1991. év

(A kormányülésen napirenden kívül értékelték az Alkotmánybíróság kárpótlási törvénynyel foglalkozó ülését, ahol lehetőség volt a Kormány képviselőinek is az álláspontjukat kifejteni.)

Ugye én mentem el Ceglédre a II. világháborús hősi halottak emlékművének a felavatására, és utána egy gyűlésre ugyancsak Cegléden. Úgyhogy én csak Balsai miniszter úrnak, az általam egyértelműen megalapozottnak és nagyon jónak tartott felszólalásánál voltam jelen. Utána magam annyiban mondtam el az álláspontomat, nyilván nem jogi érvelésre, hanem egy keretet kívántam adni, egy hátteret, és igyekeztem megvilágítani a közhangulatot az Alkotmánybíróságnak, annál inkább, mert az Alkotmánybíróság – nem vagyok benne biztos –, hogy érzékeli a hangulatot az országban. Tegnap hatan tették fel Cegléden a kérdést, hogy ki kormányoz, a Kormány vagy az Alkotmánybíróság? Úgyhogy megvédelmeztem az Alkotmánybíróságot, és jeleztem, hogy a Kormány kormányoz, de mindenesetre nagyon könnyen az Alkotmánybíróság – akár méltatlanul is – nagyon rossz helyzetbe kerülhet. Tehát az Alkotmánybíróságnak meg kell fontolnia és önmérsékletet kell tanúsítania az álláfoglalások jelentékeny körében a jövőben. Azt hiszem erre ők is törekszenek, mert valóban olyan helyzetbe fognak kerülni, hogy politikai döntéseket kell magukra vállalni, ami nagyon hátrányos lenne az alkotmányos rend szempontjából, és elsősorban az Alkotmánybíróság szempontjából. A másik dolog, hogy amit tapasztalhattunk, hogy nem veszik figyelembe – nem is kötelességük, ez igaz – a pénzügyi kihatásokat. Sajnos így jártak el a személyazonossági szám és hasonlók esetében. Tehát az Alkotmánybíróságnak azért ezeket is figyelembe kell venni, úgyhogy a felszólalásomban abból indultam ki, hogy az Alkotmánybíróságnak, ami ugyancsak alkotmányos érv, a közjó szolgálatából kell kiindulni, és a közjó az az elsődleges, amit szolgálni kell, és a közjó alapján kell a tulajdonviszonyokat is, ami a gazdasági élet alapja, rendezni. Tehát a kárpótlási törvény is egy eszköz ehhez. Továbbá a föld különlegességét igyekeztem megpróbálni megmagyarázni, hogy ez viszonylagosságban mit jelent, felhozva azt a példát, hogy Ausztriában 70 hektár föld azonos haszonnal annyi profitot termel, mint 70 marha Tirolban, egy alpesi legelőn. Tehát próbáltam érzékeltetni, hogy itt mit jelentenek a viszonyok, tehát önmagában a termőföld. Tehát próbáltam eloszlatni azt a fóbiát, vagy azt az elképzelést, amit a kérdésben meglehetősen tájékozatlannak tűnő emberek szoktak mondani. Vagy próbáltam elmagyarázni, hogy mit jelent a puszta föld, ami azt jelenti, és azt jelentette az elmúlt korszakban is, amikor még piaci értéke volt a földnek, hogyha valaki örökölt 90 hold szántóföldet felszerelés nélkül, akkor 30 holdat el kellett adnia ahhoz, hogy ott egy hagyományos gazdaságot működtetni képes legyen. Ennek következtében teljesen téves az a beállítás, és ez csak íróasztal mellett ülve, vagy pedig teljesen elvontan lehet így gondolni, hogy ez valami különleges értéket képvisel. Nem szólva arról, hogy ma nincs is piaca, tehát nem tudjuk, valójában mit ér, teljesen viszonylagos ez. Úgyhogy ezt a részét igyekeztünk – gondolom, hogy Szabad György is – megvilágítani. Az azért fontos, hogy a Kormány tudja, hogy mindenki, aki jelen volt, Szabad György mint az Országgyűlés elnöke, szólt ugye Solt Pál mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és természetszerűleg a Kormány nevében mi ketten foglaltunk állást. Az Alkotmánybíróság ezután kell, hogy meghozza a döntését. Nagyon filozofikus kérdéseket feltéve, elsősorban az elnök, akinek ez a kötelessége, hogy ezeket a kétségeket megfogalmazza, vagy kétségeire választ kapjon. Bízunk benne, hogy valóban erre az álláspontra helyezkednek. Én mindig szkeptikusabb vagyok, úgyhogy a tekintetben is, hogy benyújtja a köztársasági elnök vagy nem. Én úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy az Alkotmánybíróság fog valamilyen módosítást javasolni, de szeretném remélni, hogy nem teszi. Ennyit erről a kérdésről.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 629-630. oldalán megjelent szövege)