Az 1990. december 20-ai kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása az országos közúthálózat működőképességének megőrzésével, valamint a rendőrség helyzetével és működési feltételeivel kapcsolatban
A vita fő kérdése az, hogy az elavult úthálózat fejlesztése milyen forrásból történjen, ami mindenképp további lakossági terhet is fog jelenteni.
Miután felmerült az, hogy ezt együttesen kellene kezelni magával a biztosítással, meg az adó-, áfa-kérdéssel, és bár a pénzügyminiszter úr még csak a mai nappal lépett be a Kormányba, de látja már az összes örömét az előtte álló feladatoknak. Tehát a kérdésem az, hogy mi a Kormány véleménye és álláspontja, van-e most mód arra, hogy ebben most dönteni tudjunk, vagy vannak részletkérdések, amiben további finomításra és összeigazításra lenne szükség?
(Az alapkérdés az, hogy maradjon-e jelenlegi állapotban az úthálózat, vagy felvállalja a társadalom a plusz terhet.)
Ilyen kérdést kell feltenni, hogy érzékelje a lakosság, ez a probléma. Ezt a képviselőinknél is folyamatosan fel kell vetni, mert nem érzékelik, hanem mondogatják a magukét, de nem tudják, hogy annak van egy ellenpontja is. Ezt kell megkérdezni. Ez ugyanolyan, hogy ellenzik a rendőrség költségeinek az emelését, mert egy más reflexből nézik, közben pedig a közbiztonságot kérik számon rajtunk. Tehát ezeket így nem lehet kezelni, ezt kell tulajdonképpen érzékeltetni a lakossággal. Van egy kérdésem még. Az úthálózatnál a Pentagonálénak? van egy terve, ezt tudjuk. Van-e egyáltalán olyan elképzelés, vagy nem lenne-e értelme koncessziós és egyéb szempontból abba az irányba még további lépéseket tenni? Végeredményben most nem az iraki–kuvaiti válság,? de egyáltalán Közel-Kelet felé Magyarországon keresztül vezet végeredményben nemcsak a légi út, hanem a közutak jó része is, a fő európai utak a Baltikumtól vagy nyugatról, magyarul a teljes útvonal, akár Isztanbul irányába. Most nem akarok különböző tengelyeket mondani. Elképzelhetetlen-e, hogy ebbe az irányba szinte stratégiai távlatként, nem egyszerűen katonaira gondolok, tehát stratégiai távlatban egy támogatás nem képzelhető-e el? Megvan rá a stratégia, a nagy európai úthálózatra Közel-Kelet és Európa között, ami Európa létkérdése. Nekünk azt kell kihasználni, hogy akár Nyugat--Európa felől, akár északról rajtunk keresztül vezetnek tulajdonképpen az utak.
A rendőrség helyzetéről és működési feltételeiről szóló, kellően lesújtó hangvételű és tartalmú tájékoztatóval kapcsolatban.
(Morvay István, a Belügyminisztérium politikai államtitkára ad tájékoztatást a rendőrség kifejezetten rossz helyzetéről, ezzel összefüggésben a bűnözésben kialakult kritikus helyzetről, a közrendvédelem helyzetének és a közlekedési helyzet romlásáról.)
Azt hiszem, megint jelentésről van szó, amit a kormányzat tudomásul vesz, de ez is beletartozik abba, hogy ezt fel kell tárni. Tehát javasolom, ha ilyen mértékben feltárjuk a teljes tehetetlenség felé haladását a rendőrségnek, tehát, ha a dramatizálás hangvételéről van szó, akkor most ezt, a közbiztonság teljes hiányát úgy mutatjuk be bizonyos túlhangsúlyozással, hogy az rendkívül élénkítően hat. Itt van holnaptól az új belügyminiszter úr. Tehát, ha feltárjuk azt, hogy másfél év alatt a felhasználható karhatalmi erők egytizedére csökkentek a statisztika szerint, a be-vethetőség korlátozottsága a katonák egyéb vonatkozásában, a határőrség és a közbiztonság helyzete, és ha ezt mind, ebben a formában feltárjuk, akkor egyenesen buzdítólag hatunk a társadalmi mozgalmak és a közrend szempontjából. Úgyhogy azt hiszem, a helyzet teljes drámaiságát érti mindenki, de itt valahol egy középúton valahogy érzékeltetni kell mindenképp az ország teherbíró képességét, ami pillanatnyilag csak erre ad lehetőséget, és külön kell foglalkozni az önkéntes polgári őrség és egyebek kérdésével.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 555-557. oldalán megjelent szövege)
