1990. év

Teller Ede – ezt zárójelben jegyzem meg, az Akadémia ülése után volt egy ilyen megbeszélés – többszörösen felhívta a figyelmünket az atomerőmű biztonságos ellenőrzésére, a nagyon szigorú biztonságos ellenőrzésére. Teller, aki bár a hidrogénbomba atyjaként vonult be a zsurnalisztikán keresztül a történelembe, de az atomerőművek biztonsági rendszerének a kidolgozásában és kezdeményezésében játszott szerepét tartja ő igazából fontosnak, ezért ő felhívja a figyelmet, hogy ha akarunk, minél gyorsabb döntést javasol villamosenergia, atomerőművek kérdésében, felvetve azt a kérdést – még vissza fog jönni januárban –, hogy a paksit globálisan jónak és modernek tartja, amelyiknek semmi köze a csernobili és egyéb elavult berendezésekhez, ami várható volt. Ő javasolja megfontolni, mert nem lát igazából más megoldást, mint egy nagyon szigorúan ellenőrzött atomerőmű működését, és a paksit jó megoldásnak tartja. A franciák nagyon jók, azt mondta, bár az nem az ő asztala, de szakmailag a francia atomerőműveket jónak tartja, és abban az irányban biztonságosnak is a rendszerüket. De ez financiális kérdés, hogy ki mit nyújt adott esetben, és milyen pénzügyi és hitelfeltételektől kell függővé tenni. Azt mondta, hogy a franciákat el lehet mindig fogadni, de nekünk kell dönteni, és ennek megfelelően ezt ki kell dolgozni. Tehát a villamosenergia és általában ezekben az ügyekben ő ezt javasolja. ő a maga részéről boldogan nyújt szakmai vagy egyéb segítséget, és tekintélyét is adja hozzá. Természetesen ő is tisztában van a zöldek által képviselt környezetvédelmi szempontokkal, amiket figyelembe kell venni, hiszen ő maga is ennek a híve. S van még egy kérdés, hogy hiába nem csinálunk mi adott esetben atomerőművet, ha szomszédunkban rosszat csinálnak, akkor az reánk nézve sokkal nagyobb veszélyt jelent, hiszen a rossznak a hatását így is, úgy is élvezhetjük határainkon túlról, ami nagyobb veszély, mint ha határainkon belül biztosat csinálunk és jót. Tehát az ezzel kapcsolatos pánik és félelem azért így kezelendő ebben a kérdésben. Én csak elmondtam, amit ő mondott.

 

 

Két dolog, amit szeretnék. Az egyik, a kárpótlási törvényjavaslatot letettük a Ház asztalára. A frakciókban is ismertettük, ebből bizonyos feszültségek támadtak. Kérem a miniszter urat mint a párt elnökét, hogy most lehetőleg tisztázzák ezt Forrai Istvánnal, miután Torgyán József több nyilatkozatot tett ebben a kérdésben. Egyet mindenképpen le kell szögezni, amit a frakcióülésen is elmondtam, a Kormány, a három párt Kormánya ezt a törvényjavaslatot megszavazta, és ezt a törvényjavaslatot a Ház asztalára letette, ez egy tétel. A hárompárti frakcióülésen is elmondtam, hogy ezt a Kormány beterjesztette, és ez a Kormány egyik pártnak sem kizárólagos kormánya. Bár a Kormány ezt megszavazta, ennek ellenére a képviselőket abban megakadályozni nem tudjuk, hogy különböző módosító javaslatokat tegyenek. Régi politikusok, beleértve akár a párt egykori, korábbi, mostani elnökét is, mindenki általában csodálkozik, hogy a kormánypárti képviselők ambicionálják azt, hogy a kormánypárt törvényjavaslataihoz több módosítást fűznek, mint az ellenzék. Ez a magyar parlamentarizmus történetébe, remélem, a hosszú évszázadok alatt majd még bevonul mint egy különleges időszak. Tehát ez a szerepléssel jár. A másik, hogy ezt vállalni kell a saját pártjaink előtt is, megindokolva azzal a lehetőséggel, hogy a képviselők még vitatkozhatnak, de a feszültséget nem fokozhatjuk, hiszen mindnyájunknak nehéz, a pártoknak is. Ez az egyik, amit szerettem volna kérni, és Nagy Ferenc miniszter úr mint elnök úr megígérte, hogy ezt a Torgyánféle akciót ennek megfelelően kezelik. A másik pedig, hogy a jövő héten a költségvetési előterjesztést a parlamentben meg kell tenni. Miután Rabár Ferenc miniszter úr, aki valóban, ahogy nyilatkozta, hogy a lemondását október 10-én benyújtotta, de a lemondását én nem kívántam a költségvetés letárgyalásáig elfogadni, ugyanis úgy gondoltam, hogy ennek akkori elfogadása nem lenne semmi körülmények között célszerű.? Ebben a szituációban úgy gondoltam, hogy nem szolgálná az ország érdekeit, azonban a roppant politikai viharok és viták közepette ő ezt végül nyilvánosságra hozta, és újabb lemondási kéréssel fordult hozzám, ezért a mostani költségvetési törvényjavaslatról a tárca politikai államtitkára, Botos Katalin fogja elmondani az expozét. Kérem a miniszter urat, hogy ezt támogassa, már úgy értem, hogy ennek az előkészítését. Az egész költségvetési előterjesztés nem csak egyszerű költségvetési előterjesztés, ezt volt hivatott megalapozni az én részemről elmondott, lehangoló beszéd. Kérem viszont akkor ennek megadni mindent, ami egy költségvetési expozénak szükségszerű velejárója. Úgyhogy kérem akkor a tárcát, hogy így készítse fel Botos Katalint, aki nincs itt most, úgyhogy ezt külön is meg fogom neki mondani. Tekintettel arra, hogy itt még pártgyűlések lesznek, ahogy jeleztem, én a jövő héten fogom folytatni az erre vonatkozó megbeszéléseket és tárgyalásokat.