1991. év

(Több hozzászóló a téma kommunikációjának fontosságára hívja fel a figyelmet.)

Ezzel teljesen egyetértve itt az a lényeg, hogy a közlemény és a szóvivői közlemény, ami erről történik, az legyen majd korrekt abban, hogy érthető legyen az átlagember számára. Tehát a felvezetésénél szerepeljenek, nem túlhangsúlyozva, nem valamiféle propagandisztikus szöveggel, de a tények szerepeljenek a felvezetésben, hogy ebben az évben mi a gazdasági emelkedés, tehát áremelésben, a szociális kérdések stb. összhangjában. Ne szerepeljenek benne olyan elemek, amelyek irritálóak, vagy nem feltétlenül kell most róla beszélni. Ugyanakkor azt, amit érez a magyar állampolgár a jelen pillanatban, azt viszont nem ködösen, nem valamilyen százalékos formában, vagy ha úgy vesszük, akkor az is legyen pontosan, összegszerűen, érthetően benne a közleményben. Minden, amit tudunk. A második, amit kérek, az az, hogy – és ezért itt szólok róla – ez az előterjesztés is nagy feszültségeket fog okozni. A Kormányt támadások fogják érni. Nehéz idők következnek a kormányzatra, ezért rendkívüli egységre van szükség a Kormányban ahhoz, hogy ezt a kormányzat következetesen keresztül tudja vinni. Ezért nagyon kérem a minisztereket, nagyon kérem a politikai államtitkárokat – és természetesen ennek a továbbvitelére – a kormányzat önmagával szembeni lojalitásának érvényesítésére. Ez az egyik. A másik, az egymás dolgaiba való beavatkozásnak a kérdése. Együttműködésre van szükség, nem pedig arra, hogy konfliktusteremtő helyzetek alakuljanak ki. Megvannak azok az egyeztető fórumok – Gazdasági Kabinettől kezdve a Tudománypolitikai Bizottság, a Nemzetbiztonsági stb. –, tehát megvannak a döntés-előkészítő, koordináló szervei a Kormánynak, ahol mindent meg lehet előzetesen tárgyalni. Tehát feltétlenül kérem az egységet, kérem a megnyilatkozásokban a Kormány iránti lojalitást, és ez vonatkozik természetesen a Kormány minden tagjára. Ez nem pártpolitikai kérdés. A megnyilatkozásoknál egymással szemben is kérem az abszolút korrektséget, és kérem azt, hogy semmiféle félreértelmezhető, vagy egyéb megjegyzés ne hangozhassék el. A sajtó kiélezetten kezeli ezt, és mindent elkövet annak érdekében – és természetesen az ellenzék is, ha úgy tetszik, lehet mondani, hogy ez a dolga–, hogy a Kormányon belül repedéseket találjon, és a repedéseket megpróbálja feszegetni. Ez nem jelenti azt, hogy valamit nem kell megvitatni, sőt, a konfliktusokat itt kell megvitatni, és a bizottsági üléseken is meg kell tenni, de globálisan, amikor a Kormány megjelenik, különösen ilyen súlyos helyzetben, mint aminek elébe állunk. Az egyéves évforduló fel fogja erősíteni a Kormány körüli konfliktusokat, ezeket a sajtótámadásokat. A minisztereknek nyilatkozatok tömegét kell majd tenni, mert rengetegen fogják kérdezni. Tehát erre szeretném külön felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy nagyon óvatosak legyenek, és ügyeljenek arra, hogy mivel és kikkel állunk szemben. A MUOSZ által rendezett nemzetközi értekezleten az Egyesült Államokból egy úr azt a nyilatkozatot tette, hogy a sajtó feladata az, hogy agresszív legyen, a Kormányé pedig az, hogy készséges legyen a sajtóval szemben. Úgy látom, hogy ennek legjobb tanítványai vannak Magyarországon, és ennek vagyunk folyamatosan kitéve. Én nem feltétlenül vallom ezt, én azt vallom, hogy elsősorban, amit lehet, meg kell mondani, ahol nincs ellentét, de a sajtót valóban tájékoztatni kell, mert rosszabb, hogyha felgyülemlik bennünk, de ennek mindig ebben a szellemben kell történnie. Egyébként az agresszív sajtóval szemben nem feltétlenül kell készségesnek lenni.

Napirenden kívül az egyes lakossági csoportok fokozott szociális támogatásával kapcsolatban.

(A vita során felmerül az, hogy nehéz meghatározni, hogy ki a szegény és miért.)

Azért azt szeretném kérdezni, és inkább gondolom, hogy így van, hogy ezért nem olyan absztrakt kategória a szegénység. Azért egy országban egy adott korban az életnek van egy minősége, vannak mutatói és aszerint, hogy ott fűtésre van szükség, aszerint, hogy milyenek az élelmezési szokások, aszerint, hogy körülbelül a civilizáció jelen fokán mibe kerül egy felnőtt élete, mibe kerül egy gyermekélet, és ebből mondjuk kialakul egy kategória. A másik az egy főre eső kereset lehetősége felnőttre, családtagra ezzel összefüggésben. Utána megvan a vagyoni állapot. Ezek nagyon egyszerű mutatók, és azért azt hiszem, vagy legalábbis bízom benne, hogy az, ami Magyarországon kialakult, teljesen világos, hogy a szegényellátás az mindig községi feladat volt. Tehát önkormányzati kérdés volt a szegényellátás, és annak csak a felügyelete volt állami. De maga az egész szociális ellátásnak ez a része, ami a szegényellátás körébe tartozik, ennek egy kidolgozott normarendszere már a 30-as években készen volt, azt alkalmazták akkor. Tehát gondolom, hogy ennek megvannak az eredményei, vagy akadémiai kutatóintézetek foglalkoztak ezzel, hiszen léhűtő szociológusokkal van tele az ország évtizedek óta, akik mindent felmérnek és feltárnak, és utána ugye nem történik semmi. De éppen ezért gondolom, hogy ezek a szociális felmérések azért rendelkezésre állnak. Tehát azért ebből meg lehet állapítani, hogy ténylegesen az ország mai szintjén mit értünk szegény alatt, annak biztosan van egy kategóriája. A koncentrálását annak, hogy hol lehet ilyen célzott támogatással segíteni, hol jelentkezik a munkahelyi támogatás, hol jelentkezik a munkaalkalmazás, vagy már csak karitatív jellegű támogatás. tehát mindezeket azért végig lehet gondolni. Gondolom, ez azért ki van dolgozva. Ebből kiindulva, ha ez ki van dolgozva, akkor itt kell tulajdonképpen meggondolnunk, hogy melyik irányba menjünk el gyorsan. Most itt az a probléma, és nem először – azt hiszem erre utalt inkább Szabó Tamás –, ezeknek együttesen való kezelése. Tehát most itt koncentrálódik egy kérdés egy határidőre, egy kérdéscsoporthoz, az energia-áremeléshez kapcsolódva. Itt akarjuk ezt megfogni, de ezt az egész kérdéskört nekünk egy hároméves időszakban kell tulajdonképpen kezelni tudni. Itt most ezzel az áremeléssel kapcsolatban úgy kell kezelnünk, hogy mit tudunk most csinálni, amivel nem irritálva, nem bosszantva az embereket, mert azért van egy bosszantós adagja is egy ilyen támogatásnak, amit még nehezebben viselnek el. Tehát most azt kell megnéznünk, hogy mit tudunk nyújtani, és ebből a szempontból próbáljuk ezt az egész eladási ügyet intézni, és ezenkívül kell kidolgozni párhuzamosan, ami a programunkban is benn van.

(Nemzetközi példákat is felhozva vita alakul a támogatási formákról, beleértve az ingyenkonyhát is.)

Azt hiszem, hogy lezárhatjuk, ha nincs több e kérdésben. Azt hiszem, hogy a szegénység kezelésénél ezeket a karitatív támogatási formákat, akár az ingyenkonyhát, félingyenkonyhát is igénybe kell venni, miközben az ország ezeket pszichikailag el tudja fogadni, ennek ellenére érzékeny rá, mert röstelli. Tehát ez olyan dolog, hogy ezt objektíve kell megteremteni, és az objektív megteremtésével kell tulajdonképpen kezelni. Ezt egy Kormánynak a propagandatevékenységébe nagyon hangosan nem szabad beépítenie. Ezt csinálni kell, amivel levezeti a feszültséget, és legfeljebb mellékesen a tömegkommunikációval stb. erre rásegít. Aránylag jól öltözött öregeket szedtek össze, amikor a nagy hideg volt idén télen Londonban, és mutatták, hogy beviszik őket meleg helyekre, mert nem tudtak otthon fűteni. Tehát van ilyen valóban a társadalomban, de ehhez ma érzékeny a társadalom. akkor ezt lezárnám, ha nincs több.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 626-628. oldalán megjelent szövege)