1991. év

(Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter a bevezetőjében elmondja, hogy az előterjesztés célja az esztergomi úgynevezett Sötétkapu és pincerendszer tulajdoni helyzetének rendezése, aminek sürgető aktualitását a pápa esztergomi látogatása adja.)

A következőt javasolnám, nem tudom, hogy várhat-e ez egy hétig, és azalatt folytassanak tárgyalást. Ezt szükségesnek tartanám. Ki vállalja? Mert itt olyan kérdésről van szó, ami úgy gondolom, meghaladja önmagában véve a Sötétkapu és pincerendszer tulajdoni helyzetének rendezését. Az oka, hogy ez Kormány elé kerülhetett – az utókor részére jegyzem csak meg – két dolognak köszönhető. Az egyik, hogy az előző Kormány abban a bizonytalanságban, amikor a létét kívánta fenntartani, különböző ígéreteket tett, és erre is tett egy ígéretet, de úgy és akkor, amikor az általános rendezésnek még a körvonalai sem bontakoztak ki, és nem volt erre semmiféle megoldási javaslata. Mi az egyházzal folyamatos kapcsolatban vagyunk, beleértve azt is, hogy mit jelent az egyházi vagyon mint célvagyon, amelyik közcélú, és kánonjogilag is közcélokat szolgál. Tehát ebből a szempontból kell külön is ezt a kérdést megvizsgálni. Mert, ha most precedenst hozunk, akkor holnaptól kezdve mindenhol jelentkezni fognak, és nincs megállás. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést rá kellene bízni az egész kérdéssel folyamatosan foglalkozó, ebben több nyilatkozatot is tett igazságügyi államtitkárra, Isépy Tamásra. Isépy Tamás a földművelésügyi Sárossy Lászlóval együtt Esztergomban jelenjenek meg. Katolikus vagy?

(Sárossy László, a földművelésügyi tárca politikai államtitkára bemondja, hogy egykori ferences diák.)

Nagyon jó. tehát, akkor a földművelésügyi politikai államtitkár és az igazságügyi államtitkár felkeresik a kereszténydemokrata polgármestert. Az a javaslatom, hogy üljenek le, és ezt a kérdést vizsgálják meg, és magyarázzák meg azt, hogy itt a globális megegyezéstől való eltérésnek mik a problémái. Hátha ki tudnak valamit találni a kezelésében. Kormányzati indoka ennek, hogy ez egyáltalán megtárgyalásra került, és ebből hasznot is húzzunk az, hogy látjuk azt, hogy ha ebben hozunk esetleges improvizált döntéseket, akkor sorozatban fogunk ezzel a kérdéssel találkozni. Addig azonban még a Vagyonügynökség felfogását vagy álláspontját is jó lenne megismerni. Jó lenne, ha ebben tájékozódnátok, hogy mit lehet tenni. Ha valamilyen méltányos megoldást lehet találni, akkor a Kormány nyilván nem fog ellene lenni. De azt is ellenezném, hogy ezt az egész kérdést és a megoldást kormányként közölnénk. Tehát nem helyes, ha kormányszinten folytatjuk ezt a tárgyalást. A szóvivő lehetőleg ne is tárgyalja majd, erről ne is szóljon, ez nem tartozik bele a mostani szóvivői tájékoztatóba. Úgy gondolom, hogy miután ez nem kormányzati kérdés, ezért ez a kérdés ne is jöjjön még egyszer Kormány elé. Legjobb esetben tárcaszinten kell elintézni.

A Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslattal? kapcsolatban.

Hogy teljesen világos legyen, abban mindenki egyetért, hogy március 15., augusztus 20. és október 23. nemzeti ünnep, ebben nincs semmi kétség. Ami gyakorlatilag a probléma az az, hogy minden országnak egy állami ünnepe van, a királynő születésnapja, vagy bármi más, tehát amikor a bizonyos diplomáciai fogadásokat tartják külföldi követségeiken. Március 15. mellett nem kell érvelni, a mo
dern magyar parlamentarizmus megszületésének dátuma. Augusztus 20. a magyar államiság, október 23. pedig a forradalom, plusz 1989-ben a Magyar Köztársaság visszaállításának az ünnepe. Praktikusan ebben a kérdésben ezek a szempontok vannak. Tehát a kérdés az, hogy a Kormány, ha egy mellett foglal állást, akkor biztos, hogy a másik fél nem azt fogja preferálni. Tehát az a kérdés, hogy így terjesszük-e be, A-, B- és C-változatban, vagy ehelyett mi foglaljunk állást. Amíg az augusztus 20. diplomáciai szempontból nem a legjobb, bár egy garden partyval köthető egybe, október 23-ánál nem tudjuk, hogy a szovjet fél megy-e látogatóba, a követségen megjelenik-e, vagy nem megy a követségre. Március 15. mellett is egyenlő mértékben hozhatók föl elvi és gyakorlati szempontok. Tehát praktikusan ez azt jelentené, ha nincsen politikai érv ellene, akkor logikusabbnak tűnne három állami ünnepből egy nemzeti ünnepet választani.

(Somogyi Ferenc külügyi közigazgatási államtitkár megjegyzi, hogy korábban a gyakor-latban április 4.? volt a nemzeti ünnep, és november 7.? pedig az állami ünnep.)

Ez ellentétben áll a korábbi minősítésekkel, tehát akkor hatályon kívül kellene helyezni az azt megelőző nemzeti ünneppé nyilvánításokat. A jogszabály úgy van, hogy mindegyik nemzeti ünnep marad külföldi használatra, ő úgyis csak azt fogja tudni, amire meghívják. Tehát a fordításnál. Csak magyar szempontból mi az, amihez kötni lehet. Mi a Minisztertanács véleménye? Mondjuk-e azt mi, hogy október 23., vagy így terjesszük be a variációval, és hagyjuk, hogy a parlament valamelyik bizottsága, például az Alkotmányjogi Bizottság ebből a háromból javasoljon egyet, vagy ugyanezt fogja tenni, és hagyja a három változatot, és végeredményben meghagyja a döntést az Országgyűlésnek, ahol majd mindenki elmond egy beszédet és szavaz.

(Boross Péter belügyminiszter szerint a hármat kettőre kellene szűkíteni, mert augusztus 20. igazából soha nem volt nemzeti ünnep, és március 15-ét kellene preferálni.)

Szerintem ezt elfogadhatjuk, csak kérdés, hogy mi a parlamentnek ne terjesszük-e be mind a hármat. A hat párttal meg kellene kísérelni előtte egyeztetni. Mi hagyjuk talán így kormánydöntésként, vagy a hat párttal egyeztessük, vagy a Házbizottság elé terjesszük. Tehát három nemzeti ünnepet mondhatnánk ki. Végeredményben ez három olyan jelkép, ami három újrakezdést jelez, és ha ebben a formában terjesztenénk be, akkor utána már majdnem azt lehet mondani, hogy a három nemzeti ünnep ki van mondva, és ez a lényeg magyar szempontból. Az állami ünnep végeredményben csak a külvilágnak szól, és csak annyi a praktikus különbség, hogy mikor történik valamilyen parádé.

(Pungor Ernő tárca nélküli miniszter is a három előterjesztésével ért egyet, de szerinte nem jó az augusztus 20-ának a szöveges indokolása, ugyanis ez a nap nem Szent István, vagyis az első királyunk napja, hanem ez a nap a halálának a napja.)

Ja, igen, ez így igaz. Szerintem egyszerűen elég lenne annyi, hogy augusztus 20., az államalapító Szent István ünnepe, és kész. Egy egyeztetést próbáljunk, és bármi történik, én személy szerint már mindegyikkel egyetértek. Miután átestünk a címer és a korona vagy a nem korona vitán, én azt javasolnám, hogy terjesszük be a hármat, és a frakcióelnököket kérjük fel előzetes egyeztetésre, hátha lehet ebből egy megállapodásra jutni. Szerintem azt mondhatjuk ki, hogy három nemzeti ünnep van, és ebből egy az állami.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 567-570. oldalán megjelent szövege)