vannak olyanok, akik nem írtak alá, de beszéltek. Tehát engem, mióta miniszterelnök lettem, azóta többen felkerestek, mert az az érzésük, hogy én megnéztem őket azóta, és biztos tudom, mert van olyan, aki elmondta, hogy 30 éven keresztül jelentett rólam, minden két hétben, sőt van olyan, aki mindennap – nyilván a köze-lemben lakóról van szó – aki naponta fölírta és hetente vitte, hogy mikor érkezem, mikor távozom otthonról, és kik jönnek hozzám. Az illető azóta keresett fel, hogy ezt elmondja, mert könnyíteni akart a lelkén, és azóta boldog. Mondtam neki, hogy nagyon örülök, gondoltam, hogy van úgyis valaki erre. És ezek 1989 decemberéig egyértelműen mentek. Az utolsó MDF-választmányi ülésen elmondott beszédemet Kaposvárról jelentik. Ez abban az anyagban van, amit a fekete dobozosok? hoztak ki 1989 novemberében az MDF választmányi üléséről. Tehát a választmánynak Somogy megyei tagjától származik ez, a Somogy megyei főhadnagy rögzítette és ő jelentette, tehát az illető MDF-választmányi tag volt. Most az volt-e, vagy nem, én soha nem néztem meg, és nem is kértem, hogy nézzék meg, de hogy az illető elmesélte a kávéházban, hogy én mit mondtam, vagy ő jelentett, azt nem tudom. Ez így működött. Egyébként 1956-ban a bölcsészkari nemzetőralakulat foglalta el a Roosevelt téri épületet, és ennek az anyagnak egy részét kihozta, később visszavitték. Abban benne voltak az ’56-os pártok és szervezeteik, a Kisgazdapárttól kezdve sorban, és abban benne volt, hogy az ügynökök ott voltak, benn ültek minden pártban, és beszámoltak mindenről. Tehát ezek valós dolgok. Számos olyan ember volt, aki maga jelentkezett, és elmondta nekem, hogy őt beszervezték. Tehát itt ilyen emberi problémákról van szó. Én ezt személyesen tudom, mert volt egy albérlőnk, akinek apám kéthetente diktálta a róla szóló jelentést. Az illető az ’50-es években 300 forintot kapott kéthetente. Ez bevett dolog volt, egyébként az illető Somló vidéki tűzoltó volt, aki odajárt udvarolni. Apám fel-alá járkálva mindig diktálta a magáról szóló jelentést, utána elment. Amikor benn voltunk többen a völgy utcában a Bibó-per idején,? akkor beraktak közénk egy közbűntényest, aki fel volt függesztve. Sánta Ferenccel együtt diktáltuk neki mindig a rólunk szóló jelentést. A Vörös Hadsereg útja? sarkán lévő kocsmába kellett neki kimenni, ott mindig átadta azt, és mindig kapott érte 300 forintot, amin viszont mindig hozott nekünk italt, hogy a honoráriumból részesedjünk. Most az illető elmondta a nevét is, ismerem, szóval közbűntényes volt, aki csempészésért volt lecsukva, majd felfüggesztett ítéletet kapott, és az volt a feladata, hogy jöjjön be oda, és készítsen jelentést. Szóval sorozatban lehetne ezeket a történeteket mondani, hogy ez valóban hogy volt. Ez olyan hely- és korismeretet igényel, hogy ez hogy történt. Ezért is fontos, hogy tényleg olyanok legyenek a bírálótestületben, akik ebben egyértelműen érintetlenek, és tudjanak dönteni, de ugyanakkor helyzetismeretekkel is rendelkezzenek. A másik dolog, csak példaképpen mondom el, hogy a döntéshez világos legyen. A múzeumigazgatói működésem idején ezredesekből, tábornokokból, vezérkari tisztekből körülbelül ki tudtam volna Für Lajos két dandárjának parancsnoki karát állítani húsz éven keresztül. Ezek a vezérkari ezredesek stb. 1968, 1969 után mentek először ki Németországba rokonlátogatásokra. Úgy kapták az útleveleket, hogy vállalták, hogy hazajönnek és jelentést írnak az emigrációról. Megkérdeztem, hogy kapta meg az útlevelet, amikor én 1974-ig nem kaptam meg. Kérdeztem, hogyhogy megkaptad az útlevelet, meglátogattak előtte? Mondta, hogy igen, és mi volt a feltétel. Elmondta, hogy le kellett írni, hogy milyen magyar szervezetek működnek Münchenben. Egyébként senkivel nem találkozott kint, nem is kérdezett senkit erről, hanem elővette a müncheni telefonkönyvet, és ami ungarisch-sal kezdődő volt, azt kiírta, ami után megkapta az újabb lehetőséget később is a kiutazásra. Ez egy ezredes volt például.

(Boross Péter szerint emiatt már kartonja lehet.)

Szóval ez egy eset. Úgyhogy itt ilyen esetekről van szó, tehát nagyon körültekintőnek kell lenni. No most, amit a Béla mond, ez viszont valamennyi ilyen embert érinti. Ha nem adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy ő ezt elmondja, ezt a nyilatkozatot, elmondhassa azt, hogy ő ezt és ezt csinálta, akkor megmarad a zsa-rolási lehetőség. Szóval énnekem több olyan személyről van tudomásom, akik az elmúlt években nagyon is rossz lelkiállapotban voltak, betegek, szív stb., és hogy elmondhatták végre, hogy ők be voltak szervezve, és jelentéseket írogattak rólam, és ezt nekem elmondhatták, azóta élnek vidáman, és nem zsarolhatók. Tehát itt egy lehetőséget kell adni, egy testületet kell felállítani, ahol ő nyilatkozatot tehet, ahol ő elmondhatja teljes büntetőjogi, erkölcsi stb. felelőssége tudatában, hogy mit csinált. Tudniillik egy ilyen szervezet iszonyatos apparátussal és irtózatosan sok lényegtelen adat gyűjtésével is foglalkozik. Egyébként ez a CIA-ra? is érvényes, azért írnak annyi hülyeséget. Meg kellett állapítanom, mióta kapom a jelentésüket, az újságból én egy óra alatt különbet írok. Szóval tömegével írják ezeket a kis jelentéktelen dolgokat. Az igazi probléma a zsarolási lehetőség, hiszen vannak a zsarolhatáshoz szükséges dolgok. Tehát én mindenképpen úgy érzem emberileg, erkölcsileg, főleg az idősebb nemzedékre való tekintettel, ezt figyelembe kell venni. Aztán a leszármazottak problémája. A történészek tudják, hogy mit jelentett ez a Bach-korszakban.? Ferenc József, ugye, a ’67-es kiegyezés előtt megsemmisíttette a teljes besúgói anyagot, és az iktatókönyvekben fekete festékkel festették le a neveket. Megnézhető, úgyhogy nagyon nehéz volt felhasználni. Például Toldy Ferenc. Toldy Ferenc is jelentéseket írt, de mindig jó jelentéseket írt. A kortársak is tudták, ennek nyoma volt. Toldy Ferenc is egyike volt, akit megzsaroltak, mert az akadémia titkára volt a szabadság-harc alatt, de utána végig állandóan jó jelentéseket írt. Tudjuk a korona elásása körüli dolgokat, hogy az egész emigráció egymásra gyanakodott, Szemere köre. Tehát ez nem új. Deák Ferencnek az inasa volt beszervezve. Szóval javasolom, hogy ezen gondolkodjunk, hogy mi lenne az a lehetőség, ahol az embereknek megadjuk arra a módot, hogy tegyenek egy nyilatkozatot, ami zárolt anyag lesz, de többé ezáltal már nem lesz zsarolható. Senkinek ne legyen illúziója, hogy jelenleg is nem próbálnak más hírszerző szervezetek Magyarországon beszervezni embereket. Mindegyik próbál információkat szerezni, és ez az egyik módja, a zsarolás. tehát, ha ezt megtudjuk teremteni, hogy az illetőnek azt mondják, hogy nézze, leleplezzük magát, vannak hozzá megfelelő módszereink, és erre azt mondja, ugyan kérem, én ezt már megtettem, nyilatkoztam. Szóval ezt a lehetőséget javasolom megfontolni. Mindenesetre annak a körnek a vizsgálatát, amit meghatározunk, akkor egyszerre kell végrehajtani. Ha ez száz, vagy nem tudom hány fő, azt végre kell hajtani, bár még mindig a mechanizmusát nem pontosan érzékelem. Akkor mi lenne a javaslat, ha ebbe a törvénybe nem kerül, mert akkor abban a pillanatban fog ez a másik kérdés jelentkezni, amit kádár Béla mondott.

(Boross Péter elmondja, hogy a vizsgálandó személyi kör körébe a gazdasági szférából csak az 50% feletti magyar részesedéssel rendelkező cégek vezetői tartoznának.)

Ha ennek nincsen akadálya a gazdasági szférában, akkor viszont felmerül az a kérdés, hogy az 50 százalék alatti magyar részesedés esetén is bevonható-e a vezető a vizsgálandó körbe, mert a zsarolhatóság és felhasználhatóság éppen egy olyan területen jelentkezik, ahol az illető mondjuk elvonult most egy magyar, illetve más vegyesvállalathoz, és ott fejti ki áldásos tevékenységét. Ez az egyik, ami megfontolandó. A másik pedig az, amiről már többen is szóltak, hogy ha ez a kört meghatározzuk, akkor ez azt jelenti, hogy aki e körbe belép, azaz például pótválasztáson képviselő lesz, miniszter lesz stb., vagy államtitkár, annak éppúgy alá kell ennek vetnie magát a későbbiekben is?

(A válasz: igen.)

Itt van egy másik kérdés, ami felmerülhet. Ma Magyarországon éppen az előző évek káderezései és egyebek után egy utálat van minden ilyennel szemben az emberekben. Nincs is rá megfelelő jogi rendezés. Angliában vagy Németországban vagy Amerikában egy bizonyos beosztásban nagyon komoly kikérdezés és kérdőív van. Ha ma Magyarországon egy ilyen eset előfordul, akkor teljes felháborodás lenne. Tehát itt van egy mechanizmus kérdése, és a kérdés erre is vonatkozik, hogy hogyan tudjuk ezt szabályozni. Lehet, hogy nem így kell, tehát nem ebben a jogszabályban, de valami kell. Mert mi van akkor, ha történetesen holnap kiderül, hogy Kiss Gyula, vagy Surján – most csak teljesen véletlen a példa – mellett, vagy a közelükben dolgozik valaki, akiről kiderül, hogy beszervezték, vagy ehhez hasonló. Nyugaton az bukást jelent, ha valaki a közvetlen környezetében olyat hagyott, aki megbízhatatlan. Kérdem én, itt ez a kérdés hogyan jelentkezik? Mi a módja – ha már ilyenekről beszélünk – a törvényes szabályozásnak? Így jelenleg nincs védve a miniszter, mert nem kérdezheti meg, ki az, aki mellette van, és ugyanakkor, ha kiderül, hogy beszervezett az illető, akkor az a politikus bukását eredményezi. Tehát nem érzem ezt megnyugtatóan elintézett dolognak. Már nem ezt a törvényt, hanem ezt az egész kérdést. Szóval ez valahol sántít, rossz érzéseket kelt az emberben.

A Teleki László Alapítvány kuratóriumának névsorával kapcsolatban.

(A Teleki László Alapítványt az 1986-ban létrehozott Magyarságkutató Intézet jogutódjaként alapította a Kormány, amely a tudományos intézeteket működtető alapítvány létrehozásával új tudományfinanszírozási módot kívánt megvalósítani, másrészről olyan, kevéssé gondozott diszciplínák kutatását biztosította, amelyeknek a politikai változásoktól független, folyamatos vizsgálatára a mindenkori kormánynak nagy szüksége van.)

Az alapítvány névsorával kapcsolatban Entz Géza államtitkár úr van jelen. Meg kell mondanom, hogy a névsorral kapcsolatban több észrevétel és tiltakozás érkezett eddig. Ez az egyik, amit szeretnék leszögezni. A másik dolog, hogy a jogszabályban, ami megjelent, az alapító okirat 7. pontja azt mondja, hogy az alapítvány kezelője és legfőbb döntéshozó szerve a 11–21 tagú kuratórium, melynek tagjait a Magyar Köztársaság Kormánya kéri fel határozott időre, legfeljebb hat évre, neves közéleti személyiségek köreiből. A kuratórium elnökét, a kuratórium választja határozott időre, legfeljebb három évre. A kuratórium társelnökét határozott időre viszont a Magyar Köztársaság Kormánya delegálja. A kuratóriumi tisztség megszűnik a kuratóriumi tagság megszűnésével, vagy a határozott időtartam lejártával. Na most miután tiltakozások és egyéb megjegyzések hangzottak el, ezért egy olyan megoldást javaslok mindenképpen, hogy miután a bírósági bejegyzéshez meg kell alakítani a kuratóriumot, hogy ezt nem feltétlenül kell egy lépcsőben megcselekedni. Szerintem lehet két lépcsőben is megtenni. Tehát most kinevezhetjük az elsőket, miután az intézmény sem működik még, és egy második lépcsőben véglegesítjük és határozzuk meg a 21-es létszámot, mindig páratlan számmal. Így elkerülhető az, hogy most vég nélküli vitákba bocsátkozzunk a személyeket illetően. Az eddigi személyek, akiket erre alkalmasnak tekintünk, az első menetben kérnénk fel, és így közölnénk természetesen a sajtóban is, hogy az első részét a kuratórium tagjainak a Kormány kinevezte, és a további tagjait pedig a következő időszakban fogja kinevezni. Ezzel akkor áthidalható lenne ez, és nincs további akadálya annak, hogy az első döntés megszülessék. Mindenki előtt ott van ez a lista, mindenkinek kezében van a javaslat. Kérem Entz Gézát, hogy a hozzáfűzni valóit mondja el, és előtte néhány percben arról szóljon, egyáltalán hogy áll maga az alapítvány, és hogy áll az alapítványhoz kapcsolódó intézmények helyzete jelenleg.

(Entz Géza kiegészítését és többek hozzászólását követően.)

Tehát itt van csak egy elvi kérdés. Az egyik, amit el kell dönteni, hogy ennek a külügyi jellegű intézménynek a kuratóriuma kell-e, hogy tükrözzön egy szakemberi jellegű gárdát, közéleti személyiségeket, bizonyos politikai arculatot. Miután ezt a Kormány nevezi ki, tehát ebből következik, hogy a Kormány az érdeklődési körét kiterjeszti-e erre a kuratóriumra, miután ez azért a Kormány külpolitikáját fejezi ki. Na most először is, ebben ugye benne van a Magyarságkutató Intézet, amelyik egy széles körű, tehát határon túli magyarságot kutatja, és benne van az úgynevezett, nem létező, Dunatáj Intézet is. Tehát e három intézmény együttesét alkotja jelenleg ez. Na most vegyük először a Kormányt. Azt javasolnám, vegyük végig, akik ebben az érdeklődési körben figyelembe veendők lennének. Én Für Lajos személyét javasolnám még bevenni ebbe a jegyzékbe, valamint Entz Gézát javasolnám delegálni társelnöknek mint államtitkárt, aki e kérdésekkel a kormányzat részéről foglalkozik. A kuratórium választja az elnökét, de a társelnöke a Kormány megbízottja. Erre Entz Gézát javasolnám. A Kormányt képviselné kormánytagként a külügyminiszter, a honvédelmi miniszter, akinek személyes érdeklődése és tudományos munkássága is ezt alátámasztja, valamint Katona Tamás. Tehát úgy érzem, hogy így lenne egy bizonyos kormányképviselet a kuratóriumban. Tessék még majd hozzászólni. Vannak független szakértők, de előtte szeretném jelezni, hogy a Független Kisgazdapárttól – noha nem pártdelegáltak – Beiczi Sándor, a kereszténydemokratáktól pedig Karosai Sándor, aki a Külügyi Bizottság képviselője. Vásárhelyi Miklós van itt az SZDSZ részéről, Urbán László pedig a Fidesztől. Most nem tudom, itt látom a Tabajdit, az MSZP képviselőjét mint függetlent.

(Surján László, nem mint népjóléti miniszter, hanem mint a KDNP elnöke megkérdezi, hogy a miniszterelnök a politikai arculaton a hatpártiságot értette-e?)

Igen, azért legyen a hat pártból is annál inkább benne valaki, nehogy olyan látszata legyen, hogy a hat párt bármelyike ebből kimarad. De nem úgy, hogy delegáltja vagy képviselője, hanem konkrét személy, aki egyben jelentse a párt képviseletét is. Miután a Kormány nevezi ki, tehát nem vagyunk kötve. De először is többséget kell alkotni. A Csapodyt javasolta az MDF-frakció, őt nem tudom kihagyni. Továbbá, ha a Pozsgayt elfogadjuk mint függetlent, akkor tessék mondani a három ellenzéki pártból is, de utána még addig vesszük, hogy biztosítva legyen a kétharmados többség. A három ellenzéki pártból kell tehát egy-egy ember, plusz a Pozsgay is odaszámítandó.

(Felmerül, hogy a kormánytagokat ki kellene hagyni.)

Viszont, ha a kormánytagokat kihagyjuk, akkor a másik oldalon ellensúlyként ismert személyiségek nincsenek, akkor óhatatlanul olyan helyzet áll elő, hogy akkor a Pozsgay jelenti a legsúlyosabb személyiséget, mert a Kormány a saját maga ismert személyiségeit kihagyta. Akkor viszont ez a logikája borul fel.

(Több hozzászólás és személyi javaslat után.)

Akkor ezt a 19 fős megoldást a Kormány elfogadja. Abban az esetben, ha még valamilyen szempont érvényesül, akkor van még mindig két üres helyünk, amit be tudunk tölteni. Ennek ez az előnye. Kérem szépen, mivel határozatot kell hozni, nagyon fontos még egyszer elismételni. Tehát a kuratóriumnak a tagjai, az elnököt a kuratórium később fogja maguk közül megválasztani, tehát: Albert Gábor, András Károly, Bejczi Sándor, Bratinka József, Csoóri Sándor, Entz Géza, Jeszenszky Géza, Karosai Sándor, Katona Tamás, Kosáry Domokos, O’sváth György, Pozsgay Imre, Szöllősi Árpád, Tabajdi Csaba, Teleki Pál, Tellér Gyula, Urbán László, Wolfart János, Zala Tamás. 19 fő. A határozat szerint a társelnök a Kormány delegáltja, aki ellátja az ügyvezető elnöki tisztet. Ez a személy gyakorlatilag Entz Géza, aki egyben tagja a kuratóriumnak. Van két üres hely, amelyet később töltünk be, hiszen még úgyis lesznek viták és szemrehányások, amit a Kormány majd megfontolhat. Azt hiszem ezzel végeztünk.

Napirenden kívül a Mindszenty-temetéssel? kapcsolatban.

Még mielőtt a miniszterek eltávoznak, a kérdésem az, mert egyeztetni kell. Holnapután van Mindszenty temetése. A Külügyminisztériumtól kaptunk egy listát, nem tudom egyeztették-e? A Kormány tagjai mind kaptak meghívót? Nagyon rosszul, szörnyen lett szervezve, ezért fontos, hogy most legalább ezeket a részeket tisztázni lehessen. A kórház egyébként meg lesz szervezve. A kórházban 100 ágy ki van ürítve, számítanak rosszullétekre. A pápának a schwechati miséjén? 57 gyerek született, nem vicc. Esztergomban most a szülészet is felkészül. Tegnap bíboros úrral folytattam társalgást ezekről a kérdésekről. Most nem tudom, hogy mi történt pontosan a Harangozó nevezetű úrral, aki a Mindszenty Alapítvány tagja, ugyanis ő nem hajlandó jönni sem a Mindszenty Alapítvány meghívására, sem pedig a Paskai bíboros meghívására, és állítólag jelentkezett, hogy csak kormánymeghívásra jönne, de mi erről nem tudunk. Számítani lehet arra, hogy lesznek ilyen kisebb inzultusok, ezután az odaláncolás után. Ő nyilatkozott arról, hogy sok a Habsburg a Mindszenty-bizottságban. Most a pillanatnyi helyzet az – ezt mindjárt tájékoztatásul is mondom a Kormány tagjainak –, az elmúlt két napban folyt ez a vita, mialatt érintkezésben voltam a rendezőkkel. Tehát a rendőrség, ahogy tudta, eltávolította őket, a láncokat elvágták. Ugyanakkor a Mindszenty Alapítvány a hivatott a temetés szervezésére és a végrendelet végrehajtására, de a Mindszenty Alapítvány Mindszenty által kinevezett tagjai közül már csak a Harangozó él, aki viszont szakított a Mindszenty Alapítvánnyal. A probléma most az tehát, hogy a temetést a Mindszenty Alapítvány rendezi, tulajdonképpen ők hajtják végre az egész végrendeletet. A végrendelet írásbeli szövegében az van benne, hogy a moszkovita hitetlenség csillaga kell, hogy lehulljon Magyarországról. Most ez a vita tárgya, mert ez van az írásbeli szövegben, és ezt értelmezi a Mindszenty Alapítvány úgy, hogy felkérte a magyar püspöki kart is a megrendezésre. A Mészáros Tibor azt nyilatkozta – de csak ő egyedül volt jelen, saját közlése szerint –, hogy Mindszenty kívánsága az volt, hogy az itthoni temetésére akkor kerüljön sor, ha az utolsó szovjet katona elhagyja az országot. Erre nincs több tanú Mészáros Tiboron kívül, így nem igazolható, hogy ez lett volna a kívánsága. A Mindszenty Alapítvány, a Vatikán és a magyar püspöki kar álláspontja az, hogy ha a pápalátogatáshoz túl közel kerül sor a temetésre, az nem szerencsés, mivel két ilyen egyházi eseményt nem lehet összevonni. Ha utóbb kerül sor, tehát június 30-a után, akkor tehát az a probléma, hogy túl közel esnek egymáshoz, a pápai látogatás időszakában viszont nem lennének még itt Mindszenthy hamvai. Tehát azért döntött úgy a Mindszenty Alapítvány, hogy most, Mindszenthy halála évfordulóján hozzák haza a hamvakat és temessék el. Tehát a halálévforduló az indok, és így mégis van egy intervallum a pápai látogatás időszakáig. Ismeretes a pápának a végső döntése, hogy nem Paskai bíboros temeti Mindszenty Józsefet, hanem a Rossi bíboros, és valószínű, hogy a magyar szöveget is Kada Lajos érsek fogja elmondani, mint koncelebráns. Egyébként is a többiek, beleértve Paskait is, csak koncelebrálnak. Tehát ez a pápai döntés. Habsburg Ottó fog beszélni a Mindszenty Alapítvány nevében, és Miklósházy Attila a külföldön élő magyaroknak a püspöke, valamint én fogok a Kormány, illetve a magyar állam nevében, úgyhogy ez a pillanatnyi helyzet. A többit akkor holnap rendezzük, érintkezésben maradunk, ha bármi van.

 (A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 615-625. oldalán megjelent szövege)