1991. év

 

Na most a másik kérdés, hogy ebben az ügyben, tehát mi arra számítunk – félreértés ne essék –, hogy a kárpótlási törvényjavaslattal kapcsolatban a Fidesz támogatja az alkotmányjogi vizsgálatot, amit az SZDSZ benyújtott. Ez tulajdonképpen a beterjesztett törvényjavaslatra vonatkozik, mármint a vizsgálat. A beterjesztett törvényjavaslat alapján foglal állást az Alkotmánybíróság. Annak ki van téve még a Kormány, hogy ha az Alkotmánybíróság a törvényjavaslat alapján átengedi a módosító indítványok alapján elkészült, a parlament által elfogadott törvény szövegét, akkor az aláírás előtt a köztársasági elnök azt még mindig elküldheti az Alkotmánybíróságnak. Én mostan a legrosszabb variációkat veszem elő, hogy milyen jogi nehézségek lehetségesek, mert ezeket figyelembe kell venni. Tehát mindenképpen arra az álláspontra kell helyezkedni, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy elő legyen készítve minden a bevetésre készen, de abban a pillanatban lehet csak azokat a lépéseket megtenni, amelyek itt szükségesek. Mi mindent elkövetünk a kárpótlási törvényjavaslat érdekében. A Kormány és a kormánykoalíció álláspontjában semmiféle változás nincs az Alkotmánybírósággal és annak esetleges negatív kérdésfelvetéseivel vagy bármivel kapcsolatban, a kormányzat képviselői az Alkotmánybíróságon maximálisan védik a beterjesztett javaslatot. Ezt azért mondom, hogy nehogy valakiben valami olyan félreértés, vagy tévedés, vagy hit, vagy egyéb legyen, ami a koalíciós partnerek között bizalmatlanságot ébreszthet. Tehát teljes egységben és teljes egészében mi ezt képviseljük. Nincs jogi lehetőségünk arra, hogy elkerüljük az Alkotmánybíróságot. Tudomásom szerint a vételárkérdés, a vétel kérdése a szövetkezeti tulajdon védelmében, az az a pont, amit beterjesztettek, és a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatban az Alkotmánybíróság részéről esetleg ilyen fenntartást jelenthet, a többi az már módosító indítvány. A második veszély tehát a törvény elfogadása után lenne elképzelhető. Rendkívül fontos, és mindenképpen kértük az Alkotmánybíróságot, hogy a döntést gyorsan hozza meg, mert alapkérdésnek tekintjük, hogy ez a kárpótlási törvény mielőbb elfogadásra kerüljön. Tehát ez a pillanatnyi helyzet. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy minden részlettel és technikai kérdéssel akkor foglalkozzunk, amikor az Alkotmánybíróság már döntött. Elnök urat pedig arra kérem, hogy mindent, ami itt felmerült, azt vizsgálják meg, és írásban is kész összefoglalással szíveskedjenek jelentkezni. 

 

 

Azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, ami valamennyi volt népi demokráciában előtérbe került, a lengyeleknél, a cseheknél, a keletnémeteknél, mindenhol. Tehát egyszerűen ez mint politikai kérdés, mondjuk, nemzetközi összehasonlításban él, és naponta robbannak ezek a bombák, Németországban ismeretes ilyen. Na most ez egyrészt rendkívül körültekintő munkát igényel. A másik dolog, hogy valóban terjednek különböző nevek, névsorok, ami a magyar politikai életet, közéletet és annak jelentős részét érinti. Külön kell választani azt a kérdést, hogy ez alkotmányellenesnek minősül-e vagy sem, sérti-e a személyiségi jogokat vagy sem. Nem tudom, hogy ezt meg lehet-e külön vizsgálni bármilyen szempontból. Ez egy kérdés. Nem tudok hozzászólni. Nem hiszem, hogy ez így lenne, de elképzelhető, de furcsa lenne. A másik, hogy akár variációkat kell majd készíteni, ha úgy dönt a Kormány, mert a személyi kör, hogy meddig terjedjen, az rendkívül fontos. Tehát, hogy azonos dimenziókig terjedjen. Tehát, ha kimondjuk a politikusokat, a törvényhozókat stb., az egy lehetőség, továbbá meddig terjed magában a közszolgálatban és közszolgálaton kívül, hiszen javaslatot a sajtó stb. is felvet. Miután bent van a parlamentben egy előterjesztés, egy törvényjavaslat, ezzel megítélésem szerint mindenképpen foglalkozni kell, mert ha az ellenzéki pártok ezt beterjesztették, akkor nincs mód arra, hogy belső határozatokkal, vagy az Országgyűlés az önmaga állásfoglalásával vagy egyébbel oldja meg. Ezért feltétlenül célszerű lenne ennek figyelembevételével döntést hoznunk, miután az 1. § (3) és több más bekezdése is megjelöli azokat a személyeket, akik ebben a kérdésben megkeresése alapján állást foglalnak, a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a legfőbb ügyész, illetőleg általuk megbízott személy. Ha a köztársasági elnök, a miniszterelnök vagy a legfőbb ügyész indokoltnak tartja, felszólítja az illető személyt stb. a lemondásra.

 

 

Ha az érintett személy felszólítást követően nyilatkozik, a miniszterelnök, a köztársasági elnök vagy a legfőbb ügyész intézkedhet. Én csak egyféle módon tudnám ezt elfogadni, mivel megjelöli a miniszterelnököt, legyen szabad ebben szólnom. Ha a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a házelnök, és mondjuk, az Alkotmánybíróság elnöke lenne az a négy személy, tudniillik, van precedens arra, hogy a rendkívüli állapotot ez a négy személy állapítja ugye meg, ha nem hívható össze a parlament. Tehát ez egy precedens arra, hogy ez a négy közjogi méltóság hivatott arra, hogy kihirdesse a rendkívüli állapotot. A legfőbb ügyész mint funkció, az egész ügyészségi rendszer, az egy kérdéses rendszer, amit nem kívánunk abban a formában fenntartani, ahogy az megszületett 1955-ben, tehát hogy nem alárendelt minden ügyészség. Ezért nem tartom helyesnek, hogy az államfő, a kormányfő és a legfőbb ügyész döntsön. Akkor azt tartom indokoltnak, hogy az államfő, az államfőt helyettesítő házelnök, a miniszterelnök és az Alkotmánybíróság elnöke legyen a döntéshozó. Ha törvényt hozunk, akkor nem megkérdezés kérdése a vállalás. Tőlem se kérdezték meg, hogy vállalom-e a rendkívüli állapot kihirdetését. Erre van precedens, hogy ez a négy személy hirdet ki valamit. A másik dolog, hogy szerepeljen benne az együttes, tehát az, hogy együttesen a négy személy. Nem tartanám helyesnek, ahogy itt van, hogy ha a köztársasági elnök, a miniszterelnök, vagy a legfőbb ügyész indokoltnak tartja, akkor felszólítja az érintett személyt a tisztségről való lemondásra, illetve felmentésének kezdeményezésére. Ez azt jelenti, hogy ez a négy személy nem együttesen dönt erről a kérdésről, miközben az „együttesen” van a hangsúly, hogy együttesen ítéli meg azt, hogy egy konkrét esetben, amikor teszem azt, feljelentés, bejelentések, nyomozás, vizsgálat alapján megtörténik annak a megállapítása. Mondok egy példát, lehet olyan, hogy megállapítják azt, hogy van egy fedőnév, arról nincsen semmiféle információ, vagy akár elleninformáció, hogy bárkit bejelentett, feljelentett, esetleg annyi történt csak, hogy a levelezését mutatta be, mert megkeresték, hogy kivel levelez, s odaadta a levelezését, és ez megállapíttatik. Ez a négy személy megállapítja, s utána azt mondja, hogy ez alapján ezt nem tekinti olyannak, hiszen nem vett fel fizetést, nem kapott érte különlegeset, nem kapott semmit. Ez csak egy példa arra, hogy milyen lehetőségek vannak. No most, ha ezt a négy személynek kell megítélni, akkor a négy személy csak együttesen dönthet, és nem lehet akkor sem pártszempont, és nem egyvalaki dönt. Mert, ha egyvalaki ebből elég arra, hogy ő szólítson fel, akkor hiányzik a négy személy együttes kontrollálásának a lehetősége, hogy négy fő együttesen tudja megítélni, hogy ebben az esetben mi indokolt, vagy mi elég hiteles. Ez egy óriási emberi felelősség. Úgyhogy én mindenképpen azt gondolom, hogy négy együttes véleményre van szükség, mert különben, ha átgondoljuk a jelenlegi lehetőségeket, akkor az egy furcsa helyzetet teremthetne, hogy bárki a felsoroltakból egyedül birtokolhatná magának azt a jogot, hogy felszólít stb. Tehát én úgy gondolom, hogy ha leszűkül ez a kör, és jó lenne remélni, hogy egy leszűkített körről van szó, ahol ezt megköveteljük, most ez akár az Országgyűlés, kormányzat, a közszolgálatnak egy magasabb körére terjed ki. Ez akkor azt jelenti, hogy a nagy számok törvénye szerint, nem tudom én, bízunk benne, hogy nem kerülhet bele elbírálandó több személy, mint ötven. Mindegy, tehát én azt mondom, ha egy bizonyos szám, akkor annak az anyaga beérkezik, ennek a négy személynek együttesen kell dönteni egy ilyen súlyos kérdésben. Nem pedig úgy, hogy egy ember ebből felszólítja azt, aki neki nem tetszik, vagy ahol jobban érdekelt esetleg. Nem tudom elég világos-e? 

 

 

A precedens, amit hoztam, a rendkívüli állapot kihirdetése, az is együttes döntést kíván. Azt se hirdetheti ki se a Ház, ott se szavazhat csak a többség. Az a lényege. Négyünknek kell úgy megítélni, hogy indokolt a rendkívüli állapot kihirdetése. Mert ez azt jelenti, hogy négy embernek kell ebben a kérdésben egyetérteni, és akkor nem merül fel az a kérdés, hogy az egyik magasabb közjogi méltóság, vagy nem, hanem a négy személynek együttesen kell ebben dönteni, hogy mit állapít meg, és ha nincs egyetértés a négy személy között bizonyíték, anyag és egyebek alapján, akkor nincs döntés. Itt arról van gyakorlatilag szó, hogy ki lehet lőni embereket. Ezt nem lehet, csak együttesen vállalni.

 

 

Tulajdonképpen itt egy másik kérdéssel keveredik ugye? Ma Magyarországon minden – éppen az elmúlt évtizedek után – furcsának tűnik, ami másutt természetes. Németországban Brandt belebukott abba, hogy a Guillaume mellette volt a titkárságon,? és nem ellenőriztette a közvetlen munkatársait ebből a szempontból az elhárítással. Tehát itt kezdődik a szemléletbeli differencia. A legtermészetesebb, és az elképzelhetetlen Amerikában vagy bárhol, például Angliában, hogy a kulcsfontosságú személyek, vagy kulcsfontosságú helyeken folyamatosan, állandóan ne lenne ilyen ellenőrzés, amibe beletartozik nyilvánvalóan egy ilyen szituáció. No most ez az egyik dolog, hogy ezt a gondolkodásmódot kell először is tudomásul venni, vagy megszokni, hogy a legtermészetesebb dolognak kell lenni, amit mindenki magára nézve is természetesnek tart ilyen szempontból. A másik oldalon viszont, itt most ténylegesen arról van szó, hogy meg kell egy kört határozni, hogy meddig terjed a vizsgálat, még akkor is, ha egyszeri alkalomról is van szó. Tehát, amikor ezt a törvényt hozzuk, azt is el kell dönteni, hogy megjelöljük, hogy milyen tisztségeket vonunk ez alá, teszem azt, mondjuk: miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők. Mondjuk ki ezt. Ezt, ha most kimondjuk, akkor mi történik öt év múlva? Ha ezt praktikusan nézzük, és ez fennmarad, vagyis ez egy élő törvény marad, akkor automatikusan visszatartja majd az embereket attól, hogy törekedjenek azokra a pozíciókra, ahol ilyen szituációba kerülnek.

 

 

Ezért szükséges az együttes döntés. Éppen ezért, mert ez ilyen összetett, és ennyiféle kérdés merülhet fel ebben az egész ügyben akár hálózati emberekről van szó, röviden besúgókról, akár SZT-tisztekről, akik fizetéskiegészítésért végezték ezt a feladatot. Ott az esetükben meg lehet állapítani a fizetéskiegészítést. Tehát ott van mondjuk valami papír, tehát meg lehet nézni, fel lehet tenni a kérdést. Van olyan eset, amikor a Varsói Szerződés tagállamai között nem folyt egymás területén hivatalosan felderítés, és mégis vannak varsói szerződésbeli országokban bizonyos hírszerző tevékenységet folytatók, akiknek esetleg a kartotékát, mivel nem le hetett III/II., ezért a III/III-ba helyezték el, és több ilyen hasonló eset van. Ennek következtében ez egy olyan ügy, ahol lehetnek egyes esetek, amikor világosabban lehet látni, de olyan személyeknek a döntése és együttes döntése kell, akik e tekintetben ténylegesen emberi tapasztalatokkal, politikai tapasztalatokkal rendelkezve egyértelműen el tudják azt dönteni, hogy milyen állásfoglalás szükséges. Én úgy gondolom, hogy megfelelő információk alapján ez a bizonyos általam megjelölt négy közjogi méltóság ezt tudná. A legfőbb ügyésznek a szerepe nem a döntésben, hanem egy feltáró szakaszban lehet. Tehát el tudom képzelni, hogy a belügyminiszter és a legfőbb ügyész a feltáró, de itt végeredményben egy nagyon kényes döntésről van szó. 

 

 

Ha szabad erre egy precedenst mondani, mert a történelemben ugye minden megtörténik. 1942-ben hozták létre az Államvédelmi Központot,? Ujszászy tábornok volt a parancsnok, a helyettese Kudar Lajos csendőr ezredes, és ott volt Köröndi, a későbbi ismert rendőrtábornok. Korondi ott volt századosként mint csendőr százados, és Köröndi volt a tartója a Péter Gábornak. 1945-ben Péter Gábor, miután tartója Köröndi volt, Köröndivel szerveztette meg az Államvédelmi Osztályt, amelyikbe átvették az Államvédelmi Központot, a ’41-es Államvédelmi Központot. Kudart egyébként agyonlőtték ’45. február 13-án a nyilasok, ő vitte át Teleki Gézáékat, Teleki Pál édesapját, aki itt volt a fegyverszüneti küldöttségben. Tehát ez a kontinuitás. Úgy is, hogy tehát a Péter Gábor először Köröndi csendőr századost alkalmazta, akivel megszerveztette, majd pedig 1950-ben kivégeztette Köröndit. Tehát én azt javaslom, hogy foglaljunk állást. Egyébként egyáltalán nem vágyom erre a szerepre, hogy ebben a négyesben nekem részt kell venni, de ha énnekem már részt kell venni, akkor úgy gondolom, hogy legyen valami alapelv, ami alapján előírjuk az együttes döntést, és ez nem a felelősségmegosztás. Ha úgy tetszik akkor ez éppen a felelősség súlyának a vállalása, ami csak akkor lehet, ha ez a négy ember meg tudja egymást érteni. Ha arra képes a négy ember, vagy elvileg képes, hogy megítélje az ország rendkívüli állapotát, akkor egy ilyen esetben is meg tudja azt ítélni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján és az illetővel esetleg beszélve, mi a helyzet, hiszen mégiscsak egy olyan magas kört jelent, lehet beszélni illetőkkel, és nagyon sok mindent lehet. Erre megvan a precedensem, tehát erre a négy személyre egy ilyen ügyre. amit a Horváth Balázs mondott, ha egy ilyen kérdés felmerül, és az egész törvény életbe lép, akkor az életbe lépő törvénnyel együtt úgyis kell egy sajtó-tájékoztatót tartani. E sajtótájékoztató keretében el kell magyarázni ezt a szisztémát, amit úgysem lehet megúszni. El kell magyarázni, hogy mit jelentett a valóságban a hálózati ember, mit jelentett az SZT-tiszt, és mit jelentett a társadalmi segítő ebben a kérdésben, annál is inkább, mert ez a kérdés ezért különböző. Éppen ebben az összefüggésben hangzott el 1990 nyarán az egyik párt vezetője részéről, hogy ők ebben a kérdésben egyedül tiszták, az ő frakciójukban nincs ilyen, miközben ez nem igaz.