Az 1991. február 28-ai kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a vasúti közlekedés helyzetéről és a működési, korszerűsítési és fejlesztési feltételnek biztosításáról szóló vita keretében
(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter ismerteti a 130 ezer fős vasúttársaság, a MÁV helyzetét, beleértve a vagyoni helyzetét, az adósságállományát, a tervezett létszámcsökkentést és a tevékenység racionalizálását.)
Köszönöm miniszter úrnak közlekedési miniszterként a nagy elődök nyomdokaiba lépő, emelkedett előterjesztését. A történelmi változatlanságra és aktualitásra számos példát lehetne adni, ami Magyarországon nem változik. Beleértve azt is, hogy most hívom fel a Nyugat figyelmét arra, hogy segítsen Magyarországon és ezeken az országokon, amíg nem késő. Ezt IV. Béla írta a pápának a XIII. században. Úgyhogy nem csak a vasútnál lehet erről beszélni. Valóban azt hiszem, hogy ez szimbolikus értékű előterjesztés is. Amíg nincs hozzászólás, egy kérdésem van. Nagyon régóta, tényleg mindig szerettem nézni Magyarország vasúti térképét, de mindig ahogy ránéztem, szembetűnő volt a Budapestre menő koncentrált vasúthálózatunk, ami akkor, tehát a múltban érthető volt. A tehermentesítés szempontjából mikorra tervezik ennek megváltoztatását? Aki ránéz Magyarország vasúti térképére az mindig hiányolta például a Cegléd–Pusztaszabolcs közti vonalat. Hogyan tervezik ezt? Na most abban az esetben, ha Lengyelország csatlakozik a Pentagonáléhoz, és lesz egy észak–déli útvonal, nem lehet nemzetközivé fejleszteni ezt a Varsó–Krakkó vonalat? És ez a Malmö–Varsó, ez micsoda?
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 570. oldalán megjelent szövege)
